| 2012. június 2., szombat |
|
 |
1 |
|
|
MĂĄr nem szĂĄmolom a napokat. . Mert nincs Ă©rtelme. KitĂ»ztem egy mĂ©rföldkövet. De! Azt nagyon hamar ugrottam. Nem kis kihĂvĂĄs volt. De teljesĂtettem a feladatott amit reĂĄm bĂztak.
Még hozzå jeles elÔjellel. ElÔléptettek.
De ez, nem hoz békét s megnyugvåst!! A lelkemnek.
ElsĂ” szĂĄmĂș „kiemelt” lettem. Ezek csak szĂĄmok! De ennen mögött ember, szĂv, Ă©s lĂ©lek lakozik.
Ki!! Ugyan Ășgy Ă©rez, mint bĂĄrki mĂĄs.
|
camel, 19:03
|
|
|
|
| 2012. január 6., péntek |
|
|
3 |
|
|
à is elköltözött tÔlem!!
Lehet, hogy még is bennem van a hiba?
Lehet.
SÔt, biztos!
De még sem adom fel!
Mert ami "nem öl meg, az erÔsebbé tesz"
|
camel, 18:01
|
|
|
|
| 2011. október 11., kedd |
|
|
1 |
|
|
Mese!!
Valamikor, réges, régen élt egy kirålyné.
Ki, valami oknål fogva elvesztette régi kedvesét.
Telt mĂșlt az idĂ”.
Ăgy gondolta, mĂ©g fiatal, s nem kĂ©ne megvĂĄrni mĂg elhervad.
Gondolt egyet s Ășjra szerelmes lett.
A mennyegzĂ” napjĂĄn.
ElĂ”kerĂŒlt rĂ©gi szerelme, ki az ĂĄltala meghatĂĄrozott, "prĂłbĂĄt" volt el teljesĂteni.
Na!! Mit lehet tenni.
MegkĂ©rdezzĂŒk a nĂĄsznĂ©pet.
Mit tennĂ©nek ha a zĂĄrba valĂł rĂ©gi kulcs elĂ”kerĂŒlne?
Melyiket hasznĂĄlnĂĄk?
A rĂ©git, vagy az Ășjat vĂĄlasztanĂĄk?
ĂĂĂ!
A nåsznép, egyöntetûen a "régi" mellett szavazott!!
Ăgy lett az Ășj mennyegzĂ”bĂ”l, rĂ©gi.
Ăs mĂ©g ma is boldogan Ă©lnek...mĂg meg nem haltak!
|
camel, 9:54
|
|
|
|
| 2011. szeptember 1., csütörtök |
|
|
0 |
|
|
---
„..egymĂĄs utĂĄn lĂ”ttek a cĂ©lra. Egy gyufĂĄsdobozra, huszonöt mĂ©ter tĂĄvolsĂĄgbĂłl. Caecilius Ășj fegyverĂ©t prĂłbĂĄltĂĄk ki melyet a minap hozott haza a fegyvermestertĂ”l. TrĂĄgĂĄr szavakkal, nevetve Ă©lcelĂ”dtek, ha valamelyikĂŒk elvĂ©tette. NagyfiĂșk. Jaqes mellettĂŒk guggolt, Ă©s figyelte Ă”ket. VĂĄrta hĂĄtha megszĂĄnjĂĄk Ă©s lĂ”het egy- kettĂ”t. Nagyon szerette volna vĂĄllgödrĂ©ben Ă©rezni a fegyver tusĂĄnak ĂvĂ©t. Jobban ĂĄhĂtozott rĂĄ, mint Ă©letĂ©ben bĂĄrmi mĂĄsra. Ăj fegyver. SzĂ©pen kidolgozott tus, csillogĂł lakkozĂĄssal, hosszĂș egyenes csĂ”, az elejĂ©n fedett fĂ©lgömbölyĂ» irĂĄnyzĂ©ktakarĂĄssal, s valami furcsa szerkezet, amivel a magassĂĄgot Ă©s az oldalirĂĄnyt is lehetett ĂĄllĂtani. MĂ©g sosem lĂĄtott ilyen fegyvert. CsempĂ©szĂĄrĂș lehetett. Fegyverben is Caecilius mindig a legjobbakra tett szert. Volt mĂĄr jĂł pĂĄr darab a gyĂ»jtemĂ©nyĂ©ben. Jaqes mindegyiket ismerte. Sokat lĂ”hetett, nagybĂĄtyja felĂŒgyelete Ă©s oktatĂĄsa mellet. Minden lövĂ©szet utĂĄn ĂłrĂĄkig tartĂł olajozĂĄs következett. BetĂ©ve ismerte a fegyverek szĂ©t Ă©s összeszerelĂ©sĂ©t. Caecilius mĂłdszeres tanĂtĂĄsa rĂ©vĂ©n addig nem lĂ”hetett egy, egy fegyverrel, mĂg azt tökĂ©letesen nem ismerte. Ăs egyedĂŒl, tĂĄmasztĂ©k nĂ©lkĂŒl nem bĂrta megtartani.
