CsodaCsiga Flap
Naplk 2024. mrcius 28.   cstrtk   Gedeon, Johanna, Gida, Ixion, Janina, Kapisztrn, Katapn, Szixtusz   
Flap ·  · Chat · Tvirat · Trskeres · Kpeslap · Frum · Weblapok ·  · Levelem · Webem · Naplk · BANK
Regisztrci · Kapcsolataim · Trsaim ·  · Bulikpek · MMS ·  · Jtk · Horoszkp · Linkek · Hirdets · Radi



camel naplja

  2012. augusztus 26., vasrnap Nekem tetszik!
1  
2012-08-25
"szép nap s este volt. Nagyon figyeltem mindenre. De legfõbbképpen a Lányra. Éreztem minden rezzenését. Sokat beszélgettünk, meséltünk, magunkról. Megpróbált beszéltetni.  Játékos volt. Belementem a játékba. Tudtam mi lesz a vége. Õ mesél, én pedig hallgatom. Észrevette nézésem változását. Elõbb borzongott meg tõle s csak utána tette szóvá. „ne nézz így, mert érzem bennem vagy”. Nem jól érezte meg. Nem benne jártam, csak a felszínen. Nekem nem kell lemerülnöm a mélybe, hogy megmondjam, mit találok ott. A szemét néztem. Zöldés-kék árnyalatát. Változásait. A szavai és érzelmei generált apró változásokat. A pupillái tágulását, szûkülését. Mosolyának tisztaságát. Éreztem testének hullámait. Éreztem simogatásában a szeretetet, vágyat, örömöt. Éreztem testének felébredõ vágyát, éreztem mikor parancsol megálljt neki. S éreztem a feszített önuralmat mellyel a kettõnk közötti ellentéteket próbálja ellensúlyban tartani. Ilyenkor megfeszültek idegszálai, a magabiztosság eltûnt, helyet adva a reménytelenség érzésének a megalkuvásnak. Csak egy pillanatra, mert a következõben már megint a tûz volt. Mert parancsolta, akarta, vágyta. Pillanatnyi érzések. Tisztán éreztem mindent. Lelkének, testének minden egyes pillanatát.
Sétáltunk, Visegrádon az erdõben. Már szürkület volt. A farkasvakság ideje. Az én érzékszerveim ekkor s hajnalban, ezerszeresére erõsödnek. Ilyenkor már fizikai fájdalommal párosul. Szembe fordult velem. Arcát nyakamba fúrta. Lágyan simogatott. Becsúsztatta kezét, ingem alá a mellkasomra. Szívem hevesen reagált. Éles szúró fájdalom járta át. Egyszer már átéltem ezt az érzést. Tudom mit jelent. Lágyan csókolt meg. Mint ha félne a múlandó perc elmúlásától. Akarta, hogy érezzem, mit szeretne mondani, de még korai lenne a szûkre szabott társadalmi etikett normái szerint. Érintésemtõl, fellobbant benne ismét a tûz. Vadul csókolt. Teste remegett a vágytól, körém fonta magát, belém akart bújni, közelebb, még közelebb. De a józanabbik fele ismét megálljt parancsolt. Csalódott sóhajjal hajtotta vállamra a fejét. Ránk sötétedett. Némán egymást ölelve álltunk egymással szemben. Nem mondtam el mit érzek. Életemben elõször, nem engedtem szabad utat érzéseim áradatának. Azt sem mondtam el, hogy lehunyt szemmel is látom Õt. Arcának rezdüléseit. Szemének csillogását. Színének változását. Bõrének illatát. Miként az erdõt is érzem. A hûvösödõ leheletének borzongtató simogatását. A halkan lehulló levelek, az éjszakai szálláshelyük felé igyekvõ apró állatok, s az ébredezõ éjvadászok neszezését is.
A kocsiban, hazafelé zene szólt. Erre az alkalomra készítettem. Énekelt. Mennyei volt hallani. Megfeledkezve magáról, kislányosan, bájosan, önfeledten. Mosolyogtam. Hozzám bújt. Nem akart már semmire sem gondolni, csak a pillanatra. A pillanatra, melyet napközben oly sokszor tört ketté. Lassan haladtam, s nyújtottam az együttlét még hátralévõ perceit. Nem akartam, hogy véget érjen. Nem akartam, de tudtam, érzéseim ellenére, búcsúzom is Tõle. Megkeseredett a szám íze. Összehúzódott a gyomrom, és enyhe remegés járt át. Így kell lennie. Hallottam bentrõl önmagam. Önmagam ki oly hosszú idõ után ismét beszél hozzám. Próbál racionálisan terelgetni. Próbálja fenntartani az a törékeny egyensúlyt, amit sosem találtam, éreztem meg, mert csak az érzéseimre hallgattam.
Kis idõt kértem tõle. Csak egy órát. Ennyi maradt még. Megkaptam. Megadatott. S én éltem vele. Ismét egy fél napra férfinek érezhettem magam. Érezve, hogy mennyit is érek valójában. De tudva, még nem jött el az én idõm.

A búcsú könnyedre sikerült. Üresség tátongott bennem, és ugyan akkor telve rég elfeledett érzésekkel. Levetettem cipõm s úgy vezettem. Mint nagyon rég. Már nem halkan szólt a zene. És a sebesség sem emberi Léptékû volt. Élveztem a vad száguldást. S közben lágyan elkezdet valami folyni a szemembõl”

Így ért véget a nap.
És Krisztina.

  camel, 13:09 Itt megrhatod a vlemnyed camel
  2012. augusztus 24., pntek Nekem tetszik!
1  
2012.08.24

"A hajó elindult a kikötõbõl. De a kapitánya ott maradt. Õ választotta. Egy idõ múltán ráeszmélt, hogy bármely hajóra is száll, az nem az õ hajója. S nem lehet a kapitánya. Nem adja meg azt a szabadságot, melyet a tenger nyújthat. Nem adja meg azt a bizsergetõ érzést, amelyhez hozzászokott. Már nem az a gyönyörû hajó melyért elhagyta a régit. Már nem érzi magát biztonságban. Nem viszi õt elalvás elõtt csillagfényes, nyugodt vizekre s nem õrzi álmát töretlen. Éjrõl, éjre. Éjszakánként reszketve tekint fel az égre, s opálos szemmel tudakolja a csillagoktól, holdtól, széltõl. Vajon merre járhat hajója? Hajója, melyet, szeszélye folytán magára hagyott. Szerette volna a kormánykerék forró érintését érezni tenyerében. Szerette volna érezni vad szilajságát, melyet õ szelídített meg. Szerette volna érezni, hihetetlen energiáját. Mely mindig kimeríthetetlen volt. A vitorlák feszülését. Hogy álló szélben is haladt elõre. Érezni, hogy egy a teste a testével. Vágyódott a régi szeretett hajója után. Melyet csak most érzett, értett meg, mennyit is jelentett neki. A sok viharban edzett, hajó. Mely mindig szeszélyeihez igazodott. Mely a legvakmerõbb terveinek végrehajtásában hû társa volt. Lágyan ringatta álomba. Még soha nem vágyott ennyire, semmire sem. Vissza akarta szerezni. Bármi áron. Az elsõ kikötõbõl sürgönyt küldött. „nem lehetne, hogy a hajó visszaforduljon és felvegye a kikötõben hagyott kapitányát?”

A hajó csak halad némán. A kormányos nem vívódik. A kormányosnak a hajó a fontos. Tudja! Reméli! A következõ kikötõben, már várja új kapitánya. És ha nem ott, akkor a következõben. Ha kell, a föld összes kikötõjébe elmegy. Mert hiszi, hogy akad egy kapitány. Aki megbecsüli a hajó adottságait. Tolerálja hibáit. És úgy fogadja el, ahogy az ácsok megalkották. Örömét leli benne. Ha szeszélyes, megszelídíti. Segíti a dühödt hullámokkal szemben. Vihar elöl csendes, szélvédett öbölbe kormányozza. Szeretettel bánik vele. Mert neki pont erre a hajóra van szüksége. És a hajó, cserébe, ezerszeresen hálálja meg. Olyan vizekre, szigetekre, mélységekbe, viszi el, amit még sosem látott. Olyan érzésekkel ajándékozza, meg amikre titkon mindig vágyott, de sosem érzett.

A kormányos nem fordul meg. A kormányos töretlen. A kormányosnak a hajó a fontos. A kormányos ismeri a hajó sebeit, melyet büszke kapitányai meggondolatlan kalandjai okoztak. A kormányos együtt él a hajóval. A kormányosnak nincs beleszólása ki légyen a hajó új kapitánya. De tudja, érzi ki lesz az, mert az érintése õt is megérinti. Ekkor adja át kormánykereket.

A kormányos nem fordul vissza.
A kormányos sosem fordul vissza.
A kormányos töretlen."

  camel, 20:08 Itt megrhatod a vlemnyed camel
  2012. augusztus 19., vasrnap Nekem tetszik!
1  
2012-08-19
Tegnap éjjel hazajött hercegnõm a Balatonról. Barbie-s kifestõi már várják. No meg a Kis Hableány. És Zozo.

Mese. Felnõtteknek.
Bonyolódnak a szálak. Nem hiába. A jó „prédának” messzire száll az illata. De valamit nem tudhatnak a vadászó fenevadak. Gránit kemény, számukra bevehetetlen fallal van körülbástyázva. Így most csak loholnak irányába. Ne is sejtvén, hogy hírnevük megelõzvén, jelezték jöttünket. De a védmû nem nekik készült. A hasonszõrûeknek. Érzik a nagy és könnyû zsákmány illatát, de nem férnek hozzá. Megõrülnek a tudattól. Hogy nem tudnak kiszakítani belõle egyetlen kis darabot sem. Majd az elsõ csalódottságuk után róják a felesleges köröket. Nem találnak gyenge pontot. Patrónust. Jönnek még többen, és még erõsebbek. És együtt sem férnek hozzá. A csalódottság és a düh, nagyon rossz tanácsadó. Az egyik legrosszabb. Nem kímélnek semmit és senkit. Bármire képesek lennének. Hívják hát a hasonszõrûeket. Megtanácskozzák. De farkasnak farkas az ellene. Így csak meggyengítik erõiket. De a zsákmány még mindig ott lebeg elõttük. Alkut ajánlanak. „Tisztességes” alkut. Saját alkujukat. Ami visszautasíthatatlan. Nem érkezik válasz. Tombolnak. És tovább keresik a gyenge pontokat. Egy idõ után stratégiát váltanak. Következik a lejáratás. De mivel túlon túl buták, maguknak ásnak még mélyebb sírt. És én fogom elhantolni, szûkölõ, vonyító testüket. Hallgatni fogják a hant darabok koppanását koporsójuk tetején. S nem fogják soha megtudni, hogy nem itt volt a „nagy könnyû préda”. Ez csak a kirakat.
Nem hittem volna, hogy az én játszóteremre merészkednek. De ide jöttek. Majd húsz év távlatából. Már nem az az ember vagyok, aki voltam. Bölcsebb, tapasztaltabb, harcosabb. És nyugodtabb. S inkább meghalok, sem hogy egyetlen darabot is adjak a kõ keményen megdolgozott jutalmamból. Megtanultam a leckét. Õk nem. Sosem fogják. Fajtájuk sajátossága. Nem tanultak semmit sem. Itt a pénz, egy dolog. Az ember ki mögötte van, az számít. Hiába a pénz náluk, ha nincs mögötte senki.
De. Mivel idejöttek, s nem szépen. Akkor hát játszunk egy kicsit. Az én szabályaim szerint, ez egyszer. Ütõs lesz. Ígérhetem. Jó móka.
Felfordul a gyomrom tõletek. Fizikailag fáj a butaságotok. De elkezdõdött. S én felkészültem. Erre is. Kedden elsõ menet.
„Kérlek Istenem, add, hogy addig nyugalmam legyen. Csak egyetlen nap. „

