CsodaCsiga Flap
Naplk 2024. mrcius 28.   cstrtk   Gedeon, Johanna, Gida, Ixion, Janina, Kapisztrn, Katapn, Szixtusz   
Flap ·  · Chat · Tvirat · Trskeres · Kpeslap · Frum · Weblapok ·  · Levelem · Webem · Naplk · BANK
Regisztrci · Kapcsolataim · Trsaim ·  · Bulikpek · MMS ·  · Jtk · Horoszkp · Linkek · Hirdets · Radi



camel naplja

  2015. janur 3., szombat Nekem tetszik!
1  
Ne ülj le mellém. És ne fogd meg a kezem.
Miért is tennéd?
Már.
Már, nincs szükségem rá.
Lett volna.
Akkor reám zártál egy ajtót.
Nos.
Én kinyitottam.
Három kib@szot évembe telt. De kinyitottam. Mert.
Minden. „Buksiban” dõl el.
És egyedül.
Mint mindig.
És, hogy tudd.
Nem tudtak legyûrni.
Ezt a „pasit” nem gyûrik le.
Sosem.
Míg csak, törött szíve dobog.

  camel, 1:42 Itt megrhatod a vlemnyed camel
  2014. jlius 31., cstrtk Nekem tetszik!
0  
2014-07-31
Óra nélkül ébredek. Mi van? Öregszem? Á. Csak a testem. Pedig azt mondják negyven egynéhánynak nézek ki. Nem érdekel. Most vigyázok erre a bõrre, nagyon. Ha kidõlök, ismét zuhanok. Még a tetves gyógyszereket is képes vagyok, bevenni a cél érdekében. Fél hét. én nyitom az irodát. Kávé, cigi. Megírok pár levelet. Felveszem az elõzõ nap megrendelt anyagot. Pár szó a "Boss"-szal. Most idegesít. Nem tudom magam visszafogni, felfortyanok, nem tüzépes vagyok!!! Sz@rom le, mennyi köbmétere a fának, s ki viszi el. Kiviharzok. Optimus suhan velem. Halkan szól "Adél". Útközben veszek szendvicset. Hátha nem lesz idõ másra. Rutin. Megrendelõ fogad. Tiszta ötletbörze. Ráhagyom. Bakker, majd megcsináltatom, normálisan. Az ember nincs tisztában vele, hogy egy méter kiásott nyomvonalból 0,6 köbméter föld jön ki. Ezt szorozni kéne a talaj lazulási tényezõjével. Fõiskola! Nesze neked. Nem érdekli. Nem baj, mondom, majd a zsebükben felhordják az emberek, az 1.25-ös rézsûn. Nem kedvesen néz. én meg mosolygok. Aki barom, azzal nem tudok mit kezdeni. Most baxták a nyakamba. Néha kijönnek neki segíteni. Annak sem sok teteje van. Panasz érkezett. Megnézzük. A tulaj normális. Megmutatja mi a baja. Elmegy. Mondom. Csinálja meg aki elbaxta. Én nem. Ebben maradunk. Megkeresi majd a felelõst. Na!!! Ez neki való feladat. Addig sem liheg a nyakamban. Megyek, megnézem, hogy gyilkolják, volt "fiaim". Nagyon. Némán gyûrik a munkát. Közelebb ülök hozzájuk. Cigiszünet. Beszivárognak. :-) Mondják, panaszaikat. Nem tehetek értük semmit. Ha csak azt nem, hogy szólok Zsoltinak, kiket hozzon fel, mert õket szívesen látnám "játszóteremen". Fokozódik bennem a nyomás. Nemsokára jön a mûszaki ellenõr, eltakarási engedélyt adni. Van híja!! Zsolti, persze úgy intézi, hogy el kelljen mennie. Orvoshoz. Bakker!! Megint egyedül kell küzdenem. Nem is értem, hogy nem tudok ehhez, hozzászokni. Midig egyedül maradok. Majd a csúcsra is így szeretnék megérkezni. De most a mérnök érkezik, megrendelõmmel. Csillagtúra indul. Anekdotázunk. Marika jó fej. Tõlem tanulta, mi a huncutság. Mosolyog is. Szeretem õt. S tudja, csak "kicsi egészséges, zsiványság". Ebbõl nem lehet baja. Bakker!!! Kis gyökér, mindig a problémás részekhez viszi õt!! Holnap megkérdezem már, Te figyi? melyik csapatban játszol? Most viszont szegény Anyukája nagyon csuklik általam. Véget ér "keresztre feszítésem". Mosolyog lelkem. Ismét odatettem. Olyan Németh Zolisan. Kéri a naplót, hogy beírhasson. Az meg a fõ megbízónál van. Megkeresik. Gondolják õk. Mert engem hív. Tali a kocsmában. Hûvös lugas alatt, szürcsölgetem a dupla-dupla kávém. Megírom a hiányosságokat. Megkapom a hivatalos eltakarási engedélyt. Tökély. Perfect. Még egy kávé. Még kicsi hablaty, majd vissza megyek a veteránok csoportjához. Töltik vissza az elázott talajt. :-( Órámra nézek. Öt óra. Elrepült az idõ rendesen. Mire végignézek mindent, hat óra. Talán jó lenne enni valamit. Még pont elérem a közcsit. Hazafelé befordulok a kis erdei útra. Piknikelek. Élvezem. Csak ne égne annyira a vállam, karom, nyakam. Ma sem kentem be magam. Rápirult a tegnapira. Nem baj. Este majd a krém hûsíti. Manócinak nem árulom el, hogy levettem az órám este, s erõteljesen látszik a nyoma!! :-)))) Ezt már nem hozza be, még ha extra, extra csõ is lesz a soliba. Visszaérek az irodába. Kihalt. Már az ügyeletes is elment. Megírom az elõrehaladási és a tervezett jelentést, az anyagigényt a következõ hétre. Elküldöm. A másik munkámra is megrendelem a szakfelügyeletet. Ma ugyan is elõkerült kedvenc mûszaki ellenõröm. Még két napja lett volna a szabadságból az Isten barmájának, de visszajött. Délelõtt õ is szívta négédes vérem. Barom. Felmond, de ezt a munkát mégy gyorsan le akarja zárni. Na!! Most fog eljönni az én idõm, mire vártam. Még van ötvenhat napom a készre jelentésig. Addig itt fog rabszolgáskodni. Ha csak meg nem követ. Asszem utóbbit választja. Már ma is simulékonyabb volt.
Jó nap volt ismét, a földi pokolban.
  camel, 22:20 Itt megrhatod a vlemnyed camel
  2014. jlius 30., szerda Nekem tetszik!
0  
2014-07-30
Nézem régi „fiaim”. Kemények. Szikár, barna testükrõl, verejték csorog. Pedig, még csak reggel 8 óra van. Végigmegyek a soron. Lássák, ott vagyok. Az ismerõsöknek, szemhunyás, az újaknak hangos köszönés. Sok köztük az új. Nagyon sok. S többségük, nagyon fiatal. Egyikük sem dolgozott még vasút mellet. Mozgásukból látom. Tanácstalanul nézelõdnek. Kitõl leshetnék el, mit is kell tenniük. A munkavezetõk, bezzeg a régiek. Teli torokból kiabálnak. Ellentétes utasításokat adnak. ÁÁÁÁÁ. Nagy a zûr-zavar. Leülök egy oszlop fejszerkezetére. Szeretem a káoszt. A zavarost. De nem az én játszóteremen. Megérkezik a fõnökük. Zsolti. Tõle tanultam ezt a szakmát. Minden szépségével, de legfõbbképp küzdelmével. S ami a legfontosabb, a problémák gyors, hatékony kezelésével. Nagyobb a hangja mindenkinél. És brutálisan trágár. Szétszedi s összerakja a fiúkat. Egy veterán, egy kezdõ. Na!! Kezd rend lenni. A munkavezetõk, elkushadnak mint a kutyák, ha a falkavezér megalázza õket. De tudom, nem tanulnak belõle. Mert nem érdekli õket az egész. Ez csak egy munka. És, valamikor, valahogy csak kész lesz. Rühellem a fajtájukat. Megvetem s kicsit le is nézem õket. Mikor még együtt dolgoztunk, az õ munkájukat is én végeztem el. Nem érdekelte õket, hogy milyen árat fizetek érte. De a név és a becsület kötelezett. Túléltem. Most, én vagyok a megrendelõ. Gusztustalan stílusban nyaliznak. Felemlegetik a közös munkáinkat. Iszonyatos önuralom kell hozzá, hogy ne hányjak. És ne fröccsenjen ki a nem túl szalonképes, véleményem. Azon a nyelvezeten, mit tõlük ragadt rám. Egy darabig, nézem még õket. A veteránok ma, nagyon ki lesznek szipolyozva. Belesajdul a lelkem. Inkább magamhoz intem Zsoltit. Elmondom, hogy is szeretném. „úgy lesz papa”. S tudom valóban úgy lesz. Elindulok a másik szakaszra. Útközben gyors kávé. Ki tudja hányadik? S még csak 8 múlt. Átérek. Bakker!! Ez meg mi? Táltosok dolgoznak? Nem értem. Mi történt két nap alatt? Most meg lehet csinálni? Akkor nem? Érzem, amint a düh átjárja testem. De visszafogom. Megtanultam. Vagy is megtanított rá az élet. A kávé, viszont már a torkomban van. Lassan, mélyre szívom a levegõt. Bent tartom, majd hosszan engedem ki. Hangtalanul. A kávét is visszaparancsolom. Nem könnyen. Mosolygok. De belül, feszül minden. Közben egy másik cég, más embereivel eredek szóba. Elõzõ megrendelõm projektvezetõje. Összenézzük a rajzainkat. Idejében. Összemosolygunk. Majd iszunk rá egy kávét. Szemem sarkából, második csapatom fõnökét, és munkavezetõjét figyelem. Nem zavarja õket a megalázás eme színjátéka. Végezvén Miklóssal és Tibi bácsival, hozzájuk lépek. Széles mosollyal kérek elnézést. Színjáték. Kérdések özöne. Ismét felmerül bennem a kérdés. Ha a geodétáim kitûzik, én optimalizálom a nyomvonalat, esetleg, ki is áshatnám. Mulattat a gondolatmenet. Az elkövetkezendõ problémák már nem. Gyorsan átfutom a perspektívákat. Nem sok marad. Ráadásul, még az én fõnökömet is meg kell gyõznöm. Holnapra kértem, bakancsot is hozzon a lakkos cipõ mellé. Kitûzök annyit, hogy a gép is, és az emberek is tudjanak holnap délig dolgozni. A többit, majd holnap oldjuk meg. Még meghallgatom sirámaikat, hogy nem lehet megcsinálni. Hagyom hadd mondják. Végezvén, elmondom, hogy lehet megcsinálni. Nem nyert nagy tetszést. De pont sz@rom le. én vagyok a megrendelõ, õk az alvállalkozók. És tudom megcsinálják. Mert, mérhetetlenül kapzsiak. Várják az induló szakaszt, ami ettõl sokkal jobb, és háromszor ekkora. Ez az etap nyolc kilométer volt. S délután hatig tartott. Érzékenynek nem mondható búcsút vettünk. Elmormoltam magamban „rohadj meg te kapzsi patkány”. És mentem vissza megnézni mire jutottak a fentiek. Siralmas. De nem reménytelen. Holnap lesz pár kínos percem, de már kész rá a stratégia. Átbeszélem Zsoltival. Megegyeztünk. Indulnak haza. Csak az õrök maradnak. Elszívom utolsó cigarettám s elindulok én is. Hosszú nap volt. Most nem mondom, hogy fürdés után, újra indulhat a nap. Az álmom nem lesz folytonos, de legalább ami lesz az mély. Holnap indul minden küzdelem elölrõl. De velem, s nem nélkülem. És ez ebben a kib@szott életben az egyetlen dolog amit imádok. Ez tart életben. Mert ehhez értek egyedül. Küzdeni. Küzdeni, hogy én legyek a legjobb.