Ez itt, mĂ©retĂ©bĂ”l ĂtĂ©lve sĂșlyosabb lehet. Mind közĂŒl a legnehezebb. Elszomorodott. Nem valĂłszĂnĂ», hogy meg tudnĂĄ egyedĂŒl tartani. A legutĂłbbi fegyverhez is majdnem nĂ©gy egĂ©sz hĂłnapot gyötörte testĂ©t, mire elĂ©g erĂ”s lett, hogy biztos kĂ©zzel tarthassa.
- JĂĄtszunk tĂ©tben Ă©s pĂĄrban. Hangzott Janus, az egyik legjobb lövĂ” hangja. Ăs kisebb cĂ©lpontra! A tĂ©t pedig egy „bĂ©mallĂ©r” legyen.
Påran méltatlankodtak és kiszålltak.
KĂ©t pĂĄros maradt Ă©s Caecilius. Neki nem maradt pĂĄrja. JelentkezĂ” sem.
- akkor te kimaradsz. Janus kajĂĄnl mosollyal az arcĂĄn arra gondolt, hogy megszabadult nagy rivĂĄlisĂĄtĂłl, Ă©s Ăgy könnyĂ»szerrel megnyerheti a rögtönzött tornĂĄt.
- mibÔl gondolod, hogy mår is nyertél? Nekem Jaqes lesz a pårom.
Caecilius mosolygott. De Jaqes jól ismerte ezt a ragadozó mosolyt. S ettÔl valamint a hirtelen jött megmérettetéstÔl megrettent.
Hatalmas nevetés tåmadt Caecilius bejelentésére.
- menj mĂĄr!! El sem bĂrja a fegyvert. SegĂteni pedig nem lehet. Ăs a pĂ©nzt sem tudja bevirĂtani.
- a tétjét én ållom. A többit pedig meglåtjuk.
Nagy elĂ”kĂ©szĂŒlet vette kezdetĂ©t. A fiĂșk ittak mĂ©g egy sört, nekivetkĂ”ztek, a cĂ©lpontot lecserĂ©ltĂ©k egy aprĂłcska fĂ©m fillĂ©rre.
A szabĂĄlyok szerint csak a földre hullott Ă©rme szĂĄmĂt pontnak.
Jaqes lĂĄba Ă©s gyomra is remegett a feszĂŒltsĂ©gtĂ”l. Caecilius mellĂ© lĂ©pet.
- csak nyugodtan Jaqes-i, csak nyugodtan. Ne figyelj mĂĄsra. ĂsszpontosĂts a cĂ©lra, Ă©s figyelj a levegĂ”vĂ©telre. Ez csak egy jĂĄtĂ©k.
- de…nekem ez a fegyver nehĂ©z, akarta mondani. De Cchola hangja fĂ©lbeszakĂtotta.
- nézzétek mår! Taktikai megbeszélés. Nyåla kifröccsent, ahogy nevetett.
ElkezdÔdött.
A nyomĂĄs nehezebb lett Jaqes testĂ©ben. BizonyĂtania kell. Mert ha elbukik, elbukik Caecilius elĂ”tt is. BizonyĂtani kell, hogy igen is Ă©rdemes bizalmĂĄra. JanusĂ©k mind a ketten lelĂ”ttĂ©k a cĂ©lt. Cshola rontott. Caecilius ab start mĂłdon teljesĂtette. Neki ez puszta jĂĄtĂ©k. TĂ©t nĂ©lkĂŒl. SzĂłrakozĂĄs nĂ©lkĂŒl. Hidegen, egyszerĂ»en.