  camel, 21:23 Itt megrhatod a vlemnyed camel
  2012. augusztus 17., pntek Nekem tetszik!
0  
Ismét elaludtam. Tarthatatlan állapot. Így nem tudtam magamnak inget vasalni. Sebaj, úgy is „szerelmemhez” mentem. Az irodába gyors kávé, ásványvíz, na meg egy közösségi cigaretta. Érdekes mihelyt kilépek a szigorúan kijelölt dohányzóhelyre, „fiaim” beszivárognak. Módszeresen cserkésznek be. És már mondják is. A tegnapi napot. Egymás szavába vágva. „ugye ma is neked dolgozunk”? Mindig ez a legfontosabb kérdés. Azt hittem tegnapi vasutas tréning után kicsit neheztelnek majd rám. De nem. Talán még a pokolba is követnének. És ez mekkora érzés!!! Én (ego) kovácsoltam õket össze. Megízleltettem velük a közös munka, siker, ízét. S rákaptak. Négy hónapom ment rá. Az „elitem” is fullos lett. De megérte.
Kicsit csalódottak, mert csak Gyulát viszem. És még hosszú hónapokon át. Tanítom neki a vasút melletti munkavégzést. Nem akartam, de egy ilyen új ágazatban nem lehetek egyedüli a cégben.
Szívja magába. Bár még csak a felszínt mutatom. Nem akarom egybõl a nagyon bonyolult technikákkal tömni. Bár szerintem kezelné. De. Szerelmese nem lesz. Ezt már most tudom. Kicsit csalódtam mikor felismertem. Nem lehetünk egyformák. Estére nagyon elfáradt. Nem csak Õ. Nem csoda, húsz kilométert gyalogoltunk. A kõ csak úgy ontotta magából a forróságot. Néha mikor megálltunk egy egy csoportnál, mûtárgynál, elrévedeztem a múltba. Eszembe jutott a nap mikor szerelmese lettem ennek a munkának. Mosolygok. Mostanában egyre többet. Ez is gyógyít. És kell is, mert érzem, hogy kiszipolyoztam a testem. Néha csípõ érzést érzek a szívemben. Tudom minek az elõjele. Hordom is magammal a sprayt. Gyûlölöm, de kell. Ez az egyetlen, ami enyhíti a csípõ, szúró fájdalmat. És ez az egyetlen, amit elfogadtam.
Visszafelé már némán baktattunk. A kocsiban bezzeg megeredt a nyelve. Elmesélte egész élete történetét. Nem volt egyszerû. Mikor Nõ ügyeire tért, megmerevedtem. Nagyokat nyeltem. S hallgattam. Hogy lehet, hogy egy ember kibeszélje a „hálószoba” titkait? Ezt sosem tudtam megérteni. De aztán elmondta. Sosem volt szerelmes. Mert nem az a típus. Ezt sem tudom felfogni. Érzelem, szerelem nélkül? Ember!! Hiszen ez is azok közé tartozik, ami megkülönböztet az állatoktól. Halkan mondtam.” Ez csak két emberre tartozik. Szerintem.” Témát váltott. De szerintem rájött. Nem igen lopta be magát a szívembe. A Nõkrõl alkotott véleményével. De már elemelkedtem ettõl a szinttõl, hogy mint szakembert ezért leírjam. Barátom nem lesz az biztos. De viszont jó csoportvezetõ igen. És nekem most ez a lényeg.
Mostanában, hamar sötétedik. Túlzottan hamar.
  camel, 17:42 Itt megrhatod a vlemnyed camel
  2012. augusztus 15., szerda Nekem tetszik!
1  
2012-08-15
Tetoválásaim? Igen vannak. Abban a korban készültek mikoron még csak kevesek engedhették meg maguknak a mûvészit. Nem a szeretlek Erzsi, anyám, üss és társai. És nem volt divatja. És magamnak készült, szigorúan pólóvonal alatt. S jelentésük van és emlékeket hordoznak. Lelkem sebeinek tükörképei. A bal vállamon „vergõdõ madár” a Farkasokkal táncoló címû filmbõl. Õ az elsõ „seb”. És azt jelképezi számomra, hogy kijelölt utamról nem térhetek le. Nem alkudhatok, meg és mindig tanulhatok ujjat. És az újtól nem kell félni miként a változástól sem. A második „seb” mely egyben törésvonal is figyelmeztet, hogy mily törékeny is a testem. És a sors nem játék és nem szabad kihívni magam ellen. Minden felelõtlen cselekedettnek kemény ára, megtorlása van. Mely nagyban meghatározza az ösvény további szakaszait. Ez egy Kelta karperec. Amely a jobb karomon van. Nem fut körbe ezért karperec. A rajta lévõ szimbólumok az élet és a halál, örök körforgását jelképezik a fény és az árnyék kontrasztját a jó és a gonosz örök küzdelmét. Ez fölött a vállamon egy Kelta medál helyezkedik el. Jelentése, a harcos ki érez és gondolkodik is. A harmadik „seb” mely mélyebb az elsõ kettõnél. Az üzenete számomra, ne felejtsem honnan jöttem, hol vagyok s hova tartok. S az emlékekre emlékezni kell, de nem szabad bennük élni, mert õk élnek bennünk.
A mûvész ki megalkotta, megkaphatja halálom után õket. Nekiajándékoztam.
Minden reggel a mikor megpillantom õket a tükörben ezeket az „üzeneteket” útmutatókat kapom.

  camel, 20:53 Itt megrhatod a vlemnyed camel
  2012. augusztus 14., kedd Nekem tetszik!
0  
2012-08-14
Az emberi butaságnak mélységei vannak. De miért mindig nekem jutnak a legsötétebbek. Vonzom õket. De nagyon.
Most kicsit fáradtnak érzem magam. Lelaktam a testem rendesen. Úgy Németh Zolisan. Reggel már nekem sem tetszett annyira tükörképem. De határesett. Ma megint nem ettem. Csak a tegnapi pizza szelet maradékát. Kávé viszont intravénásan. Reggel megúszom a vezetõségi gyûlést. Ez jó! Nagyon jó! Viszont nyolcra Piliscsabán kell lennem. Onnan Kozma utca, Vecsés. Iroda. Mindennek ára van. De holnapra fontos találkozó is. Hatkor. Hogy oldom meg, hogy emberi külsõvel érjek oda. Mert, hogy tusolni, átöltözni már nem lesz idõm az biztos. Agyalok. Már megint s elõre. Mi lesz ha. Egy agyreset most rám férne. Nem kéne sok. Csak pár órácska. Vagy egy nagy úszás. Álmodik a nyomor. Na mindegy majd improvizálok. De abba mindig beégek. Sajna minden kiül az arcomra. Meg a szemembe. Azzal is baj van mostanság. Kényes, mint minden rajtam. Nem a legjobb széria. Nem bírja a port és folyton begyullad. Hiába napszemüveg. A fülem is begyulladt. Az meg a headsettet nem bírja. Úgy döntöttem nem is használom. Majd vigyázok. Mint a kezdõ szerelmesek.
És megint este van. Rám sötétedett. De már nem csodálkozom ilyen apróságokon. Viszont legyûrtem a papírmunka dandárját. Mondhatnám, ügyes vagyok de magam sosem dicsérem meg. Pedig néha jólesne. Lassan elindulok. Ez a baj! Hogy mindig csak lassan. Valami táplálékot is vételeznem kéne útközben. Macera. Kiszállni a kocsiból, sorban állni. Majd inkább holnap. De tegnap is ezt mondtam. Meg elõtte. És azelõtt. Nem akkor azt mondtam megállok a kifõzdénél. Meg is álltam. A legutóbb egész jó volt az étel. De hely!! Ragadt minden. A tálcát sem sikerült odébb tolnom. Az evõeszközt fél óráig mostam, dörzsöltem. Már a végén féltem, hogy elõbújik belõle a szelleme. Tovább is álltam. Elneveztem „kis szutykosnak” Nem valószínû, hogy belõlem gazdagodnak meg.
„holnap új nap. új reménnyel s új kihívásokkal”

  camel, 20:35 Itt megrhatod a vlemnyed camel
  2012. augusztus 11., szombat Nekem tetszik!
0  
Lecsó.
Ma kaptam egy adagot. Hogy mondjam el. Mi hiányzik belõle. Csak egy, két dolog. Szív, és lélek. (és egy NÕ és egy Férfi.Mögülle.)Erõsnek erõs. Férfias. De! Én nemezt kultiválom. Hanem! Mikor nyelvemmel, ínyemre felnyomom. És minden ízt külön érzek. Na ez a nem mindegy. Nem tucat. Érzem a paprika ízét, a paradicsomét, a hagymáét. Érzem a selymes bazsalikom illatát. Az alap, petrezselyem, ízét. Néha. Mikor, baj volt, s apám, fiának tekintett. Együtt fõztünk. Tanított. Frenetikus élmény volt. Más. Világ. De ebbe csak néha juthattam el. De olyankor, szívtam magamba mindent. Hihetetlen, mibõl merítkezem. (és most, nem érdekel a piros hullámos vonal) Kicsiny voltam. Nem kis tervekkel. De nagy szívvel. Mint ma is! Csak az értékrend alakult át.
De a szív? S az értékrend?
„a tökélyre törekedni, más, s megélni…”
nem én írtam.
De át élem.
Ez a „karma” S nem más…

Ne olvasd soraim!
Ha úgy érzed, más a gondolat világod.
Ha nem úgy érzel szerelemrõl.
Én sem bántalak. Csak megnézlek. És „tiszteletben tartom” kritériumaid”

  camel, 23:51 Itt megrhatod a vlemnyed camel
Ma még keményebb a forma. Nem értem, ha valaki normálisan áll a dolgokhoz, az még nem „haver”. Nem a kerti grillek fílingje. Az egy teljesen más kategória. Akkor most? Most visszalépek pár lépcsõfokot. S ízelítõt adok. Belõlem. A szakmából. Kozma utca. Hét óra. Én itt vagyok. Az alvállalkozó is. Nagyszerû. S egyszerû. Mint a sakk játszma. Mindenki a helyén van. (?) Vagy még sem? Na, ez az a pillanat, amit gyûlölök. Nem kiabálok, bár az indulatoktól néha megremeg a szám széle. Akkor, én vagyok a megrendelõ, s ez az én „játszóterem”! Munkavezetõvé avanzsálok. A „fõnök” mellettem áll. Neki mondom, ki hova és mit. Helyszínrõl helyszínre. Megadva a tiszteletet (s vele egy utolsó esélyt) hogy õ mondja és irányítsa az embereit. Az elsõ tíz perc után már kellemetlen neki. De!! Nincs megállás. És fõleg kegyelem. Mert eljutott, erre a szintre. Sajnos belátom, hogy a kezdeti hozzáállásom hiányosságát most rajta kérem számon. De én csak ekként tudok hozzáállni! Mert ezt a szintet is megjártam. Csak más érzelemvilággal. Nekem a ritka dicséret, mennyei zene volt. S törekedtem a „tökélyre”. De itt csak azt látom, hogy „gyorsan elkaparni, a föld alatt úgy sem látszik”. Lehet. Hmmm. Csak nem nálam. És az elején elmondtam: ha elakadsz, nem szégyen kérdezni, de bontani és újra építeni már az. Nem hívom meg egy kávéra. Ezt a privilégiumot már eljátszotta nálam. Érzi is. Így egyedül kávézom. A kávé, borzasztó. Az íze. Gyorsan végzek vele. Ismét a „páston” állok. Mint nem is oly rég. Imádom az érzést. Mikor látod, minden s mindenki azt csinálja, úgy halad, ahogy elképzelted. Megálmodtad. Huncut gondolatom támad. Kérek egy lapátot. Beállok a nyomvonalba. Csak úgy, Kubikosan. A tenyerem még emlékszik az esztergált fa érintésére. A csuklóm is úgy fordul. Kar, váll, hát egyszerre mozdul. Átveszik egymástól a terhet. Megosszák. Így napestig lehet használni a testet. Húsz perc. Cigaretta szünet. Fehér nadrág jól néz ki. A cipõrõl, nem beszélek. Ülök az árok szélén. Óvatosan, elõbb csak a bátrabbja. Mellém sereglenek. Látom szemükben az elismerést. Kérdeznek. Sokat. Sokan. Mesélek. Közös ismerõsök, helyszínek jelennek meg. Nevetünk. De van egy pont ahol véget ér a nosztalgia és a „demonstráció”. Most már tudják, nem csak beszélek róla, hanem tudom is mit várok el tõlük. Amit magam is teljesíteni tudok. De nincs is baj ezzel. Itt az irányítással volt gond. Némán nézte végig attrakcióm. Elõször nem értette üzenetem. De végére, fény gyúlt elméjében. S ezt már szeretem. Sosem írok le, egyetlen embert sem. Van egy következõ és egyben utolsó lehetõség. Át értékelni az eddigieket. Én így alakítok eliteket. Mert egyszerû vagyok. S átéltem mindent a kezdetektõl. A mérnöki irodakonténerben friss buborékos vizet iszom. A kocsimnál vár a testem kipárolgásának elrejtõ desodorja. Már ismét „megrendelõ” vagyok. Kõ kemény. De valami megváltozott a „játszóteremen”. Most már mindenki tudja, hol a helye. De ehhez miért kellenek ilyen közjátékok? Miért nem elég az alap? Lehet, örök álmodozó vagyok?
A „BOSS” irodájában ültem. Kellemetlen érzésekkel. De beszélni kellett róla. Mert folytogatott. Éjrõl, éjre. Nekem kellemetlen volt, Neki nem. Igazi NAGY ember. Tisztán, és pontosan lát mindent. Nem csoda, hisz a sírból hozta vissza ezt a céget. Megsimogatta lelkem. Bár nem mutatja, de elmondta. „tudod Zoli, nem sok jó történt velem az elmúlt idõszakban. de áldom az ISTENT, hogy jókor jó helyen voltam. hogy téged, idesodort. mert benned magamat látom” Megállapodtunk!!

Még szeretnék írni személyiségemrõl. Nem egyszerû.
Már nem lehajtott fejjel járok. Pontosan tudom, hol a helyem s hova tartok. Nem élek álomvilágban. (az még szebb és a cél) Én én vagyok, S nem tudsz megváltoztatni.
Nagy szavak nélkül.
Az vagyok mit olvasol. Ember. De szeretnék, magasabb kategóriába lépni! De ehhez több kell egy fényképtõl, levéltõl, sms-tõl, telefonbeszélgetéstõl!! A tisztelet számomra, a személyes találkozó. NEM Randi! Találkozó. Ahol is megláthatod, „nem zsákba macska” milyen is vagyok. Érezhetem illatod, s Te az enyém. Hallhatom hangod. Láthatom mozdulataid. S Te az enyém. Erre nekem mind szükségem van. És ha ez nem fér bele az értékrendedbe? Sajnálom. Õszintén. DE!! Valószínû!! Nem egymást keressük!! A szikra KELL! Nem kémia! Azon már túlón s túl vagyok. De hogy kiámbrádítsalsak az az érzés sosem volt meg. Miért is? Mert éltem során rájöttem. Nálam csak szerelembõl mûködi. És az a Csodállatos! Más nem kell, és érdekel. Pont. Szeretnék szerelmes lenni. Kéz a kézben járni. BÜSZKÉN bemutatni, „Õ a KEDVESEM” nem a párom. Párja állatoknak van. Felnézni rá. Nem csak mint Nõ-re. Nem csak küllemben, észben is. Megsimogat, kedvesen. Mikor már csak kettesben, vagyunk. Mindentõl távol. Hálószobánkban. És azt mondja, te vagy a világ. És érzi is, nekem Õ! Szeretek csókolózni. (nyilvánosan is) Mert a csókban, benne van minden. Az az érzés, amit érzel, a világ mindenség, a fájdalom, a gyönyörûség, a zene, a kép, a múlt, a jövõ. Minden. Csókolni csak így érdemes. És ennek vannak mélységei. De. Nem térnék ki rá.
Egyszer, úgy is megírom. Csak azt sajnálom, bár a magyar nyelv az egyetlen a világon mely, egy szóra, több szinonimát, (árnyalatot) értékel. Nem találok szavakat érzéseim kifejezésére.
Hercegnõm kopoggtatt. Ismét. (nem hoztam Barbi-s kifestõt )   megoldom.

