2012. június 27., szerda |
|
|
0 |
|
|
2012.06.27
MĂ©g mindig nem szĂłl a zene. DidergĂ”sen Ă©bredek. Szundi gombot aktĂvĂĄlom. De mĂĄr nem tudok vissza aludni. Elindult szĂĄmomra egy Ășjabb kihĂvĂĄsokkal teli nap. KikĂĄszĂĄlĂłdom az ĂĄgybĂłl. RĂĄcsatlakozom a vĂ©rre. InfĂșziĂłsan kĂĄvĂ©. Cigi. Közben mĂĄr mĂĄshol jĂĄrok gondolatban. Megtervezem a reggelt. Sajnos csak kis idĂ”vallumot tudok tervezni, mert minden mozgĂĄsban van. Az idĂ” is. Ăs a jövĂ” is. S vele egyĂŒtt Ă©n is. Rutinfeladatok. Zuhany, fogmosĂĄs, borotvĂĄlkozĂĄs (ezt mĂ©g mindig gyĂ»lölöm), öltözködĂ©s. IndulĂĄs. ElsĂ”nek Ă©rkezem az irodĂĄba. Gyorsan repĂŒl az idĂ”. Sosem jut idĂ”m a privĂĄt levelezĂ©seim teljes ĂĄttekintĂ©sĂ©re. Meg mĂĄsra sem. De Ă©rzem ez a mai nap mĂĄs lesz, mint az elĂ”zĂ”ek. Valami vĂĄrakozĂĄsteljes feszĂŒltsĂ©g van bennem. Olyan mint gyermekkoromban az elsĂ” nyaralĂĄsom elĂ”tt. Valahogy kellemesen borzongatĂł. LĂĄtni Ăłhajtott az egyik projektem mĂ»szaki ellenĂ”re. Ăgy mĂ©g rövidebb lett a reggelem. Valaki mindig megrövidĂt. Majdnem dĂ©l volt mire visszaĂ©rtem az irodĂĄba. Az asztalomon remĂ©nytelenĂŒl nagy kupac papĂrhalmaz. NekilĂĄtok. Mire Ă©szbe kapok mĂĄr hĂĄrom Ăłra. Nem vettem Ă©szre, hogy miĂłta ĂĄll az ajtĂłban. Halkan diszkrĂ©ten köhintett. a BOSS. --tudnĂĄl a szobĂĄmba jönni. Vajon megint melyik irigyemnek sikerĂŒlt kesernyĂ©ssĂ© tennie a nap hĂĄtralĂ©vĂ” rĂ©szĂ©t. A szokĂĄsos rituĂĄlĂ©. KĂĄvĂ©kortyolgatĂĄs. --holnap kilenc Ă©s tĂz Ăłra között törölj mindent mert eljön hozzĂĄnk az egyik ajĂĄnlat tevĂ” tĂĄrgyalni, Ă©s remĂ©nyeim szerint szerzĂ”dĂ©t is kötĂŒnk. SzeretnĂ©m, hogy itt lĂ©gy mellettem. Na. Akkor holnap öltönyös napom lesz. Majd hallgathatom a butĂĄbbnĂĄl butĂĄbb megjegyzĂ©seket a kollĂ©gĂĄktĂłl. MĂ©g nem fordult elĂ”, hogy az ĂŒzleti rĂ©sznĂ©l is jelen legyek. Lehet azĂ©rt mert ez az Ă©n „gyerekem”. KemĂ©ny mĂĄsfĂ©l hĂłnapig gyötörtem mire kibontottam a mĂ»szaki tartalmat. Meg is nyertĂŒk. TalĂĄn ezĂ©rt. De mindegy is. Az Ă©rzĂ©s a lĂ©nyeg. IsmĂ©t betonozott, tartĂł pillĂ©r vagyok. Ăs ez jĂł. Nagyon jĂł. KĂ©rdezgettĂ©k „na mivolt? lecsesztek valamiĂ©rt?” Mint ha csak azĂ©rt lehetne a BOSS-hoz menni. Neki lehet. Ă©n mĂĄs vagyok. Mindig azt hittem valamit rosszul csinĂĄlok, mert estĂ©re mĂĄr csak egyedĂŒl maradok az irodĂĄba Ă©s a papĂrmunka, email sosem fogy el. Ma rĂĄnĂ©ztem a közössĂ©gi tĂĄblĂĄzatra s egybĂ”l lĂĄttam nem errĂ”l van szĂł. Csak mĂg nekem tĂz folyĂł projektem van a többi hĂĄrom kollĂ©gĂĄnak összesen hat. De nem panaszkodom, mert jĂł rĂ©szĂ©t Ă©n vĂĄllaltam. A többi „öröksĂ©g” vagy a nem terhelhetĂ” kollĂ©gĂĄtĂłl vettem ĂĄt. MĂ©g nem vagyok a rĂ©gi. De kezdek megĂșjhodni s ez jĂł. Nagyon jĂł. VĂĄrom a holnapot. Lassan elindulok nem haza mert az mĂĄr jĂł ideje nincs. Ahogy Ă©n nevezem „az Ă©jszakai szĂĄllĂĄshelyem”. Mert valĂłjĂĄban nem Ă©lek ott. Csak aludni jĂĄrok oda. De nemsokĂĄra vĂĄltoztatok ezen is. BĂzom benne. Magamban. A nap mosolya Ă©s tetĂ”pontja, megdicsĂ©rtek, mint fĂ©rfit, összegsĂ©gĂ©ben. Egy NĂ”.
camel, 20:49
|
|
|
|
2012. június 25., hétfő |
|
|
0 |
|
|
2012-06-22 A lenyugvĂł nap fĂ©nye felĂ© autĂłztam. Nem szĂłl a zene. Most mĂ©g nem. Csak a csak a szĂvemben. Ott is csak halkan, fĂĄjdalmasan. Ăzletet megyek kötni. De mĂĄr most tudom a vĂĄlaszom. Nem! Nem adom a becsĂŒletem semmi pĂ©nzĂ©rt, földi javakĂ©rt. Mostanra, jĂłszerivel csak ez maradt nekem. Mindig is kĂ©nyesen ĂŒgyeltem rĂĄ. S marad is Ăgy ezutĂĄn is. Halkan suhanok, mint ahogy szoktam. LĂĄngol az Ă©gbolt alja. MĂ©g fĂ©l Ăłra Ă©s teljesen lenyugszik a nap. Ăs kezdĂ”dik a vĂ©gtelen Ă©jszaka. A gyötrĂ”dĂ©s, szenvedĂ©s, a kĂn hosszĂș ĂłrĂĄi. Csak a hajnal hasadĂĄsa fog ismĂ©t enyhĂŒlĂ©st hozni, magam okozta mĂ©ly sebre. ImmĂĄr mĂĄsodszor. Ăgy mĂĄr van nĂ©mi tapasztalat benne. De ez most kicsit mĂĄs. MĂ©lyebb. MegrĂĄzom a fejem. Most nem szabad erre gondolni. Majd otthon. EgyedĂŒl. Most tiszta fej kell. Mert nem kis tĂ©t lesz mĂ©g forgandĂłn. ĂrzĂ©seim nem csaltak meg. Sejtelmesen mosolygott. Mint mindig, ha nagy dolgokat akar összehozni. KettĂ”nknek. Ez Ăgy van, Ă©vtizede. MiĂłta az elsĂ” közös ĂŒzletbe belementĂŒnk. Vakon bĂzik bennem. JĂł Ă©rzĂ©s. Lassan, körĂŒlmĂ©nyesen, mint egy elĂ”jĂĄtĂ©k, Ășgy vezeti elĂ”. Hogy Ăzlelgessem. De most nincs kedvem ehhez a jĂĄtĂ©khoz. Tudom kicsit duzzogni fog, de szavĂĄba vĂĄgok. Nem! Szeme elkerekedik. Nagyon kĂ©kes-zöld! Irigyelem is Ă©rte. Nem? KĂ©rdezi. Nem vĂĄlaszolok. Hallotta jĂłl. Csak nem akarja elhinni. MegprĂłbĂĄlom a nagyon nyugodt arcot vĂĄgni. Nem tudja, hogy Ă©n mielĂ”tt eljöttem hozzĂĄ, azĂ©rt rĂĄĂ©rdeklĂ”dtem a tĂ©makörre. TĂșljutott a traumĂĄn. FelvĂĄzoltam mikĂ©nt lehetne mĂĄskĂ©nt, kimaradva a politikĂĄbĂłl. Igaz nem az a kategĂłria, de neki is Ă©s nekem is ĂșjrakezdĂ©st hoz, nyugodt Ă©jszakĂĄkkal. Tudtam halk hatĂĄrozott hangom az Ă©rveimmel alĂĄtĂĄmasztva meggyĂ”zi. S lĂĄm megint csak az Ă©sz Ă©rv gyĂ”zedelmeskedett. HazafelĂ©. Nem tervezem tĂșl. Az nem jĂł Ămen. De eljĂĄtszom a gondolattal. Nem is olyan lehetetlen. De Ăłvatosan ĂĄlmodozom. Otthon a lepusztult albĂ©rletben ahol nem Ă©lek csak alszom, egyetlen hĂ» tĂĄrsam Chero kutyĂĄm vĂĄr. SokĂĄig sĂr, szĂ»köl a tĂ©rdemre ĂĄgaskodva. Kiengedem hadd fusson kicsit. Ăn addig letusolok, felkĂ©szĂŒlök az Ă©jszakĂĄra. KikĂ©szĂtek kĂ©t filmet s mĂ©g egyet tartalĂ©kba. MĂĄr pizsamĂĄba vagyok, mikor telefonhĂvĂĄst kapok. HĂrtelen ötlettĂ”l vezĂ©relve elindulok vidĂ©kre. Az utcĂĄn vĂĄr rĂĄm. Most lĂĄtom elĂ”ször Ă©lĂ”ben. Kellemes meglepetĂ©s. A konyhĂĄban szĂŒrcsölgetem az ĂgĂ©rt kĂĄvĂ©t. IllatmĂ©csesek mindenhol. Borzolja is testem, lelkem. SokĂĄig beszĂ©lgetĂŒnk. EgymĂĄs gondolatait talĂĄljuk ki. EgymĂĄs mondatait fejezzĂŒk be. Ălvezem a tĂĄrsasĂĄgĂĄt. Szellemben „ellenfĂ©lre” talĂĄltam. S ez Ăgy van rendjĂ©n szĂĄmomra. Mert Ăgy van miĂ©rt felnĂ©znem rĂĄ. EgymĂĄs mellet fekszĂŒnk. Lassan simogat. Kedvesen. A szemem ĂĄrulkodik. Olvas belĂ”le. HĂĄlĂĄs vagyok Ă©rte. Nem kell semmit mondanom mĂ©g is Ă©rti mit szeretnĂ©k. Ki is mondja. De ezt is kedvesen teszi. BĂșcsĂșzĂłul hĂĄla csĂłkot kap. MĂĄr vilĂĄgos van, mikor ismĂ©t Ășton talĂĄl a hajnal. Nem Ă©rzek fĂĄradsĂĄgot. Pedig hosszĂș lesz ez a mai nap. „AjĂĄnlom soraim AnnĂĄnak ki megĂ©rezte, hogy nem gyĂșlt meg bennem az a bizonyos szikra, Ă©s megĂ©rtette, nekem mĂĄskĂ©nt nem megy”
camel, 21:22
|
|
|
|
2012. június 18., hétfő |
|
|
0 |
|
|
GyĂ»rödten Ă©bredtem. Az Ă©jjel sokĂĄig tartott az Ă©letem szĂĄmvevĂ©se. A mozizĂĄs sem segĂtett. Most valahogy nem tudtam a legyĂ”zhetetlen, vilĂĄgot megvĂĄltĂł, mindenkin segĂtĂ” hĂ”s lenni. A lelkiismeretem minduntalan közbeszĂłlt. Ăgy hĂĄt maradt a tiprĂłdĂĄs. De Ă©n mindig ilyen voltam. VĂ©gĂŒl is ĂĄlomtalan ĂĄlomba szenderĂŒltem. Ez a legrosszabb. Mert nagyon fĂĄradtan tudok belĂ”le csak Ă©bredni. Chero kutyĂĄm is ĂĄlmodott. SĂrt ĂĄlmĂĄban, de közben nagyon csĂłvĂĄlta a farkĂĄt. Biztos AnyukĂĄjĂĄrĂłl ĂĄlmodott, kivel Ășjra talĂĄlkozhatott. KitĂ”l azĂ©rt szakĂtottĂĄk el, hogy az enyĂ©m lehessen. FĂŒrdĂ©s, borotvĂĄlkozĂĄs. BelenĂ©ztem a tĂŒkörbe. De szĂĄmomra egy ismeretlen ember nĂ©zett vissza. Kicsit megrĂ©mĂŒltem. Beesett arc, nyĂșzott. Ăs a szemben sem Ă©g az a mindet tĂ»zbehozĂł, felperzselĂ” tĂ»z. Nem szĂłl a zene. Minek. Minden csak a mĂșltat idĂ©znĂ©. Az meg pont mĂ©g nem hiĂĄnyzik. ElĂ©g a gondolatok ĂĄltal keltett Ă©rzelmi hullĂĄmok. MĂ©g sok is. De tĂșlĂ©lem. Mint mindent. Most az a lĂ©nyeg, van munka. Menni, menni, tenni, intĂ©zni, szervezni. Szorongva lĂ©pek az irodĂĄba. Minden olyan mint az elmĂșlt hĂ©ten. De mĂ©gis Ă©rzem nem. KĂ©rdezgetnek, hogy vagyok, tudok-e mĂĄr enni? De ez valahogy most mĂĄs. Mint az Ă©rzĂ©s is bennem. Tompa s mĂ©g izzĂłan fĂĄjĂł. FeszĂt. Gyorsan megyek az irodĂĄba. Teszem, amit kell. Levettek a vĂĄllamrĂłl egy kis terhet Ă©s vele egyĂŒtt a lelkembĂ”l is elvettek. Tudom csak jĂł szĂĄndĂ©k. De mĂ©g is Ășgy Ă©rzem megloptak. Ărdekes viszont, hogy ha jut idĂ”m, rend lesz az ĂrĂłasztalomon is. Feltöltöm a File-kat. A papĂrhalmaz bevĂĄndorol a sajĂĄt dossziĂ©jĂĄba. S közben belĂŒl valami feszĂt. A cigaretta sem kell. Csak, mint egy droid rendezkedem, telefonĂĄlok, szervezkedem. Jobb lenne a terepen. Akkor csak mĂg utazom addig „agyalok”. Terepen viszont mĂĄr nem lehet. Mert akkor nem vagy profi. MĂĄr kĂ©sz vagyok mindennel mĂ©g az utolsĂł „jĂłindulatĂș” feladattal is! Ăs holnap ismĂ©t terepen lehetek. DĂ©lutĂĄn a „BOSS” hĂvott. Nem telefonĂĄlt, s nem kĂŒldte Ă©rtem a titkĂĄrnĂ”jĂ©t. Maga jött! „zoli, tudnĂĄl jönni hozzĂĄm? Persze csak ha rĂĄĂ©rsz. RĂĄĂ©rtem Ă©s mentem. Ahogy elhaladtunk az irodĂĄk mellett, elhallgatott mindenki. Rossz elÔérzetem tĂĄmadt. Nagyon rossz. Az irodĂĄjĂĄba Ă©rve „az ajtĂłt csukd be lĂ©gy szĂves”. Azt hittem nem bĂrok tovĂĄbb uralkodni magamon. Forgott velem az iroda, de talĂĄn az egĂ©sz vilĂĄg is. KiszĂĄradt a szĂĄm. LeĂŒltem. Kicsit mĂ©regetett. Most nem volt kedves, barĂĄti a nĂ©zĂ©se. - mint magĂĄnember kĂ©rdezem, tudok valamiben segĂteni? ĂszintĂ©n? Tudok valamiben segĂteni neked? Hirtelen jött ez a kĂ©rdĂ©s. Csak nehezen talĂĄltam meg a megfelelĂ” szavakat. Elmondtam, amit mĂĄr amĂșgy is tudott. MegenyhĂŒlt a tekintete. MĂĄr ismĂ©t mosolygott. - Ăllj minĂ©l elĂ”bb talpra. SzĂĄmĂtok rĂĄd. S többĂ© ne csinĂĄld ezt Velem. Egyszer majd elmesĂ©lem min mentem keresztĂŒl, ez a pĂĄr nap alatt. Ennyi lett volna amit mondani akartam. FelĂĄlltam. Könnyebben, mint ahogy leĂŒltem. Kezet fogtunk s elköszöntem. Nagyon szĂ©gyelltem magam. A makacs, önfejĂ»sĂ©gem mindig ilyen s ehhez hasonlĂł helyzetekbe hoz. A visszaĂșton Ă©reztem, hogy enyhĂŒlt a feszĂtĂ” Ă©rzĂ©s bennem. IsmĂ©t megfogadtam, hogy soha többĂ©. Csak most nem volt hozzĂĄ gĂșnyos mosoly a szĂĄm szĂ©lĂ©n. Most Ă©reztem, hogy nincs tovĂĄbb. Most mĂĄr ennĂ©l nincs mĂ©lyebb s legközelebb mĂĄr nem lesz senki, aki visszahĂșzzon. „Azt hitte, mert mĂ©lyebbek az Ă©rzĂ©seim Ă©s ki tudom mutatni, mert tudok szĂvbĂ”l szeretni, puhĂĄny vagyok. De tĂ©vedett. Mint az elĂ”dei. Tudok szikla lenni. Mert elveim vannak. Ăs nem török meg. MĂ©g ha belĂŒl fĂĄj is. Nagyon.” Ahogy jött, Ășgy is ment el. Berobbant, majd Kirobbant. Az Ă©letembĂ”l. Most csak a felĂ©pĂŒlĂ©s Ă©s a menetelĂ©s szĂĄmĂt. Mert kĂŒlönben, tĂ©nyleg gyenge lennĂ©k. S vannak mĂ©g akik bĂznak bennem.