  camel, 23:50 Itt megrhatod a vlemnyed camel
  2014. jlius 21., htf Nekem tetszik!
0  
2014-07-20
„Nem kellett kinyitni szemeim, hogy lássam, amit mutatni szeretne. Tudtam ki Õ. Abban a pillanatban mikor megpillantottam. „fény szülötte”. Fénybõl táplálkozik lelke. S most már belõlem is. De. Csak egy ideig. Még nem tudja azt, amit én. Nem Õ jött el, engem megmenteni. Nekem kell Õt. S közben egy „ajándék” nekem. Tõle. Olykor, szolgálataimért. De ez is csak lelkem egy darabját fogja megölni. Mert miután, megérint, bennem marad. Örökre. Rajtam ült. Éreztem minden rezdülését. Láttam, mikor elõtûntek formás szárnyai. Megsimogatta arcom. A legpuhább, érzés, mit halandó érezhet. Nincs rá hasonlat. Elindul, szemem áradata. Arra gondolok, mennyire összetörik mikoron, nem oly sokára eltûnök. De, akkorra már nem Megtört Angyal lesz. Csak, kicsit csalódott. És kis idõ elteltével, majd, boldog. Nagyon boldog. Mert, megmutattam, hogy mi a helyes út. És, távolból, észrevétlenül, figyelem. Mint, mindegyiküket. Titkon. Ilyenkor, megpihenek. Mosolyra húzódik szám. De, belül, a pokol tüze emészt. Õ volt az elsõ, ki „küldött” volt s eltévedt. Mint hajdan, én. S neki, énnekem, kellet megmutatni a kiutat.
- nézz rám, kérte. És ne sírj. Magamhoz öleltem. Szárnyaival ölelt körül. Ringatott, óvón, féltõn. Nem sírok. Csak valami folyik a szemembõl. Nem igaz. Sírok. S könnyeim által tisztulok. Mert megérint minden eme világban. Ami jó s rossz. Szépség és borzalom. „az ellentétek vonzzák egymást”, nem igaz. A harmónia. Minden alapköve. A kompromisszum képesség. Akarni a jót. Ami boldoggá tesz. Amire, születtetek. És keresni, nem várni, hogy reád találjon. Akarni kell. Nem görcsösen. De. Akarni. Három út van. A boldogság, mely fénybõl létezik. És elfogadja, befogadja. Felfogja. Megérti. A létezés csodáját. Minden magyarázat nélkül. A második. Õk. A szürkék. Kik megragadtak. Beletörõdtek. Elfogadták, sorsuk, mely taposómalom. Harmadik. Ez…amit nem kívánok senkinek. Reménytelenség..megalkuvás…behódolás…szolgaság. Egyszerû nyelvezeten Pokol.
Éreztem mikor fellobbant benne a vágy. S minden képzeletet felülmúló érzelmekkel elúrhodott rajta. Életében elõször, önmaga lehetett. Átadhatta magát a pillanatnak, mert érezte, megérezheti azt az érzést, amire áhított. És, nem kellett érte semmit adnia. És ha, amit ad, ezerszeresen kapja vissza. Vér serkent a számon fogai, vállamon körmei nyomán. Kis idõre elfeledtem mindent. Bár sötét volt, mikor kinyitottam szemeim, s az övéibe néztem…láttam mindent. Szerelem, boldogság, csalódottság, öröm, kihívás, szeretett, félelem, féltés, lemondás. Gyönyörû volt. Ismét folyt valami szemembõl. Már rég óta nem szégyellem.
Sokáig pihent vállamon. „A megmentõm. „ Elfordult. Átfogtam. Akartam érezni testét. Hogy, van valaki. Kinek. Jelent valamit érintésem. Testem melege. Ki érzi. Van mellette, egy érzõ lélek. Hogy, a testben, lakozik, valami. Egy lélek. Egy lélek. Ami az én lelkem társa. De ez csak álom. Nem. Nem álom. Hiszem. És vallom. Eljön. Csak én nem várok. Elé megyek. Hogy érezze, mennyire vártam.
Õt is el kellet engednem.
Holnap is felkelek. Nem magamtól. Életben tartanak. A „Fõnök” nem oly kegyes, mint gondolja. Ennek a mondatnak is ára lesz. Megfizetem. Talán..ezért..kedvel..mert ilyen vagyok. „jó katona”. De csak katona. A fronton. De ÉN! Nem csak Egy katona vagyok a seregben!! Hanem!! A sereg, legjobb KATONÁJA!! Addig küzdök, míg ezt, be nem bizonyítom. És tudom így lesz. Mert akarom!
Mikor új napra nyílik szemem. Azt mondom. 47 éves vagy. Van olyan erõ? Mely legyûr? ….Nincs. Egyszerûen, nem létezik. Mert. A sorsom. ÉN határozom meg…..És így indulok el.

Szösz.
Mikor, megláttalak. Adtam magamnak, max 5 percet. Nem így történt. (valójában, egyetlen percet sem) Köszönöm az esélyt, hogy megmutathattam, milyen vagyok. Legalább esélyt kaptam. És. Köszönöm……..Utánam nyúltál. Utánam. És. Köszönöm. Az éjszakát.

  camel, 2:12 Itt megrhatod a vlemnyed camel
  2014. jlius 19., szombat Nekem tetszik!
0  
2014-07-19
„Soha ne azt nézd, milyen, csak azt, hogy ki? Érkezik, s mit hagy maga után. És ne, ítélj elõre. És nincsenek érzelmek” Adoptáltam. Egyes részeit. De. Nekem a sajátom a bevált. Ami nem igaz. Mert tudom, hogy lehetne ötvözni, eme kettõst. De nekem szükségem van egy alapra. Ami, belsõmbõl, azonnali reakcióként jön. Egy érzelmi alapra. Melyre, lehet építkezni.
Rutinos lettem. (Manóci tudja, ha nem, újra rak) Nehéz becsapni. Mert, mindent azonnal érzek. Abban a pillanatban. És, nagyon hamar, összeállítom a kirakóst. És élvezem. Miközben beszélek, teljesen másra tudok gondolni. S ebbe belefér még az is, hogy miközben Veled beszélek, azt is behelyettesítem abba, hogy mit éreznék, ha nekem mondanák ezt. És változtatom a jelzõket és a gesztusokat. Nem ismersz. Csak a felszínt, karcolgatod. én. Tudom ki vagy. Mit szeretnél. Tudom az álmaid. Vágyaid. Azt hiszed, beszéltetsz. S miközben hozzám dõlsz, cicásan „felébreszted az alvó oroszlánt?” Mert elmondtam, ÕSZINTÉN mennyire szeretnélek? Nem! Miközben beszélek és simogatlak, tested, mesél nekem. Elmeséli életed. Tudtod nélkül
. És, hogy nem kérdezem meg, miért nem volt csók, búcsúzásnál, mint elõtte? Esélyt adnék. De legfõbbképp magamnak. Vagy. Én látom rosszul. És Neked. Ne keljen hazudnod.
Azt tanították, hogy soha ne feddjem fel érzelmeim. Már abban a pillanatban, életképtelen volt a tanítás. De csak késõbb jutottam el erre a szintre. Mindent, de mindent, szívtam magamba. Minta szivacs. De ezt nem. Mert titkon, megtanultam olvasni. S bár nem minden szót értettem. De. Éreztem. És, az sokkal, de sokkal jobb volt mint a gondolataim. Mit belém plántáltak.
Éreztelek. . Ne mond ki. Értem.

  camel, 3:34 Itt megrhatod a vlemnyed camel
  2014. jlius 17., cstrtk Nekem tetszik!
0  
2014-07-16
Nem rossz nap.
Most, csendesen, esik az esõ. Szeretem. Senki nem jár az utcán. Arcomon, végig gördülnek cseppjei, és elvegyülnek, azzal, ami szemembõl folyik.
A holnapra (mára) gondolok. És egy Lányra. Lányra, ki, talán olyan, mint állítja. S Kinek, olyan vagyok, kit elképzelt.
Szarok a munkára. Minden meg van, ami kell. De, ez a Lány!!!
Nekem, szeretném.
Manóci, azt mondja,: ne fûzz Hozzá nagy reményeket.
Tehát, elveszett?
Akkor? Na, ez a kihívás!
De. Eddig a pontig sok minden történt.
És, én, úgy érzem, Nincs lehetetlen.
„és törött lelkemet, Manóci meggyógyítja”
Ha nem. Majd magam.
És az esõ „ma jól alszom” sokáig fog esni.