„..s a hírvivõ oly üzenetet hoz számára, mely bajnok-ként dicsõ, de személyére, halálos…”
„hát, abba hagyja a hant ásását, s új kalandba hág. nem tudván, hová érkezik…”

Kedvencem!!
Kicsit én vagyok…..

  camel, 13:01 Itt megrhatod a vlemnyed camel
2012-08-10
Ma kicsit keményebb alakot vettem magamra. A héten csak egyszer értem normális idõben „játszótereimre”. De nem csodálkozom. Most, hogy tárgyalnom is kell. Az nagyon odatesz. Bár a koordinációkkal is így kezdtem. Ilyenkor úgy érzem magam, mint egy ezer éves aggastyán. Gyûlölöm a folyton változó helyzeteket, szituációkat. Mikor minden egyes szónak súlya van. És a jövõben következményei. De ezt is meg lehet tanulni. Csak ez nem az én játszóterem. Még. Itt még verhetõ vagyok. S én nem szeretem azt az érzést. A vesztesek, legyõzöttek, szégyenét. Így most tanulok. Ismételten. Szeretnék, vagy is nem, ebben is én akarok lenni a legjobb. Itt sem létezik második hely. Számomra.
„… deresedõ hajjal, régi idõk legyõzhetetlen bajnoka, saját sírját ássa…”
Bajnok. Milyen régen is játszottam. Unreal Tournament-et. A világ elitjéhez tartoztam. Ha beléptem egy serverre, egybõl jöttek az üzenetek „camon Camel my team” Hihetetlenül élveztem. A napi felgyülemlett feszültséget, roppant módon oldotta. A tornákat szerettem a legjobban. Magadban játszottad. Ha teljesítettél egy szintet, egy kupát nyertél. Átvehetted. De milyen módban? „áll a hõs, félszegen, jobb kezét ökölbe szorítja, s vízszintesen háromszor megérinti a szívét, majd szétnyitott újjakkal lehajtott fejjel oldalra viszi kezét, és enyhén meghajol”. De a szemében nem látod a diadal dicsfényét, csak mérhetetlen szomorúságot. Tiszteletet a legyõzött ellenfelek iránt. A fohászt lelkükért. A reményt, hogy cselekedetei egyszer megbocsájtást nyerjenek. Annyira megkapó volt számomra. Sokszor csak annyi idõm maradt, hogy letusoljak s már indultam egy újabb napnak. Sajnos ezeken az OP rendszereken már nem fut. Vagy TOMB RIDER!! Valaki azt mondta, ha minden pályán megszerzem az összes titkos rekesz tartalmát, a végén a tusoló alatt leveti a lány a pólóját. Nem vette le.
Ma már nem játszom. Mert nem fér bele az imagies-be. (na, jó néha). A környékbeli kölykök imádják „Zozót” aki majd minden játékban vérprofi. Én meg imádom õket. Megtanítom a saját szememmel látni, érezni a játékot. Hogy csak ekként lehetnek a legjobbak. Szeretem nézni az ártatlan arcukat, a szemükben csillogó értelmet. Hihetetlenül fogékonyak mindenre. S partnerek. És megérzik. Megérzik hol a határ. Tudják mi az elvem. „valamit valamiért” ha ebbõl az egyenletbõl valamelyik alkotóelem is hiányzik, felborul az egyenlet. S azt nem szeretem.
HercegNõm!!
Öntörvényû, dacos, hisztis elkényeztetett kislány. Gyönyörû kislány. Valódi szerelem gyermek. Mindenki csodájára jár. Sajnos mivel engem nem kápráztat el a szépség, látom „hibáit”. Szõke haj, átlátszó kék szem. És a hangulatára változik. Nem! Nem az UV sugárzás hatására. Elõször én is csodálkoztam. De tapasztalhattam. (megjegyezném, a zöld színû szem sem az minek látszik. legjobban ez az árnyalat tükrözi a lélek tükrét. ehhez vonzódom a legjobban. nem tudom miért. talán mert így jobban szembeszökõ, pillanatnyi reakciója.)Az angyali arcocskáján látom késõbbi élete folyamatát. Agresszív áll. Büszkén, felfelé ívelten áll. A kicsit szélesebb járomcsont. Szemének metszése. Nagy valószínûséggel, használni fogja a férfiakat adottsága révén, és õk pedig õt. Nekem nem sok idõmbe tellett megszelídíteni. És nem hiába használom a „hercegnõ” kifejezést. Mert látom, hogy ellensúlyozásként ott van benne a báj, kellem, fogékonyság az ellesett mozdulatokra. Hozzám nem jöhet, csak felöltözve (ez ilyenkor bugyi, póló). DVD-ét nézni. Az ágy szélénél leveszi cipõjét. (mert ugye NÕ-bõl van s a cipõ öltöztet)És „éjszakai lakhelyem” francia ágyának kellõs közepén elhelyezkedik. Tünemény. Mint nagy NÕ elmondja, mit szeretne megnézni. De „úgy nem lehet, hogy ne csörögjön a telefonod? és hozz csokit, mint az igazi szerelmesek, ja és bújj hozzám” Öt éves lesz. Leamortizált napod, mily pontja. Mosolyt csal arcomra. Már az, hogy a kapuban állva vár. Nem néz rám. Csak úgy hánya-veti módon dúdolja „ringat a víz, ringat a víz” Tudja, elvesztem. De ma igazán elfáradtam. Kipakoltam. lap-top stb. Nagy stáb a kertben. Besurrant hozzám. Királynõsen elhelyezkedik. Megkérdezi „zozó” miért mondják neked hogy Zozó? És leszel nekem „titkos” szerelmem? Megvárod, míg felnövök? Én mindig friss vacsorával várnálak. Nem lennék olyan, mint Etus” Bakker!!! (erre mit lehet felelni?) De ha már befeküdt ágyamba. Egy próbát meg ér. „ma nincs jó kedvem, zenét hallgatnék. Kenny G. „nyomjad” bár a szó, használattal gondjaim támadnak. De „nyomom”. Tátva a kis szája. „nem csak a filmjeid, hanem te is más vagy.” A filmjeid, a zenéd. „Zozó? miért sírok? Nem sírsz….Csak valami folyik a szemedbõl”! Megijed ettõl az érzéstõl. Gyöngy, ként gördülnek könnycseppjei. Megfogom kicsiny kezét. Látom pupillái tágulását. Látom, miként áramlik belé, áttöltõdik az érzés. Szavak nélkül. S mivel én is a zenével élek így nekem is folyik valami a szemembõl. Nem beszélünk. Most még nem. Egy napra piciny lelkének ez éppen elég.
Már mosolyog. Nem szipog. „akkor most szerelmesen?” Huncut fény csillan szemében. Amely most ismét a legmélyebb kék, mit valaha is láttam, vagy amit szavakkal le lehet írni. Már intézkedem. Kis hableány, csoki, szénsavmentes víz.
Miért nem írtam a gyerekekrõl eddig? Nem tartottam fontosnak. Mert minek is. Bárki szívét elnyerhetem. Bármelyikét. Kifinomult érzékem van hozzá. De ennek hosszú a sora, és messzire nyúlik vissza. Majd. És mivel ez egy társkeresõ oldal. Nem ezzel szeretnék hivalkodni.
De mikor meglát s én Õt. Elválik minden. Egyetlen pillanatban. És csak nagyon ritkán. Van, úgy hogy emberöltõ alatt egyszer sem.
Szerencsésnek mondhatom magam, mert kétszer már átéltem. Csak ember és gyarló vagyok, így vágyom rá. És semmi másra. Nincsenek kompromisszumok.
Ez bonyolult. De úgy látszik, csak nálam

  camel, 9:54 Itt megrhatod a vlemnyed camel
  2012. augusztus 9., cstrtk Nekem tetszik!
0  
2012-08-09
Kezdek besokallni. Munka ügyileg is. Soha véget nem érõ nappalok. Terep, iroda. Most már tárgyalások is. Este papírmunka. Végeláthatatlan láncolat. Vannak idõszakok melyek nehezen mennek. De hát a szükség nagyúr és törvényt bont. Szélsõséges lenné? Ez a Nõk nagy ellensége. Nem hinném, hogy ebbe a kategóriába skatulyázódnék be. De „tucat” sem vagyok. És nem is úgy tengetem napjaim. Megtanultam (ez így ebben a formában nem igaz) türelmesnek lenni. Nem rohanok már ajtóstul a házba. De nem is lassú víz, partot mos. Megint csak osztom magamnak az észt. Majd megint megkapom, „ha ilyen nagyokos, érzelmes pasi vagy, akkor miért is kell itt ismerkedned” Egyébként, már a „pasi” kifejezést is rühellem. Én sem írom „nõci”. Szeretem megadni a módját mindennek. Az ismerkedésnek is. Az udvarlás minden fázisát kiélvezni. Ízlelgetni egymást. De ez megint egyén függõ. Sokan nem szánnak rá idõt. Nem akarják a varázsát átélni. Csak egybõl „kémia”. Ez a másik kedvenc kifejezésem. Ilyenkor megáll bennem az ütõ. Nem akarok ilyen módozatban ismerkedni. És igen szoktam tükörbe nézni. Reálisan látom, hogy nem akarhat mindenki engem. De én sem mindenit. És vannak kellemetlen, fájó érzések ebbõl adódóan, de itt jön képbe az intelligencia. És nem taglalnám tovább. Leírtam, hogy s miként, mettõl meddig. Az hogy ez nem emészthetõ mindenkinek, szerintem ismételten nem róható fel hibámnak. De bevállalom. És nem negatívságból. Csak úgy. Pont.

Isti!!
Egyívásúak vagyunk. Valamikor együtt kezdtük a szakmát. De elváltak útjaink. Majd egy éve az õ ajánlásával kerültem ki Stuttgartba. Kihagytam volna. De ez is kellet. Most én hoztam ide õt a céghez. Jó választás volt. Sokan nem ismerik kellõ képen. A nagy mackós gyerek, brutális is tud lenni. Méghozzá nem gyengén. Valamilyen S44 vagy valami ilyen csoportosulás akkreditált tagja lett. Én nem bánom, magánéletében mit csinál. A munkálja viszont tökéletes. Megbízható. Mindig munkaidõ elõtt érkezik jóval. S a legkésõbb indul haza. Meleg barna szemében értelem csillog. Nem sötétség, vagy kapzsiság. Kifinomult érzékkel szívja a vérem. Módszeresen. De ez nálunk az „évõdés” kategória. Mindig megmosolygom mackós menését. Jókedvre derülök tõle. Tele van energiával. Bármit megcsinál, amit kérek tõle. S gondolom Gyulával is õ beszélt, mert az óta megváltozott kettõnk viszonya. Áldom magam azért, hogy nem az elsõ benyomásra és az érzéseimre (szakmai önérzet belegázolás esete forgott fennen) hagyatkoztam, hanem az esélymegadást választottam. Mind ketten „elit” kategória. És mivel nekem van a legtöbb munkám csak az „elitem” jöhet szóba. A többiek sajnos csak sallangok. De ebben a kérdésben a vezetõség is egyet ért. Akkor még sem vagyok annyira észosztó. És kicsit ismerem az embereket. Minden fajtájukkal volt már dolgom. Nem kell sok, hogy megfejtsem a jellemvonásaik alapján a személyiségük.