Jaqes-ra kerĂŒlt a sor. VĂ©gre! KezĂ©ben tarthatta a fegyvert. Könnyebb volt, mint azt elsĂ”re szĂĄmĂtotta. SimĂĄn, erĂ”lködĂ©s nĂ©lkĂŒl tudta tartani. Kicsiny vĂĄllĂĄba nem fekĂŒdt tökĂ©letesen, ezĂ©rt nagyobb erĂ”vel kellett behĂșznia. Ez azt eredmĂ©nyezte, hogy egy pontra sĂ»rĂ»södött a nyomĂĄs. Ăles fĂĄjdalom jĂĄrta ĂĄt. A cĂ©lt messze-messze elvĂ©tette. KinevettĂ©k. ĂlcelĂ”dtek rajta. SĂrĂĄs kerĂŒlgette.
TĂz körbĂ”l nyolc lement. EbbĂ”l hĂĄromszor csendĂŒlt neki az Ă©rme s hullott alĂĄ. Caecilius nem szĂłlt Ă©s nem osztott tanĂĄcsot. Mint ha Jaqes ott sem lenne. Ă is Ă©lcelĂ”dött a többiek ĂŒgyetlensĂ©gĂ©n.
A következĂ” körben, nem engedte, hogy megtöltsĂ©k a fegyverĂ©t. TöltĂ©s utĂĄn, hĂłna alĂĄ szorĂtotta a fegyvert s a vonalhoz sĂ©tĂĄlt. Nem kapkodott. Nem akart a sikertelensĂ©gre gondolni. Nem akart arra gondolni, hogy mi lesz ha.. NĂ©zte a cĂ©lt, lassan vĂĄllĂĄhoz emelte a fegyvert. A cĂ©lkeresztet lassan engedte a tĂșlemelĂ©sbĂ”l lefelĂ© az Ă©rme felĂ©. Ăsztönösen tartotta benn a levegĂ”t. Egyetlen mĂĄsodperccel sem tovĂĄbb, mint szĂŒksĂ©ges. Az elsĂŒtĂ” billentyĂ»t lassan, folyamatosan hĂșzta hĂĄtra. A fegyver eldörrent. Nagyot rĂșgott hĂĄtra. Kicsiny törĂ©keny testĂ©n vĂ©gigfutott az ĂŒtĂ©s ereje. Nem tĂĄntorodott meg, csak beleremegett. Az Ă©rme magasra vĂĄgĂłdott Ă©s pörögve esett a földre. Leengedte a csövet s lehajtott fejjel ment a felkĂ©szĂŒlĂ©si pontra. Nem nĂ©zett senkire. Ellökte a segĂtĂ” kezĂ©t, mikor Ășjra akarta tölteni a fegyvert. IsmĂ©t a vonal felĂ© sĂ©tĂĄlt. BensejĂ©ben nyugalom, Ă©s az izgatottsĂĄg kĂŒzdött egymĂĄssal. Egyetlen pont. Egyetlen jĂł lövĂ©s. Csak ennyi hiĂĄnyzik, hogy nagybĂĄtja Ă©s Ă”, a „kölyök” megnyerjĂ©k ezt a mĂĄr nem is annyira fontos tornĂĄnak sem nevezhetĂ” bohĂłcsĂĄgot. MĂ©rges volt magĂĄra. SzĂ©gyelte, hogy nem tudott az Ă©rzĂ©sein uralkodni. MĂĄr jĂłval elĂ”bb. Akkor nem egyetlen pont lenne a döntĂ”. Nem hallotta a NagyfiĂșk gĂșnyolĂłdĂĄsĂĄt. De meghallotta Caecilius lĂ©pteit a hĂĄta mögĂŒl. Nem fordult meg. Csak ökölbe szorĂtotta kicsiny kezĂ©t s a mutatĂł ĂșjjĂĄval mutatott a föld felĂ©. MĂĄr nem kell jönnie. Nem kell mondania semmit. Nincs rĂĄ szĂŒksĂ©g. Amikor kellet volna nem segĂtett. Nem biztatta. MagĂĄra hagyta. Mint a folyĂłn mikoron Ășszni tanĂtotta. Ott a part. Az Ă©let. EgyedĂŒl kell elĂ©rned. Most is egyedĂŒl van. MĂĄr nem sajog a szĂve. Nem fojtogatja sĂrĂĄs a torkĂĄt. MĂĄr megĂĄllt Caecilius is. Nem jön utĂĄna. EgyedĂŒl van. Ăs ez az Ă©rzĂ©s el fogja kĂsĂ©rni egĂ©sz Ă©letĂ©ben. A fontosabb döntĂ©seknĂ©l.