  camel, 0:33 Itt megrhatod a vlemnyed camel
  2014. jlius 14., htf Nekem tetszik!
0  
2014-07-14
Nem túl jól induló nap. De. Tudom úgy intézni, az legyen. S nagyon ott vagyok a szeren. Tízre jönnek. Amivel nem számolok, hogy most a pénzügyi résznél is végig beülõs. Nem is értem. De megtisztelõ. Az elejétõl a projekt végéig, „beavatott” vagyok. Felfogom. A gesztust. És én élek, halok a gesztusokért. Nem sokszor adatott meg. Hogy megérezzem. És én sem gyakoroltam, hatalmát. Mosolyog a szeme. És nekem ez mindennél többet jelent. Bár. Nem szeretem ezt a stílust, amit megálmodott. De. Nagyon lojális vagyok. A végsõkig. Sõt. Utána is. Egy megállóval. És szeretem az érzést, ha beállunk valamibe, a hátamat, egy hát támasztja. És a hát, gerincoszloppal rendelkezik. Stratégiát változtatok. Hagyom folyni a dolgokat. Közben, kiszököm Lisa-hoz. Megmosolyogtat. És megdobogtatja, kicsi szívem. A vendéget én kísérem ki. Mindenkit megtisztelek ezzel. És nem napszemüvegben. Szemtõl, szemben. A „rajoskodás” nem asztalom. És ki sem állhatom. Csak egy elviteles, ebéd fér bele. Mert megígértem. És egy Gyönyörû Nõ szívét, sosem törném össze. Kettõ elõtt. Kiscsoportos. Velem. Na, ez is érdekes. Utána tárgyaló. Bakker! Ismét másfél óra. De ez üdítõ!! Nem mondom el mennyire. Nem én lennék. És nem ér véget a nap. Kényes hívások. Átérzem súlyát!! És vajon az emberek is? Mire szeretnének rávenni? Azt mondják. Farkastörvények uralkodnak. Én pedig azt, EMBERSÉG!! Élni, és élni, hagyni!! Lehetek sportos? Vágod? Már megválogathatom, kivel tárgyalok. Beszélek. Csacsogok. Suttogok. De mindezeknek, megfizettem az árát. És busásan. És még mindig nem ért véget a nap. Irodám, rejtekén. Egymás mellé nõtt, vad akácia. Lombos árnya nem csak irodám hûti. Immár két éve, szajkó pár otthona. Kik idén, lenyomták, a vörösszárnyú fiatal héját. Nagyon szurkoltam nekik. Itt énekelnek nekem kora reggel, és késõ este. Imádom õket. Rossz volt, végignézni, küzdelmük. De. Megoldották!! És nekem megmaradtak!! És ez boldogsággal tölt el. De. Nem ért véget a nap. Amit annyira nem szeretek „nem tudnál még is eljönni?” Mikor tanulom meg kimondani azt a szót „NEM”. Elmegyek. De órákat húznak le a boldogságomból.
„a kormányos áll a keréknél. Mosolyog, bár, lelke vérzik. Csak nem érkezik új kapitány. S hajója, senyved. Õ sem a régi már. De a feladat, amit elvállalt,…és beleállt. Kötelezi.”

  camel, 23:16 Itt megrhatod a vlemnyed camel
  2014. jlius 12., szombat Nekem tetszik!
0  
A mai játszóterem, ne mutatom be. Mert már csak porszem lett. De. Akkor is az én "Gyerekem"!!
Ébredés. Ma nem aludtam el. Mert hétvégén "kényeztetés" van. Akkor kelek amikor ébredek.
És már posztolhatom...
Már nincs akadály!! (mit ne tudnék ugorni)

Sosem volt!
Csak, voltak, kik hittek, s kik nem, bennem.
Miszerint. "NINCS LEHETETLEN, CSAK, TEHETETLEN"
Na. Most lehet, újra gombolni.
(csak félek, késõ)
Elgondolkodtál?
Az jó....
Nagyon jó.
"halkan,és nem erõbõl érkeztem. Fejet hajtottam. (de közben, azt mondtam, B@szódj meg. Legyûrlek. Mert akarom. Szeretném azt érzést.Mikor te jössz hozzám.)
Lehajtott fejjel. S én....
Ami elmúlt, az elmúlt.
Új, élet. Új lapokkal. Egyenl õ esélyekkel. Mosolygok. (bár beül, vívódok)
Mosolygok.
Leülök, veled szembe. Tárgyalni. Már nem vagy az az ember, akit megismertem..Mert, az ember. Szemébõl, kézfogásából, ismerszik meg. ELSÕRE!

Szösszenet. "Barátom".és Kicsit "Apukám" Zozó! Sose zavarjon meg, ha, a megszokottól, eggyel több nulla van a szám mögött".
Nem zavart meg. Sok éven át, éltem,.....? útmutatása alapján. És. Vegyítettem. Mert van kicsi kreativitás bennem.
  camel, 13:45 Itt megrhatod a vlemnyed camel
  2014. jlius 11., pntek Nekem tetszik!
0  
2014. július 11.
Elalvás. Nem nagyon, de akkor is annak minõsül. Nagyon szégyellem magam, magam elõtt. Kávé még belefér. Közben a tegnap éjszakai telefonbeszélgetésen gondolkodom. Lisa-val. Sok mindenen mentem már keresztül és folyamatosan változom. Ahogy öregszem, úgy leszek a privát szférámban, rugalmasabb. Harmadik napja ismerem Õt. Mikor felajánlotta a telefonon történõ kommunikációt, törvényt bontottam s bele mentem. Hm. én a szigorú, betartandó szabályok embere. És ekkor jött a második, ismételt, de ez már halmozott, szabályszegés. Azonnal felhívtam. És. A hang, ami bejelentkezett! Letaglózott. Hatása alá kerültem. Elvarázsolt. Felrepített. Nagyon magasba. Ismerkedtünk. Úgy ahogy szeretem. Megérezte, hogy Neki kell kezdeményeznie. Hogy ne legyek tolakodó. Hajnalig beszélgettünk. S utána a búcsú sms-ek.
Nyolcra érek ki a „játszóteremre”. Láss csodát! Minden a helyén. (na ná, én raktam össze) A kezdeti nehézségek után, csak belátták, nem akarok rosszat, és….slussz poén. Értek hozzá. Ma hosszú ujjú póló, munkás nadrág, és hû társam, túrabakancs. (tartja a bokám) Illatnak, Kenzó, óceán. Amennyire nem szerettem, úgy megkedveltem. Mert van benne valami, ami az Atlanti óceánra emlékeztet.
Megérkeznek a MÁV-os kollégák. Elõtte hívnak. Majd két órás „hablaty” de mindenki profitál belõle. Titkon ujjongok. Megint jó, hogy hallgattam a „halkan, csendesen érkezõ szélnek”. Mely, elsuttogta, nekem mi a boldogság. És megint ujjongok. Elteszem a telefont, és a gyõztesek figuráját bemutatom. Mire a forduló végére érek, ismét az a kimért ember vagyok, akit a külvilág ismer. Mert nyilvánosan sosem örülhetek. Mert ez a multiknál, természetes. Engem, viszont bánt.
Újabb fordulópont következik be, életembe. Már nem számít semmi. Semmi, mi mögöttem maradt. Jó helyen van ott. Újra indítom otthonteremtõ, programom. Erre vannak az ismerõsök. De. Nem kapkodunk. Megnéztem egy lakást. Manóci szavaival élve, „ékszeres doboz”. Kicsit másabban szeretném. „zozó, nem probléma”. S elvitt egy másik telekre, ahol megépítheti azt, amit szeretnék. Lenyûgözött. De. Ez csak távlati terv. „zozó, nem holnap kezdem el az építését” volt a válasz. Ebben maradtunk.
Zsong a fejem. Jó lenne ma este, egy film, s hogy folyna valami a szemembõl. De még nincs este. Kora este Lisi-kével beszélek. Kisimogatom a reggel okozott szomorúságot. De, tudom, hogy a tüske ott marad Benne örökre. Hisz én is ilyen vagyok. De nem tehetek róla, ilyen vagyok. Túl sok csalódás ért. És jobb az elején elmondani, megmutatni mindent, ami én vagyok. Az árnyoldalaim is. Még ha bántó is. Most úgy érzem, Mi nem leszünk egy „pár”. Bár törekszünk, de túl sok akadályt látok. Ezért, most elõször, nem engedek érzéseimnek. Nem lobbanhat fel az az érzés, amely nélkül nehéz léteznem és küzdelmes az életem. De, küzdök érte! Hogy elnyerhessem, teljes jogúan, Szívét. S utána. Vele élni minden napjaim. Két és fél éve, hogy meghoztam egy döntést. Vagy is így nem igaz. Nem hagytak választási lehetõséget. Nem oly rég, szememre vetették. Bûnként rótták fel. Azt a döntést, amit helyettem hoztak. Akkor zárult le, végérvényesen számomra az a kapcsolat. És szándékosan, (nyomatékosító jelzõ) használom a kapcsolat jelzõt. Mert, ebbe a kategóriába sorolódott. És egyedül van benne.
Manócival beszélek. Ma nem, sokat mert kicsi lánykával buliznak. De nekem ez is elég. Nagyon kicsivel is beérem. Mert. Az elv. „csak néhány”. Hitvány a szó, tudom. De a „NÉHÁNY” kategória nálam a hátrafordulós. A hátrafordulós, pedig, a” kezedbe helyezem az éltem”. Mikor tudom, ha Te állsz mögöttem, hátulról nem jön senki.
És nincs este. (pedig most nagyon szeretném. még sosem kívántam a víz érintését ennyire. hogy feltöltsön. a frontvonalban tartson)
Megérkezem.
Megkérdezik „okos telefonja kinek van? Akkor,….ki kéne sétálni a parkolóba, a kocsihoz, és ott ledeponálni…. Utána. Tömény, semmirõl szóló egyeztetés. Harag lobban bennem. Amúgy sem szeretem ha korlátoznak. Jelzem, szeretnék kimenni….lazán. Portán ki. Van belépõm. Cigi. És a legfõbb a kocsinál. Az „okos”!! Megcsókolom. Nem jött az az üzenet, amit vártam volna. Lisi-é. De most már, beleállunk, abba amit felvállaltunk. Visszaérvén, konstatálom, „ott vagyunk, ahol az elején” Mulatságos. Õk tervezik, én…kivitelezem.
23:21 ….ha lehet, egy kérésem…ma már, senki ne keressen.