camel, 19:35
|
|
|
|
2012. június 12., kedd |
|
|
0 |
|
|
Jenna megajĂĄndĂ©kozott. S ezzel egyĂŒtt, feladata is lett. Fel kellet nĂ”nöm hozzĂĄ. MĂ©g maga sem tudta mennyire. 66 font. 32” Nem egyszerĂ» Long Bo ily! Jaqes szĂve repeset! De retteget is! Nem tudta felajzani! Ezt is tanulni kell! Mint mindent. Az Ă©letben. Jenna boldog volt, mert azt lĂĄtta Jaqes boldog. Ăvek multĂĄn, csak az Ăly maradt. S aki felajza, s kihĂșzza. De ez is megy. MĂ©g. Ăs Jenna? Nos! Ă is Ă©letem legsötĂ©tebb ĂłrĂĄjĂĄn Ă©rkezett. Hogy megmentsen. Csak nem tudott rĂłla. Ăs mĂ©g mindig hiĂĄnyzik… Sokan ĂĄllnak körĂŒlöttem. Mosolygok. Tudom a vĂ©geredmĂ©nyt. Ăk mĂ©g nem. Most mĂ©g Ă©n vagyok az idiĂłta. A vĂ©gĂ©n pedig ĂN hajlok meg! Ăs ez a nem mindegy! ĂrzĂ©sben! 66 font. Oda ember kell. Ezt is megoldottam. Köszönöm LIĂNAK! BĂĄr csalĂłdott bennem, de nem tudja, milyen Ă©rzĂ©ssel gazdagodtam. Ăltala. Tudom, ha lenĂ©zel reĂĄm Cecilius, nem vagy bĂŒszke. Pedig erre vĂĄgytam. TĂșl korĂĄn magamra hagytĂĄl! Nincs EMBER! Kit jobban szeretnĂ©k! S kinek a hiĂĄnya, nagyon fĂĄj. Mint maga az Ă©let. Mert TE tanĂtottad, hogy hogyan Ă©rdemes ĂLNI! egyszer.s. igazĂĄn! SZĂVBĂL! „a magĂĄnyos ember Ășgy Ă©l minta kirĂĄly, de Ășgy döglik meg, mint a kutya”
camel, 6:41
|
|
|
|
2012. június 10., vasárnap |
|
|
0 |
|
|
VĂ©get Ă©rt a csapatĂ©pĂtĂ©s. MĂĄs volt mire szĂĄmĂtottam. Kellemes. Olyan jĂł!! Ăt csapatbĂłl, a harmadik hely lett a miĂ©nk. De! Milyen csapatbĂłl?! Ah! Ărdekes. SorsolĂĄs alapjĂĄn! A Boss, a Top Menager.. Ă©s Ă©n. KirĂĄly csapat? De mi lett a vĂ©ge? Berugtam. :-) (ezt egyĂ©bkĂ©nt, csak Ă©n Ă©reztem, mert Nagyon Fontos a LĂĄtszat) Ăs ami a szĂvemen, az a szĂĄmon. Dolgoztunk. MĂĄr nem mondta”zoli, most lazulĂĄs van”Ărdekes volt, hogy csak nekem lehetett bekapcsolva a mobilja. Csörgött iss!! :-) Felvettem. LazĂĄn! MegĂĄllt az Ă©let. NĂ©ma csend. S Ă©n mobilon beszĂ©lek. ĂtĂ©rzed? Huszonöten nĂ©ztĂ©k s hallgattĂĄk vĂ©gig a mĂ»sorszĂĄmom. Szerinted. Mennyire voltam stresszes? A vĂĄlasz. Semennyire. Mert ha dolgozom (s Ă©n csak azt tudom igazĂĄn) Akkor VELE Ă©lek!. Mert ehhez Ă©rtek? Nah ere bĂŒszke vagyok. (bĂĄr…azt mondjĂĄk…ha ĂĄtĂ©lem…jĂł szeretĂ” vagyok. Mert szĂvbĂ”l vagyok? TalĂĄn) HĂ©tfĂ”n! KĂŒlön idĂ”pontban, idĂ”t kaptam a Boss-hoz. BĂĄr nekem szabad bejĂĄrĂĄsom van HozzĂĄ?!! MirĂ”l beszĂ©lsz. Ăn fĂ”zöm a kĂĄvĂ©jĂĄt. (mivel Ă©n Ă©rek elsĂ”nek az irodĂĄba ) Visszafele az Ășton: mĂĄr csak Ă©n vittem a „primet”. Ha feloldĂłdom, ez rendszerint Ăgy törtĂ©nik. Mert lehengerlĂ” vagyok. KICSI titkĂĄr-NĂ”,(Ă lesz a BOSS titkĂĄr NĂ-je, ezt Ă” is tudja. De nem tudja s azt hiszi, hogy mindent tud! De bĂĄrmikor, Ă©n is utasĂthatom) a GazdasĂĄgi (nagyon JĂ NĂ) RaktĂĄrvezetĂ”!! MĂ»szaki ellenĂ”r!! El tudod kĂ©pzelni? Egy CĂG-nĂ©l? S megprĂłbĂĄltam nem osztani az Ă©szt. Megismertek. BĂĄr Ă©n tudtam mi a vĂ©lemĂ©ny rĂłlam. ZoltĂĄn-bĂłl, Zoli, lett. (de ezt tudtam, alapbĂłl) Megtanultam az Ă©letbĂ”l. De mindig is Ăgy Ă©ltem. SzĂvbĂ”l. Mert csak Ăgy tudok. Ăs mindent. A beruhĂĄzĂłm is nyugodt . Dr. dĂszeleg a neve elĂ”tt. S nem csak dĂszeleg. A CĂ©gnĂ©l mindenki fĂ©l tĂ”le. Most mĂĄr csak Ă©n viszem az Ă megrendelĂ©seit!! TalĂĄlkoztam egy Emberrel, ki amit elmond azt le is Ărja. Nem hiĂĄba Dr. JogĂĄsz. De az ember!! Egy hĂłnap utĂĄn! MĂĄr nem levelezĂŒnk feleslegesen. Minek? Futni a köröket? ĂrĂŒl a szĂvem!! Ha! Olyan emberrel dolgozhatok kinek, azonos az Ă©rtĂ©krendje. Pedig, jĂł pĂĄr Ă©v van közöttĂŒnk. De ez sem mĂĄrĂłl, holnapra alakult ki. Ezt csak ketten tudjuk. Ăn örĂŒltem mikor meghallottam, hogy Ă a beruhĂĄzĂł! Persze aljas mĂłdon, nem mondtam, hogy ismerem. Minek. Senki nem jĂĄtsza ki a nagy lapokat elĂ”ször! S van mĂ©g! Ăletemben elĂ”ször lesz, hogy egy EMBER sorsĂĄrĂłl döntök. De magamban mĂĄr döntöttem. „sory”!!! TĂșl sokat rĂĄgĂłdtam, Ă”rlĂ”dtem rajta. HĂĄny (ezzel a szĂłval sem illik mondatot kezdeni) embernek adatik meg az ĂșjrakezdĂ©s esĂ©lye? Ăs hĂĄnyszor?! De ha kĂ©rek, Ă©s annak van ellentĂ©telezĂ©se! Az Ășgy legyen. „let it bee” Nem szeretem, mikor madĂĄrnak akarnak nĂ©znek. Mikor azt hiszik, nem tudom mirĂ”l beszĂ©lek. Mikor valaki, az ApukĂĄja, s egy vĂ©letlen tĂșl licitĂĄlt szemĂ©ly ĂĄltal, akarja megvĂĄltani a vilĂĄgot. Az a baj!! Hogy ezt el is hiszi. S a nagyobb baj az, hogy raktĂĄk alĂĄ a lovat. Ăs nem az a baj, hogy NAGYOBB mint Ă©n. Hanem az, hogy az APUKĂJA nyomĂĄba sem Ă©rhet!! Ăs Ă©n most letaszĂtom. Mert az Ă©n szememben az APUKĂJA az egyik etalon. S nem hagyom, hogy az emlĂ©kĂ©t hitvĂĄny (mĂ©g ha a fia is) emberek meggyalĂĄzzĂĄk. Ha kell, megmutatom mirĂ”l beszĂ©lek. De annak ĂĄra van!! OnnantĂłl kezdve, az az ETALON. S ilyen egyszerĂ». :-) Mert Ă©n ehhez Ă©rtek. EzĂ©rt Ă©lek.
camel, 8:17
|
|
|
|
2012. június 2., szombat |
|
|
1 |
|
|
MĂĄr nem szĂĄmolom a napokat. . Mert nincs Ă©rtelme. KitĂ»ztem egy mĂ©rföldkövet. De! Azt nagyon hamar ugrottam. Nem kis kihĂvĂĄs volt. De teljesĂtettem a feladatott amit reĂĄm bĂztak. MĂ©g hozzĂĄ jeles elĂ”jellel. ElĂ”lĂ©ptettek. De ez, nem hoz bĂ©kĂ©t s megnyugvĂĄst!! A lelkemnek. ElsĂ” szĂĄmĂș „kiemelt” lettem. Ezek csak szĂĄmok! De ennen mögött ember, szĂv, Ă©s lĂ©lek lakozik. Ki!! Ugyan Ășgy Ă©rez, mint bĂĄrki mĂĄs.
camel, 19:03
|
|
|
|
2012. január 6., péntek |
|
|
3 |
|
|
à is elköltözött tÔlem!! Lehet, hogy még is bennem van a hiba? Lehet. SÔt, biztos! De még sem adom fel! Mert ami "nem öl meg, az erÔsebbé tesz"
camel, 18:01
|
|
|
|
2011. október 11., kedd |
|
|
1 |
|
|
Mese!! Valamikor, rĂ©ges, rĂ©gen Ă©lt egy kirĂĄlynĂ©. Ki, valami oknĂĄl fogva elvesztette rĂ©gi kedvesĂ©t. Telt mĂșlt az idĂ”. Ăgy gondolta, mĂ©g fiatal, s nem kĂ©ne megvĂĄrni mĂg elhervad. Gondolt egyet s Ășjra szerelmes lett. A mennyegzĂ” napjĂĄn. ElĂ”kerĂŒlt rĂ©gi szerelme, ki az ĂĄltala meghatĂĄrozott, "prĂłbĂĄt" volt el teljesĂteni. Na!! Mit lehet tenni. MegkĂ©rdezzĂŒk a nĂĄsznĂ©pet. Mit tennĂ©nek ha a zĂĄrba valĂł rĂ©gi kulcs elĂ”kerĂŒlne? Melyiket hasznĂĄlnĂĄk? A rĂ©git, vagy az Ășjat vĂĄlasztanĂĄk? ĂĂĂ! A nĂĄsznĂ©p, egyöntetĂ»en a "rĂ©gi" mellett szavazott!! Ăgy lett az Ășj mennyegzĂ”bĂ”l, rĂ©gi. Ăs mĂ©g ma is boldogan Ă©lnek...mĂg meg nem haltak!