  camel, 18:49 Itt megrhatod a vlemnyed camel
  2012. augusztus 3., pntek Nekem tetszik!
0  
2012-08-03
Elrendeztem mindent. Hosszú volt ez az idõszak. Sok buktatóval, sikerrel s némi kudarccal. Négy hónap kõ kemény szellemi csatája zárul le hétfõn. Tolódik, de lezárul. Remélem számomra nagyon kedvezõen. Addig sem tétlenkedek. De! Egy napot engedélyeztem magamnak. Úszni fogok. Nagyon sokat. Egyedül. Bár mindig egyedül úszom, mióta nincs velem a „tanítóm, apám helyett apám, barát”egy személyben. Tõle tanultam meg szeretni, s tisztelni a vizet. Úgy úszni, mint csak kevesen. Mikor átjárja tested. Vele élsz, mozogsz. Elringat, magához ölel, simogat. Elfelejtett mindent veled. Ki vagy, honnan jöttél, hol vagy, és hova tartasz. Mi voltál, mi vagy, s mi lesz veled. Csak a pillanat van. Az ütemes mozdulatok, melyekkel a hosszakat úszod.
S megannyi gondolat. Melyek csak fel –fel, villannak az elmédben, hogy újabbak jöjjenek a helyébe. Miközben az agy eltárolja õket, mint a világ legcsodálatosabb winchestere. Hogy majd egyszer ismét elõkerülvén felidézze a pillanatot. De közben az idõ kicsit változtat rajta. De nem a képen, hanem az általa átélt érzést nemesíti, avagy szelídíti meg. Mint a jó borból pompásan csillogó olajos nedû lesz, addig a rosszból iható minõségû. Hamar elröppen így az idõ. Észre sem veszed s már más arcok vannak a medencébe. De csak úszol tovább, mert itt érzed igazán a kötelmek nélküli világ igazi ízét. A klóros víz marja a szemed, mert egy „gyenge, strandon átélt” élmény miatt nem tudod becsukni. A garatodat, és az orrüregedet is marja már. De nem törõdsz vele, mert örülsz! A végsõkig feszíted. Kíváncsi vagy mennyi még az annyi. Az utolsó hosszakat váltva úszod. Felsírnak a terheléstõl elszokott izmaid. És még keményebbre fogod az iramot. Most már nem villan át semmi az elméden. Ugyan is arra kell koncentrálnia, hogy koordinálja a mozgásod, legyen elég oxigén a tüdõdben, egyszerûen, hogy életben tartson. Arra nem marad energiája, hogy aktívája bármelyik fájdalom receptort. Mert akkor valahonnan el kéne, hogy vonjon. Az pedig összeomláshoz vezetne. Mikor elérsz ehhez a ponthoz. Akkor kell abbahagyni. Mégis a maradék bekapkodott levegõvel az utolsó métereket víz alatt teszed meg. A startkõnél, kirobbansz a vízbõl. Hatalmas erõvel lökõdik ki a bepréselt levegõ. Mohón kapkodod a frisset. Ujjong és lázad a tested. Minden izmod, porcikád. Mikor lenyugszik légzésed, elengeded a kõ kapaszkodóját. Még egyszer lemerülsz. Hogy elbucsúz. Enyhe csalódottság fog el. Ismét a szigorú szabályok világában vagy. De ez most még csak villanásnyi. Mert tested újjáéledt. S vele együtt ott bent, nagyon mélyen, valami más is. Kikapaszkodsz a vízbõl. Feszül minden izmod, a testeden. A legapróbbak is. Jobban mint máskor. Nincs egy gramm felesleg sem rajtad. Hiába az évek. Nem tud elpusztítani semmi és senki. Csak saját magad.

Ezt jelenti nekem a víz. Csak az utat mutatták meg. De rajta járni már magamnak kell!!

„Ezt a bejegyzésem ajánlom Nagybátyámnak, Edének. Ki, remélem ha ilyenkor lenéz, kicsit büszke rám.”

  camel, 18:30 Itt megrhatod a vlemnyed camel
  2012. augusztus 1., szerda Nekem tetszik!
0  
2012-08-01
Elõjáték.
A naplóm azért vezetem, hogy majdan visszatekintve, emlékezzek, magánéletem, legsötétebb óráira. És azért nyilvánosan, mert hátha így többet ismersz meg belõlem, mint egy pár mondatos „kifestõs” bemutatkozásból. Ez pedig egy „társkeresõs,ismerkedõs” oldal. És meg van az a szabadsága, hogy bármikor abbahagyd az olvasását. Nem kértem, hogy azonosulj a nézeteimmel, érzéseimmel, gondolat és lelkivilágommal. Nem kértem, hogy elolvasd. Nem kértem semmit TÕLED! Tõled kit beengedtem az intim szférámba. A világomba. Amely kicsit más, mint a nagy átlagé. Mely nagyon más, mint a tucaté. Amely azért más, mert nem most keletkezett, csak elfeledett. És ez nem a játszóterem. Ez az életterem. És itt még keményebb tudok lenni mint az elõbbin. Kérlek hát. Ha valami nem tetszik, azt tartsd meg magadnak. Miként én is, hogy miért nem válaszolok. Köszönöm.

Az irodám ablaka elõtt, óriás vadakácia fa áll. Egész nap hûvös a lombjától kicsinek nem mondható szobám. Sokat nem élvezek belõle csak az esti és reggeli órákat. A fa árnyékában kicsi céges autóm hûsöl. Legalább neki is jó ilyenkor. Már jó ideje virágzik, s reggelre mindig temérdek hullik le róla. A verebek megpróbálják elûzni róla a cinkepárt. Egyszerûen elfoglalnák a fészküket. Mint gyerekkoromban Nagyi házának a széldeszkája alól a fecskékét. De most nem mehetek ki légpuskával igazságot szolgáltatni. Mind a két fajnak egyforma létjogosultsága van eme földön. Ezt gyerekként még nem értettem. Ma sem nagyon, csak felszínesen kapirgálom.
Jó nap volt ez a mai. Csak hamar véget ért. Nem tudom más mit csinál jobban, de nekem sosem sikerül jól beosztanom az idõm. Holnap és holnapután, ismét bõvül „játszóterem”. Mi lesz akkor. Mindegyik majd ekkora mint a Kozma utcai. Nem agyalok elõre rajta. Mert itt van még a kiemelt is. A héten elválik. Addig stressz. Kozma utca: ez most a szívem csücske. Tervezõ, mûszaki ellenõr, beruházó, fõépítész. És mindenki helyettese. Szépen összegyûltünk. És szép kis „észosztás” is kerekedett belõle. Megmosolyogtam. Már a múlt héten javasoltam, hogyan lehetne orvosolni a felmerült problémát. Be is került a naplóba. De nem én mondtam ki. Csak sugalltam. Késõbb az irodakonténerben, a generál fõépítés vezetõje mikor már csak ketten voltunk, meg is említette. Érdekes. Emlékezett a teljes nevemre. Mindegy, egy beruházás ilyen. Egy problémát megoldasz, jön helyette másik. Vagy kettõ. Lekapcsolom a villanyt. Elég csak a lap-top monitorjának a fénye. A nyitott ablakon már hûvösebb levegõ áramlik be. Tücskök ciripelnek. Távolról hallatszik csak ide az autópálya zaja. Az is csak olykor. Ez azt jelenti, hogy megint nagyon szmogos és most még ráadásnak páradús is a levegõ. Lassan ismét csekkolni jön a biztonsági õr. Éles sípoló hang jelzi merre halad. Ebbõl tudom, megint eltelt egy óra.
Jó nap volt. Csak rövid. Kezdõdik a végtelennek tûnõ éjszaka. Az álmatlan forgolódás. Válaszok keresés a miértekre. Amikre már nem kellene válasz. És fõleg nem kellene keresni. De ez is véget fog érni egyszer. Bonyolult „szerkezet” az emberi lélek. Sok mindent kibír. De ha egyszer megpattan benne valami, csak nagyon sokára gyógyul meg.

  camel, 20:57 Itt megrhatod a vlemnyed camel
  2012. jlius 30., htf Nekem tetszik!
0  
2012-07-30
Kezdenek komolyan venni. Új játszóteremen ma koordináció volt. Gyûrötten mentem. Sosem csináltam még ilyet. Mert nem mûfaj. Másfél óra kõkemény csata. A végére nagyon normális állapotba kerültem. Jót tett a feszített összpontosítás. Mint mindig. A vihar sajnos nagyon sok kárt csinált. Nem tudom mikorra száradnak i az alépítmények kiásott helyei. A tervezõt is sikerült bevonnom a küzdelembe. Ha már íróasztal mellõl tervezte. Lesz baja elég. Tudatosítottam vele, hogy nem én fogom megtervezni. Nem esett olyan jól neki. De ilyen az élet. Túl régóta ûzöm ezt ahhoz, hogy meg lehessen vezetni, vagy ami még rosszabb, amatõrnek nézzenek. Kicsit sértõ. Nem baj, tudom, jól összeszokunk. Kevés ember van, csak kivel nem tudok haladni. Azokkal nem is dolgozom együtt. Délután visszalibbentem s nosztalgiázás lett. Összefutottam egy régi ismerõssel. Õ is itt fog dolgozni. Csak kisebb részt kapott. Láttam az irigység fényét a szemében. De Õ ilyen. Mindig is így élt. Megtanultam, nem hátat fordítani neki. Mert könnyen hátba szúr. Minden szemrebbenés nélkül. Kezelem. Csak nem jó érzés. És sok energiát rabol el tõlem. Abból pedig most nem sok áll a rendelkezésemre.
Annával is rendeztem a kapcsolatunkat. Nem szeretném ha belém habarodna. Normálisan áll a dolgokhoz. Könnyû négy diplomával. Könnyelmû ígéretet tettem, hogy pénteken együtt fõzünk. Most még nem látom ennyire elõre. De az adott szó kötelez. Már fáradok. Közben azért még dolgozom is. Sosem érek a papírmunka végére.

  camel, 20:12 Itt megrhatod a vlemnyed camel
  2012. jlius 29., vasrnap Nekem tetszik!
1  
Elindult a nap. Velem. Nem nélkülem. Minden de minden elõkészítve. Amit emberileg lehet megtenni. Azt tartják „maximalista” vagyok. Ez így, nem igaz. Pusztán, a legjobb akarok lenni abban mit a sors kijelölt számomra. Hiszek a karmában. Hiszek az „egy Istenben” hiszek magamban. Mert ismerem. Mindegyiket. Ismét beszélek velük.. Jó érzéssel tölt el. Most nem sírok. Bár akartam, akartam a megtisztulást. Hogy megkönnyebbüljek. A lelkem. De nem adatott meg. Helyette három órás telefonbeszélgetés. Mit látnak bennem a NÕK? Miért vonzódnak hozzám? Idõrõl idõre mi hajtja hozzám vissza Õket? Persze tudom a választ. Csak nem tudom elfogadni. Lehetne,…egyszer? Valaki elhinné, amit suttogok. Mert bár ketten vagyunk, de nyomatékot szeretnék adni szavaimnak. Az érzéseimnek. Hogy érezze. Amit mondok. Az úgy igaz, azért suttogom mert féltem a pillanatot, féltem, hogy más is meghallja, féltem, hogy más is átéli. S nekem fontos a KETTES szám. Ne simogasd a buksim. Ha nem érzed, nem kívánod. Ne simogasd a tetkóim körvonalát, ha nem érzed a késztetést. Csak nézz a szemembe. Melletted fekszem, sötét van, de jól látlak. Mert érezlek. Hisz ezért fekszem melletted. Elvarázsollak. Minden érintésemmel. De ezek az érintések nekem is kellenének. Kiáltozik a lelkem. Vágyakozik rá. S kérdi? Miért, miért, miért? Miért nem kapjuk meg azt amit adunk. Õ, odabentrõl, a világ, kívülrõl.
Sok NÕ-vel ismerkedem. De ha nem szólal meg a szív, a lélek hangja. Nem ébredünk együtt. Mert én nem csak leírom, hanem át is élem az érzést. Nehéz privát emberként beszélni errõl. De én úgy gondolom, csak eljön az én idõm?
Ne vedd el a fájdalmam! Majd én a TIÉD!

Magán ember vagyok. Érzésekkel. De holnap. Kõkemény. Mert ezt várják el tõlem. Ezért fizetnek. Olyan Pénzt, amilyenrõl sokan csak, álmodnak.

  camel, 10:54 Itt megrhatod a vlemnyed camel
  2012. jlius 28., szombat Nekem tetszik!
0  
2012-07-28
Új játszóterem, Kozma utcai temetõ elõtt épülõ körforgalom. Gyûrött vagyok, így a napszemüveg fent marad. Este sokáig dolgoztam. Az éjbe hajlott már az idõ mire kidõltem. Nem léptem fel a netre, kinémítottam a telefont. Csak a tiszta fej volt. Na meg kicsit más is. Elkészültem a keddre kellõ árajánlattal. Ami az életem sarokköve. Egy biztos alap. Nem hibázhatom. Még sosem csináltam így semmit. Mint egy szerkezetet, úgy építettem fel. Lépésrõl lépésre. Személyre, helyszínre, anyagra, idõre, haszonra bontottan. Sokszor számoltam át. Egyre nagyobb mélységig. Tartalékokat képeztem. S nem csak számítottat, hanem titkosat is. Ami csak a fejben szerepel. Beleszõttem az egészbe. S mivel a „BOSS” nem ért hozzá így nem fogja észrevenni. Az idõjárási tényezõket is figyelembe vettem. Bár ezt nem lehet pontosan kiszámítani, tervezni. De vannak kapcsolatok, a Ferihegyi reptér, meterólógiai osztályán. A legjobb szakember. A NASA is kikéri a véleményét. (nagyon finom sült kacsát tud csinálni). Így ez sem volt nagy gond. Majd tartozom egy estével. Ami nem is tartozás, hanem felüdülés, mert olyan dolgokról beszélgethetek, amirõl sok emberrel nem tudok. Semmit nem nyomtattam ki. A gépem is elhoztam. A méret, mennyiségszámításokat elhoztam magammal. Amit nem azt ledaráltam. Az utolsó percig várok. Csak kedd reggel, indulás elõtt küldöm el elektronikusan, és akkor nyomtatom ki. Ezt itt tanultam. Mennyivel másabb világ, mint amiben eddig éltem. A számok mindent megmutatnak. Még a változókat is be lehet helyettesíteni. De az érzés is másabb. Másabb, mint farmerzsebben a chas s akkor semmi baj nincs. Vagányul zsebbõl zsebbe fizetni. A helyszínen kezelni minden problémát. Minden nap 0-24 görcsölni. És a végén a nagy mínusz. Avagy nem fizetnek ki. Rá megy házad, kapcsolatod, minden. A padlóról kezdhetsz mindent. De azért megtartottam valamit. Az érzést. Ez kiszámíthatatlan, és behelyetettleníthetlen tényezõ. És kockázatos. Na ezt megtartottam. De ötvözve. Majd meglátjuk. Egy 30 milliós projekt már aláírva. És ott bevált. Itt, majd az idõ igazolja. Csaponganak a gondolataim. Lazításként IQ teszt. Siralmas. Sharon Stone nem csak szebb, hanem okosabb is. Igaz 8 ponttal. De mégis. Vissza a valósághoz. Este késõn, már szemüveg kell. De érdekes, amíg nem teszem fel, addig nem kell. Mert megoldom. De amint felteszem, onnantól egész biztos kell. Lehet phsziés alapon van ez. Erre még nem kerestem rá. Mert nem volt rá idõm.
Most minden együtt van. A sakk tábla készen áll. (bár ebben a mûfajban nem vagyok otthon).
De.
Ezúttal.
Én rakom fel a figuráim utoljára.
Kozma utca. Jelentéktelen. Összegben. De mivel hozzám tartozik, így jelentõs. Számomra. Az alvállalkozó kijelölve. A „BOSS” elmondta. És felolvasta. Tudomásul vettem. De ez úgy is az van, amit én akarok!! Különben lépek. Mert az érzés. És ahogy érzed. Te? Külön választod? Gratulálok. De akkor hogy is van ez? Csodálkozol? Rajtam? Megbélyegeztél? Munkamániás? Mit is szeretnél? Határozott Vagy? Ugyan. Hagyjuk. Lefutott körök.
„Ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát” Ezt is NAGYMAMÁMTÓL tanultam.