  camel, 23:39 Itt megrhatod a vlemnyed camel
  2014. jlius 9., szerda Nekem tetszik!
0  
2014-07-08
Eseménytelen napom volt. Nyolcra értem ki a területre. Nagy dolgok nem történtek. Ha csak az nem, hogy amerre jártam, arra vittem az esõt. 11-re, visszagurultam az irodába. A „Boss” akart velem szerzõdéseket átbeszélni. Nem értettem, miért velem. Nem az én asztalom. én csak a munkát szerzem meg. Jó ajánlatot írok. Hogy mindenki meg legyen elégedve. Szoktam kufárkodni, hogy kapjunk kedvezményt, de ez a „multiknál” nagyon ritka. Egy órakor már megint „játszóteremen” vagyok. Sokáig nem élvezem, mert leszakad az ég. Mire Optimushoz érek, újatlan pólóm takarósan átázik. Várom, hogy elálljon. És az anyag végre kiérkezzen. Háromra jön meg. Az esõ reménytelenül esik. Míg lepakolnak „fiaim” újból bõrig ázom. Már nem számít. Hazafelé nem a légkondi, hanem a fûtés megy. És Adél. Ma a „Boss” és a felesége az ügyeletes. Elcsendesedik az iroda. Ilyenkor szeretem. Nagyon. Nincs járkálás, kérdések. Elõveszem az ajánlatkérõket. Kinyomtatom, ami kell, készítek „firka” papírt. Errõl nem tudok leszokni. Az exel számol mindent. De a részleteket papíron. Hagyományosan. Kézi jegyzetben. Kellemes zene szól. Csak az idõ van ellenem. Az éjszakai õrség megérkezik. Hét óra. „Boss”-ék elköszönnek. Megígérem, hogy én is azonnal megyek. De van egy részletszámítás, ami még nincs meg sablonba. Ezt még megcsinálom.
20:25. Bezárok, leadom a kulcsot, aláírok. Lassan nyílik a kétszárnyas kapu. Kijutok. Fûtök ezerrel. És megindulok „éjszakai szálláshelyemre”.
Más.
Más idõben.
„vékony teste, remegett, az adrenalin hirtelen s extrém mennyiségû felszabadulásától. Fülében dobolt, és fogai belazultak. Jaques tisztán érzékelte, ami körülötte történik. Jean-Michel a földön feküdt. Ketten dolgozták nem apró testét. Caecilius, nos Õ, lassan, megfontoltan, rutinosan cserkészte be az áldozatát. Jaques, fél térden állt. A jobb keze hüvelyk, a mutató, és a középsõ úja szorításában tartotta a kis ámokfutó porcos gégefõjét. Barátja, leblokkolt. De, Caeciliustól megtanulta, ezen a szinten már nincsenek szabályok, nincs etikett. Csak a pillanatban hozott döntés. A döntés, amit neked kell meghoznod. És befolyásolhatod más döntéseit, további életútját. Jaques döntött. Fokozta a szorítást, ami már bármilyen tûrõképesség határát súrolja. Halk roppanás hallatszott. Ezen a ponton, már hang nem tud a garaton keresztül távozni. Vér fröccsent Jaques arcába. Könnyeivel vegyülve folyt végig arcán. Ellökte a magatehetetlen testet magától. Barátja gondjaiba vette. Kettõvel kevesebben lettek. Jaques futtában döntötte el, aki térdelt Jean-Michel mellén, õ lesz a következõ. Nem volt kecses a mozdulat, de elementáris. Fekve érkezett az érdesített aszfaltra. És már talpon is volt. A másik ficsúr, nem is ocsúdhatott fel a történések viharában. Padlót fogott. Letérdelt Jean-Michel mellé. Barna szeme nem csillogott. Nyakából folyt a vér. Hirtelen düh öntötte el. Felállt. De csak Caecilius keze a vállán s mosolya volt. Jean-Michel felült. „azt hiszem ez egy méltó legénybúcsú volt” Sokáig nevettek. És egy ágyban aludtak. Részegen. Utoljára.”

  camel, 0:00 Itt megrhatod a vlemnyed camel
  2014. jlius 7., htf Nekem tetszik!
0  
2014. július 7.
Elindult a daráló. Nyolckor projektindító. 11-ig el voltam vele. Még úgy is odaértem, hogy elõtte az irodában fel kellet vennem pár kelléket. És. Mol kapucchinó is belefért. Ez egy nagy gyengém. Nem tudok neki ellenállni. S mivel „egész véletlen” van is egy kút a közelben, és ma nagyon meleg van, s hûtött ásványvíz meg szükségeltetik, így nagyon sok ledõlt.
De csak sorjában.
Bejártuk a munkaterületet, elmondtam merre kell vezetni a nyomvonalat. Elindult a munka. Épnaplóba beírtam. A telephelyvezetõ tök jó fej ember. Kaptam Tõle zárható raktárt s engedélyt, hogy bármeddig dolgozhassunk. Láttam kicsit megviselte, a módi, ahogy megjelentem, de napirendre tért felette. ½ 12-kor már az irodába voltam. Szakfelügyelet megrendelés, Bejelentés a munka elkezdésérõl. Nyugtáztam a marker típusát. Majd módosítottam az anyagkiírást. Közben megérkezet az M4 szerzõdése. Tovább küldtem. De már hívtak is ez ügyben. Vagy is nem ez miatt. Úgy „hallották” cégünk, minõsített vállalkozója az FGSZ Zrt.-nek. Az épülõ 8.sz. fõúton lenne két kiváltás. (ez nem annyira jó nekem, mert Kápolnásnyékhez tartozik, és igen, igen bürokratikus) Tehát nagyon munkás. Délután, estefelé küldik az ajánlatkérõt és a terveket. Jó.
Gyors ebéd. Kis szutykosban. Ma kényeztetõs. Juhtúrós sztrapacska, omlós zúzapörkölttel. A fõnök megjegyzi „tudsz élni”. Elviteles. Felét belapátolom. És már megyek is vissza Érdre. Szerencse fia vagyok!! Az idióták rossz helyre ásták a nyomvonalat. Pedig reggel, szájbarágósan, végigjártuk!! Telefonszámot cseréltünk!! Mindegy. Bebukták. Nagyobb kár, mínusz ne legyen, maradok. Mûvezetek. És IMÁDOM!! Ez az én világom. Ehhez értek igazán. Kesztyûtartóból elõkerül az 50 faktoros naptej. És az alaphangot is értem. „testvér, bátyja, kissógor”. És mivel „egyszer volt Budán kutyavásár”, és megfizettem az árát. Nincs bratyizás, nincs kedvezmény, s legfõbb, nem fordítunk hátat. Miután helyre tettük a dolgokat, négykor visszaindulok az irodába. Már „okoson” olvasom megérkezett a két ajánlatkérés. Ma sem érkezem haza korán. Reggeli elánom csökkent, de maradt még gazdagon!
Honnan? …….Irigy vagyok. Mint mondottam. És ha elmesélném, úgy sem hinnéd el.

  camel, 23:40 Itt megrhatod a vlemnyed camel
  2014. jlius 4., pntek Nekem tetszik!
1  
2014-07-04
Ismét napom!!!  
Nagyon ott vagyok a szeren. Hétfõn nyílik az új „játszóterem” ahol én vagyok a „pást mester” és ez a tudat extra erõvel lök meg. Szürcsölgetem a kávém, közben böngészem a Net-et. Valahogy ez az internetes ismerkedés nem igazán jön be. Biztos velem van a baj. Nagyok az elvárásaim. Nem értem, miért jó hazugságokat állítani magunkról. Hiszen elsõ találkozáskor úgy is kiderül. Minden. És ezek a fárasztó körök. Megmosolyogtató tud lenni a magyarázkodás. Kedvencem: ugye Te nem XX éves vagy? Nem de a barátaim szerint csak XX-nek nézek ki. Ilyenkor nehezen tudom magam visszafogni, hogy ne mondjam, a barátaid hazudnak csak, hogy kedvedben járhassanak. Ez megöli a pillanatot s vele együtt mindent. én sem mondom magam 42 évesnek, csak mert annyinak nézek ki. Ez belül jó érzés! És talán javít valamit a megélt évek számán. És amire még felfigyeltem, hogy a korombeli Nõk ezerszer jobban néznek ki, mint a fiatalabbak. Át is állítottam a keresési feltételeket. De nagy reményeket nem fûzök hozzá. Túl gátlásos vagyok. Épp ezért vagyok talán olyan sikeres a munkámban. Öt éve váltottam, mûfajt. Kihívást. És öt év alatt, itt is elértem, hogy a nevem elõbb érkezik, mint magam. És keresnek, hívnak, tanácsot kérnek.
Csak egy kis kitérõ.
A Net és minden fut tovább a háttérben.
Csinálok még egy kávét. Összeállítom a hétfõi anyagigénylést és kiszállítást. Megérkezik hozzám az alvállalkozó alvállalkozója. Végre beszélhetek olyan emberrel, aki nem a szürke állományomat gyilkolja.
Gyors ebéd. Mert kettõkor ISMÉT értekezlet. Titkárnõm is szeretne fõt-ételt. Elviszem magammal. Menet közben kis szösszenet. „Zozó, csak ez az egy szám van a CD-én?” Nem. De én vezetek, s így az én zeném szól!! 
Értekezlet. Csak a tervezõ jött. A fõnöke nem. De az enyém ott volt. Így csak másfél óra volt. Megkért a „Boss” mindenkit, hogy a tárgyalásokra némított mobillal jöjjön, és ha hívás jön, ne vegye fel. Beszúrtam. Nekem ez alap, mert megtisztelem a tárgyaló partnerem ezzel a gesztussal. Díjazta beszólásom. Kollégák nem annyira.
Ismét irodámban ücsörgök. Telefon. Zoli. Hétfõhöz egy hétre meg kell indulni a munkával. Újabb 7,5 Hm. Ujjongok!! Ez az igazi kihívás!! Egy fenékkel sok lovat megülni. Erre is van teóriám! Bármennyi lovat lehet irányítani. Egyszerre. És nem kell, hogy a hátán ülj. Kettõn állsz s annyi szárt fogsz a kezedben amennyi szükségeltetik. Vicces. De csak így mûködik. Elindítom a projektet.
20:45.Elindulok. Holnap Manóval megyek Gárdonyba. És még máshová is. Ötlet „börze” vagyok. S tudom, kapható minden õrültségre. Így még szalonnasütés is lesz a Pilisbe! Titkon lesz minden a kocsiba. De ehhez korán kell kelni.