camel, 9:54
|
|
|
|
2011. szeptember 1., csütörtök |
|
|
0 |
|
|
--- „..egymĂĄs utĂĄn lĂ”ttek a cĂ©lra. Egy gyufĂĄsdobozra, huszonöt mĂ©ter tĂĄvolsĂĄgbĂłl. Caecilius Ășj fegyverĂ©t prĂłbĂĄltĂĄk ki melyet a minap hozott haza a fegyvermestertĂ”l. TrĂĄgĂĄr szavakkal, nevetve Ă©lcelĂ”dtek, ha valamelyikĂŒk elvĂ©tette. NagyfiĂșk. Jaqes mellettĂŒk guggolt, Ă©s figyelte Ă”ket. VĂĄrta hĂĄtha megszĂĄnjĂĄk Ă©s lĂ”het egy- kettĂ”t. Nagyon szerette volna vĂĄllgödrĂ©ben Ă©rezni a fegyver tusĂĄnak ĂvĂ©t. Jobban ĂĄhĂtozott rĂĄ, mint Ă©letĂ©ben bĂĄrmi mĂĄsra. Ăj fegyver. SzĂ©pen kidolgozott tus, csillogĂł lakkozĂĄssal, hosszĂș egyenes csĂ”, az elejĂ©n fedett fĂ©lgömbölyĂ» irĂĄnyzĂ©ktakarĂĄssal, s valami furcsa szerkezet, amivel a magassĂĄgot Ă©s az oldalirĂĄnyt is lehetett ĂĄllĂtani. MĂ©g sosem lĂĄtott ilyen fegyvert. CsempĂ©szĂĄrĂș lehetett. Fegyverben is Caecilius mindig a legjobbakra tett szert. Volt mĂĄr jĂł pĂĄr darab a gyĂ»jtemĂ©nyĂ©ben. Jaqes mindegyiket ismerte. Sokat lĂ”hetett, nagybĂĄtyja felĂŒgyelete Ă©s oktatĂĄsa mellet. Minden lövĂ©szet utĂĄn ĂłrĂĄkig tartĂł olajozĂĄs következett. BetĂ©ve ismerte a fegyverek szĂ©t Ă©s összeszerelĂ©sĂ©t. Caecilius mĂłdszeres tanĂtĂĄsa rĂ©vĂ©n addig nem lĂ”hetett egy, egy fegyverrel, mĂg azt tökĂ©letesen nem ismerte. Ăs egyedĂŒl, tĂĄmasztĂ©k nĂ©lkĂŒl nem bĂrta megtartani. Ez itt, mĂ©retĂ©bĂ”l ĂtĂ©lve sĂșlyosabb lehet. Mind közĂŒl a legnehezebb. Elszomorodott. Nem valĂłszĂnĂ», hogy meg tudnĂĄ egyedĂŒl tartani. A legutĂłbbi fegyverhez is majdnem nĂ©gy egĂ©sz hĂłnapot gyötörte testĂ©t, mire elĂ©g erĂ”s lett, hogy biztos kĂ©zzel tarthassa. - JĂĄtszunk tĂ©tben Ă©s pĂĄrban. Hangzott Janus, az egyik legjobb lövĂ” hangja. Ăs kisebb cĂ©lpontra! A tĂ©t pedig egy „bĂ©mallĂ©r” legyen. PĂĄran mĂ©ltatlankodtak Ă©s kiszĂĄlltak. KĂ©t pĂĄros maradt Ă©s Caecilius. Neki nem maradt pĂĄrja. JelentkezĂ” sem. - akkor te kimaradsz. Janus kajĂĄnl mosollyal az arcĂĄn arra gondolt, hogy megszabadult nagy rivĂĄlisĂĄtĂłl, Ă©s Ăgy könnyĂ»szerrel megnyerheti a rögtönzött tornĂĄt. - mibĂ”l gondolod, hogy mĂĄr is nyertĂ©l? Nekem Jaqes lesz a pĂĄrom. Caecilius mosolygott. De Jaqes jĂłl ismerte ezt a ragadozĂł mosolyt. S ettĂ”l valamint a hirtelen jött megmĂ©rettetĂ©stĂ”l megrettent. Hatalmas nevetĂ©s tĂĄmadt Caecilius bejelentĂ©sĂ©re. - menj mĂĄr!! El sem bĂrja a fegyvert. SegĂteni pedig nem lehet. Ăs a pĂ©nzt sem tudja bevirĂtani. - a tĂ©tjĂ©t Ă©n ĂĄllom. A többit pedig meglĂĄtjuk. Nagy elĂ”kĂ©szĂŒlet vette kezdetĂ©t. A fiĂșk ittak mĂ©g egy sört, nekivetkĂ”ztek, a cĂ©lpontot lecserĂ©ltĂ©k egy aprĂłcska fĂ©m fillĂ©rre. A szabĂĄlyok szerint csak a földre hullott Ă©rme szĂĄmĂt pontnak. Jaqes lĂĄba Ă©s gyomra is remegett a feszĂŒltsĂ©gtĂ”l. Caecilius mellĂ© lĂ©pet. - csak nyugodtan Jaqes-i, csak nyugodtan. Ne figyelj mĂĄsra. ĂsszpontosĂts a cĂ©lra, Ă©s figyelj a levegĂ”vĂ©telre. Ez csak egy jĂĄtĂ©k. - de…nekem ez a fegyver nehĂ©z, akarta mondani. De Cchola hangja fĂ©lbeszakĂtotta. - nĂ©zzĂ©tek mĂĄr! Taktikai megbeszĂ©lĂ©s. NyĂĄla kifröccsent, ahogy nevetett. ElkezdĂ”dött. A nyomĂĄs nehezebb lett Jaqes testĂ©ben. BizonyĂtania kell. Mert ha elbukik, elbukik Caecilius elĂ”tt is. BizonyĂtani kell, hogy igen is Ă©rdemes bizalmĂĄra. JanusĂ©k mind a ketten lelĂ”ttĂ©k a cĂ©lt. Cshola rontott. Caecilius ab start mĂłdon teljesĂtette. Neki ez puszta jĂĄtĂ©k. TĂ©t nĂ©lkĂŒl. SzĂłrakozĂĄs nĂ©lkĂŒl. Hidegen, egyszerĂ»en. Jaqes-ra kerĂŒlt a sor. VĂ©gre! KezĂ©ben tarthatta a fegyvert. Könnyebb volt, mint azt elsĂ”re szĂĄmĂtotta. SimĂĄn, erĂ”lködĂ©s nĂ©lkĂŒl tudta tartani. Kicsiny vĂĄllĂĄba nem fekĂŒdt tökĂ©letesen, ezĂ©rt nagyobb erĂ”vel kellett behĂșznia. Ez azt eredmĂ©nyezte, hogy egy pontra sĂ»rĂ»södött a nyomĂĄs. Ăles fĂĄjdalom jĂĄrta ĂĄt. A cĂ©lt messze-messze elvĂ©tette. KinevettĂ©k. ĂlcelĂ”dtek rajta. SĂrĂĄs kerĂŒlgette. TĂz körbĂ”l nyolc lement. EbbĂ”l hĂĄromszor csendĂŒlt neki az Ă©rme s hullott alĂĄ. Caecilius nem szĂłlt Ă©s nem osztott tanĂĄcsot. Mint ha Jaqes ott sem lenne. Ă is Ă©lcelĂ”dött a többiek ĂŒgyetlensĂ©gĂ©n. A következĂ” körben, nem engedte, hogy megtöltsĂ©k a fegyverĂ©t. TöltĂ©s utĂĄn, hĂłna alĂĄ szorĂtotta a fegyvert s a vonalhoz sĂ©tĂĄlt. Nem kapkodott. Nem akart a sikertelensĂ©gre gondolni. Nem akart arra gondolni, hogy mi lesz ha.. NĂ©zte a cĂ©lt, lassan vĂĄllĂĄhoz emelte a fegyvert. A cĂ©lkeresztet lassan engedte a tĂșlemelĂ©sbĂ”l lefelĂ© az Ă©rme felĂ©. Ăsztönösen tartotta benn a levegĂ”t. Egyetlen mĂĄsodperccel sem tovĂĄbb, mint szĂŒksĂ©ges. Az elsĂŒtĂ” billentyĂ»t lassan, folyamatosan hĂșzta hĂĄtra. A fegyver eldörrent. Nagyot rĂșgott hĂĄtra. Kicsiny törĂ©keny testĂ©n vĂ©gigfutott az ĂŒtĂ©s ereje. Nem tĂĄntorodott meg, csak beleremegett. Az Ă©rme magasra vĂĄgĂłdott Ă©s pörögve esett a földre. Leengedte a csövet s lehajtott fejjel ment a felkĂ©szĂŒlĂ©si pontra. Nem nĂ©zett senkire. Ellökte a segĂtĂ” kezĂ©t, mikor Ășjra akarta tölteni a fegyvert. IsmĂ©t a vonal felĂ© sĂ©tĂĄlt. BensejĂ©ben nyugalom, Ă©s az izgatottsĂĄg kĂŒzdött egymĂĄssal. Egyetlen pont. Egyetlen jĂł lövĂ©s. Csak ennyi hiĂĄnyzik, hogy nagybĂĄtja Ă©s Ă”, a „kölyök” megnyerjĂ©k ezt a mĂĄr nem is annyira fontos tornĂĄnak sem nevezhetĂ” bohĂłcsĂĄgot. MĂ©rges volt magĂĄra. SzĂ©gyelte, hogy nem tudott az Ă©rzĂ©sein uralkodni. MĂĄr jĂłval elĂ”bb. Akkor nem egyetlen pont lenne a döntĂ”. Nem hallotta a NagyfiĂșk gĂșnyolĂłdĂĄsĂĄt. De meghallotta Caecilius lĂ©pteit a hĂĄta mögĂŒl. Nem fordult meg. Csak ökölbe szorĂtotta kicsiny kezĂ©t s a mutatĂł ĂșjjĂĄval mutatott a föld felĂ©. MĂĄr nem kell jönnie. Nem kell mondania semmit. Nincs rĂĄ szĂŒksĂ©g. Amikor kellet volna nem segĂtett. Nem biztatta. MagĂĄra hagyta. Mint a folyĂłn mikoron Ășszni tanĂtotta. Ott a part. Az Ă©let. EgyedĂŒl kell elĂ©rned. Most is egyedĂŒl van. MĂĄr nem sajog a szĂve. Nem fojtogatja sĂrĂĄs a torkĂĄt. MĂĄr megĂĄllt Caecilius is. Nem jön utĂĄna. EgyedĂŒl van. Ăs ez az Ă©rzĂ©s el fogja kĂsĂ©rni egĂ©sz Ă©letĂ©ben. A fontosabb döntĂ©seknĂ©l. A mozdulatsor megismĂ©tlĂ”dött. Ahogy az Ă©rme Ăștja is. Nem vĂĄrta meg mĂg földet Ă©r. A fegyvert Caecilius kezĂ©be adta. Caecilius összehĂșzott szemmel nĂ©zte. Jaqes sarkon fordult Ă©s futĂĄsnak eredt. A folyĂł ĂĄllĂtotta meg. Gyorsan szabadult meg ruhĂĄitĂłl. Az ugratĂłrĂłl, nekifutĂĄsbĂłl, gyertyĂĄban ĂvelĂ” majd bicskĂĄvĂĄ csuklĂł s a legvĂ©gĂ©n kihomorĂtva zĂĄrt lĂĄbakkal a levegĂ”ben elnyĂșlva csobbant a vĂzbe. Mire bezĂĄrult fölötte s körĂŒlölelte a vĂz megszĂ»nt minden. Hatalmas iramot diktĂĄlva Ășszott. Nem gondolt semmire. Nem lĂ©tezett senki Ă©s semmi. Csak Ă” Ă©s a vĂz. Caecilius a parton ĂŒlve vĂĄrta, mellette törölközĂ” hevert. - tudod Jaqes, magad kell a döntĂ©seid meghozni, Ă©s ezekĂ©rt a döntĂ©sekĂ©rt te felelsz. Ne vĂĄrd, hogy mĂĄs döntsön helyetted. Mert akkor soha nem leszel szabad EMBER. MĂĄsnap, a fegyverek nem voltak elzĂĄrva. De Jaqes nem nyĂșlt hozzĂĄjuk. MĂĄr nem fogta el izgatottsĂĄg a lĂĄtvĂĄnyuktĂłl. Közömbösek voltak szĂĄmĂĄra. Csak egy tĂĄrgy, amely alkalmas mĂĄs emberekben fĂ©lelmet kelteni. Alkalmasak mĂĄsok Ă©letĂ©t kioltani. Ăs ez az Ă©rzĂ©s taszĂtotta. De eljövendĂ” Ă©lete sorĂĄn sokszor kĂ©nyszerĂŒl hasznĂĄlatukra. HĂ©t Ă©ves volt ekkor.
"ajĂĄnlom soraim, a VilĂĄg egyetlen igaz barĂĄtjĂĄnak, ki mĂĄr nem lehet mellettem, Ă©s nem vigyĂĄzhat rĂĄm"
camel, 14:04
|
|
|
|
2011. augusztus 12., péntek |
|
|
1 |
|
|
------ ..boldog volt, mert a vĂĄllĂĄn ott himbĂĄllĂłdzott a rĂ©g ĂĄhĂtott bĂ©katalp. Sokszor Ă©s sokat teljesĂtett ezĂ©rt a pillanatĂ©rt. LefelĂ© tartottak a folyĂł felĂ©. Titokban egyszer mĂĄr ellopta a kamrĂĄbĂłl. De csak kis ideig merte hasznĂĄlni. Mert fĂ©lt, hogy Caecilius megtudja. De most. Most, minden mĂĄs. Caecilius oldalĂĄn mennek a folyĂłra. Caecilius jĂł tanĂĄrkĂ©nt magyarĂĄzza, hogy mikĂ©nt hasznĂĄlja. MĂĄr a vĂzben. Biztatja. Jaqes forgolĂłdik, ficĂĄnkol, a vĂz alĂĄ bukik. Mint egy nyeretlen csikĂł. Caecilius hagyja egy darabig, majd elhangzik a vezĂ©nyszĂł. "cheme". Jaqes, mellette tempĂłzik. Ălvezi a talp ĂĄltal biztosĂtott plusszt. De, egy idĂ” mĂșlva, mĂĄr nem is annyira plussz. Hanem teher. Kapkod. A levegÔért. Caecilius, kegyetlen kimĂ©rtsĂ©ggel adja az utasĂtĂĄsokat. "ha mĂĄr olyan nagyfiĂșnak Ă©rzed magad, hogy bĂ©katalppal Ășszol. HĂĄt Ășssz rendesen." A boldogsĂĄgbĂłl Ăgy lett, megalĂĄzottsĂĄg.
...csak Ășszott, Ă©s Ășszott. MĂĄr nem szĂĄmolta a hosszakat. A lĂĄny is kikopott szembĂ”l, meg a hosszakbĂłl. Ăs a LĂĄny sem hitte el, ha vizet lĂĄt, Ă©s Ăzlel, megvĂĄltozik. Pedig elmondta., hogy lĂ©teleme.
camel, 14:48
|
|
|
|
2011. augusztus 11., csütörtök |
|
|
1 |
|
|
------ Olyan volt a steak, ahogyan szerette. Angolos. FĂ©lig ĂĄtsĂŒtve. Minden egyes darabot, kĂŒlön, kĂŒlön Ăzlelt. Csak egyedĂŒl ĂŒlt. A többi vendĂ©g, az Ă©letĂ©Ă©rt reszketett. A padlĂłn, az asztal alatt. Ăjabb lövĂ©s dörrent. Jaqes önkĂ©ntelenĂŒl is összerĂĄndult. HĂĄrman voltak. Nagyon kemĂ©nyek. Szerbek. A kĂ©s megcsikordult, ahogy a hĂșst ĂĄtmetszve, talĂĄlkozott a porcelĂĄnnal. NormĂĄlis körĂŒlmĂ©nyek között, ez a hang elenyĂ©szett volna. De nem most. Ez nem rendhagyĂł est lett. Letette a kĂ©st, s a zakĂłja alĂłl, kivette 9 mm-es berettĂĄjĂĄt. A kĂ©s mellĂ© fektette, az asztalra. Egyenes derĂ©kkal ĂŒlt, Ă©s vĂĄrta a fejlemĂ©nyeket. Az egyik kemĂ©ny, leĂŒlt vele szemben. Tört magyarsĂĄggal, hadarva beszĂ©lt. Jaqes Ășjabb kockĂĄt hasĂtott a hĂșsbĂłl. KomĂłtosan emelte szĂĄjĂĄhoz. AcĂ©l marok szorĂtotta a csuklĂłjĂĄt. Megtörve a mozdulat ĂștjĂĄt. - azt hinni, kemĂ©ny lenni? OlcsĂł whisky szaga ĂĄradt a szĂĄjĂĄbĂłl. A pisztolya csövĂ©t Jaqes fejĂ©hez nyomta. DurvĂĄn. Jaqes szemĂ©vel a pisztolyĂĄra nĂ©zett. -az egyetlen fegyver, mely 12 golyĂłt tart a tĂĄrban. Ăs egyet a csĂ”ben. AmĂșgy, hĂșzzĂĄl egy sorszĂĄmot, Ă©s ĂĄllj be a sor vĂ©gĂ©re. -Jaqesl!! Hangzott a szĂł. Az ajtĂłn kĂvĂŒlrĂ”l. Ăs megjelent egy semmit mondĂł emberke. Semmit mondĂł bĂ”r jacki-be. A maga hĂșsz kilĂłjĂĄval.A testĂ”r mĂ©g mindig fogva tartotta Jaqes csuklĂłjĂĄt. A villa hegyĂ©n, a zaftos hĂșssal. Malek, mosolygott. -Lehet. Mondta. Jaqes egyetlen mozdulattal, a beretta mellĂ© fektette, a selejtes browlingot. A tartĂł kĂ©zzel egyĂŒtt. Ăs vĂ©gre megĂzlelhette az Ășjabb hĂșs ĂzĂ©t. A vendĂ©gek mĂ©g mindig az Ă©letĂŒkĂ©rt reszkettek. TestĂ”r. SzĂ»költ a fĂĄjdalomtĂłl. TĂ©rdelt. MĂĄr nem volt olyan nagyfiĂș. -az ember nem vĂĄltozik! -De hogy nem! Csak idĂ” kell hozzĂĄ. MĂ©g sokĂĄig beszĂ©lgettek. Jaqes felĂĄllt, felvette pisztolyĂĄt, zakĂłja mögĂ©, gerincĂ©hez tĂ»zte. Meghajolt, a pĂ©nzt az asztalra dobta, Ă©s elindult kifelĂ©. SzĂ©tnyĂltak elĂ”tte. Pedig ha tudtĂĄk volna. Mennyire fĂ©l! Mennyire, egyetlen NĂ miatt szerepel. Malek is mĂĄs, ahogy gondolja.