  camel, 11:57 Itt megrhatod a vlemnyed camel
  2012. jlius 26., cstrtk Nekem tetszik!
0  
2012. július 26.
Késõ este érkezett. Mint nem is oly régen. Két éve. Mellém feküdt. Hozzám bújt. Most nem aludtam. Vagy is nem tettem úgy. Fejét a nyakamba fúrta. Kérdeztem mi a baj? Nem válaszolt csak még közelebb simult hozzám s elkezdet halkan sírdogálni. Átöleltem, mint réges-régen az idõk kezdetén. Simogattam a buksiját. Már hangosan zokogott. Mint egy kislány. Nem szólt, csak sírt. Nem kérdeztem, faggattam hát tovább. Nem éreztem semmit. Semmit, mint férfi. Csak szánalmat, és mérhetetlen bánatot, hogy sírni látom. Amit Õ nem érzett, mikor egyik napról a másikra, kilépett az életembõl egy másik férfival. Nem felejtem az érzést. Nem a tény, hogy már nem kellek neki. Hanem, hogy még mellettem, építette ki a biztos továbblépését. Na az tett oda nagyon. Most már a sokadik barátját fogyasztja. És amit annyira gyûlölt bennem, az visszaütött rá. Nem kívántam neki sosem. De most átérzi, milyen az mikor nem tudja kivel megbeszélni, avagy feldolgozni az õt ért sérelmet, bántást, tüskét. Mert csak a testét akarják. De a lelkét nem. Nagy trauma. Már jó ideje nagyon jól el tudunk beszélgetni mindenrõl. Amirõl tizenkét év alatt sosem. Most érzi igazán, mennyire voltam társa. Ha zárkózott is. De ha igazán kellettem mindig ott voltam neki. S maradok is míg élek.
Érzem a bõre kipárolgásán hogy ivott. Martinit. Mostanában egyre többször. Olyankor felhív. S elmondja mi bántja. És rendszerint tövig szúrja a bosszú fullánkját szívembe. Olyan mélységbe és olyan fájó lassú kínnal, ahogy csak Õ képes. Másnap bocsánatot kér. De nem emlékszik rá mit s miként mondott. Én meg nem mondom. Minek mélyítsem a szenvedését. Már tudom, mert elmondta, mindenkiben engem keres. Akiben meg nem azzal pusztán a sex miatt van csak együtt. A volt barátnõmmel is jó kapcsolatot ápolnak. Gondosan túllicitálva beszélnek ki a hátam mögött. S én villámhárítóként középen vagyok. Rajtam csapódik minden. De csak mosolygom. Mind a kettõjüknek megmutattam az utat. Büszke, gyönyörû Nõ-ként élhetik életük. De valami mást is kaptak, amit eladdigi életükben nem. S ezért nem tudnak szabadulni. Hiába keresik, nem találják. Nem kapják meg azt az érzést. A „lepkést”. S ez átoknak bizonyul. Nélkülem.
Sokáig sírt a mellkasomon. Majd amilyen hírtelen mellém feküdt, olyan hirtelen is kelt fel. Futó csókot adott, s nem engedte, hogy hazavigyem. Nem szeretem, ha így vezet. Tudom, csak pár száz métert megy, de az ördög nem alszik.
Nem sokáig agyaltam rajta. Már túljutottam. Mint mindenen eddigi életem során. Nem kis ideig tartott, de lezártam. Szerelmünket. Hogy Õ miként fogja, nem tudom. Barátként nagyon jó, de szerelem már nem lehet közöttünk. És ezzel együtt szerelmeskedés sem. Szerintem érzi és tudja is. Hiszen ismer.

Lassan eltelik ez a nap is. Ma újabb két projektet kaptam. És megsimogatták a lelkem is. Elõször a beruházóm. Már nem õ vezényel, hanem én. Tudtam így lesz, ha megismeri a munkához való kapcsolatomat. Hogy ma már nem kellet rajz, mert a buksiban volt minden. Õ sem nézett negyven évesnél többnek. Amíg szabadságon van, én képviselem a koordinációkon. Nem valamelyik kollégája. Délután a „BOSS” fia állított meg a folyosón. A holnapi emberelosztást beszéltük át. Megjegyezte, hogy nagyon pörgetem a munkákat, s már több helyrõl hallotta vissza, mennyire jó vagyok. Gratulált is hozzá. Szerényen köszöntem meg. De belül ujjongtam. Tartalmas nap volt. A vihar is elvonult. Szegény „fiaim” nagyon eláztak. Átérzem a minden napjaikat. Hisz jómagam is így kezdtem. Nagyon alulról. De még mindig ég bennem a tûz! S én leszek a legnagyobb! És ismét a magasban leszek. A csúcson. Mert megint megéreztem, melyik hullám az, ami a fellegekig emel. És felkapaszkodtam rá. Bár csak a magánéletemben is ilyen sikeres lehetnék. De nem adom fel azt a küzdelmet sem.

  camel, 19:52 Itt megrhatod a vlemnyed camel
  2012. jlius 25., szerda Nekem tetszik!
0  
2012.07.25
Nem valami fényesen indult a nap. Nyomottan ébredtem. Nehezen készülõdtem össze. Folyton a tegnapi nap járt a fejemben. Nem értem miért kell idõrõl idõre, felszaggatni a régi sebeket. Miért jó az ha a másikat bántjuk. Nehezen tudom túltenni magam. Az esti telefonbeszélgetések is kezdenek már kellemetlenbe fordulni. Nem igazán értem, hogy mit is szeretnének tõlem. Bár a temperamentum nem idegen számomra. Csak most idõsebb vagyok s nehezebben tolerálom. Mindegy is de egy jó darabig nem adom meg a számom az ismerkedéseknél.
Meghökkentek az irodába, hogy én érkeztem meg utolsónak. Lesz ez még ígyebb is. Csak õk még nem tudják. Mindent a maga idejében. Kicsi titkárnõm sem sokáig mobilozgat órákig. A „BOSS” letiltott minden papírmunkáról. Nagyon elkényeztetted mondta. Ha nem dolgoztatod, akkor meg kell válnunk tõle. Szép. Nem szeretném, ha miattam rúgnák ki. Megint meghallgathattam, hogy már csak nekem dolgozik a kezem alá. Ezért lett alkalmazva. Meg hogy a rajzolás helyett, inkább gondolkodjak. Mert abból többet profitálunk. Bevezetõnek jó monológ volt. De sejtettem, hogy valami más is van a háttérben. Kicsi a világ. És minek ellenség mikor az ember csupa „barátokkal” van körülvéve. Amúgy csak idõ kérdése volt, mikor jut vissza a fülébe, hogy kaptam egy nagyon-nagyon jó ajánlatot. Megnyugtattam. Míg van kihívás és elõrejutás addig maradok. Csak az a baj már kezd elfogyni mindkettõ. De. Én, én vagyok, s az adott szavam garancia. Jó nagy barom vagyok. De így éltem mindig s ezután sem szándékozom ezen változtatni. Nem nyugodott meg. De mivel más alapokra helyezõdik a státuszom így még jobban, magához köt. Jó hogy nem házasodunk össze.
Délutánra azért eléggé összeszedet lettem. Mit ki nem hoz belõlem a terepmunka. Élvezem. Szeretem, mikor körém gyûlnek, s mindenki figyeli, amit mondok. Sosem emelem fel a hangom. A halk szónak is van ereje. Csak nem mindegy kitõl ered. Mint ahogy az sem, ki milyen autóval érkezik. Hanem, hogy ki száll ki belõle. Ma nagyon bölcs dolgok villannak be. Majd hogy nem sziporkázok. Lehet sírás lesz a vége? Ki tudja.

Gyula
Nem olyan rég érkezett hozzánk. Velem egyidõs. De nem ismertem eddig. Ami nem jelent semmit, de azért még is. Kicsi, szûk már ez a szakma. Ennyi idõsen nevének kellet volna, hogy legyen. Nem probléma, mert nem rossz a hozzáállása. De a stílusa annál inkább. Nem tudom mitõl olyan magabiztos, hogy még meg is kóstolgat. Szándékosan nem vettem tudomást róla. Õ még nem tudja, hogy az én játszóteremen játszadozik. Azt gondolom kellemetlen lesz ráébrednie. De ki mint vet úgy arat. Kicsit arrogáns is a stílusa. a többieknek sem fekszik igazán. Olyan „ki ha én nem” stílusú. Ilyenek égtek már meg nálam. Egyenlõre, csendesen szemlélem a próbálkozásait. Bár a minap kapott kis ízelítõt belõlem. Gondolom, Isti barátom is elmagyarázgatja neki napközben a miheztartást. Õ biztosan a hulladék csapatban fog helyet kapni. Jobban mondva a jegyét már megváltotta. De még nem adom oda, mert lakva ismerik meg az embert.

  camel, 19:43 Itt megrhatod a vlemnyed camel
  2012. jlius 24., kedd Nekem tetszik!
0  
2012-07-24
Az a baj, hogy már semmit sem értek. Néha a mennyben érzem magam de legtöbbször a pokolban.
Sokan kérdezik tõlem mi az álmom, mit szeretnék.
Nos én egyszerû ember vagyok, egyszerû álmokkal.
Mint oly sokan, a tökéletes társat s vele együtt a boldogságot keresem.
Nehéz errõl írni. Fõleg, hogy ízlelgetjük egymást.
Nekem szükségem van valakire, akit szeretgethetek, becézgethetek, bókolhatok neki. Törõdhetek vele. S úgy fogad el engem, ahogy vagyok. Értékeli, hogy csak Õ érte élek. És elhiszi a szerelmes szavaimat, mert érzi a lelkem rezdüléseit. S ezért nem tart gyerekesnek. Kire jó reggelente rácsodálkozni. Nézni amint ébredezik. Kihez jó a nap végén hazaérkezni. Karjaimba zárni, úgy ölelni mint ha az lenne az utolsó ölelés. Hogy érezze benne a világ minden csodáját, szépségét. Fel tudja fogni, hogy Érte vagyok.
Tudom ez (fiatalosan) elég gáznak hangzik. De én ilyen vagyok. Mindent csak iszonyú hõfokkal tudok át és megélni. Én sosem választottam társat magamnak. Engem mindig kiválasztottak. És már ez elsõ találkozáskor fellobbant a tûz bennem. Rend szerint életem legsötétebb óráján. S én hálás vagyok a sorsnak mert hihetetlen érzéseket élhettem át.
Most ismét a sötétség korszakát élem. És érzem, valami közelít. Hatalmas feszültség, várakozás van bennem. Nem félek a jövõtõl. Mert nincs miért. És nincsenek véletlenek. Csak a dolgok egybefüggõ állása. Mely számodra kedvezõen, avagy kedvezõtlenül alakulnak. Minden a születés pillanatában, már elõre el van rendeltetve. És gén szinten beprogramozva. De ez bonyolult témakör. S nem most futom meg a taglalását. Egy nagyon közeli ismerõsöm azt mondta nekem egyszer nagyon-nagyon régen, hogy saját tüzem fog elemészteni. Nem bánom, csak a hozzá tartozó érzéseket még egyszer átélhessem.