A mozdulatsor megismĂ©tlĂ”dött. Ahogy az Ă©rme Ăștja is. Nem vĂĄrta meg mĂg földet Ă©r. A fegyvert Caecilius kezĂ©be adta. Caecilius összehĂșzott szemmel nĂ©zte. Jaqes sarkon fordult Ă©s futĂĄsnak eredt. A folyĂł ĂĄllĂtotta meg. Gyorsan szabadult meg ruhĂĄitĂłl. Az ugratĂłrĂłl, nekifutĂĄsbĂłl, gyertyĂĄban ĂvelĂ” majd bicskĂĄvĂĄ csuklĂł s a legvĂ©gĂ©n kihomorĂtva zĂĄrt lĂĄbakkal a levegĂ”ben elnyĂșlva csobbant a vĂzbe. Mire bezĂĄrult fölötte s körĂŒlölelte a vĂz megszĂ»nt minden. Hatalmas iramot diktĂĄlva Ășszott. Nem gondolt semmire. Nem lĂ©tezett senki Ă©s semmi. Csak Ă” Ă©s a vĂz.
Caecilius a parton ĂŒlve vĂĄrta, mellette törölközĂ” hevert.
- tudod Jaqes, magad kell a döntéseid meghozni, és ezekért a döntésekért te felelsz. Ne vård, hogy mås döntsön helyetted. Mert akkor soha nem leszel szabad EMBER.
MĂĄsnap, a fegyverek nem voltak elzĂĄrva. De Jaqes nem nyĂșlt hozzĂĄjuk. MĂĄr nem fogta el izgatottsĂĄg a lĂĄtvĂĄnyuktĂłl. Közömbösek voltak szĂĄmĂĄra. Csak egy tĂĄrgy, amely alkalmas mĂĄs emberekben fĂ©lelmet kelteni. Alkalmasak mĂĄsok Ă©letĂ©t kioltani. Ăs ez az Ă©rzĂ©s taszĂtotta. De eljövendĂ” Ă©lete sorĂĄn sokszor kĂ©nyszerĂŒl hasznĂĄlatukra.
HĂ©t Ă©ves volt ekkor.
"ajĂĄnlom soraim, a VilĂĄg egyetlen igaz barĂĄtjĂĄnak, ki mĂĄr nem lehet mellettem, Ă©s nem vigyĂĄzhat rĂĄm"
|
camel, 14:04
|
|
|
|
| 2011. augusztus 12., péntek |
|
|
1 |
|
|
------
..boldog volt, mert a vĂĄllĂĄn ott himbĂĄllĂłdzott a rĂ©g ĂĄhĂtott bĂ©katalp. Sokszor Ă©s sokat teljesĂtett ezĂ©rt a pillanatĂ©rt. LefelĂ© tartottak a folyĂł felĂ©. Titokban egyszer mĂĄr ellopta a kamrĂĄbĂłl. De csak kis ideig merte hasznĂĄlni. Mert fĂ©lt, hogy Caecilius megtudja. De most. Most, minden mĂĄs. Caecilius oldalĂĄn mennek a folyĂłra.
Caecilius jĂł tanĂĄrkĂ©nt magyarĂĄzza, hogy mikĂ©nt hasznĂĄlja. MĂĄr a vĂzben. Biztatja. Jaqes forgolĂłdik, ficĂĄnkol, a vĂz alĂĄ bukik. Mint egy nyeretlen csikĂł.
Caecilius hagyja egy darabig, majd elhangzik a vezényszó.
"cheme".
Jaqes, mellette tempĂłzik. Ălvezi a talp ĂĄltal biztosĂtott plusszt.
De, egy idĂ” mĂșlva, mĂĄr nem is annyira plussz. Hanem teher.
Kapkod.
A levegÔért.
Caecilius, kegyetlen kimĂ©rtsĂ©ggel adja az utasĂtĂĄsokat.
"ha mĂĄr olyan nagyfiĂșnak Ă©rzed magad, hogy bĂ©katalppal Ășszol. HĂĄt Ășssz rendesen."
A boldogsĂĄgbĂłl Ăgy lett, megalĂĄzottsĂĄg.