camel, 9:47
|
|
|
|
2011. augusztus 9., kedd |
|
|
1 |
|
|
------ ...rossz szagĂș kocsma volt. Keveredett az emberi test kipĂĄrolgĂĄsa, fĂŒst, a fertĂ”tlenĂtĂ”, a kĂŒlönbözĂ” alkoholok szaga. Szag volt ez Ă©s nem illat. Jaqes ĂŒdĂtĂ”t iszogatott. Caecilius a mĂĄsik asztalnĂĄl Ă©ppen egy ĂŒzletet bonyolĂtott. CsodĂĄlattal nĂ©zte. BĂĄr mint ha mostanĂĄban kicsit többet iszogatna a kelletĂ©nĂ©l. S ilyenkor, olyan szavakat hasznĂĄl, ami nagyon bĂĄntja Jaqes fĂŒlĂ©t. Nyersen, erĂ”s hanghordozĂĄssal. Hirtelen leĂŒlt vele szemben a "olond" FĂ©lelem fogta el. Szeme könyörgĂ”en kereste Caecilius tekintetĂ©t. NagybĂĄtyja nyugtatĂłlag hunyorĂtĂłt.."semmi gond figyelek" A feszĂŒltsĂ©g nem engedett benne. A tĂĄvolrĂłl lĂĄtott idegen nem tĂ»nt, olyan bolondnak mint beszĂ©ltĂ©k rĂłla. Tiszta ĂĄpolt benyomĂĄst keltett. Ă levendula illat ĂĄradt felĂ”le s ez valamelyest oldotta a gyomorszĂĄjĂĄt szorĂtĂł Ă©rzĂ©st. Körmei is ĂĄpoltak voltak a ruhĂĄja pedig patyolat tiszta, vasalt. CipĂ”je csillogott a cipĂ”pasztĂĄtĂłl. FehĂ©rbort ivott. Nem kimĂ©rtet, mert annak inkĂĄbb savanykĂĄs illata van. VĂ©gigmĂ©rte Jaqes-ot. Szeme meghatĂĄrozatlan szĂnĂ» volt. -Te vagy Caecilius unokaöccse. A hangja kellemes, simogatĂł, Ă©s mĂ©gis valahogy furcsa volt. VĂĄlaszt nem vĂĄrva folytatta. - nem lenne szabad itt a söpredĂ©k között ĂŒldögĂ©lned. FekĂ©lyesek, szennyes gondolatokkal, sekĂ©lyes Ă©lettel. LĂĄtom a szemeden keresztĂŒl a lelked. Tudtad, hogy a szem a lĂ©lek tĂŒkre? Ăs a lĂ©lek a szemen keresztĂŒl tisztul? ValahĂĄnyszor sĂrsz, megkönnyebbĂŒlĂ©st hoz. EzĂ©rt. Jaqes-ot meghökkent az eszmefuttatĂĄson. De mint fogĂ©kony elme, hamar rĂĄkapott a beszĂ©lgetĂ©s ĂzĂ©re. SokĂĄig beszĂ©lgettek. Jaqes felfigyelt egy furcsa megfoghatatlan Ă©rzĂ©sre. Valahol nagyon mĂ©lyen. LegbelĂŒl. Nem tudta megmagyarĂĄzni, de mindvĂ©gig Ă©rezte. Illedelmesen bĂșcsĂșzott. Elindult, de meggondolvĂĄn magĂĄt visszalĂ©pett. - ne hallgass Caecilius-ra. Ha Ășgy Ă©rzed sĂrnod, kell, hĂĄt engedj Ă©rzĂ©seidnek. KĂŒlönben.. Ăs nyugodtan, hallgathatod, ahogy hegedĂŒlök. Nem zavar. Nem kell elfutnod. VillĂĄmcsapĂĄskĂ©nt Ă©rtĂ©k a hallottak. Meg van, honnan az a furcsa Ă©rzĂ©s. Sokat kuporgott gyerekkĂ©nt a "Kegyelmes Ăr"nyitott ablaka alatt Ă©s hallgatta a hegedĂ»szĂłt. LenyĂ»gözte a hangja. Borzongott tĂ”le. Könnyek csordultak a szemĂ©bĂ”l. A lelke egyĂŒtt sĂrt a dallamokkal. MĂ©g most, majdnem felnĂ”ttkĂ©nt is megĂĄll, ha meghallja a halkan sĂrĂł jĂĄtĂ©kot. Mire körĂŒlnĂ©zett, mĂĄr eltĂ»nt.
Aznap Ă©jjel, ĂĄlmĂĄban, szemtĂ”l szemben lĂĄtta Ă”t az ablakban, s nem hĂĄttal. MĂĄr volt arca is. De a dallamok maradtak szĂvbemarkolĂłak.
camel, 15:36
|
|
|
|
2011. augusztus 8., hétfő |
|
|
1 |
|
|
------ ...mĂĄr napokkal a szĂŒletĂ©snapja elĂ”tt, eldöntöttem, hogy lezĂĄrom kettĂ”nk mĂșltjĂĄt. Nem keveset tiprĂłdtam, rajta. HosszĂșak voltak az ĂĄlmatlanul eltöltött Ă©jszakĂĄk. NehĂ©z döntĂ©s elĂ”tt ĂĄlltam. Tudtam, ha el tudok mozdulni a holtpontrĂłl bĂĄrmely irĂĄnyban, akkor mĂĄr többĂ© nincs vissza Ășt. Ăn a "felĂ©getek magam mögött minden hidat" vĂĄlasztottam. Nem volt könnyĂ». A mĂ©rleg egyik oldalĂĄn sokkal több volt, mint a mĂĄsikon. Jobban mondva a rossz oldalon csak egyetlen egy. De ez hĂĄrom Ă©ve emĂ©sztett belĂŒl. Azt hittem vagyok olyan intelligens, hogy kezelni tudjam. De tĂ©vedtem. Ăs ennek nagyon nagy ĂĄrĂĄt fizettem meg.
...hazajött, mert kĂvĂĄncsi volt, mi vĂĄrja. Boldog szĂŒletĂ©snapot kĂvĂĄntam Neki, s ĂĄtnyĂșjtottam az Ă©veinek megfelelĂ” szĂĄmĂș rĂłzsacsokrot. Mint ha kĂ”vĂ© vĂĄltozott volna, amikor meglĂĄtta. Meredten bĂĄmulta s zavartan hunyorgott. Majd elkezdte mormolni az elsĂ” szerelmesen eltöltött Ă©jszakĂĄnkon hallott szavaim.." amĂg a rĂłzsĂĄk vörösek, a szerelmem lĂĄngol. Ha egyetlen szĂĄl fehĂ©r kerĂŒl a csokorba, akkor a tĂ»z elkezd halvĂĄnyodni." Meghökkentem, hogy ennyire emlĂ©kszik, tĂz Ă©vvel ezelĂ”tti szavaimra. Könnyei hatalmas cseppekben hullottak. Magamhoz hĂșztam s megcsĂłkoltam a homlokĂĄt. De ez csak olaj volt a tĂ»zre. Nem szidott csak az elmĂșlt Ă©vek sĂ©relmeit zĂșdĂtotta rĂĄm.
A csokor közepĂ©n egyetlen vörös, körĂŒlötte nĂ©gy rĂłzsaszĂn, majd harminc fehĂ©r rĂłzsa volt körkörösen, mesterien elrendezve. MĂĄsnap estĂ©re elköltözött. Ăgy Ă©gettem fel a leges legutolsĂł hidat is magam mögött.
camel, 9:20
|
|
|
|
2011. augusztus 7., vasárnap |
|
|
1 |
|
|
------ ..a kocsi halkan suhant velĂŒnk. GyönyörĂ» Ă”szi hajnalhasadta erdĂ”ben, szerpentines Ășton. A kelĂ” napfĂ©ny milliĂł fĂ©nyszilĂĄnkkal robbant szĂ©t a megszĂnesedett leveleken. Az ablakon beĂĄradĂł pĂĄrĂĄs illat megrĂ©szegĂtett, megbizsergetett, ĂĄtjĂĄrta az egĂ©sz testem. MeggyĂșjtott egy cigarettĂĄt Ă©s a szĂĄmba rakta. -szabad? KĂ©rdezte Ă©s vĂĄlaszt sem vĂĄrva bekapcsolta a CD jĂĄtszĂłt. Az elĂ”zĂ” nap abbamaradt szĂĄm..folytatĂłdott. "The One" U-2 Kedvenceim egyike. Halkan dĂșdolta a dallamot hozzĂĄ. Nagyon gyönyörĂ» NĂ” volt. BĂĄr sosem talĂĄlkoztam Vele ezelĂ”tt, valahogy mĂ©g is mintha ezer Ă©ve ismernĂ©m. Kibujtatta lĂĄbait a cipĂ”bĂ”l Ă©s felhĂșzta maga alĂĄ. A szoknyĂĄja feljebb csĂșszott. Kezeivel ĂĄtkulcsolta bokĂĄit, arcĂĄt tĂ©rdein nyugtatta. Nem mertem RĂĄ nĂ©zni. Csak a szemem sarkĂĄbĂłl ittam a lĂ©nyĂ©t. ĂrzĂ©keltem a halvĂĄny, de mĂ©gis ĂzlĂ©ses bokalĂĄncĂĄt. SzĂntelen lakkal kikent körmeit, barna dĂșs hajĂĄt, tökĂ©letes testĂ©nek vonalĂĄt. A parfĂŒmĂ©nek illata ismeretlen de vĂ©rpezsdĂtĂ” illatĂĄt. A szĂĄm vĂ©get Ă©rt. Egyszerre nyĂșltunk az ismĂ©tlĂ” gomb felĂ©. Zavartan mosolyogtam. Ă, önfeledten. Meg akartam Ă©rinteni, simogatni. De a kezem fĂ©lĂșton megĂĄllt Ă©s a sebvĂĄltĂł gombjĂĄra tapadt. Mosolygott Ă©s megfogva kezem a combjĂĄra tette. Közel, nagyon közel a nĂ”iessĂ©gĂ©hez, Ă©s mĂ©g is tisztes tĂĄvolsĂĄgban. LĂĄgyan simogattam a bĂĄrsonyos bĂ”rĂ©t. Behunyt szemmel mĂ©lyen sĂłhajtott...
FelĂ©bredtem. Nem Ă©rtettem mit keresek itt. EgyedĂŒl. Gyorsan visszahunytam a szemem, de mĂĄr kĂ©sĂ”. A varĂĄzslat melyre egy Ă©lten ĂĄt vĂĄrtam, tovaĂșszott, mint, kĂłsza szellĂ” ĂĄltal Ă»zött bĂĄrĂĄnyfelhĂ” az Ă©gen.
Még meg sem Jöttél, de mår el is tûntél.
camel, 9:12
|
|
|
|
2011. augusztus 5., péntek |
|
|
1 |
|
|
------ FelĂŒtöttem. TalĂĄlomra. Az egyiket. Majd a mĂĄsikat. Tudtam folytatni. Na jah! KönnyĂ» ilyen hĂĄttĂ©rrel. MĂĄsodikos voltam. Ăs nagyon szerelmes. A TanĂĄr-nĂ©nibe. Nem Ă©rtettem mit olvasok. De Ă is ezt olvasta. AnyukĂĄmtĂłl, Ă©n ĂĄltalam kĂŒldetve. LenyĂșltam. Titokban. MegĂ©rezte. Csak Ă©n foghattam a kezĂ©t. Ez volt a "privilĂ©gium" Nem mondta ki. Okos akartam lenni. Neki. Nem bĂĄntam meg. A szavak s mondatok mĂ©g mindig bennem Ă©gnek. "The book of Elli" Tudok mĂ©g egy szĂłt..englisĂŒl. De nem mondom ki. A "dettĂł" ugyan olyan jĂł szĂł. Ha Ă©rted. S miĂ©rt ne Ă©rtenĂ©d? Ha megnyersz egy kupĂĄt. A hĂ”s meghajol Ă©s szĂvĂ©hez emeli kezĂ©t. Csak ezĂ©rt Ă©rdemes jĂĄtszani. Egyetlen mozdulatĂ©rt. Hihetetlen. MĂ©g mindig maximĂĄlis hĂ”fokon tudok Ă©gni. Megfognak a kicsi nyuanszok. Ne hidd, hogy nem figyeltem ReĂĄd!! Csak az Ă©rzĂ©s nekem is sok volt. Mondtam. MĂĄs vagyok. Mint az ĂĄtlag. De figyeltĂ©l reĂĄm. Valami megfogott bennem. Nagyon, nagyon Tudsz csĂłkolni. Annyira, hogy !. Ăs Ă©n mĂ©g azt hittem! Ă©n vagyok "bohĂ©m"
Azt hitte, ha elköltözik, nagyon nagy sebet ejt. De az a seb.. mår hårom éve vérzik.
Miért is van az?
Nagyon fĂ©lt. TĂ”lem. Visszaugrottam tĂz Ă©vet. A mozdulat, gesztus Ă©rtĂ©kĂ» volt. De Ă csak szimplĂĄn fĂ©lt. BelĂŒl sĂrtam. Felemeltelek. KirĂĄlyNĂ” lettĂ©l. Ăn mĂ©g most is Ășjra tudok kezdeni.
Låttål olyan filmet aminek a végén prolológus van?