  camel, 22:43 Itt megrhatod a vlemnyed camel
  2014. jlius 3., cstrtk Nekem tetszik!
0  
2014-07-03
Nem egyszerû az ébredés. De az elsõ gondolat, mint mindig: Ez a nap is az én NAPOM!!! Elmélázom a teendõkön. De az elsõ kapcsán kirúgom magam alól az ágyat. Nyolckor értekezlet. Kiscsoportos. Nem lesz egyszerû. Elõtte jelenések könyve. A „Bossnál”. Fogmosás. A borotválkozás még nem égetõ. Mára fekete farmer hosszú ujjú sötét kék kockás ing, sportcipõ (fekete) hozzá „clinique happy” tavaszi illat. Cherkó bekéredzkedik, már várja a reggeli jutalom falatka. Megsimizem, s megjegyzem „õrzés-védés üzemmód, este jövök”.
Bezárul mögöttem az ajtó. S innen felpörögnek az események. A kocsiban még mindig Adél szól.
Beérek az irodába. Gyors kipakolás. Kávé (vér). Nyomulás a „Boss”-hoz. Az alvállalkozó már ott ül. Nem ülök le. Hallgatom sirámait. Még el sem kezdte a munkát. De már, hogy nem lehet megcsinálni fejezet. Elévõdök. „Istenem, mekkora az állatkerted” hogy még õ is belefér? „Boss” rám néz. Nem kell szólnia, olvasok benne. Ahogy Õ bennem. Két éve erõsítem csapatát, de, harmadik „fia” lettem. S Õ, „Apám”. Hamar lesöpröm az érveket. Ezért sokan nem szeretnek. Tudom. De nem érdekel. Ugyan is nálam van egy alapelv! Valamit, valamiért. Ha egyik tényezõ is hiányzik, felbomlik az egyenlet. És azt nem szeretem. Megelõzöm! A tárgyalás végére, csak kialakul az amit szerettem volna. Hétfõn elindul ez a „játszóterem”.
Végezvén, lejelentem a munkakezdést (hétfõn már nem iroda    ).
Épülõ M4. Kábelkiváltás. 25-én munkaterület. Pazar. A szerzõdéshez szükséges papírokat prezentálni kell. Plussz. Pénzügyi ütemezés. Hajrá. Megkérdezem a titkárnõm „tudjuk ugorni?” …Õ nem. Nekilátok. Két óra. Email. Vezetõi értekezlet ….háromkor!! Rádöbbenek! Ma még nem ettem semmit. Gyorsan kiszaladok a „kis szutykosba” ennivalóért. Szerencsém van!!! Szalontüdõ (gyerekként meg nem ettem volna) zsemlegombóccal. Elvitelre. Herpeszt nem kockáztatunk. Felét befalom. De idõ van!! Menni kell. Improvizálunk. De ez veszélyes is lehet. Mert a „Boss” nagyon felkészült. Mint jó gazda. Hála Istennek!! Számok, nevek, helyszínek, nagyon megragadnak a fejembe. Nem nagyon érdekelnek ezek az értekezletek.
Most viszont érdekel. Mert, azzá vagyok téve. Idén ketten vagyunk „ISMÉT” kiknek már nincs kivehetõ szabadságuk. „Boss” és én. Nekem effektív, a 30 napból még 26 nap lenne. 
Közben zizeg „okos” mobil. Exem hív. Megszervezte, hogy a barátja ma tudja elhozni a teherautót és jönne az általam ígért fa oszlopokért. Pont jókor!!! Bakker!!! Szerencsémre, véget ér a vezetõségi. Kimegyek. Jópofizom. Segítek a feldarabolásban. Visszaülök a helyemre. Elküldök pár emailt. Ránézek az órára!! 19:25!! Kéne haza „éjszakai szálláshelyemre” indúlni.
Kocsiban, még mindig Adél szól.
Imádtam ezt a napot. Is!

  camel, 22:58 Itt megrhatod a vlemnyed camel
  2014. jlius 2., szerda Nekem tetszik!
0  
2014-07-02
Rövidített nap.
Mert elaludtam. Mostanában, nem igen fordult elõ ilyen. De még belefért a reggeli vasalás és a kávé is. De nem aludtam jól, így ez rányomja a bélyegét az egész napra.
Legalább is szerettem volna. Nem így történt.
Rögtönzött megbeszélés a „Boss”-szal. Futtában, 3+1-ben.Bevágódtam „Optimus” –ba. Útközben, „Adel” énekel nekem. A lámpáknál lehalkítom. Irígy vagyok. Ne hallja más. Ne érezze amit én! Új nap, indul. Velem s nem nélkülem!
Menet közben többször hívnak. Nem szeretem. Head set-et használok. Számomra nem kényelmes. Mint a mobil sem. Szeretem a szem kontaktust.
Maradi vagyok.
Dolgom nem éppen végezetlenül, vissza az irodába. Mindenkinek megy a megnyugtató SMS „tárgyaláson vagyok”. Tudom nagy árat kell ezért fizetnem. De nem érdekel.
Másodjára virágzik a „Lila akác”!! És még mindig Adél énekel.
Visszaérve, nem volt íly mulatságos.
Visszahívás hegyek! (mert ugye meg vannak annak a „TETÛ” gombnak a hátrányai)
Árajánlat, holnapra.
Szerzõdéshez, adatok, mára.
Munkaterület átadás, nem egy!! Helló!! Kettõ!! Vagy is, várjunk csak, Három!! Bakker!!  Közben, mert ismerem a bürokráciát, az anyagot és az alvállalkozókat elintéztem.
Ez tart életben.
Kolléganõ! „ma mi vagyunk az ügyeletesek” vagy is. Maradok. Nem is baj. Papír munka van ezer!
Hétkor jön a szolgálat. Kinyitom a fülkét.
S még maradok egy keveset.
Mielõtt elmegyek. Legó kutyának vizet adok s bezárom.
Haza érek. „Haza?””éjszakai szálláshelyemre” Cheró kutyám vár.
Szeretem, ahogy örül nekem.
Nem kértem. Csak maradt.
És én neki.
És, nem sokára, kezdõdik egy új nap. Ami ismét AZ ÉN NAPOM lesz.

  camel, 23:32 Itt megrhatod a vlemnyed camel
  2014. jnius 30., htf Nekem tetszik!
0  
2014.06.29

Találtak számomra megfelelõ kihívást.
Emberest.
Hát.
Nekifeszülök.
Emberesen.
:-)

Közben mosolygom.
Ennyi lenne a próbatétel?
Öt éve tanulom ezt a szakmát. De. Már eljutottam oda, hogy nem kell névjegykártya. Mert, ahol kell ismernek. És szeretnek. A nevem elõbbre jár mint magam. És ez nem nagyképûség. De ezt senki nem érti meg.
Nincs is ezzel semmi baj.
Mert nincs.
Ez olyan mint az úszás.
Egyedül.
Mert úgy sem akad társad.
....

Vagy ha igen. Hamar feladja. Neked meg maradnak a hosszak. Egyedül. Nem jobb egyedül kezdeni s befejezni?
Salaste is megmondta. „magad vagy, ebben a világban, senki nem segít. sose kérj olyant, amit nem tudnál elvenni, és ha nem úszol,…megfulladsz.”
Igaz.
Tempó!!
Húz, Húz, kifúj, fordul, levegõt vesz.
Húz, Húz, kifúj, fordul, levegõt vesz.
S közben átjár a víz! Simogat. Átölel. Beléd hatol. Atomi szinten. Nem Ígérget! Csak ad.
Kikapaszkodsz. Mert elég volt. Lesöpröd magadról a vizet.
És elindulsz az öltözõ felé.
S közben arra gondolsz, „ez egy tökéletes” nap.
És közben, senki nem lát mögéd.
Hogy ott is lakozik egy ember.
Ki él. És tud halni is.
Nagyon is.

  camel, 8:41 Itt megrhatod a vlemnyed camel
  2014. jnius 29., vasrnap Nekem tetszik!
1  
2014. június 28.
Riadtan ült be mellém. Mint ûzött madár. Az ÉN madaram!!
Nem kért mást, csak, hogy elvigyem. Messze a valóságtól. Hogy felejthessen. A minden napok taposómalmát. A sok szennyet. Bántást. Csak, hogy valakinek elmondhassa. Csak, hogy érezhesse..van valaki mellette. Ki átérzi kínjait. Meghallgatja.

Nem éreztem elégtételt. Sosem kívántam Íly sorsot Neki. Attól jobban szerettem s szeretem a mai napig. Az éji imáimban, azt kívánom, legyen nagyon, nagyon jó Neki. Találja meg azt az igazi érzést amit keres.

De.
Itt ül „Optimus” meghitt belsejében. Látom szeme színének változását. Nagyon magamhoz ölelném!! Elmondanám Neki, mennyire szeretem, hogy nem élet az élet Nélküle! Hogy nem kel fel a nap s nem nyugszik Nélküle. És a pokol is csak játszótér. És sosem bocsájtom meg magamnak, hogy hagytam elmenni. És.. nagyon megbántam mindent. Hogy, Õ ült az ajtó egyik oldalán s én a másikon. És nem engedtem Neki, s be. Hogy nem hittem Benne. Hogy nem kell más csak „SZERELEM”. Sajnálom. Nagyon. De. A múlt kerekét nem tudom visszaforgatni. Bármennyire is akarom.