...csak Ășszott, Ă©s Ășszott. MĂĄr nem szĂĄmolta a hosszakat. A lĂĄny is kikopott szembĂ”l, meg a hosszakbĂłl.
Ăs a LĂĄny sem hitte el, ha vizet lĂĄt, Ă©s Ăzlel, megvĂĄltozik. Pedig elmondta., hogy lĂ©teleme.
|
camel, 14:48
|
|
|
|
| 2011. augusztus 11., csütörtök |
|
|
1 |
|
|
------
Olyan volt a steak, ahogyan szerette. Angolos. FĂ©lig ĂĄtsĂŒtve. Minden egyes darabot, kĂŒlön, kĂŒlön Ăzlelt. Csak egyedĂŒl ĂŒlt. A többi vendĂ©g, az Ă©letĂ©Ă©rt reszketett. A padlĂłn, az asztal alatt. Ăjabb lövĂ©s dörrent. Jaqes önkĂ©ntelenĂŒl is összerĂĄndult. HĂĄrman voltak. Nagyon kemĂ©nyek. Szerbek. A kĂ©s megcsikordult, ahogy a hĂșst ĂĄtmetszve, talĂĄlkozott a porcelĂĄnnal. NormĂĄlis körĂŒlmĂ©nyek között, ez a hang elenyĂ©szett volna. De nem most. Ez nem rendhagyĂł est lett. Letette a kĂ©st, s a zakĂłja alĂłl, kivette 9 mm-es berettĂĄjĂĄt. A kĂ©s mellĂ© fektette, az asztalra. Egyenes derĂ©kkal ĂŒlt, Ă©s vĂĄrta a fejlemĂ©nyeket. Az egyik kemĂ©ny, leĂŒlt vele szemben. Tört magyarsĂĄggal, hadarva beszĂ©lt. Jaqes Ășjabb kockĂĄt hasĂtott a hĂșsbĂłl. KomĂłtosan emelte szĂĄjĂĄhoz. AcĂ©l marok szorĂtotta a csuklĂłjĂĄt. Megtörve a mozdulat ĂștjĂĄt.
- azt hinni, kemény lenni?
Olcsó whisky szaga åradt a szåjåból. A pisztolya csövét Jaqes fejéhez nyomta. Durvån.
Jaqes szemével a pisztolyåra nézett.
-az egyetlen fegyver, mely 12 golyĂłt tart a tĂĄrban. Ăs egyet a csĂ”ben. AmĂșgy, hĂșzzĂĄl egy sorszĂĄmot, Ă©s ĂĄllj be a sor vĂ©gĂ©re.
-Jaqesl!!
Hangzott a szĂł. Az ajtĂłn kĂvĂŒlrĂ”l.
Ăs megjelent egy semmit mondĂł emberke. Semmit mondĂł bĂ”r jacki-be. A maga hĂșsz kilĂłjĂĄval.A testĂ”r mĂ©g mindig fogva tartotta Jaqes csuklĂłjĂĄt. A villa hegyĂ©n, a zaftos hĂșssal.
Malek, mosolygott.
-Lehet. Mondta.
Jaqes egyetlen mozdulattal, a beretta mellĂ© fektette, a selejtes browlingot. A tartĂł kĂ©zzel egyĂŒtt. Ăs vĂ©gre megĂzlelhette az Ășjabb hĂșs ĂzĂ©t.
A vendĂ©gek mĂ©g mindig az Ă©letĂŒkĂ©rt reszkettek.
TestĂ”r. SzĂ»költ a fĂĄjdalomtĂłl. TĂ©rdelt. MĂĄr nem volt olyan nagyfiĂș.
-az ember nem vĂĄltozik!
-De hogy nem! Csak idĂ” kell hozzĂĄ.
Még sokåig beszélgettek.
Jaqes felållt, felvette pisztolyåt, zakója mögé, gerincéhez tûzte. Meghajolt, a pénzt az asztalra dobta, és elindult kifelé.
SzĂ©tnyĂltak elĂ”tte.