"ajĂĄnlom ezeket a sorokat Jenna-nak"
camel, 9:46
|
|
|
|
2011. augusztus 4., csütörtök |
|
|
1 |
|
|
------ Nagyon kemĂ©nynek hitte magĂĄt. De elfogyott az a kibaszott kemĂ©nysĂ©ge. Ă is csak lĂĄtott. Ăs nem ismert. Ha ismert volna, tudta volna. InkĂĄbb megdöglök, de az elveimet sosem tudnĂĄm feladni. Mert fĂ©rfi vagyok? Nem. Ember. Most. Ăs, mindörökkĂ©. (de ez egy könyv ) Ăs Pruit közlegĂ©ny. De a gondolkodĂĄsmĂłdja. Az enyĂ©m. SzilvĂĄsi Lajos "Ott fenn a hegyen" A könyveimet itt hagyta. Lehet, hogy mĂ©g is csak ismert. Valamennyire? Nagy cucc!! Ă szerezte. AntikvĂĄriumbĂłl. Sokat jĂĄrt utĂĄna. JelzĂ©s Ă©rtĂ©kĂ» volt. Fogtam. DĂjaztam. Most akkor, mi van? Mint fĂ©rfi, csalĂĄdapa, megbuktam? RĂ©szegsĂ©gbĂ”l Ă©bredtem. (nagyon szarul mĂ©g mindig) EgyedĂŒl. Ennek az ĂĄgynak, ez a varĂĄzsa. Baldahinos. TĂ©li. NyĂĄri. Ez is az ĂĄlmai közĂ© tartozott. ValĂłra vĂĄltottam. EzĂ©rt szĂŒlettem.
camel, 20:34
|
|
|
------ ..KönnyeitĂ”l alig lĂĄtta az utat. SzerencsĂ©re senki nem jött szembe. BĂĄr uralta a kocsit, de valahĂĄnyszor a szĂĄjĂĄhoz emelte az ĂŒveget Ă©s ivott, behunyta a szemĂ©t. TĂ»zkĂ©nt marta torkĂĄt a wisky. Minden egyes kottyal, egyre mĂ©lyebbre sĂŒllyedt az elmĂ©je. Most erre volt szĂŒksĂ©ge. ArcĂĄn Ă©gtek az ĂŒtĂ©sek nyomai. Zsanett ĂŒtĂ©sei. Nem fizikai fĂĄjdalmat Ă©rzet. Ă nem!! Ahhoz mĂĄr rĂ©gen hozzĂĄedzĂ”dött. A lelkĂ©ben fĂșrĂłdott minden ĂŒtĂ©s, minden szĂł. MĂ©g egyet kortyolt. -Nem sĂrok mondta ki fennen hangon. Csak valami folyik a szemembĂ”l. MĂ©ly, karcos, idegen hang visszhangzott a kocsiban. Letette az ĂŒveget maga mellĂ©. KĂ©t sebessĂ©get vĂĄltott vissza, s a gĂĄzpedĂĄlt agresszĂvan nyomta a padlĂłlemez felĂ©. A hĂrtelen nyomatĂ©ktĂłl, a motor felbĂ”gött s a mĂ©lyĂ©n szunnyadĂł lĂłerĂ”k repĂteni kezdtĂ©k az autĂłt. Ăjra az ĂŒvegĂ©rt nyĂșlt. -Nem kell mĂĄr, mondta magĂĄnak, s az eddiginĂ©l nagyobb adagot kortolt. HĂrtelen valami robbant a fejĂ©ben. KörĂŒlnĂ©zet. A folyĂł elĂ”tte csillogott a maga komorsĂĄgĂĄval, Ă©s mĂ©gis fensĂ©gesen. HĂ»s vĂz illatĂș szellĂ” Ă©rintette arcĂĄt. AmotorhĂĄztetĂ”n ĂŒlt, a motor halkan duruzsolt, mint megĂ©rtĂ” szeretĂ”. Az ĂŒveget görcsösen szorĂtottĂĄk ujjai. A fejĂ©ben az est esemĂ©nyei jĂĄtszĂłdtak le folyamatosan mintha vĂ©gtelenĂtett szalag lenne. Zsanett eddig sosem ĂŒtötte meg. Ennyire nem lovalta magĂĄt bele a veszekedĂ©sbe. De most. Most ĂŒtött. Nem tenyĂ©rrel. Ăköllel. Ăs nem egyszer. Jaqes-ot meglepte. Ăsztönösen vĂ©dekezĂ©sre emelte a kezĂ©t, majd leengedte. Zsanettet, ez, ha lehet mĂ©g jobban felbĂ”szĂtette. Közben szĂ©psĂ©gĂ©hez Ă©s NĂ”iessĂ©gĂ©hez mĂ©ltatlan, szavakat zĂĄporozott. S ezek fĂĄjtak. Sosem mĂșlĂł sebeket ejtettek. Mikor kifulladt csak ennyit mondott. -Takarodj!! Te kurafi!! MĂ©g ahhoz sem vagy fĂ©rfi, hogy megvĂ©d magad. PfĂșj!! S arcul köpte. Mintha sav fröccsent volna az arcĂĄra. Inge ujjĂĄval törölte le. MĂ©g a lĂ©pcsĂ”hĂĄzban is hallotta a szitkok özönĂ©t..
...felébredtem. Bambån båmultam a mennyezetet. Chero kutyåm békésen szunyókålt a fejemnél. Nincs rosszabb, ha az ember még egyszer åtéli, az åtélteket.
camel, 10:29
|
|
|
------ FĂ”zĂ©s közben jutott eszembe. Ărdekes, hogy nĂ©ha a mĂșltbĂłl csak Ășgy egyszerĂ»en elĂ”jönnek. Valamilyen szĂł, illat, szĂn, aktivĂĄlja az amĂșgy szunnyadĂł Ă©lmĂ©nyt.
..halomban ĂĄllt a mosogatni valĂł a mosogatĂłban. Rendszerint, csak ha valami Ă©ppen kellet azt mosta el. Nem bĂrtam elnĂ©zni. Elnyomtam a cigarettĂĄt, Ă©s nekilĂĄttam. -hagydd csak kisbogĂĄr, majd megcsinĂĄlom a vĂ©gĂ©n. Pihenj csak nyugodtan. Vagy jĂĄtsszĂĄl. Nem hagytam abba. Közben beszĂ©lgettĂŒnk. FĂ”kĂ©nt a fĂ”zĂ©srĂ”l. Ălvezte, hogy oktathat Ă©n pedig ittam a szavait. Nagyon profi volt benne. (ebben is) BĂĄrmit megettem amit Ă fĂ”zött. MögĂ© lĂ©ptem, ĂĄtöleltem Ă©s csĂłkolgatni kezdtem a nyakĂĄt. -neee, sietni kell, hogy kĂ©sz legyen, tiltakozott. De a teste mĂĄsrĂłl ĂĄrulkodott. LibabĂ”rös lett a csĂłkjaimtĂłl. Egyik kezemet a pĂłlĂłja alĂĄ csĂșsztattam a mellĂ©re, finoman masszĂrozgatni kezdtem. A mellbimbĂłja megkemĂ©nyedett. MegnyĂĄlaztam a hĂŒvelyk Ă©s mutatĂłujjam. Ăgy izgattam tovĂĄbb. A mĂĄsik kezemmel benyĂșltam a feszes sztrecsnadrĂĄgjĂĄba. A fĂŒlĂ©t csĂłkolgattam s Ăgy haladt a kezem lefelĂ©. EgĂ©szen a "varĂĄzsdombocskĂĄig". Gyorsan szedte a levegĂ”t. Pihegett. Kicsit szĂ©lesebb terpeszbe ĂĄllt, hogy jobban hozzĂĄfĂ©rhessek. Lassan, elĂ”ször csak a bugyin keresztĂŒl kezdtem izgatni. Hamar fĂ©lre csĂșszott s felkĂnĂĄlta asszonyos, duzzadt, az izgalomtĂłl erĂ”sen nedves ĂĄgyĂ©kĂĄt. FenekĂ©t szorosan, ĂĄgaskodĂł fĂ©rfiassĂĄgomnak prĂ©selte Ă©s ĂŒtemesen ringatta csĂpĂ”jĂ©t. Teljesen megrĂ©szegĂŒltem az Ă©rzĂ©sek kavalkĂĄdjĂĄban. FejĂ©t hĂĄtrafordĂtva kereste szĂĄja a szĂĄmat. Mikor bedugta a szĂĄmba forrĂł, jĂĄtĂ©kos nyelvĂ©t, majdnem megrogytam. Ăgy Ă©reztem minden vĂ©r kifut belĂ”lem. Megfogta kezemet Ă©s sietve maga utĂĄn hĂșzott a hĂĄlĂłszobĂĄba. MĂĄr egymĂĄs mellet fekĂŒdtĂŒnk. CicĂĄsan, a nyakamba fĂșrta az arcĂĄt Ă©s jĂĄtĂ©kosan dorombolt. - ez olyan volt kisbogĂĄr, mint ha milliĂłnyi hangya futott volna vĂ©gig a testemen. Egy percre meghaltam. MĂ©g szorosabban öleltem magamhoz Ă©s megcsĂłkoltam a homlokĂĄt. JĂł Ă©rzĂ©ssel töltött el, hogy ki tudtam elĂ©gĂteni. Fel tudtam repĂteni abba a magassĂĄgba ahol mĂĄr minden megszĂ»nik, nĂ©ha mĂĄr a lĂ©t is. HĂ»s esti szĂ©l jĂĄrt a lakĂĄsban. - Ăr Isten!!! A vacsora!!! MĂĄr rohant is a konyhĂĄba. Az edĂ©ny aljĂĄn szĂ©ndarab jelezte a valamikor nem is rĂ©g pörköltnek indult Ă©tek helyĂ©t. - hĂĄĂĄĂĄt CicĂĄm ez "hangyĂĄs pörkölt" lett. EgymĂĄsnak dĂ”lve nevettĂŒnk, Ă©s a nĂ©v megragadt. HangyĂĄspörkölt. Abban az Ă©vben sokat szerelmeskedtĂŒnk, nevettĂŒnk Ă©s fĂ”ztĂŒnk. Ă volt a felesĂ©gem utĂĄn az ElsĂ”, Ă©letemben a harmadik NĂ”. TĂz Ă©v tĂĄvlatĂĄbĂłl mĂĄr csak a szĂ©p emlĂ©kek tĂ»nnek elĂ”, olykor az idĂ” ködĂ©n keresztĂŒl. FĂ”leg ha Gabriella Sabatini Classic illatot Ă©rzek valakin.
Lassan fĂ”ddögĂ©l a leves. A zöldsĂ©g is elĂ” van kĂ©szĂtve. A csirkemell befĂ»szerezve, alufĂłlia alatt Ă©rlelĂ”dik a hĂ»tĂ”ben. A salĂĄtamix is hĂ»l. SĂ”t, mĂĄr a reggelinek valĂłt is elĂ”kĂ©szĂtettem. Azt hiszem ĂŒgyi vagyok. Holnap a NeveltlĂĄnyom ballagĂĄsĂĄra megyek. EzĂ©rt ez a nagy pihi.
camel, 9:23
|
|
|
|
2011. augusztus 3., szerda |
|
|
1 |
|
|
------ 04:00 Ăbreszt a telefon. MĂĄr megtanultam, nincs "szundi gomb nyomĂĄs" nincs, "csak egy kicsit hunyom be a szemem". FĂŒrdĂ”szoba, mosakodĂĄs. FogmosĂĄs közben, szembe nĂ©zhetek magammal. HosszĂș idĂ” Ăłta most tetszik a lĂĄtvĂĄny. Nap barnĂtotta arc, bĂĄr kicsit fĂĄradt de a szemeim ismĂ©t csillognak. Nem szimplĂĄn tompĂĄk. HĂĄrom hĂłnapja gyĂ»röm ezt a dekĂĄd rendszerĂ» munkĂĄt. IsmerĂ”seim azt mondtĂĄk "ĂĄ kĂ©t hĂ©t Ă©s kidöglesz". Mosolygom. 04:20 Kocsi indul, vele egyĂŒtt a zene is. Halkan, hogy haljam a motor duruzsolĂĄsĂĄt is. BĂĄr azt inkĂĄbb csak Ă©rzem. RĂĄgyĂșjtok. Az elsĂ” cigire. Az ablak halkan csĂșszik le. Eldobom a cigit mert beĂĄramlik a pirkadat elĂ”tti, s a tegnap lenyĂrt mezĂ” illata. Lassan a bĂĄtortalanul Ă©bredezni kezdenek a madarak is. ĂrĂŒlnek az ĂĄtvĂ©szelt Ă©jszakĂĄnak. Az Ășjabb esĂ©lynek az Ă©letben maradĂĄshoz. A benzinkĂștnĂĄl, kedvenc shop-os hölgyem a pultra hajolva alszik. NĂ©zem egy darabig majd visszaszĂĄllok. Nincs szĂvem felĂ©breszteni. Majd tankolok a 0-ĂĄson. 04:50 A telephelyvezetĂ” ĂŒlĂ”-alvĂł alkalmatossĂĄgĂĄn szĂŒrcsölgetem a dupla kĂĄvĂ©m. SajĂĄt, hozott, bögrĂ©mbĂ”l. Ăgy nem lesz herpesz. (rutin) A fiaim sorban jönnek kĂĄvĂ©zni. NĂ©zem a gyĂ»rött arcokat s ilyenkor nagyon szarul tudom Ă©rezni magam. Eszembe jut, hogy ez nagyon hasonlĂt a rabszolgatartĂĄsra. Csak modernebb kivitelben. Amint meglĂĄtnak, felcsillan a szemĂŒk. Ma megint egyĂŒtt dolgozunk. Kicsit emberibb lĂ©gkörben. NĂĄlam az egyenlĂ”sĂ©g elvĂ©t hasznĂĄljuk. Valamit, valamiĂ©rt. Ha felborul az egyenlet egyik oldala, akkor baj van. De ezt mĂĄr megtanultĂĄk. Sorban kĂ©rdezik: "fĂ”nök Ășr, iszik mĂ©g egy kĂĄvĂ©t?" MagĂĄznak. ErrĂ”l sajna nem tudom leszoktatni Ăket. Meg a "fĂ”nöközĂ©ses" megszĂłlĂtĂĄsrĂłl. 05:15 A kocsi platĂłja körĂŒl ĂĄllunk, s dohĂĄnyzunk. TalĂĄlgatjĂĄk, ma vajon mit csinĂĄlunk. OsszĂĄk az Ă©szt. UgratjĂĄk egymĂĄst. Hagyom hadd Ă©lcelĂ”djenek. Csak akkor szĂłlok ha kezdene eldurvulni. De ilyenkor mĂĄr maguktĂłl mondjĂĄk: szĂ©pen beszĂ©ljĂŒnk mert zolibĂĄcsi nem szereti a csĂșnya beszĂ©det. 05:30 Elindulunk. Az Ă©n csoportom GĂĄrdonyban dolgozik. TĂĄvol a többiektĂ”l. A többi munkavezetĂ”tĂ”l. Ăk az Ă©n csalĂĄdom. MĂ©g ha roma szĂĄrmazĂĄsĂșak is. Folyamatosan velĂŒk vagyok. Van, amelyiket Ă©n tanĂtom olvasni, Ărni. TanĂtom a normĂĄlis Ă©let alapjait. (Ă©n, ki megbukott) Az Ășton hallgatom, mikĂ©nt Ă©bresztik az asszonyaikat, szeretteiket. Hogyan intĂ©zik ĂŒgyes, bajos dolgaikat. HosszĂș nap lesz ez is, mint mindegyik. 07:00 ElkezdĂ”dik a napi munka. Elmondom, hogy mit szeretnĂ©k, Ă©s hogy kinek mi lesz a feladata. MĂĄr tudom ki, kivel dolgozhat pĂĄrban s kivel nem. Itt mĂĄr nincs jĂłl hĂșzĂł Ă©s kevĂ©sbĂ© jĂłl hĂșzĂł ember. Azokat elkĂŒldtem haza gondolkodni, hogy mit is akarnak. Itt mindenki egyformĂĄn teljesĂt. MagĂĄĂ©rt, ugyan akkor a csapatĂ©rt. SokĂĄig tartott amĂg belĂ©jĂŒk sulykoltam: nincs "ĂN" csak "CSAPAT" De mĂ©gis a sok ĂN alkotja a CSAPATOT. Kicsit bonyolult de megĂ©rtettĂ©k. LegalĂĄbb is Ășgy lĂĄtszik. EzutĂĄn minden rutin szerint megy. Ha problĂ©ma adĂłdik, megbeszĂ©ljĂŒk. Napi 12-14 ĂłrĂĄt vagyunk egyĂŒtt. Ăs nem mĂșlik el nap problĂ©ma nĂ©lkĂŒl. 19:45 HazafelĂ© tartok. Halkan szĂłl a zene. A lenyugvĂł nap fĂ©nye aranyvörös szĂnĂ»re fest mindent. MĂĄr sötĂ©tsĂ©gbe hajlik az idĂ”, mire hazaĂ©rek. A hĂĄz ablakai sötĂ©ten nĂ©znek rĂĄm. Csak az egyiken Ă©ktelenkedik egy sötĂ©tebb ĂĄrny. Egy kartonlap. "Ez a hĂĄz eladĂł" MĂĄr nem tölt el semmilyen Ă©rzĂ©ssel. FelkĂ©szĂŒltem. Minden kĂ©szen ĂĄll a rĂ©szemrĂ”l. 20:45 ForrĂł vĂzben kĂ©nyeztetem fĂĄradt testem. FogmosĂĄs közben, hĂĄtrĂ©bb lĂ©pek, hogy jobban lĂĄthassam a testem a tĂŒkörben. Egyetlen gramm felesleg sincs rajtam. BĂĄr a hasamon mĂĄr nem rajzolĂłdnak ki Ă©lesen rekeszizmaim, 43 Ă©vesen nincs okom a panaszra. Gyors email lekĂ©rdezĂ©s, vĂĄlaszok. 22:00 Ez a legkorĂĄbbi idĂ”pont mire ĂĄgyba tudok kerĂŒlni. Az alvĂĄssal lesz egy kis problĂ©ma, mert a fĂŒrdĂ©stĂ”l teljesen regenerĂĄlĂłdik a testem. Ilyenkor nagyon fitt leszek. VetĂtĂ©ssel prĂłbĂĄlom magam ĂĄlomba hajtani. Ilyenkor Ă©n vagyok a fĂ”szereplĂ”, a magĂĄnyos hĂ”s, a szupersztĂĄr, aki mindenkit megment, segĂt a bajban...Ă©s egyszer csak megint Ă©breszt a telefon.