„Optimus” hallgatag. Mint aki jelenleg „gazdája”. Sosem mondanám el. Mit is jelentett Vele! Az eltöltött idõ. És bár külön utakon járunk. Figyelemmel kísérem útját.

És én ott leszek amikor kell. Látatlanul. De ott leszek.

  camel, 0:44 Itt megrhatod a vlemnyed camel
  2014. mjus 18., vasrnap Nekem tetszik!
1  
2014-05-18
Válaszút elõtt.
Nem. Nem Nõ. Az a vonal, lassan, csendben kihall belõlem. Nincs rá igény. Elszunnyad.
Két éve dolgozom valamiért. Elértem. Már nincs miért maradnom. Nincs kihívás. És tudom, „nincs pótolhatatlan”. Megoldják. Majd máshonnan, fél szemmel figyelem.
Új családot találtam. Kik, kihívásokat raktak elém. Olyanokat amik elérhetetlenek. És Õk nem ismernek. Nem tudják. Nekem ez alapból megy.
De nem egyszerû. Sokan hívnak. „zozó, felépítettünk valamit, most adod fel?” Tévedés!! Nem adom fel!! Csak. Szeretem ha megdicsérnek. Elismernek. És ezt nálam nem pénzben mérik. Ez egy szék. Egy hely. Hol megpihenve, elmondhatom a napom. Hogy, ismét a háborúból, csatát nyertünk. És reggel ismét ott vagyok.
Csak egy kéz a vállamon. És egy szó. „Köszönöm”
Ezért élek s halok. És e hiányában lépek tovább.
És ismét kezdek alulról.
De. Nem arc és névtelenül.

  camel, 12:09 Itt megrhatod a vlemnyed camel
  2014. mjus 17., szombat Nekem tetszik!
0  
2014-05-17
Szabadnap!! Hurrá!!
Reggel csak kutymanom ébreszt. B@kker. Kiengedem. Még aludnék. De õ nem. Neki a rendszer, az rendszer.
Víz a bögrébe, 800-as fokozat, micró, 1.1 perc. Közben 3in1 bont. Lejár. Beleönt+2 kockacukor. Felkever, belekortyol. Cigi? Majd késõbb. Most az édeskés, kesernyés, íz.
Magamhoz térek. Az elmúlt éjszaka tükrében.
Mosolygok.
Ez a kávé, vagy az átélt beszélgetés vívmánya?
Mosolygok.
Maradok a kávénál.
Bekapcsolom a lap-top-om. Le és megülök. Kérdéseimre ezer kérdés érkezett. Lehetne? Egyszer? Olyan emberrel beszélni? Aki tudja, hogy mit is kell csinálni, a végeken? Hogy is áll össze az egész? De ezzel sincs baj. Csak hagyjanak kibontakozni. Mert úgy is az lesz a vége. Megoldom. De. Minek a felesleges körök. (már tudom, s ezért nem lehettem sikeres)
Nem követem el többé ezt a hibát.
Ma már, tudom mikor kell mosolyogni. Mikor kell meghajolni. Mikor kell visszavonulni.
És utána, elnézést kérni, és az illemhelyen „hányni”.
És….

  camel, 11:30 Itt megrhatod a vlemnyed camel
  2014. mjus 8., cstrtk Nekem tetszik!
0  
20014.05.08
Igazán jó nap. Nem úgy indult s folytatódott. De az lett. Minden valóra vált, amiért küzdöttem. Az álmaim. Immár, másfél éve. Amiért, életben tartottam, tartották ezt a gazdatestet. Mindenki „az álmaim szerint, elhelyezve a táblán, és egy „vitorlába” hajtja a szelet”. Abba amibe, együtt van mindenki. Pont ahogy elképzeltem. Ahogy szerettem volna. Sok, sok éve. Jaques, Camel, Kormányos, Hajó. És még két szereplõ! Kiknek kilétét nem fedhetem fel. Kik. Számomra, az „édesapa” szerepét töltik be. És. Ezúton is köszönném, a bizalmat. Mit megszavaztak nekem. Õk látták s elõhozták belõlem, ami temetve volt. Ez a siker, közös! Hármunké!! És én szeretem ezt az érzést. Ezt tart életben. S csak ez. És ez visz elõre. Sokszor kérdezik „zozó honnan van erre energiád?” Van. Olyan magasságból ennyire mélyre zuhanni. És felállni. Újra kezdeni. Ez vagyok én. A kihívások. Ha nincs kihívás! Nincs cél. És nincs ÉLET! Nincs semmi!
„nagyon értékes szállítmánnyal érkezett meg a kikötõbe. Rutinosan kormányozta a mólóhoz a hajót. A kirakodást már nem a „fiai” végzik. Nekik, bér, kocsma, nõk. Megérdemlik. Visszajönnek.
Ez egy JÓ hajó. És a kormányos sem olyan rossz. Konok. De. Csak annyit követel, amit maga nem tudna megcsinálni. „

  camel, 22:45 Itt megrhatod a vlemnyed camel
  2014. mjus 6., kedd Nekem tetszik!
0  
2014-05-06
Semmit nem adnak hitelben. Ingyen. Mindennek ára van. Ebben az életben. Úgy gondolom. Megfizettem.
Busásan.
Mindennek az árát.
Busásan.
És. Volt egy esélyem. Az újrakezdésre. De azt is „elpuskáztam”. De, tudom „buta fejemmel” merre is kell mennem.
Csak is elõre.
A játszóteremen, csak és, kizárólag ÉN játszhatom! Két éve. Ennek élek. Hogy ismét a fénybe léphessek.
De. Már nem szeretném a csillogást. Jobb „szürke eminenciásnak” lenni. Ezt tanultam. Hosszú éveken át.
És.
Jól megtanultam a leckék.
Nagyon is jól.

  camel, 22:17 Itt megrhatod a vlemnyed camel
  2014. prilis 20., vasrnap Nekem tetszik!
0  
2014-04-18
Az Irodájában ülök. Kicsit feszülten. Nem tudom érzékeli-e. Lábam lüktetését. „zoli bácsi” maradj laza.” A kimondott szó is von maga után, némi fenntartást. Kávét kér. én nem. Stratégia!!
Nevet!! És felvázolja
Nem vagyok nyugodt! A számok világában, ott vagyok. De ez idegen! De. Nagyon jó tanuló vagyok!
És mondja!! Mit álmodott meg. Mert „vele aludt”!
Bámulom!!!
S, tanulom.
És. Szóval tart. Mert ismeri lelkem rezdülését. Hogy mennyire, fontos nekem. A, gyõzelem. Mert csak, ez az íz jó!!
S látom szemében Neki is fontos. De játszik!! B@kker!!!
És játszunk tovább. Én a számokkal. Õ az érzéssel!
Nevet. Szeretem mikor nevet! Olyankor, a szeme is Nevet! 
És azt is szeretem Bene. Hogy a végsõkig elmegy, de, az ésszerûség határain belül.
Lezárul a licit. Húsz évesként pattanok fel a székbõl. De nagyon öregemberként. Nem akartam „ezt a gyereket” Csak miatta. Mert tudtam megnyerjük.
Ezt a „gyereket” is nekem kell felnevelni.
De ki a pokolból kapaszkodik felfelé?
Ne válogasson!!!

  camel, 20:49 Itt megrhatod a vlemnyed camel
  2014. prilis 14., htf Nekem tetszik!
0  
2014-04-14
Jaques nem akart mást, csak egy kis szeretetett. De, már mikor megpillantotta, tudta, nincs lelke. Hiába bújt hozzá. Nem érintette meg. De, az esély hal meg utoljára. És itt követte el a hibát. Megkedvelte. Esélyt adott rá, hogy elvegye, csekély életenergiáját. Lelkének gyorsan fogyó, újabb darabját. Belement a játékba. Nem. Ez így nem igaz!! Akarta!! Nagyon!! Mert Szerette volna. De. Lélek nélkül?
Azt mondta”életed legnagyobb esélye vagyok”
Hát nem!!
Ennyire hitvány nem vagyok. Úgy ment. Ahogy jött.
Nem hitte. Bármilyen érzés lobbant bennem. A „felperzselt föld” taktikája. Nagyon megy. „belül nem annyira”. De ez másodlagos. Manó azt mondta „Zozó, ne bánkódj, ez a Nõ, nem akart téged. Igazán”
És a kormányos csak ül a sziklánál. Nem tudja mit évõ legyen. Miként döntsön. Soha nem lenne hûtlen. Ez nem férne bele. Értékrendjébe. De szeretne, már valami mást. Hogy szeressék. Önmagáért. Azért, hogy szerethetõ ember. A lelkéért. És nem sajnálatból! Esténként, megpihenni. A napi küzdelmek után. Elmondani napom. Átfogni. S mellette ébredni. Nap, mint nap.
Jaques, de tudjuk nekünk ez nem adatott meg.
Nem baj. Nincs baj. Csak a szemembe nézz! Ott látod az igazat! És érezd illatom. Mindent elárul. Hiába palástolom. Miként Te sajátodat.