  camel, 18:58 Itt megrhatod a vlemnyed camel
  2012. jlius 23., htf Nekem tetszik!
0  
2012-07-23
Hosszú volt a hétvége. Kicsit megroppantam az átélt hónapok súlya alatt. Véget ért egy újabb korszak az életemben. Ma volt a vízválasztó. Ma mentem a „BOSS”-szal az új munka tárgyalására. Pazar volt. Most már csak az árajánlatot kell összeraknom. Nem lesz egyszerû. A nap sem volt az. Külön kérésre kaptam egy projektet. Mindenki velem akar dolgozni. Három és fél hónapja kerültem vissza a körforgásba. Mûszaki igazgatói cím elérése volt a titkos álmom. De helyette, ma már nem alkalmazott, hanem „üzlettárs” lettem. Hol vannak már a megjárt lépcsõfokok. A „BOSS” is nagyon megszeretett. A saját szavaival élve „áldom a sorsot, hogy jó helyen s idõben voltam mikor berobbantál a cégem életébe. Életem során nem sok ilyen adódott nekem.” Meghatódtam. Csak ültem némán. Közben telefon jött. Figyelmesen lehalkította a zenét. Újabb munkalehetõség!! Mennyit bírok még vajon. Õ is érzi. Látja a mindennapos küzdelmeim. A mobilszámlám a csillagos eget veri, de míg van profit addig nincs gond. Én meg nagyon tudom hozni. A magánéletem romokban. Nem is lesz ez másként egy darabig. Csak a tökéletes NÕ-re várok. Idõm van bõven. Még nem érkeztem el a legrosszabb szintre. Majd akkor jön, hogy megmentse törékeny Nõi lelkem. Ez mindig így volt. S én nagyon türelmes tudok lenni. Már megtanultam az élettõl. De most nagyon fogok vigyázni mindenre. Nem hagyom, hogy tönkre tegyem. Változom! Mert változni akarok. Céljaim vannak. Megkomolyodtam. Nem megkeseredtem. Az nem én lennék. Már sok mindenen keresztülmentem. Itt lenne az ideje, hogy végleg megállapodjak. S most ismét meg tudom teremteni hozzá a pénzügyi hátteret. S ez a nem mindegy!! Hanyaggyára? Nem érdekes. Nem nézek visszafelé csak elõre. Mert jövõm van, s a múlt az elmúlt. Emlék. Nem törlõdik ki sosem, de már nem éles kontrasztú.
Az este megint úton fog találni. A lenyugvó nap felé autózva. Szeretem az érzést, ami áthat a látványától. Üzletet megyek megint összehozni. Immár a másodikat. Kávéval fognak várni. Tudják, ezzel létezem. Pedig nem doppingol. De bolondulok az ízéért. És az illatáért. Ha magamnak csinálom, akkor szegfûszegre szûröm és kicsiny fahéjjal bolondítom meg. Azt mondják „kéjenc” vagyok. Nem csak egyedi. Nálam az elme, a szív, a lélek és a becsület, ami igazán számít. S ezek a dolgok manapság „kuriózumnak” számítanak. Pedig egy idõ után nagyon kifizetõdõ. Már szakmai pályámon mindent elértem, ami számít valamit. És ezzel az értékrenddel. Ismerik a nevem mindenhol. Szívesen dolgoznak velem. Van is irigyem gazdagon. De aki az én „játszóteremre” téved, szembesülnie kell azzal a ténnyel, hogy én otthon vagyok. A hazai pálya minden elõnyét kihasználva. S törött szívem csak visz, egyre csak visz elõre. Nem tudom a „Nagyfõnök” mikor szólít majd magához, de úgy érzem, tervei vannak még velem. S ez is jó érzés. Lassan indulok, hogy koronát helyezzek a mai napra. S készül egy a „királyném” számára is, ki lehet, már közelebb van, mint gondolnám. Én várok rá.

Gyuri
Szemtelenül fiatal. Alacsony, zömök jó kiállású figura. Ami megfogott benne már az elsõ napon, hogy mer lépni. Nem kerít nagy feneket a dolgoknak. Egyszerûen és hatékonyan teljesít bármilyen feladatot. Nyíltan vállalja fel, hogy mielõbb szeretne a ranglétra következõ fokára lépni. Nagyon ambiciózus. És nagy hõfokon tud égni. Ami nálam egyet jelent. Szereti, és élvezettel csinálja, amit csinál. Fiatal kora ellenére, tisztában van a szakmai korlátaival. Szívesen felvállalom az ügyét. Rá nem sajnálom az idõt áldozni. Kicsit magamat látom benne. Sajnos a magánélete is hasonló. Szíve nagy szerelme csak donorként használta. Most kéthetente van nála a kisfia. Szeme mélyén látszik a törés. Hiába is próbálja titkolni. Ki maga is átélt nagy csalódást, hamar meglátja az ilyen jeleket. Felkarolom, mert nem szeretném, ha a magánéleti problémák miatt eltûnne a szakmai süllyesztõben. Õ valóban „tartópillér” az „elitem”-ben. Holnap mérföldkõ lehet az életében. Megbízom egy mini projekt levezénylésével. Meglátjuk mennyire karizmatikus. De úgy gondolom jó emberismerõ vagyok s nem fog csalódást okozni.

  camel, 18:01 Itt megrhatod a vlemnyed camel
  2012. jlius 22., vasrnap Nekem tetszik!
0  
2012.07.22
Tépett farmer. Ing kívül. Ez lennék?
Hamar eljön a reggel. A reggel, mire vágytam. mit féltem.
De menni, s tenni kell. Odarakni magad. Mert ezt várják el tõled. Még meddig? Nem számít. Már a napokat sem számolod. Mert nincs értelme. Csak egy gép vagy. És egyetlen cél hajt „a legjobb lenni”.
S mikor eléred…felteszed a kérdést.
Mit áldoztál érte?
……..
Számot vetsz.
Mirõl is maradtál le?
Hosszú a sor.
Tucat lennék?
Igen!
Mert közben lemarad tál 100 meg 100 csodáról. És még mindig mész. Nem tanulsz. Vagy igen? De nem mutatod.

  camel, 18:37 Itt megrhatod a vlemnyed camel
  2012. jlius 20., pntek Nekem tetszik!
0  
2012.07.20
5:20 ébreszt a mobil. Már nem tudom hány éve ez a dallam ébreszt majd minden nap. Sima Nokia dallam, streat. Lágy és sokáig halk ringató, lassan feléledõ mint az élet. Mint ahogy a nap is elindul.
Laza vasalással indítok. Ingek, nadrágok. Fényképezésre készülök. Este 5-6 között. Az egyik társkeresõ oldal hol beregisztráltam, felajánlott egy lehetõséget. „érzel magadban annyi bátorságot, hogy ország-világ elõtt óriásplakáton felvállald önmagad?” Hát én rákattintottam. Másnap jött is egy mail, hogy az elsõ válogatáson túljutottam s ha továbbra is akarom, akkor már csak egy fotózáson kell részt vennem az általam kiválasztott idõpontban. A bátorságom kicsit alább hagyott, de ha már elkezdtem… Napközben nemigen gondoltam a felelõtlen felvállalásra. De ahogy közeledett az idõpont, úgy a gyomromban is nõtõn nõt a feszültség. Ismerem ezt az érzést. Abszolút nem kellemetlen. Sõt!!
Elindultam a címre. Az irodaház elõtt ismét elbizonytalanodtam. De csak egy kicsit. Mélyen beszívtam a levegõt. Egészen az alhasig a csí vonaláig. Bent tartottam kis ideig. Majd kirobbant belõlem, s becuccoltam. Meglepõdtem, hogy csak egy 21 éves srác és egy leány volt elõttem. Gondoltam még korán van. Duma-duma. Elment az idõ. Jött még egy korombeli figura s mi együtt mentünk be. A sminkes lány szép volt és ügyes. Nem is mertem ránézni. Nem sokszor kellet mondania, hogy felfelé nézzek. Zavaromban bedobtam, hogy erre semmi szükség mert a photo-shop csodákra képes. Mire Õ, nem kell ezzel az arcal semmi különöset csinálni, mert így tökéletes. Azt hittem elájulok. Nagyon szégyeltem magam. Elpirosodtam. Észrevette zavaromat. Bájosan mosolygott. Ettõl még jobban zavarba jöttem. Végül is hogy feloldjon egy kis alapozót és púdert tett rám. Mindent elmagyarázott, hogy mit miért. Halkan száraz szájjal köszönömöt rebegtem és villám sebesen távoztam a szobábol.
A fényképész jó fej srác volt. Amolyan mûvészforma. S szerintem kicsit „más”. A tükörhöz érvén, nem ismertem az arcomra. Teljesen sima volt a bõröm s enyhén szoláriumos beütésû. Majdnem jóképûnek találtam magam.
A vitt ingekbõl tétre-befutóra fogadni mertem volna, hogy a pirosat válassza a srác. Megkezdõdött a következõ görcsölés. Beállítások. De mikor megmutatta egy-egy általa kiválasztott képet, már tetszett az egész. Elmondta mit akar s én csináltam. Baromi sok képet csinált rólam. Volt ami még nálam is elment. Sajnos nem vittem magammal semmilyen adathordozót, így nem tudtam elhozni. Ki gondolt rá, hogy egybõl odaadják. Majd hétfõn bemegyek érte. Na azért nem töröm össze magam érte, csak módjával.
Így ért véget a magánszámom ma. Most csak ülök s már semmi kedvem a papírmunkához. Majd inkább holnap bejövök. Most elindulok haza.

„A férfiak jobban filozofálnak az emberi szívrõl, de nõk jobban olvasnak benne” La Bruyére

  camel, 21:27 Itt megrhatod a vlemnyed camel
  2012. jlius 18., szerda Nekem tetszik!
0  
2012-07-18
Nagyon hamar véget érnek a napok. Mire észbe kapok már este kilenc óra. Brrrr. Már a „kollégáim” fogadásokat kötnek a hátam mögött, vajon meddig bírom. Nem ismernek. Nem tudják, számomra nincs lehetetlen, csak tehetetlen. Meg is van az eredménye. Két ember már kihullott, mert nem bírták az iramot. Sajnálom õket, mert nem akartam, hogy én legyek a mérce, s ezzel együtt a hozandó teljesítmény. Most kényszer szabadságolni akar a „Boss”. De szerencsémre, úgy néz ki, hogy tetõ alá hoztam egy majd ötvenmilliós munkát a cégnek. Hétfõn lesz az utolsó simogatás. Csak, hogy kikötötte a megrendelõ (ha már a saját privát cégem nem vállalta) nekem kell levezényelnem. Határidõ, október eleje. Közben elindul az a munka is, amiért három hónappal ezelõtt éjjel nappal küzdöttem. Meg!! Ha már Vecsési vagyok, akkor ugyan, csak belefér az ottani 4G-sítés. Meg az Ócsai lakópark is. Mire észbe kaptam, hiába gyûrtem le négy projektet, helyette ugyan annyi jött. Nem tudok tíz alá menni. Nem is lenne ezzel semmi baj. Hiszen írtam a „Jézuskának” hogy karira új lakást szeretnék. De ez a sok papírmunka megöl. Nap végére hulla leszek. De most hétvégén pihenek. Talán még a mobilt is kikapcsolom.
Holnap bemutatkozó munkám lesz. Mert a srácok mind tanfolyamon lesznek. Így majd én kereshetek markereket két kilométeren a föd alatt. Erre találták fel a markerkeresõ mûszert. Na ja!! Csak, hogy nekem mindig volt technikusom aki ezt megcsinálta. Nem baj „a jó pap is holtig tanul” tartja a mondás. Így délután beüzemeltem a mûszert, és áttanulmányoztam a leírását. Ki is próbáltam. Örültem mint apró gyerek a csokinak, mikor rájöttem a használatára. Nem fogok beégni holnap.
Magánéletre nemigen jut idõm. De nem is lenne. Már nem vele kelek és nem vele ébredek. Azt hiszem teljesen gyógyultnak nyilváníthatom magam. (tudom még odébb lesz az) De iszonyú erõs vagyok. És állhatatos. És nem török meg soha.

Szabolcs (Szabi)
Õszes, magas, átlagos felépítésû, sármos, egyidõs lehet velem. Amiben mégis kitûnik az átlagból, az az elméje. Hamar átlátja a munkát s minden mást is. Nagyon választékosan, bõ szókinccsel kommunikál. Élmény vele a beszélgetés. Mindig a szemembe néz mikor magyarázom mit, és hogyan szeretném. Huncutkás fény csillog benne. Az értelem. Sajnálom, hogy nem vállalta fel az elõléptetését. Bár ma hallottam (mert szeretném, ha vezetõ lenne), hogy az elõdje baromsága miatt Õ is parkoló pályán van egy darabig. Ez számomra még nagyobb kihívás. A munkája precíz, megbízható. És ami még lényeges, elõre gondolkozik. Nem csak az adott feladatott hajtja végre, hanem már a másnapban is gondolkodik. Kreatív. Minden képen az „elitem” vezéregyénisége lesz.

  camel, 21:04 Itt megrhatod a vlemnyed camel
  2012. jlius 10., kedd Nekem tetszik!
0  
2012-07-10
Nehezen tûröm egy idõ után a monotóniát. Most úgy érzem kicsit berozsdásodtam. Lassan ötödik napja irodai munkára vagyok kárhoztatva. Mintha Gyehenna tüzén égnék. Egy kis ízelítõ a pokolból. Az idõ itt is gyorsan múlik. De nem ehhez vagyok szokva. Sok terep kevés iroda. Vagy leginkább csak terep. De sajnos a papírmunkát is gyûrni kell. Hagyományozott projektem átadására készülök. Két szakaszban lett kivitelezve. Kétszer tizenkettõ tervkötetet kell lejavítanom. Soha nem érek a végére. És nem is szólva róla, újabb két „hagyományozott” jött hozzá. Van sajátom is ami átadásra vár. Nem panaszkodom. De azért ma már megkérdezte a BOSS
- Bírod még? Nem lesz sok?
Á! Nekem! Én barom. Nem tudtam megint nemet mondani. Fõznöm még nem kell. Mosva, vasalva, még el vagyok egy hétig is. Mi baj lehet.
De! Holnap megint „csinosba” (ismerõsöm szerint) nyomulok. Bonusz játék lesz. Nekem. Csak és kizárólag. De nem iszom elõre a medve bõrére. Mindent a maga idején.
Közben rá-rá pillantok a társkeresõ oldalakra. Félelmetes. Majd mindenki, minden áron akar ismerkedni. És lehetõleg gyorsan. Ha lehet, az estét már ne egyedül kelljen töltenie. Hányinger. Most „f@szoztak” le mert standard módon próbáltam meg ismerkedni. Ugyanakkor a profiljában vágyik az igazira, a romantikusra, gyengédre, hûségesre. Nevetséges. De van pár jó fej NÕ. Velük érdemes levelezni. Van egy köztük, nem tudom, mit szeretne? Úgy tûnik, komolyan gondolja az ismerkedés írott, s íratlan szabályait. És bevallom, ez tetszik! Nagyon! ! Már képes vagyok elfelejteni, hogy tizen évvel fiatalabb. Meglátjuk.