camel, 9:58
|
|
|
|
2011. augusztus 2., kedd |
|
|
0 |
|
|
----- -mĂĄr hosszĂș ideje beszĂ©lgettĂŒnk. NĂ©ha ki kellet szolgĂĄlnia de mindig visszatĂ©rt hozzĂĄm. Szeretek Yvettel beszĂ©lgetni. Szeretem, hogy mindig a szemembe nĂ©zve mondja amit mond. - Tudod Jaqes-i nem az a baj, hogy minden este valami kis tĂŒskĂ©t belĂ©m szĂșr. MĂĄr nem vĂ©rzik, de attĂłl mĂ©g ugyan Ășgy fĂĄj. LĂĄttam hatalmas Ă”zikebarna szemei opĂĄlosodni kezdenek. Gyorsan belekezdtem a "kicsit belehalok minden nap" refrĂ©nĂ» dalba. Az Ă©n fars hangommal. De a könnyei immĂĄr a nevetĂ©stĂ”l potyogtak. Kijött a pultbĂłl ĂĄtölelte a nyakam, kaptam kĂ©t cuppanĂłs puszit, majd arcĂĄt az arcomhoz szorĂtotta. - Jaqes-i. Ne igyĂĄl ennyit! Tönkre teszed magad teljesen. LĂĄtom a sorsod. Te nem ide valĂł vagy. ĂgĂ©rd meg, olyan leszel mint rĂ©gen. Kicsit zavarba jöttem a közelsĂ©gĂ©tĂ”l Ă©s attĂłl amit mondott. MĂ©g sosem bizalmaskodott velem. MĂĄr nem voltak vendĂ©gek de Mi mĂ©g beszĂ©lgettĂŒnk. MiĂłta Jenna elment, nem beszĂ©lgettem NĂ-vel. Aznap Ă©jjel a szokĂĄsosnĂĄl is rosszabban aludtam. Folytonosan Yvet szavai viszhagzottak minduntalan a fejemben. "-mĂ©g nagyon sok nĂ” van akit magadhoz emelhetnĂ©l, akik szerelemre, megĂ©rtĂ©sre, törĂ”dĂ©sre, gyengĂ©dsĂ©gre, figyelmessĂ©gre, olyan fĂ©rfira vĂĄgynak mint amilyen te vagy.."
camel, 14:13
|
|
|
|
2011. augusztus 1., hétfő |
|
|
0 |
|
|
------ Nyugodtan fekĂŒdt az ĂĄgyban. Hallgatta a madarak vidĂĄm csiripelĂ©sĂ©t az utcafront felĂ”l. MegprĂłbĂĄlt nem gondolni semmire, hisz egyetlen dĂ©lutĂĄn megvĂĄltozott, fenekestĂŒl felfordult egĂ©sz addigi Ă©lete. MĂĄr semminek nincs Ă©rtelme. S minden csak most nyer Ășj Ă©rtelmet. MegtörtĂ©nt az elkĂ©pzelhetetlen. Eltört a japĂĄn acĂ©l, összeomlott a rĂłmai katedrĂĄlis, elszĂĄllt a hit. A mĂșlt kĂ©pei rendszertelenĂŒl kavarognak fejĂ©ben. Jönnek, mennek, van amelyik elidĂ”zik, de legtöbbje csak ĂĄtutazĂłban elsuhan, nem maradnak sokĂĄig. Jaques mĂ©g sosem Ă©rezte a kiszolgĂĄltatottsĂĄg, teste törĂ©kenysĂ©gĂ©nek eme Ă©rzĂ©sĂ©t. Mindig hitte az Ă szemĂ©lye, teste, elnyĂ»hetetlen, s csak sajĂĄt maga tudja elpusztĂtani. Az ĂĄpolĂłnĂ” fölĂ© hajolt, hogy ellenĂ”rizze amit a monitorokrĂłl amĂșgy is lĂĄtott. BĂ”rĂ©nek kellemes Ă©deskĂ©s, enyhĂ©n virĂĄg illata volt. Most volt vĂĄltĂĄs s talĂĄn ezĂ©rt volt mĂ©g ennyire friss Ă©s intenzĂv az illat rajta. - intenzĂv. Ez talĂĄlĂł Ă©s morbid. Hisz itt fekszik az intenzĂv osztĂĄlyon. KörĂŒlötte gĂ©pek, karjĂĄban csövek. A csövek vĂ©gei kĂŒlönbözĂ” zacskĂłkhoz csatlakoznak amibĂ”l kĂ©tes folyadĂ©kok vĂĄndorolnak belĂ©. Az ĂĄpolĂłnĂ” vĂ©gigsimĂtja a homlokĂĄt. ĂrintĂ©se puha, selymes, langyos. NĂ”ies. Jaques kinyitja a szemĂ©t s egy a hĂșszas Ă©veinek vĂ©gĂ©n jĂĄrĂł barna hajĂș, barna szemĂ» nĂ”t pillant meg. - Szia Jaques, Ă©n Mariette vagyok. Hogy Ă©rzed magad? Van szĂŒksĂ©ged valamire? Hangja lĂĄgy kedves Ă©s mĂ©gis hatĂĄrozott volt. S a szeme mosolygott. - Köszönöm elvagyok. MegmondanĂĄd mennyi az idĂ”? Mariette felnevetett. Kivillantak hĂłfehĂ©r fogai, ahogy kacagott. DĂșs keblei megrĂĄzkĂłdtak. Az egĂ©sz lĂ©nye vidĂĄm tĂĄncot jĂĄrt. - NetĂĄn sietsz valahovĂĄ? Randira? Sajnos egy darabig be kell Ă©rned velem. Könnyed csĂłkot lehelt Jaques homlokĂĄra Ă©s szĂ©lvĂ©szkĂ©nt elviharzott. TĂĄvolodĂĄsĂĄban is hallatszott, ahogy nevetĂ©se kuncogĂĄssĂĄ csendesĂŒl. VisszasĂŒppedt az alaktalan vegetĂĄciĂł, lĂĄgy tengerĂ©be. Lehunyta szemĂ©t, mert Ășgy Ă©rezte nagyon elgyengĂŒlt. -Csak egy kicsit, gondolta. Nem hallotta lĂ©pteit. Csak egyszerĂ»en ott ĂĄllt az ĂĄgyĂĄnĂĄl mikor kinyitotta a szemĂ©t. KĂ©k farmer, szĂŒrke vĂĄszoning, szĂŒrke cipĂ”, szĂŒrke arc, s a mindig szomorĂș barna szempĂĄr melybe, ha belenĂ©zel, meglĂĄthatod a vilĂĄg összes szenvedĂ©sĂ©t. NyakĂĄban fĂ©nykĂ©pes kormĂĄnyzati belĂ©pĂ” lĂłgott. Biztos ennek segĂtsĂ©gĂ©vel jutott be. Jaquesot nĂ©zte. - Szevasz bratyĂł. Szarul nĂ©zel ki. Mondta. Hangja majdnem mĂ©ly, a nem karcos baritont sĂșrolja. Közelebb lĂ©pet, lĂĄtva, hogy Jaques a felĂŒlĂ©ssel kĂnlĂłdik. - Maradj csak, majd Ă©n. Kezeit Jaques hĂĄta alĂĄ csĂșsztatta Ă©s feljebb emelte az ĂĄgyban. Jaques ĂĄtfogta a vĂĄllait, hogy Ăgy segĂtsen magĂĄn Ă©s testvĂ©rĂ©nek a sĂșly elosztĂĄsĂĄban. PĂĄr mĂĄsodpercig Ășgy rĂ©mlett mintha ölelkeznĂ©nek. Mindketten annak szĂĄntĂĄk, de öröklött bĂŒszkesĂ©gĂŒk nem engedte meg, hogy nyĂltan szabad gĂĄtat engedjenek Ă©rzĂ©seiknek. Jaquesnak eszĂ©be jutott, talĂĄn akkor ölelkezett öccsĂ©vel ilyen bizalmasan, mikor nyolc Ă©vesen beszakadt alattuk a folyĂł jege. Akkor a megmenekĂŒlĂ©sĂŒk, az Ă©psĂ©gben viszontlĂĄtĂĄs, Ă©s a rĂ©mĂŒletĂŒkben fogvacogva bĂșjtak Ăgy össze. - Köszönöm, suttogta Jaques. Jean-Michel visszalĂ©pet az ĂĄgy vĂ©gĂ©hez. Onnan nĂ©zte bĂĄtyĂĄt. RĂ©g volt, talĂĄn öt Ă©ve is miĂłta beszĂ©ltek egymĂĄssal. De a baj feledteti a sĂ©relmeket. FelĂŒlkerekedik a csalĂĄdi kötelĂ©k a " vĂ©r szava". Egy ideig. Vagy elindul a megbĂ©kĂ©lĂ©s folyamata. Majd elvĂĄlik. - TĂ©ged is utolĂ©rt. Ăgy lĂĄtszik a mi generĂĄciĂłnk valami gĂ©nhibĂĄs egyedek lĂ©trejötte. Nem mondom, hogy ĂŒdvözöllek a klubban, mert nem ide illĂ”. Jaques nem szerette Jean-Michel nyers egyszerĂ» stĂlusĂĄt. NĂ©ha nagyon földhöz ragadtan Ă©s leegyszerĂ»sĂtve tudja lĂĄtni Ă©s mondani a dolgokat. - Tudod bratyĂł, sok sex Ă©s sok csokolĂĄdĂ©. Ez az egyetlen gyĂłgyszer erre. SzĂ©lesen mosolyogva adta elĂ”, az elĂ”re kitalĂĄlt vigasztalĂĄst. MĂ©g belekezdett ĂĄrnyaltabban kifejteni az ezzel kapcsolatos tapasztalatait, de Jaquest lehĂșzta egy lĂĄthatatlan kĂ©z az ĂĄlom mĂ©ly szĂnes vilĂĄgĂĄba, messzire ettĂ”l a rĂ©mĂĄlomtĂłl, messzire mindentĂ”l, ahol, ha felĂ©bred mindent elölrĂ”l kezdhet..
A mĂșltat mĂ©g Isten sem vĂĄltoztathatja meg. (BĂĄr idĂ”rĂ”l-idĂ”re több halandĂł is megprĂłbĂĄlja. - Svejk -)
camel, 8:40
|
|
|
|
2011. július 30., szombat |
|
|
0 |
|
|
-------- ..kĂ©t tenyere közĂŒl, Ăłvatosan csurgatta a vizes homokot a vĂĄr tetejĂ©re. Pierre ĂĄlmĂ©lkodva nĂ©zte. Arca piroslott a naptĂłl Ă©s az izgalomtĂłl. -bĂĄttya, hozol mĂ©Ă©Ă©g? Ez kĂ©rdĂ©s volt, hogy hozzon-e mĂ©g vizes homokot. -ElĂ©g lesz kiscsikĂł, nevetett Jaques. Megborzolta kisöccse fejĂ©t. Anyja kĂ©sĂ”i szerelmĂ©nek gyĂŒmölcse volt Pierre. Az ĂșjrakezdĂ©s mementĂłja. BecsĂŒlte anyjĂĄt amiĂ©rt, majd tizennyolc Ă©v utĂĄn, tĂșl tudott lĂ©pni. -bĂĄttya, mostan ajtĂł. -Rendben, de elĂ”bb vĂĄrni kell, mĂg egy kicsit szĂĄrad, mert kĂŒlönben összeomlik. Menj, szĂłlj anyĂĄnak, hogy nĂ©zze meg jĂł lesz-e. Ă a szakĂ©rtĂ”je. -CsikĂł hoz anyĂș. Jaques nĂ©zte mint tĂĄjolja be merre is lehet az anyja majd szĂ©lvĂ©szkĂ©nt mint egy kiscsikĂł elvĂĄgtat. DĂșs, mĂ©z szĂ”ke haja katonĂĄsra volt vĂĄgva, s valĂłsĂĄggal vilĂĄgĂtott. Pici lĂĄba sekĂ©ly nyomot hagyott a fövenyen. FejĂ©t elfordĂtva nĂ©zete a folyĂł partjĂĄn fĂŒrdĂ”zĂ”, piknikezĂ” embereket, akik önfeledten Ă©lveztĂ©k a napsĂŒtĂ©st Ă©s a folyĂł hĂ»s, de cseppet sem tiszta vizĂ©t. JĂșnius volt, de a folyĂł vĂzszintje a szokĂĄsosnĂĄl magasabb volt. IdĂ©n sok esĂ” esett a vĂzgyĂ»jtĂ” terĂŒletĂ©n, Ăgy folyamatosan ĂĄradt. De ez nem zavart senkit sem. Csak hĂ»sölni, kikapcsolĂłdni akartak a forrĂł hĂ©tvĂ©gĂ©n. FelĂĄllt, hogy kinyĂșjtĂłztassa lĂĄbait. Ekkor hallotta meg a sikoltozĂĄst. A folyĂł felĂ© fordult. Sokan voltak a vĂzben, mĂ©g többen a parton. Szeme egybĂ”l a "forgĂłra" fĂłkuszĂĄlt. Az örvĂ©ny szĂ©lĂ©n ketten kĂŒszködtek. Jaques futĂĄsnak eredt a folyĂł felĂ©. A sok ĂĄlldogĂĄlĂł most csak Ăștban volt. VĂ©kony teste hasĂtotta a levegĂ”t, s egy alakot elsodort a vĂĄllĂĄval. Nem Ă©rt rĂĄ elnĂ©zĂ©st kĂ©rni. ElĂ©rte a folyĂł szĂ©lĂ©t. Meg egy lĂ©pĂ©s Ă©s mĂĄr a bokĂĄjĂĄig fog Ă©rni a vĂz, s innen kell elrugaszkodnia, mert utĂĄna mĂĄr nem fog tudni lendĂŒletbĂ”l ugrani. A szĂĄmĂtĂĄs jĂł volt, de a levegĂ”vĂ©telhez nem kalkulĂĄlta hozzĂĄ a hĂșsz mĂ©ternyi sprintet. ElrĂșgta magĂĄt a folyóågytĂłl, teste Ăvbe hajlott, annyi levegĂ”t szĂvott a tĂŒdejĂ©be amennyit csak tudott. Az ĂĄradĂł zavaros vĂz összezĂĄrĂłdott, körĂŒlötte. Nem hallotta a vĂz jellegzetes gurgulĂĄzĂł hangjĂĄt, most nem volt idĂ” eggyĂ© vĂĄlni vele. Csak az adrenalin dĂŒbörgött a fĂŒlĂ©ben s fojtogatta torkĂĄt. A zavaros vĂzben semmit sem lĂĄtott. A tĂŒdeje tiltakozott az oxigĂ©nhiĂĄny miatt. -Feljebb kell emelkednem, levegĂ”t kell kieresztenem mondogatta magĂĄban. MĂ©g egy kicsit, csak egy kicsit tarts ki. Itt kell lenniĂŒk. Istenem, add, hogy odaĂ©rjek a vĂz alatt, mert csak Ăgy van esĂ©lyem! MegĂ©rezte, hogy hĂșzza maga felĂ©. Gyermekkora dĂ©mona. HĂĄt eljött a pillanat Ă©s most kell szembenĂ©znie Ă©s megkĂŒzdenie vele. Eddig halogatta, s most egy igazsĂĄgtalan, esĂ©lytelen helyzetben, felkĂ©szĂŒletlenĂŒl KELL helytĂĄllnia. Hallotta, mint csobban a vĂz a kapĂĄlĂłdzĂł testek körĂŒl. -HĂĄt ideĂ©rtem!!!! Köszönöm Ă Nagy Istenem, köszönöm. A felszĂn felĂ© tempĂłzott. A vĂz milliĂł darabra robbant, ahogy a felszĂnre Ă©rt. Fuldokolva, kapkodva szĂvta magĂĄba a friss levegĂ”t. ElĂ”tte az örvĂ©ny szĂ©lĂ©n, egy anya prĂłbĂĄlta meg a felszĂnen tartani gyermekĂ©t, aki a rĂ©mĂŒlettĂ”l folyamatosan sikoltozott. MĂĄr többet voltak a vĂz alatt, mint fölötte. Jaques ĂĄtfĂ»zte a karjĂĄt a gyerek mellkasĂĄn keresztĂŒl Ă©s taposĂĄsbĂłl ĂșszĂĄsra vĂĄltott. Teljes erejĂ©bĂ”l hĂșzta fĂ©l karjĂĄval, de alig haladt. VisszafordĂtotta fejĂ©t Ă©s lĂĄtta, hogy a gyerek az anyja fĂŒrdĂ”ruhĂĄjĂĄt markolja görcsösen. Reflex szerĂ»en le akarta vĂĄlasztani a gyerek kezĂ©t a ruhadarabrĂłl. De meggondolta magĂĄt. Tudta Ășgy sem eresztenĂ© el. Visszafordult Ă©s Ășszott. A fĂ©lelem ismĂ©t ĂĄtjĂĄrta testĂ©t s Ășjabb adag adrenalint pumpĂĄlt belĂ©. TöbbĂ© mĂĄr nem gondolkozott csak az ĂŒtemeket szĂĄmolta. HĂșz, hĂșz, levegĂ”t a vĂzbe, fej ki, levegĂ” be, fej vĂzbe, hĂșz, hĂșz! Reszketett a lĂĄba mikor partot Ă©rt. Kisöccse ölelgette a combjĂĄt Ă©s zokogta: bĂĄtya,bĂĄtya,bĂĄtya!.. "E közben a nyĂĄj a parton nyugodtan legelĂ©szett"
camel, 23:42
|
|
|
|
2011. július 29., péntek |
|
|
0 |
|
|
------ "...életében egyszer énekel, mikor a torkåt egy hegyes tövisre nyårsalja fel, de akkor olyan gyönyörûen, hogy maga az Isten is gyönyörködve hallgatja...."