Ezt sosem fogod látni.
Szégyelleném.

  camel, 23:27 Itt megrhatod a vlemnyed camel
  2014. prilis 13., vasrnap Nekem tetszik!
0  
Csak kétszer csenget.
Nem tudtam hová tenni. Nem tolakodó, nem kérkedõ. Nem ragaszkodó. De, két kézzel megfogó..
Mikor belenéz, szemedbe!! Nem a fájdalmat látod. Két karodban tartod. S nézed! S látod! S érzed!
Magad módján. Együtt lélegzel Vele. Tudod s lesed Gondolatait. Beszélsz, de belül MOSOLYOGSZ!
„a kormányos némán ül. hátát ugyan azon sziklához támasztja. S nézi hajóját. Nézi. S vele sír. Tudja! Nem kéne így lennie. De, mit is tegyen? Döntenie kell.
Ismét.
Jön egy „kapitány” ki ismét „lelakja” hajóját.
Már, nem akar, kormányos lenni. Elfáradt. Meddig kell még maradnia?
Addig. Míg ezen szív. Létezik.”

  camel, 21:52 Itt megrhatod a vlemnyed camel

2 éve.
2 éve, új családom van.
Az Intelcom Hírközlési Kft.
Két éve, hogy a pokol legmélyebb bugyrába löktél. Mint amilyenbõl felemeltél.
Két éve.
Hogy, azt mondtam.
Ezt.
Sose választom, többé.
Elindultam felfelé, lelkem, emlékeiddel megrakott szekerét, maga után vonszolva.
Mert, eldöntöttem.
Nehéz két év volt. De. Most kicsit. Megállok. S. Mit még sosem tettem! Megfordulok.
Leülök.
Látom. Látom a „pokol” fényeit, mint pislákoló gyertya fényét.
De már csak homályosan.
De.
Halvány fénye itt marad örökre szívembe. Hogy emlékeztessen!!!!!
Mily könnyû is hatalmasat zuhanni!
Mennybõl. Pokolba jutni.
Mementóként.
Elkopott mögülem a szekér. És minden.
Felállok.
S, tovább indulok…..
Találós kérdés?
…………….
Kaptam egy. Utolsó AJÁNDÉKOT.
Szerinted?????????????????????????????????????????????????
élek vele.

  camel, 1:07 Itt megrhatod a vlemnyed camel
  2014. mrcius 31., htf Nekem tetszik!
0  
„némán áll a fedélzeten. Szereti a csillagfényes éjeket. Már a legénység is elcsendesedett. Lerészegedve húzzák a lóbõrt. A bitangok. De a kemény munka után ez így van rendjén. Holnap új nap virrad s õk is ott lesznek a helyükön. Bár többen a pokolba kívánják majd, de helyt állnak. Mert az „õ” fiai. Válogatott legénység. Minden tagját, maga válogatta.
Megborzong. Végigfut a gerince mentén a hideg. Megfordul. De csak a posztos áll mögötte. Furcsa.
Nem szokott érzéseiben csalatkozni.
Nyugodt a víz.
Csak hajója sírdogál. Csendesen. És csak Õ hallja. Egyedül.
A Kormányos.

  camel, 15:20 Itt megrhatod a vlemnyed camel
  2013. augusztus 7., szerda Nekem tetszik!
0  
2013.08.07

Megmérettetett.
Nem maradtam alul.
Hisz ha van miért, tudok küzdeni.
Optimus-szal suhantam hazafelé. Fel van málházva szegény. De elevenen ficánkol alattam. Õ is érzi, palotaforradalmam részegítõ, mámorító ízét. Nem minden nap adatik meg, és nem mindenkinek, hogy revansot vehessen. De tudtam, éreztem eljön az én idõm. Csak várni kell. S most az egyszer vártam. Nem hiába.
Lágyan ölelt át. Ringatott. Kényeztetett. Magától hozott "éjszakai szálláshelyemig".
Nem éreztem a gyõzelem édeskés ízét számban.
Most elõször belegondoltam, mi lenne ha ez fordítva történt volna?
Hamar elhessegettem a gondolatot.
De rossz érzés.
Tudom.
Buta vagyok.
De, így születtem.
"okos ember más kárán tanul, a hülye meg a sajátján"
Én az utóbbiak táborát gyarapítom.
De jól is van ez így.
Szerintem.
De ha az álca mögé látnak...
Még ma is külön bejáratom van a BOSS-hoz. 0-24 hívhatom.
És a mai nap "ûber-je" "nekem sem szabad mindent, DE védettséget élvezek".
De mind ez semmit sem jelent.
Csak a pillanatnyi érzés. Mert csak addig maradok egy helyen, míg van kihívás.
Ha már nincs.
Tovább állok.
S ez nemsokára elkövetkezik.
Addig megyek, míg, nem találok legyõzõre.
És rajta vagyok, hogy ne legyen......

  camel, 23:50 Itt megrhatod a vlemnyed camel
  2012. oktber 16., kedd Nekem tetszik!
0  
2012-10-16
„Ha azt hiszed megtörök, nagyon tévedsz. S akkor követed el a legnagyobb hibát, mikor elhiszed, hogy legyõztél. Valójában elpusztíthatatlan vagyok. Csak saját magam tudom elpusztítani magamat. Még nem jött el az ideje. Még nem. S én ott leszek, mikor hallgatod a göröngyök koppanását koporsód belsejében. Nem fogok sírni és nem fog megérinteni sikoltozásod. Végignézem miként temetnek el élve. Úgy ahogy te próbáltad megtenni velem.”
Sok nap telt el. Túlon túl sok. Sok mindent elértem. És sok minden kapujában vagy a táv egy bizonyos szakaszán tartok. Ezek jó dolgok többnyire. De vannak árny oldaliak is. Mostanában megint sokat iszom. Rend szerint egyedül. Ilyenkor a szemembõl is folyik valami. Már nem akarok megálljt parancsolni. A napi küzdelmek után csak így van esélyem egy kis alvásra. De ezzel is probléma van. Normális kapcsolat kiépítése lehetetlen. De lehet már nem is akarom. Egy nagyon jó ismerõsöm nyitotta fel a szemem. Õszintén beszélt hozzám. Elmondta, hogy sosem lesz nyugodt életem. Mert csak a munkámban találok örömet. Nem hallgatok senki tanácsára. Nem hagyom magam szeretni. És hiába a rajongásom, a végelszámolásnál semmit sem nyom a latba. Sosem lesz így családom, szeretõ, gondoskodó asszonyom. Képes vagyok módszeresen kiölni minden érzelmet magam körül. És hiába a remény amit viszek, ha azt vissza is veszem.
Kemény szavakat használt. De életemben talán elõször elgondolkodtatott.
És beláttam igazát. A sors fintora, hogy ez sem változtat semmit rajtam. Vagy is maradok aki voltam. Csak most kicsit jobban érzem magam a bõrömben. A sikereimnek legalább tudok örülni. S ez visz is elõre rendesen. A célok még mindig tiszták. Nemsokára, megvehetem az új házam. Bár nem fogok beleköltözni soha. Nagy valószínûséggel. Bár…. És elmondhatom a mai nappal, hogy négy évre elõre látok munkát. És nem egy cégnek. És még mindig megyek. Élvezem. Ebben én vagyok a legjobb!!

Csendes az iroda. Kint sötét lett. Halkan Kökény Attila szól. Ilyenkor összeszorul a gyomrom. Nem tudom meddig tart, mire túljutok rajta. Vissza a munkához, így nem tódulnak fel az emlékek. Az összes kis projektem papírmunkáját, számláit lezártam. Én már nem kapok kisebb munkákat, mert rájött a „BOSS” hogy az csak szétforgácsol. Így a jövõ héttõl, csak a szerelmemmel foglalkozhatom. Amely egy biztos, stabil hátteret teremtett a cégnek. Most embereket emelek ki, akik mellettem tanulják az ágazat szépségeit, buktatóit. Megmutatom a saját szememmel látást. A lojalitás fogalmát. Az egymásért kiállás fogalmát. Hogy aki nem velünk az ellenünk. Szeretek értelmes emberekkel dolgozni. Akik hamar rájönnek, hogy ebben a világban csak ekképpen lehet talpon maradni. S természetesen ezekért cserében extra dolgokban részesülhetnek. Minden téren segítem õket. Bármiben. És ez az, ami éltet. Ami mindennél többet ér számomra.

  camel, 20:08 Itt megrhatod a vlemnyed camel
  2012. szeptember 11., kedd Nekem tetszik!
0  
2012.09.11
„Jaques nem értette Jenna mitõl lett oly hideg, rideg, s merev. Jaques már semmit sem értett. Egyre csak azon járt az esze, hogy vajon mi lett oly hirtelen ennyire más benne. Mi válthat ki ekkora közönyt. Elméjében elevenen éget az az augusztus huszadikai nap, mikor egy érzéstõl hajtva, ûzve, mint megvadult fenevad, száguldott, hogy Jenna-t láthassa. Elmondhassa, mint már annyiszor, mit sem ér az élete nélküle. Hogy bármit megtenne érte. Csak, hogy szeresse. Úgy mint valaha. Feltételek nélkül. Elfogadva, hogy õ Jaques ilyen. Nem alakoskodó, tolakodó, agresszív, de küzd a végtelenségig. Ha kell meghal az elveiért. Ha kell meghal érte.
Meghallotta a mobiltelefon rezgését zsebében. Nem rebbent szeme sem. Mélyen nézte Jenna zöldeskék szemét, mely hirtelen elvesztette színét. Abban a pillanatban Jaques szíve meghasadt. Minden érzése egyként tódult torkába, agyába. Egy érzés a sok közül kivált s millió darabra hullva, önálló érzésként felébresztette fejében a szunnyadó, felejtésre, homályra ítélt emlékképek millió darabkáját. Majd újabb és újabb képek.
Ismét csak megcselekedte.
Jaques szája megtelt kesernyés ízzel. Torka összeszûkült, gyomra remeget. Már az adrenalin robbant benne. Átjárta egész testét. És lassan átalakult dühé. Fékezhetetlen dühé. Egy lépést tett Jenna felé. Jenna hátraugrott. Szemében felgyúlt a félelem szikrája. Mint azon a napon amikor Jaques megmentette attól amit magával akart tenni. Jaques hirtelen megállt. Mosolygott. De szívében örökre bezáródott egy ajtó. Egy ajtó mely jó darabig zárva marad, még saját maga elõtt is. Önmaga emelte önön magának falai közt fog küzdeni sorsával. Az ajtóhoz lépett. Jenna megérintette karját. Jaques szemébõl megállíthatatlan vízfolyam indult útnak. Jaques, ha elmész inni, holnap elköltözöm. Hallotta Jenna hangját, de már döntött s határozott mozdulattal nyitotta ki az ajtót. Nem nézet vissza. Ha eldöntött valamit, sosem nézett vissza.
Aznap éjjel sokat ivott. Nagyon sokat. Yvett már nem akarta kiszolgálni. De Jaques-nak nem lehet ellenállni. Ilyenkor kitágultak érzékei. Szabad utat engedet gondolatainak. Érzéseinek. Sokat mesélt mindenrõl. A mindenségrõl. Yvett csodálta a fiút elméje sokrétûségéért, a romlatlan lelkéért.
Nem tudja miként került ágyába. Hajnalban nem indult el szokásos napirendje. Egész héten nem indult sehová. Meg akarta ajándékozni Jenna-t valami különlegessel. Valamivel, amit csak õ, Jaques adhat. Végignézheti hogyan hal meg. Egyetlen panasz szó nélkül.