Pedig ha tudtåk volna. Mennyire fél! Mennyire, egyetlen Nà miatt szerepel. Malek is mås, ahogy gondolja.
|
camel, 9:47
|
|
|
|
| 2011. augusztus 9., kedd |
|
|
1 |
|
|
------
...rossz szagĂș kocsma volt. Keveredett az emberi test kipĂĄrolgĂĄsa, fĂŒst, a fertĂ”tlenĂtĂ”, a kĂŒlönbözĂ” alkoholok szaga. Szag volt ez Ă©s nem illat. Jaqes ĂŒdĂtĂ”t iszogatott. Caecilius a mĂĄsik asztalnĂĄl Ă©ppen egy ĂŒzletet bonyolĂtott. CsodĂĄlattal nĂ©zte. BĂĄr mint ha mostanĂĄban kicsit többet iszogatna a kelletĂ©nĂ©l. S ilyenkor, olyan szavakat hasznĂĄl, ami nagyon bĂĄntja Jaqes fĂŒlĂ©t. Nyersen, erĂ”s hanghordozĂĄssal.
Hirtelen leĂŒlt vele szemben a "olond" FĂ©lelem fogta el. Szeme könyörgĂ”en kereste Caecilius tekintetĂ©t. NagybĂĄtyja nyugtatĂłlag hunyorĂtĂłt.."semmi gond figyelek"
A feszĂŒltsĂ©g nem engedett benne.
A tĂĄvolrĂłl lĂĄtott idegen nem tĂ»nt, olyan bolondnak mint beszĂ©ltĂ©k rĂłla. Tiszta ĂĄpolt benyomĂĄst keltett. Ă levendula illat ĂĄradt felĂ”le s ez valamelyest oldotta a gyomorszĂĄjĂĄt szorĂtĂł Ă©rzĂ©st. Körmei is ĂĄpoltak voltak a ruhĂĄja pedig patyolat tiszta, vasalt. CipĂ”je csillogott a cipĂ”pasztĂĄtĂłl.
Fehérbort ivott. Nem kimértet, mert annak inkåbb savanykås illata van.
VĂ©gigmĂ©rte Jaqes-ot. Szeme meghatĂĄrozatlan szĂnĂ» volt.
-Te vagy Caecilius unokaöccse.
A hangja kellemes, simogató, és mégis valahogy furcsa volt. Vålaszt nem vårva folytatta.
- nem lenne szabad itt a söpredĂ©k között ĂŒldögĂ©lned. FekĂ©lyesek, szennyes gondolatokkal, sekĂ©lyes Ă©lettel. LĂĄtom a szemeden keresztĂŒl a lelked. Tudtad, hogy a szem a lĂ©lek tĂŒkre? Ăs a lĂ©lek a szemen keresztĂŒl tisztul? ValahĂĄnyszor sĂrsz, megkönnyebbĂŒlĂ©st hoz. EzĂ©rt.
Jaqes-ot meghökkent az eszmefuttatĂĄson. De mint fogĂ©kony elme, hamar rĂĄkapott a beszĂ©lgetĂ©s ĂzĂ©re. SokĂĄig beszĂ©lgettek. Jaqes felfigyelt egy furcsa megfoghatatlan Ă©rzĂ©sre. Valahol nagyon mĂ©lyen. LegbelĂŒl. Nem tudta megmagyarĂĄzni, de mindvĂ©gig Ă©rezte.
Illedelmesen bĂșcsĂșzott. Elindult, de meggondolvĂĄn magĂĄt visszalĂ©pett.
- ne hallgass Caecilius-ra. Ha Ășgy Ă©rzed sĂrnod, kell, hĂĄt engedj Ă©rzĂ©seidnek. KĂŒlönben.. Ăs nyugodtan, hallgathatod, ahogy hegedĂŒlök. Nem zavar. Nem kell elfutnod.
Villåmcsapåsként érték a hallottak. Meg van, honnan az a furcsa érzés.
Sokat kuporgott gyerekkĂ©nt a "Kegyelmes Ăr"nyitott ablaka alatt Ă©s hallgatta a hegedĂ»szĂłt.
LenyĂ»gözte a hangja. Borzongott tĂ”le. Könnyek csordultak a szemĂ©bĂ”l. A lelke egyĂŒtt sĂrt a dallamokkal.
MĂ©g most, majdnem felnĂ”ttkĂ©nt is megĂĄll, ha meghallja a halkan sĂrĂł jĂĄtĂ©kot.
Mire körĂŒlnĂ©zett, mĂĄr eltĂ»nt.
Aznap éjjel, ålmåban, szemtÔl szemben låtta Ôt az ablakban, s nem håttal. Mår volt arca is.