..kifulladva fekĂŒdtek egymĂĄssal szemben az ĂĄgyon. Jaques lĂĄgyan simogatta Jenna testĂ©t. Ujjai lassan siklottak a lĂĄny hĂĄtĂĄn a feszes fenekĂ©tĂ”l a nyakszirtjĂ©ig majd vissza. Jenna kinyitotta szemĂ©t Ă©s Jaquesra nĂ©zet. Jaques elmosolyodott, majd hirtelen elkomorodott ahogy elmerĂŒlt a hihetetlen zöld szempĂĄr tengerĂ©ben. Beleolvadt a zöld Ă©s halvĂĄnykĂ©k vĂĄltozĂĄsĂĄba. AkĂĄr a tenger gondolta. A tenger mely sosem okoz csalĂłdĂĄst. Ha megĂ©rted, s befogadod, Ă” is befogad. Nem ĂgĂ©r, de mindent odaad. Jenna hirtelen felkönyökölt. -Mire gondolsz? Ăgy tudsz nĂ©zni, hogy beleborzongok. Mintha bennem lennĂ©l. Szeretem, ha Ăgy nĂ©zel rĂĄm, kuncogta. -TĂ©ged csodĂĄllak. Olyan a szemed mint a sima Ă©s a haragvĂł tenger egyszerre. -Mondjad mĂ©g, mĂ©g!!! Ăs szeress nagyon. Ăs ne hagyj el sosem. Azt nem Ă©lnĂ©m tĂșl. Engem mĂ©g sosem szerettek Ăgy, csak a testemet. Te mindig figyelsz rĂĄm. MĂ©g szerelmeskedĂ©s közben is. Jaques lĂĄtta mint gyĂ»lnek a könnyek szemĂ©ben. MielĂ”tt legördĂŒltek volna, lecsĂłkolta s gyengĂ©den a hĂĄtĂĄra fordĂtotta a lĂĄnyt. FölĂ© hajolva kisimĂtotta arcĂĄbĂłl izzadsĂĄgtĂłl nedves hajĂĄt s halkan suttogta, szeretlek. KĂ©sĂ”bb a kocsiban Jenna nem bĂrta tovĂĄbb Ă©s ĂșjbĂłl megkĂ©rdezte. -Ugye jĂł volt neked Ă©des? Jaques tudta, hogy eljön ez a pillanat. PrĂłbĂĄlta odĂĄzni. De mĂĄr nem lehet. MĂĄr nincs több kitĂ©rĂ” vĂĄlasz. Nagyot nyelt. Mennyivel egyszerĂ»bb gondolatban megfogalmazni, mint kimondani. Ha kimondod, akkor mĂĄr elveszti a varĂĄzsĂĄt. Ăres frĂĄziskĂ©nt konganak a szavak. Hogyan mondja el szavakkal az Ă©rzĂ©st, mely egyszerre emeli a magasba s vele egyĂŒtt hal meg egy pillanatra. MegszĂ»nik a vilĂĄg. Csak a fĂĄjdalmasan gyönyörĂ» pulzĂĄlĂĄs lĂŒktet egĂ©sz testĂ©ben amely a vĂ©gĂ©re gyomorszorĂtĂłan megkeseredett, a felismerĂ©ssel, Jenna becsapta. -Nekem nagyon jĂł volt. S mielĂ”tt mĂ©g bĂĄrmit mondanĂĄl is szeretnĂ©lek megkĂ©rni, többĂ© ne jĂĄtszd el az orgazmust. Jobban bĂĄnt az, hogy becsaptĂĄl, mint az hogy nem tudtam beteljesĂteni a vĂĄgyaid. Ăs az utĂłbbi sem kellemes Ă©rzĂ©s nekem. Szeretlek Ă©s szeretnĂ©lek boldoggĂĄ tenni. De ehhez ketten kellĂŒnk. Jenna mereven bĂĄmult elĂ”re. Teste megfeszĂŒlt. VĂvĂłdott önmagĂĄval. Nem nĂ©zet Jaquesra. -Tudod, kezdte kis idĂ” elteltĂ©vel, eddig mĂ©g senki nem jött rĂĄ, csak eljĂĄtszom, hogy eljutottam a csĂșcsra. Nekem csak nagyon ritkĂĄn adatik meg ez a luxus. ĂgĂ©rem, többĂ© nem fordul elĂ”. BocsĂĄss meg Ă©des!.... -Elmondod, hogyan jöttĂ©l rĂĄ? MĂĄr ismĂ©t mosolyog, ahogy csak Ă tud mosolyogni. Mosolyog a szeme, Ă©letre kel az arca. Közelebb hĂșzĂłdik Jaqueshoz, vĂĄllĂĄra hajtja a fejĂ©t, Ă©s onnan csacsogja: LĂ©gyszi, lĂ©gyszi, lĂ©gyszi!!!!! Naaaa!!! -Nem tudom pontosan megfogalmazni. De megĂ©rzem. Abban a pillanatban hatalmas forrĂłsĂĄg önt el. Tudod,...... ott. S nekem az a leggyönyörĂ»bb Ă©rzĂ©s, ami szavakkal leĂrhatatlan. TalĂĄn zenĂ©vel tudnĂĄm kifejezni. Mert a zene ĂĄtjĂĄrja a tested. Simogat, cirĂłgat, becĂ©zget, csĂłkol, elringat, s a lelkedig hatol. -Ăn is az elsĂ” pillanatban megĂ©reztem, hogy te kĂŒlönleges fĂ©rfi vagy. MĂĄr nem engedlek el soha. Nem adlak senkinek. Csak az enyĂ©m vagy, s ha nem lehetsz az enyĂ©m...akkor senkiĂ© sem leszel!!!!
"..ez a csodås teremtmény, a tövismadår"
camel, 22:57
|
|
|
|
2011. július 28., csütörtök |
|
|
0 |
|
|
------ Kezeit csĂłkolom, Jaques Mayol vagyok. -DrĂĄgasĂĄgom!!! Meg van mĂ©g a "kis"hĂĄz!! Jöttök ma? -SajnĂĄlom de... - Jaq-i!!! Baj van? - Nem. Csak mĂĄra egy kis meglepit kĂ©szĂtettem. - Ah!!! De ha mĂ©g is meggondolnĂĄtok magatokat?.. - Jelentkezem? Nehezen mĂșlik az idĂ”. Csendes a rendezĂ”. Minden perc egy örökkĂ©valĂłsĂĄgnak tĂ»nik. A fejhallgatĂłban lĂĄgy dallamok. Most ez is fĂĄjdalmas. Minden NĂ©lkĂŒle töltött perc fĂĄjdalmas. A lĂ©pcsĂ”hĂĄzban vĂszhangzik lĂ©pteinek koppanĂĄsa. Ărdekes, hogy napközben sosem figyelt mĂ©g fel rĂĄ. Kopp, kopp, kopp. Energikus, cĂ©ltudatos. ElĂ”ször kopog az ajtĂłn. -gyere Jaqes!!! Bertrand mosolyog. Mint mindig. Jaqes megcsodĂĄlja az Ă©lettel teli meleg barna szemeket. HihetetlenĂŒl tiszta, ĂĄttetszĂ”. A mosolya szĂ©les, bĂĄr az idĂ” nem mĂșlt el nyomtalanul, kis gödrĂ”cskĂ©k ĂŒlnek mind kĂ©t vĂ©gĂ©ben. JĂł lenne Ăgy megöregedni. -KĂĄvĂ©t? -Igen kĂ©rnĂ©k. -KorĂĄn jöttĂ©l ma is. Mint mindig. Rossz alvĂł vagyok. De tudja Ă is. De ez a mai nap valahogy mĂĄs. FeszĂt belĂŒl. A vĂĄrakozĂĄs. Nem szeretek vĂĄrni. Lassan kortyolom a kĂĄvĂ©t. - Mennyit aludtĂĄl? - Egy kis szĂvessĂ©get kĂ©rnĂ©k. - Az van!!! Lassan gördĂŒl ki az autĂłval. ZakĂłja zsebĂ©ben megcsördĂŒl a telefon. Jenna felkapja fejĂ©t az ismeretlen hangra. LazĂĄn kiveszi a telefont Ă©s ĂĄtadja Neki. - TĂ©ged keresnek. Jenna a tenyerĂ©n tartja a miniatĂ»r mobilt. Zöld szeme csodĂĄlkozva bĂĄmulja. Ez.. Te megvetted?? De.. SzĂ©tnyitja. Bertrand lĂĄgy basszusa köszönti. A tenyerĂ©ben tartja. Jaqes a szeme sarkĂĄbĂłl figyeli. KĂ©t könnycsepp indul el a szemĂ©bĂ”l. Szipogva bĂșjik hozzĂĄ!!! - Nem is Ă©rdemlem meg, hogy ennyire figyelmes vagy hozzĂĄm? BelefĂșrja az arcĂĄt a nyakĂĄba. Jaqes kĂŒszködik könnyeivel. Lassan tĂșlcsordulnak az Ă©rzĂ©sek.. Istenem segĂts, hogy ne lĂĄtassak gyengĂ©nek!!!
camel, 22:36
|
|
|
|
2011. július 27., szerda |
|
|
0 |
|
|
MegtalĂĄltam elveszettnek hit naplĂłm!!!
Caecilius, hĂĄtĂĄt egy mohĂĄs fa törzsĂ©nek tĂĄmasztotta. Jaqes, rajongĂĄssal figyelte NagyBĂĄttya minden mozdulatĂĄt. MegprĂłbĂĄlta utĂĄnozni, majmolni Ăt. ElvĂ©gre ez kivĂĄltsĂĄg volt szĂĄmĂĄra!! Erre vĂĄrt! KĂ©szĂŒlt! S mĂ©g csak hat Ă©ves volt. Ăs nem Ă©rtette, a nagy mocsĂĄr, s a semmi közepĂ©n, mit lehet nĂ©zni. LĂĄtni. Ărezni. Caecilius, tĂŒrelmes volt. ElĂ©g volt egy szĂł, egy hunyorĂtĂĄs. Jaqes fogĂ©kony volt mindenre. ElvĂ©gre, a "NagyfiĂșk" legnagyobbikĂĄval lehetett. Hat Ă©vesen szĂĄmolt, Ă©s mĂĄr a betĂ»vetĂ©s, Ă©s olvasĂĄs rejtelmeibe merĂ©szkedett. -bĂĄttya.. mire vĂĄrunk? Caecilius nem vĂĄlaszolt. Csak merenget. Jaqes megprĂłbĂĄlt, "lazĂtani, nem gondolni semmire". De kicsiny fejĂ©ben, folyamatosan hömpölyögtek a gondolatok. MiĂ©rt, miĂ©rt, miĂ©rt, hogyan, Ă©s az miĂ©rt? Mindegy. Akkor Ă©n is csak ĂŒlök. Milyen Ă©rdekes… A nap nem csak fĂ©nyt ĂĄraszt. Ahogy beszĂ»rĂ”dik a fĂĄk levelein, Ă©letre kell. MilliĂł szĂnre bomlik. A szĂ©l sustorog. Ahogy a levelek egymĂĄshoz Ă©rnek. MĂĄr a madarak, Ă©s a rovarok hangjai sem önĂĄllĂłak. Minden egyĂŒtt, Ă©s egyszerre, Ă©s mĂ©gis önĂĄllĂłan alkotnak egĂ©szet. Meghallod a "csend Ă©s mindensĂ©g" hangjĂĄt. -hĂĄt erre gondolt a BĂĄttya!!! Mikor azt mondta "maradj csendben Ă©s hallgasd a zenĂ©t"
Csak hĂĄt hat Ă©vesen nagyon nehĂ©z. De ha vele akar maradni. Alkalmazkodik. Vagy Ă©rdemtelennĂ© vĂĄlik. Ăgy meg "koravĂ©n" lesz. Az utĂłbbit vĂĄlasztotta. Nem bĂĄnta meg. OtthonrĂłl hozott egyenes jellem, Ă©s a nem mindig elĂ”nyökkel jĂĄrĂł, "NĂ”i gondolkodĂĄs" Ă©s Ă©rzelmessĂ©g, hosszĂș tĂĄvon, lelki egyensĂșlyt hozott.
A temetĂ©sĂ©n..nem sĂrt. BĂĄr nem csak NagybĂĄttyĂĄt, Vele ApjĂĄt is temette. De mĂĄsnap. EgyedĂŒl. MĂĄr nem kellet uralkodnia Ă©rzĂ©sein. Ezt is Ă tanĂtotta. Ăs mĂ©g mi mindent!!
camel, 23:43
|
|
|
|
2011. június 3., péntek |
|
|
5 |
|
|
Amit ma megtehetsz azt ne halaszd holnapra. Ez egy nagyon jĂł igaz Ă©s valĂłs mondĂĄs. Kerestem Ă©letem rövid Ă©s megrĂĄzĂł szakaszĂĄnak elmentett naplĂł vĂĄltozatĂĄt, de nem talĂĄltam sehol. Mert lusta voltam lementeni a gĂ©pemrĂ”l. Ăgy Ășjra kezdem. Mint az Ă©letem is. Nem tudom hanyadszor. De most mĂĄs lesz. MitĂ”l is lenne mĂĄs? Majd elvĂĄlik. 1 azaz egy bejegyzĂ©sem megmaradt. ObeliszkkĂ©nt ĂĄlljon itt.