Azóta két év telt el. Már jó ideje beszélgetnek, találkoznak. Jenna idõnként, részegen felhívja. Elmeséli szerelmi csalódottságait. Elmondja, mennyire gyûlöli. Amiért elengedte Õt. Nem állította meg. Nem ölelte magához. Hogy mindenkiben Jaques-t keresi. De nem találja. Várja az érzést de nem jön el. Másnapra mikorra kijózanodik, telefonon kér bocsánatot „ugye nem bántottalak meg?” Jaques csak mosolyog. Megnyugtatja „nem”. De sosem fogja elmondani, hogy aznap ismét megérezte. Jenna ismét nem tudott ellenállni a vadászat izgalmának. Miért is mondaná. Megbûnhõdõt s még fog is érte.
Aludhat nála, mikor nincs otthon. Sírhat a mellén. De vigaszt nem lel. Szeme elárulja. Sóváran vágyik Jaques után. Vágyakozik minden után, ami valaha lábai elõtt hevert, de Õ keresztül, gázolt rajta. Már sosem lesz olyan az élete, mint vele.
Ilyenkor, a bezárult ajtó mögül, félelmetes hangok ostroma hallatszik. De a vassallat mindennek ellenáll. „

  camel, 13:18 Itt megrhatod a vlemnyed camel
  2012. szeptember 2., vasrnap Nekem tetszik!
0  
„nem érzi magányosnak magát. Csendes, nyugodt lagúnába hozta el szeretett hajóját. A legénység durva élcelõdését hozza felé a szél. Olykor felcsendül a gitár hangja. Kiélvezik, hogy nincs velük. Ilyenkor szabad a nóta, az ének. Már nem számolja a napokat. S az éjeket. Már nem várakozik, türelmetlen. Nem vár semmire, s legfõbb ként senkire. Érkezni fog, a maga idejében. Ezért nem kell rá várni. És nem kell vágyakozni.
Törökülésben ül, hátát a sziklafalnak támasztva. Arcát szélirányba fordítja, mint hajóját. Érzi cserzett bõrén a sós víz illatát. Simogatását. Keze a portoricói rumosüvegen pihen. Bontatlan. De mire pirkadni kezd, üres lesz. Nem marad más belõle, csak egy kesernyés érzés. Egy érzés, mely egybeforrt a hajó szívével. Testén érzi teste, sebeit. Lelkében, lelke mélységét. A tat felöl, halványan világít az olajlámpa. Sárgás fénye csalogatóan, hívogat. Az utat mutatja. Amelyet nem egyszerû járni. Mint a szabályok sem, miket együtt hoztak. S nincs megalkuvás. Már nincs.
Nagyot kortyol a flaskából. Érzi miként járja át testét az alkohol égetõ érzése. Miként roncsolja belsõjét. Megállíthatatlanul s végérvényesen. Rágyújt. Nézi a füst gomolygását. Mintha démonok öltenének testet. Folyamatosan változik. Majd eltûnnek a végtelenben.
Halkan jött. De meghallotta lépteit. Léptei elõtt megérezte illatát. Jázmin édességû, mégis kesernyés. Mint a rumé. Nem kérdezett csak leült. Elvette az üveget s kortyolt belõle. Szeme csillogott, ahogy a hajót nézte. Beszédesebb volt minden szónál. Már nem szól az ének, elhalt a gitár hangja is. A szél is elült. A delfinek sem játszanak. Minden feszülten vár.
Ezt a hajót keresem. Szavai igazgyöngyként gurultak ajkáról. Ez az ÉN hajóm!
A kormányos néma.
A kormányos, konok.
A kormányos érzi.
Nem szükségeltetik a szó. Megerõsítésként.
A hajó, csendesen várakozik.
A kormányos dönt. Hajóról, legénységrõl.
A kormányos nem hibázhat, mert nem magáról dönt. Személye immár lényegtelen. A semmibe, feledésbe merülõ.
A kormányos döntött. Nehéz szívvel hozott döntést.
Egyedül lép a fedélzetre. Pásztázó tekintetek kereszttüzében, áll a kormánykerékhez. Szavai mennydörgésként szállnak az éjszakában.
A hajó felsír. Vitorlái megfeszülnek. Szélirányba fordul s tovasiklik a lagúnából.
A parton egy karcsú alak várakozik. Nem tudja mire, vagy kire. Õ itt fog várni. Van olyan konok, mint a kormányos. Ha másért nem, a rumért biztos visszajön. És az lesz az Õ ideje.
A kormányos konok. Csak egy szót várt. Egyetlen egyet.

  camel, 11:01 Itt megrhatod a vlemnyed camel
  2012. augusztus 26., vasrnap Nekem tetszik!
1  
2012-08-25
"szép nap s este volt. Nagyon figyeltem mindenre. De legfõbbképpen a Lányra. Éreztem minden rezzenését. Sokat beszélgettünk, meséltünk, magunkról. Megpróbált beszéltetni.  Játékos volt. Belementem a játékba. Tudtam mi lesz a vége. Õ mesél, én pedig hallgatom. Észrevette nézésem változását. Elõbb borzongott meg tõle s csak utána tette szóvá. „ne nézz így, mert érzem bennem vagy”. Nem jól érezte meg. Nem benne jártam, csak a felszínen. Nekem nem kell lemerülnöm a mélybe, hogy megmondjam, mit találok ott. A szemét néztem. Zöldés-kék árnyalatát. Változásait. A szavai és érzelmei generált apró változásokat. A pupillái tágulását, szûkülését. Mosolyának tisztaságát. Éreztem testének hullámait. Éreztem simogatásában a szeretetet, vágyat, örömöt. Éreztem testének felébredõ vágyát, éreztem mikor parancsol megálljt neki. S éreztem a feszített önuralmat mellyel a kettõnk közötti ellentéteket próbálja ellensúlyban tartani. Ilyenkor megfeszültek idegszálai, a magabiztosság eltûnt, helyet adva a reménytelenség érzésének a megalkuvásnak. Csak egy pillanatra, mert a következõben már megint a tûz volt. Mert parancsolta, akarta, vágyta. Pillanatnyi érzések. Tisztán éreztem mindent. Lelkének, testének minden egyes pillanatát.
Sétáltunk, Visegrádon az erdõben. Már szürkület volt. A farkasvakság ideje. Az én érzékszerveim ekkor s hajnalban, ezerszeresére erõsödnek. Ilyenkor már fizikai fájdalommal párosul. Szembe fordult velem. Arcát nyakamba fúrta. Lágyan simogatott. Becsúsztatta kezét, ingem alá a mellkasomra. Szívem hevesen reagált. Éles szúró fájdalom járta át. Egyszer már átéltem ezt az érzést. Tudom mit jelent. Lágyan csókolt meg. Mint ha félne a múlandó perc elmúlásától. Akarta, hogy érezzem, mit szeretne mondani, de még korai lenne a szûkre szabott társadalmi etikett normái szerint. Érintésemtõl, fellobbant benne ismét a tûz. Vadul csókolt. Teste remegett a vágytól, körém fonta magát, belém akart bújni, közelebb, még közelebb. De a józanabbik fele ismét megálljt parancsolt. Csalódott sóhajjal hajtotta vállamra a fejét. Ránk sötétedett. Némán egymást ölelve álltunk egymással szemben. Nem mondtam el mit érzek. Életemben elõször, nem engedtem szabad utat érzéseim áradatának. Azt sem mondtam el, hogy lehunyt szemmel is látom Õt. Arcának rezdüléseit. Szemének csillogását. Színének változását. Bõrének illatát. Miként az erdõt is érzem. A hûvösödõ leheletének borzongtató simogatását. A halkan lehulló levelek, az éjszakai szálláshelyük felé igyekvõ apró állatok, s az ébredezõ éjvadászok neszezését is.
A kocsiban, hazafelé zene szólt. Erre az alkalomra készítettem. Énekelt. Mennyei volt hallani. Megfeledkezve magáról, kislányosan, bájosan, önfeledten. Mosolyogtam. Hozzám bújt. Nem akart már semmire sem gondolni, csak a pillanatra. A pillanatra, melyet napközben oly sokszor tört ketté. Lassan haladtam, s nyújtottam az együttlét még hátralévõ perceit. Nem akartam, hogy véget érjen. Nem akartam, de tudtam, érzéseim ellenére, búcsúzom is Tõle. Megkeseredett a szám íze. Összehúzódott a gyomrom, és enyhe remegés járt át. Így kell lennie. Hallottam bentrõl önmagam. Önmagam ki oly hosszú idõ után ismét beszél hozzám. Próbál racionálisan terelgetni. Próbálja fenntartani az a törékeny egyensúlyt, amit sosem találtam, éreztem meg, mert csak az érzéseimre hallgattam.
Kis idõt kértem tõle. Csak egy órát. Ennyi maradt még. Megkaptam. Megadatott. S én éltem vele. Ismét egy fél napra férfinek érezhettem magam. Érezve, hogy mennyit is érek valójában. De tudva, még nem jött el az én idõm.

A búcsú könnyedre sikerült. Üresség tátongott bennem, és ugyan akkor telve rég elfeledett érzésekkel. Levetettem cipõm s úgy vezettem. Mint nagyon rég. Már nem halkan szólt a zene. És a sebesség sem emberi Léptékû volt. Élveztem a vad száguldást. S közben lágyan elkezdet valami folyni a szemembõl”

Így ért véget a nap.
És Krisztina.

  camel, 13:09 Itt megrhatod a vlemnyed camel



Copyright © 2001 CsodaCsiga. Minden jog fenntartva.