De a dallamok maradtak szĂvbemarkolĂłak.
|
camel, 15:36
|
|
|
|
| 2011. augusztus 8., hétfő |
|
|
1 |
|
|
------
...mĂĄr napokkal a szĂŒletĂ©snapja elĂ”tt, eldöntöttem, hogy lezĂĄrom kettĂ”nk mĂșltjĂĄt. Nem keveset tiprĂłdtam, rajta. HosszĂșak voltak az ĂĄlmatlanul eltöltött Ă©jszakĂĄk. NehĂ©z döntĂ©s elĂ”tt ĂĄlltam. Tudtam, ha el tudok mozdulni a holtpontrĂłl bĂĄrmely irĂĄnyban, akkor mĂĄr többĂ© nincs vissza Ășt. Ăn a "felĂ©getek magam mögött minden hidat" vĂĄlasztottam.
Nem volt könnyû. A mérleg egyik oldalån sokkal több volt, mint a måsikon. Jobban mondva a rossz oldalon csak egyetlen egy.
De ez hĂĄrom Ă©ve emĂ©sztett belĂŒl. Azt hittem vagyok olyan intelligens, hogy kezelni tudjam. De tĂ©vedtem. Ăs ennek nagyon nagy ĂĄrĂĄt fizettem meg.
...hazajött, mert kĂvĂĄncsi volt, mi vĂĄrja. Boldog szĂŒletĂ©snapot kĂvĂĄntam Neki, s ĂĄtnyĂșjtottam az Ă©veinek megfelelĂ” szĂĄmĂș rĂłzsacsokrot. Mint ha kĂ”vĂ© vĂĄltozott volna, amikor meglĂĄtta.
Meredten bĂĄmulta s zavartan hunyorgott. Majd elkezdte mormolni az elsĂ” szerelmesen eltöltött Ă©jszakĂĄnkon hallott szavaim.." amĂg a rĂłzsĂĄk vörösek, a szerelmem lĂĄngol. Ha egyetlen szĂĄl fehĂ©r kerĂŒl a csokorba, akkor a tĂ»z elkezd halvĂĄnyodni." Meghökkentem, hogy ennyire emlĂ©kszik, tĂz Ă©vvel ezelĂ”tti szavaimra. Könnyei hatalmas cseppekben hullottak. Magamhoz hĂșztam s megcsĂłkoltam a homlokĂĄt. De ez csak olaj volt a tĂ»zre. Nem szidott csak az elmĂșlt Ă©vek sĂ©relmeit zĂșdĂtotta rĂĄm.
A csokor közepĂ©n egyetlen vörös, körĂŒlötte nĂ©gy rĂłzsaszĂn, majd harminc fehĂ©r rĂłzsa volt körkörösen, mesterien elrendezve.
Måsnap estére elköltözött.
Ăgy Ă©gettem fel a leges legutolsĂł hidat is magam mögött.
|
camel, 9:20
|
|
|
|
| 2011. augusztus 7., vasárnap |
|
|
1 |
|
|
------
..a kocsi halkan suhant velĂŒnk. GyönyörĂ» Ă”szi hajnalhasadta erdĂ”ben, szerpentines Ășton. A kelĂ” napfĂ©ny milliĂł fĂ©nyszilĂĄnkkal robbant szĂ©t a megszĂnesedett leveleken. Az ablakon beĂĄradĂł pĂĄrĂĄs illat megrĂ©szegĂtett, megbizsergetett, ĂĄtjĂĄrta az egĂ©sz testem. MeggyĂșjtott egy cigarettĂĄt Ă©s a szĂĄmba rakta.
-szabad? Kérdezte és vålaszt sem vårva bekapcsolta a CD jåtszót. Az elÔzÔ nap abbamaradt szåm..folytatódott. "The One" U-2
Kedvenceim egyike.
Halkan dĂșdolta a dallamot hozzĂĄ.
Nagyon gyönyörû NÔ volt.
BĂĄr sosem talĂĄlkoztam Vele ezelĂ”tt, valahogy mĂ©g is mintha ezer Ă©ve ismernĂ©m. Kibujtatta lĂĄbait a cipĂ”bĂ”l Ă©s felhĂșzta maga alĂĄ. A szoknyĂĄja feljebb csĂșszott. Kezeivel ĂĄtkulcsolta bokĂĄit, arcĂĄt tĂ©rdein nyugtatta.