"Leblokkoltam, amikor meglĂĄttam. HĂșsz, maximum huszonöt percnyi idĂ”t adtam magamnak. Ennyi idĂ” elteltĂ©vel biztos sĂŒrgĂ”s elintĂ©znivalĂłja akad. Bemutatkoztunk egymĂĄsnak. Döbbenet. A teljes nevĂ©vel. ĂltalĂĄban, csak a regisztrĂĄciĂłs kamu nĂ©vvel mutatkoztak be eddig nekem. EgymĂĄssal szemben ĂŒltĂŒnk. FelvĂĄltva beszĂ©ltĂŒnk. Nem csak beszĂ©ltetett. Ăszrevette rajtam a feszĂŒltsĂ©g, az idegessĂ©g jeleit. Kedvesen kĂ©rdezett rĂĄ. A fĂ©lhomĂĄlyban is Ă©szrevettem kĂ©k szemĂ©nek, ĂĄrnyalati vĂĄltozĂĄsait. RĂĄcsodĂĄlkoztam a felfedezĂ©sre. Nehezebbnek gondoltam. S lĂĄm! Egy kis termĂ©szetes segĂtsĂ©ggel, tĂșljutottam a kezdeti nehĂ©zsĂ©gen. MĂĄr lazĂĄn, a szĂ©ken hĂĄtradĂ”lve Ă©lveztem a tĂĄrsalgĂĄst. Eljött a bĂșcsĂș ideje. A gyomrom ismĂ©t görcsbe rĂĄndult. Kedvesen vĂ©gigsimĂtott az arcomon. De ettĂ”l csak fokozĂłdott a szorĂtĂĄs. MerevvĂ© vĂĄltozott a tartĂĄsom. FelajĂĄnlotta a mĂĄsnapi ismĂ©t lĂĄtĂĄs lehetĂ”sĂ©gĂ©t. Ekkor mĂĄr nem voltam ura többĂ© a helyzetnek. SĂ”t! Semminek sem. Nagyon butĂĄnak Ă©reztem magam.
SokĂĄig vĂĄlogattam a ruhĂĄim között. Elszöszmötöltem a vasalĂĄssal is egy darabig. Nagyon kĂ©szĂŒltem. Mint a szorĂtĂĄs is a gyomromban. FordĂtott arĂĄnyban az idĂ” mĂșlĂĄsĂĄval. Istenem! Negyven-hĂĄrom Ă©vesen, mintha az elsĂ” talĂĄlkozĂĄsra kĂ©szĂŒlnĂ©k.
Ugyan annĂĄl az asztalnĂĄl, ugyan Ășgy ĂŒltĂŒnk, mint elĂ”zĂ” este. MĂĄr mosolyogni is lĂĄttam. BĂĄjos volt. EgyszerĂ»en Ă©letre kelt az arca. Belefeledkeztem. De csak rövid ideig tartott. Hamar korrigĂĄlta. Nem volt szĂŒnet, kĂnos csend a tĂĄrsalgĂĄsunkban. Nagyon Ă©lveztem. Nem irĂĄnyĂtott egyikĂŒnk sem. Csak Ășgy spontĂĄn jött minden. Semmi hĂĄtsĂł szĂĄndĂ©k, vagy alakoskodĂĄs nĂ©lkĂŒl. - Ăgy szeretnĂ©k hozzĂĄd bĂșjni. Lehet? KĂ©rdezte alig halhatĂłan. MegĂĄllt az ĂŒdĂtĂ”s pohĂĄr a kezemben. SzĂvem hevesen kalapĂĄlt. Kihallatszott. KörĂŒlnĂ©ztem a helysĂ©gben. Szemem pĂĄros ĂŒlĂ”alkalmatossĂĄgot kereset. Hihetetlen. MögöttĂŒnk meg is lĂĄttam. - KöltözzĂŒnk ĂĄt oda. Mutattam a helyre. BĂłlintott s mĂĄr szervĂroztam is. A pincĂ©rek nem kis meglepetĂ©sĂ©re. - Bocs, mondtam lazĂĄn (amin magam is elcsodĂĄlkoztam) de ez szimpatikusabb. HozzĂĄm bĂșjt. Szorosan. Ătöleltem a vĂĄllĂĄt, felnĂ©zett rĂĄm s ajkaink önĂĄllĂłsĂtottĂĄk magukat, mohĂłn egymĂĄsra talĂĄltak. Beleremegtem. Ă is. SokĂĄig ĂŒltĂŒnk összebĂșjva, ölelkezve, csĂłkolĂłzva. - Ez akkor mĂĄr randinak szĂĄmĂt? Megdöbbentett a kĂ©rdĂ©se. Ezek szerint olvasta a naplĂłm. Nem emlĂtette. - Igen. Akartam mondani. De valaki mĂĄs szĂłlt belĂ”lem. Ismeretlen mĂ©ly, karcos hang. Mosolygott. A szeme is.
Nem tudtam elaludni. Az ĂĄtĂ©lteket prĂłbĂĄltam Ă©rtelmezni, magyarĂĄzatott talĂĄlni. Hamar rĂĄjöttem, nem kell semmilyen magyarĂĄzat. EgyszerĂ»en csak meg Ă©s ĂĄt kell Ă©lni. Hagyni az ĂĄradattal sodortatni. SMS riasztott fel merengĂ©sembĂ”l. Titkon remĂ©ltem Ă Ărt. Ăs valĂłban. De mit! ElĂ©rzĂ©kenyĂŒltem. De jĂł, hogy nem lĂĄt senki.
Nem akart a „helyĂŒnkre” beĂŒlni. ĂrtetlenĂŒl, zavartan ĂĄlltam. Akkor. Most mi Ă©s hogyan legyen? SötĂ©t volt a vak ĂștleĂĄgazĂĄs mĂ©lyĂ©n. Az elsĂ” ĂŒlĂ©seken ĂŒcsörögtĂŒnk. Most mĂĄr, hogy nem lĂĄttuk egymĂĄst, kicsit akadozott a beszĂ©lgetĂ©s. Megint az a furcsa szorĂtĂł Ă©rzĂ©s vett erĂ”t rajtam. Ăllunk a kocsi mellet Ă©s cigarettĂĄzunk. A felizzĂł parĂĄzsnĂĄl nĂ©zem az arcĂĄt. Vajon miĂ©rt jött el ismĂ©t. Mi vonzza egy magamfajta megkeseredett s mĂĄr nem Ă©ppen fiatal fĂ©rfihez. - BeĂŒlnĂ©l velem a hĂĄtsĂł ĂŒlĂ©sre? Hogy oda tudjak bĂșjni hozzĂĄd? SzeretnĂ©m. ForrĂłsĂĄg, Ă©s zavarodottsĂĄg futott ĂĄt rajtam. Nemet akartam mondani. Nem akartam. MĂ©g nem. Nem voltam felkĂ©szĂŒlve. Ăreztem testemben felszabadulĂł adrenalin mindent ĂĄthatĂł kesernyĂ©sen Ă©des lĂŒktetĂ©sĂ©t. Remeget mindenem s minden körĂŒlöttem. - Igen. VĂĄlaszoltam. Nem is Ă©rtettem ki vagy mi vĂĄlaszolt az Ă©n hangomon. IsmĂ©t hozzĂĄm bĂșjt. Szorosan. Nagyon szorosan. Magamba szĂvtam illatĂĄt. Citrus Ă©s rĂłzsa keverĂ©ke. A rĂłzsa illat dominĂĄlt. Mercedes rĂłzsĂĄnak van ilyen intenzĂv illata. Kora nyĂĄr elejĂ©n, este, esĂ” utĂĄn, vagy kora hajnalban, mikor a szirmok mĂ©g nem nyĂlnak ki teljesen, de a harmat segĂt az illĂłolaj kipĂĄrolgĂĄsĂĄnak. Ilyenkor nem ĂĄtok a szaglĂĄsom. VĂ©rem mĂ©g vadabbul szĂĄguldott. ElhĂșzĂłdott tĂ”lem s eltolt magĂĄtĂłl. - Szeretlek. Halkan mĂ©gis hatĂĄrozottan mondta. NĂ©mĂĄn ĂŒltem. MĂĄr nem lĂŒktetett bennem semmi. Helyette hirtelen csordultig telt minden. Torkomat szorĂtotta. Az egĂ©sz vilĂĄg bele fĂ©rt volna a szĂvembe, lelkembe, s mĂ©g sem fĂ©rt bele egy borsĂłszem sem. Ăreztem minden szerelmet, fĂĄjdalmat, gyönyört, örömöt, bĂĄnatot, remĂ©nyt, csalĂłdĂĄst, mindent mi csak Ă©rzĂ©sbĂ”l fakad. Valami kifolyt a szemembĂ”l. ElfordĂtottam fejem. - BocsĂĄnat. Ezt nem lett volna szabad mondanom. MĂ©g nem. Neked tĂșl korai. De, ki kellet mondanom.
Nem jött ĂĄlom a szememre. Helyette, Ă©rzelmek kavalkĂĄdja talĂĄlt helyet testembe, lelkembe, szĂvembe. Beköltöztek. ĂrvĂ©nylettek, forogtak. AkĂĄr egy lĂ©lekvesztĂ” a viharos ĂłceĂĄnon. Semmi nem biztos Ă©s mĂ©g is minden egyĂ©rtelmĂ». Tiszta. Behunyt szemmel is lĂĄttam ĂT. EgĂ©sz lĂ©nyĂ©t. Törött szĂvem mĂ©g jobban sajgott. Hol enyhĂŒlt, hol erĂ”södött. Ahogyan a lĂ©lekvesztĂ” kĂŒzdött a tĂșlĂ©lĂ©sĂ©rt.
MikĂ©nt tudtam volna, elmondani neki mit Ă©rzek? Hogy, nem villĂĄmcsapĂĄskĂ©nt Ă©rkezett. Nem volt földindulĂĄs. Helyette, csendesen lopĂłdzott a szĂvembe. S mire Ă©szrevettem mĂĄr ĂĄtjĂĄrta mindenem. BefĂ©rkĂ”zött a gondolataimba. A mindennapok kavalkĂĄdjĂĄban önĂĄllĂł rĂ©szt követelve magĂĄnak. MegvĂĄltoztatva mindet. Ăjra zenĂ©t hallgatok a kocsiban. Hangosan. Az ismert szĂĄmokat Ă©nekelve. KihĂșzott hĂĄttal szemem nem lesĂŒtve jĂĄrok az utcĂĄn.
Beleszerelmesedett, megszerzett, autĂłm hĂĄtsĂł ĂŒlĂ©sĂ©n, szorosan összebĂșjva ĂŒltĂŒnk Ă©s beszĂ©lgettĂŒnk. KezĂ©t becsĂșsztatta a pĂłlĂłm alĂĄ. ForrĂł tenyere Ă©gette a bĂ”röm. LĂĄgyan simogatta a mellkasom, vĂĄllam, nyakam. Lassan haladt a keze, s nyomĂĄban felperzselte a bĂ”röm. Behunyt szemmel fogvacogva, Ă©ltem ĂĄt minden millimĂ©ternyi haladĂĄsĂĄt. ĂrzĂ©ssel, szerelemmel jĂĄtszott testemen. Most Ă©reztem elĂ”ször igazĂĄn, milyen is az ha, szerelmesen Ă©rnek hozzĂĄm. TöbbĂ© nem Ă©rem be kevesebbel. - szeretnĂ©k melletted Ă©bredni, csĂșszott ki a szĂĄmon. MegbĂĄntam. Teste megmerevedett. Ăreztem, most ismĂ©t nagyon butĂĄn viselkedtem. De kimondtam. Ez ellen mĂĄr nem tehettem.
A reggel beszĂ»rĂ”dĂ” fĂ©nyĂ©nĂ©l nĂ©ztem az arcĂĄt. Charlie dala jutott az eszembe „ ..az aki szĂ©p, az reggel is szĂ©p, mĂ©g ha össze is gyĂ»rte az ĂĄgy…” Megmosolyogtam. Nem mertem moccanni sem. FĂ©ltem megtörik a pillanat szĂ©psĂ©ge. Hirtelen vĂĄgyat Ă©reztem, hogy szorosan magamhoz öleljem. Hogy megĂ©rezhesse, mit elmondani nem tudok. Mert nincs rĂĄ szĂł, kifejezĂ©s. Nem tudja Ă©lethĂ»en visszaadni semmi. HĂĄlĂĄs voltam, amiĂ©rt mellette Ă©bredhettem. Ugyan akkor felĂ©bredt mohĂłsĂĄgom is. Minden reggel Mellette akarok Ă©bredni. Megborzongtam. Nem lehetek ennyire elĂ©gedetlen. Kinyitotta szemĂ©t. HalvĂĄnykĂ©k szĂnben tĂŒndökölt, majd lassan vĂĄltozott mĂ©lykĂ©kre. Olyanra, mint a legtisztĂĄbb Ă©s legmĂ©lyebb tengerĂĄrok szĂne. CsodĂĄlatos volt. Megsimogattam az arcĂĄt. Mosolygott. Az egĂ©sz arca. Elakadt a lĂ©legzetem, szĂ©psĂ©gĂ©tĂ”l. MegcsĂptem a karjĂĄt. - Ă©bren vagy KisCicĂĄm. Nem ĂĄlmodsz! Behunyta szemĂ©t, Ă©s mĂĄr nem mosolygott. - Akkor nem ĂĄlmodom, ha holnap mĂ©g midig mellettem leszel. Szorosan öleltem Ă©s Ășgy sĂșgtam alig hallhatĂłan, fĂŒlĂ©be. Szeretlek.
Nem tudom, Ă©s nem akarom tudni, meddig tart SzerelmĂŒnk. KĂ©t sebzett lĂ©lek egymĂĄs gyĂłgyĂtĂĄsĂĄban leli boldogsĂĄgĂĄt. EgyikĂŒnk sem meri elhinni: lehetsĂ©ges, hogy ez megtörtĂ©nhetett velĂŒnk. Ăn elfogadom az Ă©rzĂ©sek kavalkĂĄdjĂĄt. Nem keresem a miĂ©rteket. Mert fĂ©lek, lemaradok valami nem e földi Ă©rzĂ©srĂ”l. Minden percet Ășgy Ă©lek meg, mint ha az lenne az utolsĂł. Csak annyit tervezek elĂ”re, hogy minden pillanatot egyĂŒtt tudjunk ĂĄtĂ©lni. Ăs ezĂ©rt minden követ megmozgatok. Nem kis kihĂvĂĄs. De vĂ©gre van Ă©letcĂ©lom. Ăs ismĂ©t szeretnĂ©k Ă©lni. Most azĂ©rt imĂĄdkozom estĂ©nkĂ©nt, hogy a reggel Ă©letben talĂĄljon. Ă egyenlĂ”re, viaskodik. ĂnmagĂĄval. Nem tudja feldolgozni, hogy szeretem. ĂnmagĂĄĂ©rt. A teljes egĂ©sz NĂ”t. Nem Ă©rti, hogy tudott eddig lĂ©tezni, ilyen Ă©rzelmek, Ă©rzĂ©sek nĂ©lkĂŒl. Szerelmem ĂĄtsegĂti majd lassan. De tudom hosszĂș ideig el fog tartani. IdĂ”m, mint a tenger!! Hiszen megadatott, hogy rĂĄm talĂĄljon. Ăn mĂĄr nem sietek.
„ajĂĄnlom soraim, azoknak az embereknek, akik mĂ©g nem Ă©reztĂ©k egy kĂ©z Ă©getĂ” erejĂ©t, a csĂłkban rejlĂ” szĂ©dĂŒlĂ©st, az ölelĂ©s varĂĄzsĂĄt”
camel, 23:58
|
|
|
Kedves naplĂłm...
camel, 23:48
|
|
|
|
| |