Gery
Magas jó testfelépítésû, nem túl bõbeszédû húszas éveinek vége felé járható jóképû srác. Bár az eszéért nem lopnák el. De ha valamit megtanul, azt képes jól elvégezni. Többször észrevettem, hogy nagyon úgy áll a munkához, hogy mások bõven odaférjenek. S ezt nem igazán szeretem. Ha párba rakom valakivel, magához ragadja a vezetõ szerepet. Ez viszont becsülendõ. Csak ha nem párosul vele az elme? Na ez viszont baj. De nem fél, hogy „megég”. Ez viszont a butaság ismérve. Mókás. Ha nem lenne idõnként agresszív stílusú, még idõt is áldoznék rá. De nálam neki sikerült,az ami a többieknek nem. Közömbössé váltam iránta. Õ az a kategória számomra, akivel csak a létszám van meg. Nem oszt, nem szoroz. Ha nem lenne magas, pont észre sem venném. Nem lesz helye az „elit”-ben.

  camel, 20:14 Itt megrhatod a vlemnyed camel
  2012. jlius 7., szombat Nekem tetszik!
0  
2012-07-07
Egyedül vagyok az irodába. Az egész telephelyen. Kihalt minden, s tombol a hõség. A biztonsági õr is pihegve járja végig az óránként kötelezõ chek pontokat. Javítom a rajzokat, mert van egy olyan érzésem, hogy kedden mûszaki átadása lesz a buszfolyosónak. Jó egyedül a csendben dolgozni. Semmi nem vonja el a figyelmemet. Holnap is bejövök, nem lévén más dolgom. Az „éjszakai szálláshelyemen” csak porszívóznom kell, meg megfõzöm a jövõ hétre a vacsorám. Az meg nem tart sokáig. Reggel mielõtt eljöttem már lejárt a mosógép is és kiteregettem a ruhákat belõle. Lassan megint kezd a rendes kerékvágásba visszatérni az életem. Nem mondom, hogy jó így. Egyedül. De nem is esem kétségbe.
Ma egy kedves NÕ-höz (barát) megyek vacsorázni. Lecsó lesz, tökkel. Így még nem ettem soha. Pedig én is csinálom pár fajtáját. Imádom. A lecsót. És az életet is. Egyre jobban. Hétfõn értekezlet lesz megint. Na, ezzel meg tudnak gyilkolni. Bár most a csütörtökön elbocsájtott kollégánk projektjeit fogják szétosztani. Gondolom a tízbõl, vagy hatot nekem nyomnak. Bár már lassan kezdõdik a „nagy” projektem. Az lesz az igazi móka. Balmazújváros, Miskolc, Makád. És reményeim szerint a jövõ héten jutok valamire a „jövõalapozó” magánszámommal is. Nagyon felfutott minden körülöttem. De ez mindig így volt, ha a magánéletem csõdbe ment. De most nagyon más lesz minden. Mert nem minden áron akarok ismerkedni, Társat, Szerelmet. Csak a számomra TÖKÉLETES-et akarom. S tudom, hogy eljön. Nem kell keresnem. Eddig sem kerestem. Mindig rám találtak. És én megéreztem. Azt mondják, sokat akarok. Lehet. De már nem akarok „kéjmodell” lenni. Mindig azt nézni mi a jó a szerelmemnek, s alárendelni magam és az érzéseim mindennek. Már szeretnék majd annyit kapni, mint amennyit adok. Vagy legalább töredékét.
Lassan elindulok. Fürdés, borotválkozás, megveszem az édességet. Fél óra autózás, vacsora s egész éjszakás színvonalas beszélgetés, eszmecsere.
Artúr
A másik csoportvezetõ. Harmincas éveinek közepe, vége felé járhat. Nehéz lenne megmondani pontosan, mert mindig enervált, közömbös minden iránt. Szerintem túl sokat kivett belõle a státuszának elérése. A hatalmi harc kiégette. Most, hogy meg van a pozíciója, már nem tudja élvezni. A munkáját pontosan, precízen végzi. Sokkal többet dolgozik a többieknél. Sokszor figyelem a mozdulatait. Nem leli örömét abban, amit csinál. Szív nélkül, mint egy gép. Egy robot. Mind ez mellet nagyon favorizálom, mert jó szakember. És még jobb lehetne. Egyik éjjel kidolgoztam egy stratégiát, miként vihetnék életet, szeretetett, örömet abba, amit csinál. Sokáig fog tartani, de megéri. Mindezek ellenére a vállalat legjobb szakemberének tartom. Nagyon jól terhelhetõ. Tartó pillére és szellemi vezetõje a fejemben lassan összeálló „elit cspatnak”.

Te jó ég!! Hanyaggyára kovácsolok össze, széthulló félben levõ csoportokat. De megéri. Csak mikor elválnak majd útjaink, kicsit meghal bennem valami.

“Tégy meg minden jót, ami tõled telik,
Amilyen eszközzel csak tudod,
Amilyen módon csak tudod,
Ahol csak tudod,
Akivel csak tudod,
Ameddig csak tudod.” (John Wesley)

  camel, 18:11 Itt megrhatod a vlemnyed camel
  2012. jlius 3., kedd Nekem tetszik!
0  
2012-07-03
Új csapatot próbálok meg összeállítani. Összeállítani. Mert csapatként mozogni más. Egyénrõl egyénig haladok. Mindeninek megvan a szerepe. Csak tudatosítani kell vele. Másfél hónapja nézem õket nap, mint nap. Már ismerem az erõsségeiket és a gyengéiket. Mindegyikét. Küzdelmes idõszak volt. Nehezen fogadtak el mint vezetõt. A lényeg, csak annyit követelj, amit magad is meg tudsz csinálni. Nálam ez az elsõ rendû szabály. Ezzel még eddig mindig ki tudtam vívni a megkérdõjelezhetetlen, „fõnök” státuszt. Persze volt akitõl meg kellet válni. Nem kis lelkizésem volt miatta. De végül is saját maga vágta ki maga alatt a fát. A fiúk most nyugodtabbak. Már kezdenek önállóan dolgozni. Már egyre kevesebbet kell naponta kint lennem velük terepen. A poén csak az, hogy a többi projektvezetõnek nemigen sikerült ez. Pedig ezek a fiúk dolgoznak nekik is. Saját emberek. Mondják nem kis gúnnyal. Nem tudják nekem mi mindenre képesek. A szavaknak olykor nem csak ereje, hanem varázsa is tud lenni. Nem osztom a nézetet, miszerint ha valamit jól csinálnak az természetes és nem jár érte dicséret. Talán az lehet, hogy õk sosem csinálták. Csak magyarázták. A kettõ nem ugyan az. Ez a tipikus „láttam, hogy hallották, hogy mondták. Ezért jó nekem, mert alulról kezdtem a ranglétrán. De ez így volt jó.
Dezsõ
Negyvenes éveinek vége felé járhat. Az újraszervezéskor neki maradt a csoportvezetõi szerep, mert akinek fel lett ajánlva az szakmai felkészületlenségére hivatkozva (ezt sem értem, hogy van, de már dolgozom rajta) nem vállalta el. Már az elsõ naptól nem szimpatizált velem. Tüntetõleg „elfelejtkezett” az általam kért betartandó játékszabályokról. Nem kis munkám fekszik benne, hogy újra értékelje kettõnk kapcsolatát. Ma már kérés nélkül teszi, amit szeretnék. Szakmailag még sokat kell fejlõdnie. De díjazom, hogy volt mersze elvállalni azt amire még nem áll készen. Felfogása kicsit lassú, döcögõs. De ha valamire „rákap” azt szívvel csinálja. És ez nálam elõny. Jól bírja a terhelést, bár úgy veszem észre már kezdi a vezetõi elõnyöket is kihasználni. Ezt pedig nem szeretem. Majd ki térek rá, hogy miért is. Most egyenlõre ha nálam dolgozik (még jó ideig mert annyi projektem van mint égen a csillag) még hagyom kicsit „szárnybontogatni”. Szeretem, hogy amikor beszélünk, egyenesen a szemembe néz. Így nem utolsó sorban, látom mikor gyúl fel benne a felismerés szikrája.
Összegezve, sosem lesz belõle jó vezetõ, mert túlságosan lassú felfogású, és szakmailag sem elég felkészült. De amíg elvégzi azt, amit és ahogyan kell, addig a támogatásomat élvezheti. Vagy felnõ a feladathoz, vagy el kell sajnos mozdítanom. Bár a brigádban is segítik, s napközben vagy esténként jelentéstételnél én is pallérozom az elméjét.
Elmúlt egy újabb hosszú nap. És forró. Lassan elindulok az „éjszakai szálláshelyem” felé. De ez is változni fog. Mert dolgozom rajta.

„- Látod ez egy hûséges férj.
--Az. De nincs nála boldogtalanabb ember a világon” Jules Renard

  camel, 19:54 Itt megrhatod a vlemnyed camel
  2012. jlius 1., vasrnap Nekem tetszik!
0  
2012-07-01
Életem legsötétebb óráján érkezett. Hogy megmentsen. Nem gondoltam, hogy valaha még megszeretek valakit, úgy igazán. Szívbõl. De neki kevés volt a szívem. Versenyre akart kelni a múlttal. Meg akart változtatni. Megmutatni, hogy neki „bezzeg”! Nem sikerült. Pedig ha tudná, hogy elkezdtem. Csak még egy kis türelem kellet volna.

Életem legsötétebb óráján ment el. Nem hagyott mást csak amit érkezésekor talált. Úgy hiszem nem szeretett eléggé. Nem úgy ahogy én Õt. Csak a sexet szerette velem, mert valami olyan érzésekkel ajándékoztam meg amit azelõtt nem érzet még. Mert szívbõl szerelmeskedni nem ugyan az. De mint minden varázs, egyszer ez is elmúlik. Itt hagyott az érzéseimmel, emlékeimmel. Talán úgy gondolta, hogy magához láncolt az érzéseim által annyira, hogy bármit megtehessen velem. Nem tudta, nem tudhatja, mert nem ismeri a másik arcom. A megkeményedett arcot. Szívet. Nem tudta, hogy inkább meghalok, mint sem feladjam az elveim.
Már nem érzem az illatát. Már csak homályosan látom az arcát. Már nem kanyarodom az üzlete felé. Már nem várom. A szívemben olykor még belesajdul. De ezért dolgozom napi tizennégy-tizenhat órát hogy ez megváltozzon. Tudom az emléke örökre bennem marad, mint az eddigi NÕ-im-é. Idõvel megszépül.
Mint minden.

Most ismét életem sötét óráit élem. Tudom, hogy ismét meg fog valaki menteni. Mert vigyáznak rám. Nem tudom miért, de ez így van születésem pillanatától. De mint mindennek, ennek is megvan az ára. S meg is fizetem.

„Amikor eljõ az idõ s számot kell adni életedrõl, mit fogsz mondani…”

  camel, 18:48 Itt megrhatod a vlemnyed camel
  2012. jnius 28., cstrtk Nekem tetszik!
1  
2012.06.28

Másfél órai meg megszakított alvás után nem olyan nagyon éreztem magam a toppon. Többször holt ponton voltam. De valahogy mindannyiszor átlendültem rajta. Van benne gyakorlatom. Bár mostanság jobban megvisel.
Az alvállalkozói tárgyalás lazán ment. Nem igen görcsöltem rajta. Karcos hangon és halkan beszéltem. Jó mûvelt, kifinomult emberrel beszélgetni. A végére egész felélénkültem. Elvittem a teljesítést is igazoltatni. Visszaérve, kicsit megültem. Elgondolkodtam, vajon meddig bírom ezt a tempót. Mostanra hulla vagyok, de félig összeállítottam egy újabb lezárásra „jelölt” projektem. Ha így haladok elõbb kisöpröm az õszesett ,mint a többiek. Ez is a célom.
Célom? Most nagy energiát fektetek be, de úgy gondolom érzem, meg fog térülni. Várom már a következõ hetet. Feszül bennem a tettvágy. Egy új élet kezd körvonalazódni. De ezek még csak számítások. Még mindig nem szól zene, a kicsi autómban. De már többször azon kapom magam, hogy dúdolok. Nevetséges.
Az éjjel megkérdezték tõlem: férfi létedre, honnan van benned ennyi érzés? Ha tudná! Egy tizedét sem tudom átadni mert nem gyúlt meg bennem a perzselõ láng. Hiába próbálom lezárni a múltat, nehezen megy. Vagy is egyenlõre nem megy. Én ilyen vagyok. Nehezen költözhetõ a szívem melegének tengerébe s még nehezebben tudok elengedni. Tudom ez nem jó mert így nem lesz egy jó darabig „normális” kapcsolatom. De nem is bánom. Szeretem a lelkemben fájó emlékeket. Erõt adnak. Fõleg a hibáim. Mert vannak bõven. Két év után ismét önön csapdámban találtam magam.
Most újabb „hóbortot” találtam. Sok- sok, évvel ezelõtt láttam embereket egyszerre mozogni. Légiesen, kecsesen. csukott szemmel, a mozgás örömétõl átitatott szellemmel. Tudtam, hogy Tai Chi a neve, de akkor még nem volt itthon kultúrája. Most már jó ideje elsajátítható a testnek és léleknek eme magasztos gyógyító és önmegbékélõ megvalósítása. Nagyon beleszerettem. Talán ez majd meghozza, hacsak kis idõre is a megnyugvást számomra. Elhatároztam, hogy kipróbálom. A jövõ héten. Talán már össze is hozhatom az elsõ órát. Tudom ez nem a tökéletes megoldás. De ez is elvonja a munkán kívül megmételyezõ gondolataim. Ha még sem érzek rá akkor viszont marad az „örök szerelmem” a víz. Órákig tartó úszás.
Lassan indulok az „éjszakai szálláshelyemre” mert a határokat súrolom testem kiszipolyozásában. S most ez elfogadhatatlan. Nem jött még el az idõm!!

  camel, 20:40 Itt megrhatod a vlemnyed camel
  2012. jnius 27., szerda Nekem tetszik!
0  
2012.06.27

Még mindig nem szól a zene.
Didergõsen ébredek. Szundi gombot aktíválom. De már nem tudok vissza aludni. Elindult számomra egy újabb kihívásokkal teli nap. Kikászálódom az ágyból. Rácsatlakozom a vérre. Infúziósan kávé. Cigi. Közben már máshol járok gondolatban. Megtervezem a reggelt. Sajnos csak kis idõvallumot tudok tervezni, mert minden mozgásban van. Az idõ is. És a jövõ is. S vele együtt én is. Rutinfeladatok. Zuhany, fogmosás, borotválkozás (ezt még mindig gyûlölöm), öltözködés. Indulás.
Elsõnek érkezem az irodába. Gyorsan repül az idõ. Sosem jut idõm a privát levelezéseim teljes áttekintésére. Meg másra sem.
De érzem ez a mai nap más lesz, mint az elõzõek. Valami várakozásteljes feszültség van bennem. Olyan mint gyermekkoromban az elsõ nyaralásom elõtt. Valahogy kellemesen borzongató.
Látni óhajtott az egyik projektem mûszaki ellenõre. Így még rövidebb lett a reggelem. Valaki mindig megrövidít. Majdnem dél volt mire visszaértem az irodába. Az asztalomon reménytelenül nagy kupac papírhalmaz. Nekilátok. Mire észbe kapok már három óra. Nem vettem észre, hogy mióta áll az ajtóban. Halkan diszkréten köhintett. a BOSS.
--tudnál a szobámba jönni.
Vajon megint melyik irigyemnek sikerült kesernyéssé tennie a nap hátralévõ részét. A szokásos rituálé. Kávékortyolgatás.
--holnap kilenc és tíz óra között törölj mindent mert eljön hozzánk az egyik ajánlat tevõ tárgyalni, és reményeim szerint szerzõdét is kötünk. Szeretném, hogy itt légy mellettem.
Na. Akkor holnap öltönyös napom lesz. Majd hallgathatom a butábbnál butább megjegyzéseket a kollégáktól.
Még nem fordult elõ, hogy az üzleti résznél is jelen legyek. Lehet azért mert ez az én „gyerekem”. Kemény másfél hónapig gyötörtem mire kibontottam a mûszaki tartalmat. Meg is nyertük. Talán ezért. De mindegy is. Az érzés a lényeg. Ismét betonozott, tartó pillér vagyok. És ez jó. Nagyon jó. Kérdezgették „na mivolt? lecsesztek valamiért?” Mint ha csak azért lehetne a BOSS-hoz menni. Neki lehet. én más vagyok. Mindig azt hittem valamit rosszul csinálok, mert estére már csak egyedül maradok az irodába és a papírmunka, email sosem fogy el. Ma ránéztem a közösségi táblázatra s egybõl láttam nem errõl van szó. Csak míg nekem tíz folyó projektem van a többi három kollégának összesen hat. De nem panaszkodom, mert jó részét én vállaltam. A többi „örökség” vagy a nem terhelhetõ kollégától vettem át.
Még nem vagyok a régi. De kezdek megújhodni s ez jó. Nagyon jó. Várom a holnapot. Lassan elindulok nem haza mert az már jó ideje nincs. Ahogy én nevezem „az éjszakai szálláshelyem”. Mert valójában nem élek ott. Csak aludni járok oda. De nemsokára változtatok ezen is. Bízom benne. Magamban.
A nap mosolya és tetõpontja, megdicsértek, mint férfit, összegségében. Egy Nõ. 

  camel, 20:49 Itt megrhatod a vlemnyed camel
  2012. jnius 25., htf Nekem tetszik!
0  
2012-06-22
A lenyugvó nap fénye felé autóztam. Nem szól a zene. Most még nem. Csak a csak a szívemben. Ott is csak halkan, fájdalmasan.
Üzletet megyek kötni. De már most tudom a válaszom. Nem! Nem adom a becsületem semmi pénzért, földi javakért. Mostanra, jószerivel csak ez maradt nekem. Mindig is kényesen ügyeltem rá. S marad is így ezután is.
Halkan suhanok, mint ahogy szoktam. Lángol az égbolt alja. Még fél óra és teljesen lenyugszik a nap. És kezdõdik a végtelen éjszaka. A gyötrõdés, szenvedés, a kín hosszú órái. Csak a hajnal hasadása fog ismét enyhülést hozni, magam okozta mély sebre. Immár másodszor. Így már van némi tapasztalat benne. De ez most kicsit más. Mélyebb.
Megrázom a fejem. Most nem szabad erre gondolni. Majd otthon. Egyedül. Most tiszta fej kell. Mert nem kis tét lesz még forgandón. Érzéseim nem csaltak meg. Sejtelmesen mosolygott. Mint mindig, ha nagy dolgokat akar összehozni. Kettõnknek. Ez így van, évtizede. Mióta az elsõ közös üzletbe belementünk. Vakon bízik bennem. Jó érzés.
Lassan, körülményesen, mint egy elõjáték, úgy vezeti elõ. Hogy ízlelgessem. De most nincs kedvem ehhez a játékhoz. Tudom kicsit duzzogni fog, de szavába vágok. Nem! Szeme elkerekedik. Nagyon kékes-zöld! Irigyelem is érte. Nem? Kérdezi. Nem válaszolok. Hallotta jól. Csak nem akarja elhinni. Megpróbálom a nagyon nyugodt arcot vágni. Nem tudja, hogy én mielõtt eljöttem hozzá, azért ráérdeklõdtem a témakörre.
Túljutott a traumán. Felvázoltam miként lehetne másként, kimaradva a politikából. Igaz nem az a kategória, de neki is és nekem is újrakezdést hoz, nyugodt éjszakákkal. Tudtam halk határozott hangom az érveimmel alátámasztva meggyõzi. S lám megint csak az ész érv gyõzedelmeskedett.
Hazafelé. Nem tervezem túl. Az nem jó Ómen. De eljátszom a gondolattal. Nem is olyan lehetetlen. De óvatosan álmodozom. Otthon a lepusztult albérletben ahol nem élek csak alszom, egyetlen hû társam Chero kutyám vár. Sokáig sír, szûköl a térdemre ágaskodva. Kiengedem hadd fusson kicsit. Én addig letusolok, felkészülök az éjszakára. Kikészítek két filmet s még egyet tartalékba. Már pizsamába vagyok, mikor telefonhívást kapok. Hírtelen ötlettõl vezérelve elindulok vidékre. Az utcán vár rám. Most látom elõször élõben. Kellemes meglepetés. A konyhában szürcsölgetem az ígért kávét. Illatmécsesek mindenhol. Borzolja is testem, lelkem. Sokáig beszélgetünk. Egymás gondolatait találjuk ki. Egymás mondatait fejezzük be. Élvezem a társaságát. Szellemben „ellenfélre” találtam. S ez így van rendjén számomra. Mert így van miért felnéznem rá.
Egymás mellet fekszünk. Lassan simogat. Kedvesen. A szemem árulkodik. Olvas belõle. Hálás vagyok érte. Nem kell semmit mondanom még is érti mit szeretnék. Ki is mondja. De ezt is kedvesen teszi. Búcsúzóul hála csókot kap.
Már világos van, mikor ismét úton talál a hajnal. Nem érzek fáradságot. Pedig hosszú lesz ez a mai nap.
„Ajánlom soraim Annának ki megérezte, hogy nem gyúlt meg bennem az a bizonyos szikra, és megértette, nekem másként nem megy”

  camel, 21:22 Itt megrhatod a vlemnyed camel
  2012. jnius 18., htf Nekem tetszik!
0  
Gyûrödten ébredtem. Az éjjel sokáig tartott az életem számvevése. A mozizás sem segített. Most valahogy nem tudtam a legyõzhetetlen, világot megváltó, mindenkin segítõ hõs lenni. A lelkiismeretem minduntalan közbeszólt. Így hát maradt a tipródás. De én mindig ilyen voltam.
Végül is álomtalan álomba szenderültem. Ez a legrosszabb. Mert nagyon fáradtan tudok belõle csak ébredni. Chero kutyám is álmodott. Sírt álmában, de közben nagyon csóválta a farkát. Biztos Anyukájáról álmodott, kivel újra találkozhatott. Kitõl azért szakították el, hogy az enyém lehessen.
Fürdés, borotválkozás. Belenéztem a tükörbe. De számomra egy ismeretlen ember nézett vissza. Kicsit megrémültem. Beesett arc, nyúzott. És a szemben sem ég az a mindet tûzbehozó, felperzselõ tûz.
Nem szól a zene. Minek. Minden csak a múltat idézné. Az meg pont még nem hiányzik. Elég a gondolatok által keltett érzelmi hullámok. Még sok is. De túlélem. Mint mindent. Most az a lényeg, van munka. Menni, menni, tenni, intézni, szervezni.
Szorongva lépek az irodába. Minden olyan mint az elmúlt héten. De mégis érzem nem. Kérdezgetnek, hogy vagyok, tudok-e már enni? De ez valahogy most más. Mint az érzés is bennem. Tompa s még izzóan fájó. Feszít. Gyorsan megyek az irodába. Teszem, amit kell. Levettek a vállamról egy kis terhet és vele együtt a lelkembõl is elvettek. Tudom csak jó szándék. De még is úgy érzem megloptak.
Érdekes viszont, hogy ha jut idõm, rend lesz az íróasztalomon is. Feltöltöm a File-kat. A papírhalmaz bevándorol a saját dossziéjába. S közben belül valami feszít. A cigaretta sem kell. Csak, mint egy droid rendezkedem, telefonálok, szervezkedem. Jobb lenne a terepen. Akkor csak míg utazom addig „agyalok”. Terepen viszont már nem lehet. Mert akkor nem vagy profi. Már kész vagyok mindennel még az utolsó „jóindulatú” feladattal is! És holnap ismét terepen lehetek.
Délután a „BOSS” hívott. Nem telefonált, s nem küldte értem a titkárnõjét. Maga jött! „zoli, tudnál jönni hozzám? Persze csak ha ráérsz. Ráértem és mentem. Ahogy elhaladtunk az irodák mellett, elhallgatott mindenki. Rossz elõérzetem támadt. Nagyon rossz. Az irodájába érve „az ajtót csukd be légy szíves”. Azt hittem nem bírok tovább uralkodni magamon. Forgott velem az iroda, de talán az egész világ is. Kiszáradt a szám. Leültem. Kicsit méregetett. Most nem volt kedves, baráti a nézése.
- mint magánember kérdezem, tudok valamiben segíteni? Õszintén? Tudok valamiben segíteni neked? Hirtelen jött ez a kérdés. Csak nehezen találtam meg a megfelelõ szavakat. Elmondtam, amit már amúgy is tudott. Megenyhült a tekintete. Már ismét mosolygott.
- Állj minél elõbb talpra. Számítok rád. S többé ne csináld ezt Velem. Egyszer majd elmesélem min mentem keresztül, ez a pár nap alatt. Ennyi lett volna amit mondani akartam.
Felálltam. Könnyebben, mint ahogy leültem. Kezet fogtunk s elköszöntem. Nagyon szégyelltem magam. A makacs, önfejûségem mindig ilyen s ehhez hasonló helyzetekbe hoz. A visszaúton éreztem, hogy enyhült a feszítõ érzés bennem. Ismét megfogadtam, hogy soha többé. Csak most nem volt hozzá gúnyos mosoly a szám szélén. Most éreztem, hogy nincs tovább. Most már ennél nincs mélyebb s legközelebb már nem lesz senki, aki visszahúzzon.
„Azt hitte, mert mélyebbek az érzéseim és ki tudom mutatni, mert tudok szívbõl szeretni, puhány vagyok. De tévedett. Mint az elõdei. Tudok szikla lenni. Mert elveim vannak. És nem török meg. Még ha belül fáj is. Nagyon.”
Ahogy jött, úgy is ment el. Berobbant, majd Kirobbant. Az életembõl.
Most csak a felépülés és a menetelés számít. Mert különben, tényleg gyenge lennék. S vannak még akik bíznak bennem.

  camel, 19:35 Itt megrhatod a vlemnyed camel



Copyright © 2001 CsodaCsiga. Minden jog fenntartva.