Nem mertem RĂĄ nĂ©zni. Csak a szemem sarkĂĄbĂłl ittam a lĂ©nyĂ©t. ĂrzĂ©keltem a halvĂĄny, de mĂ©gis ĂzlĂ©ses bokalĂĄncĂĄt. SzĂntelen lakkal kikent körmeit, barna dĂșs hajĂĄt, tökĂ©letes testĂ©nek vonalĂĄt. A parfĂŒmĂ©nek illata ismeretlen de vĂ©rpezsdĂtĂ” illatĂĄt. A szĂĄm vĂ©get Ă©rt. Egyszerre nyĂșltunk az ismĂ©tlĂ” gomb felĂ©.
Zavartan mosolyogtam. Ă, önfeledten.
Meg akartam Ă©rinteni, simogatni. De a kezem fĂ©lĂșton megĂĄllt Ă©s a sebvĂĄltĂł gombjĂĄra tapadt. Mosolygott Ă©s megfogva kezem a combjĂĄra tette. Közel, nagyon közel a nĂ”iessĂ©gĂ©hez, Ă©s mĂ©g is tisztes tĂĄvolsĂĄgban. LĂĄgyan simogattam a bĂĄrsonyos bĂ”rĂ©t. Behunyt szemmel mĂ©lyen sĂłhajtott...
FelĂ©bredtem. Nem Ă©rtettem mit keresek itt. EgyedĂŒl. Gyorsan visszahunytam a szemem, de mĂĄr kĂ©sĂ”. A varĂĄzslat melyre egy Ă©lten ĂĄt vĂĄrtam, tovaĂșszott, mint, kĂłsza szellĂ” ĂĄltal Ă»zött bĂĄrĂĄnyfelhĂ” az Ă©gen.
Még meg sem Jöttél, de mår el is tûntél.
|
camel, 9:12
|
|
|
|
| 2011. augusztus 5., péntek |
|
|
1 |
|
|
------
FelĂŒtöttem. TalĂĄlomra. Az egyiket.
Majd a mĂĄsikat.
Tudtam folytatni.
Na jah!
Könnyû ilyen håttérrel.
MĂĄsodikos voltam.
Ăs nagyon szerelmes.
A Tanår-nénibe.
Nem Ă©rtettem mit olvasok. De Ă is ezt olvasta. AnyukĂĄmtĂłl, Ă©n ĂĄltalam kĂŒldetve. LenyĂșltam. Titokban.
Megérezte.
Csak én foghattam a kezét.
Ez volt a "privilégium"
Nem mondta ki.
Okos akartam lenni.
Neki.
Nem bĂĄntam meg.
A szavak s mondatok még mindig bennem égnek.
"The book of Elli"
Tudok mĂ©g egy szĂłt..englisĂŒl.
De nem mondom ki.
A "dettĂł" ugyan olyan jĂł szĂł.
Ha Ă©rted.
S miért ne értenéd?
Ha megnyersz egy kupĂĄt. A hĂ”s meghajol Ă©s szĂvĂ©hez emeli kezĂ©t.
Csak ezért érdemes jåtszani.
Egyetlen mozdulatért.
Hihetetlen.
Még mindig maximålis hÔfokon tudok égni.
Megfognak a kicsi nyuanszok.
Ne hidd, hogy nem figyeltem Reåd!! Csak az érzés nekem is sok volt.
Mondtam.
MĂĄs vagyok.
Mint az ĂĄtlag.
De figyeltél reåm.
Valami megfogott bennem.
Nagyon, nagyon Tudsz csĂłkolni.
Annyira, hogy !.
Ăs Ă©n mĂ©g azt hittem! Ă©n vagyok "bohĂ©m"
Azt hitte, ha elköltözik, nagyon nagy sebet ejt.
De az a seb.. mår hårom éve vérzik.
Miért is van az?
Nagyon félt.
TÔlem.
Visszaugrottam tĂz Ă©vet. A mozdulat, gesztus Ă©rtĂ©kĂ» volt. De Ă csak szimplĂĄn fĂ©lt.
BelĂŒl sĂrtam.
Felemeltelek. KirålyNÔ lettél.
Ăn mĂ©g most is Ășjra tudok kezdeni.
Låttål olyan filmet aminek a végén prolológus van?
"ajĂĄnlom ezeket a sorokat Jenna-nak"
|
camel, 9:46
|
|
|
|
| 2011. augusztus 4., csütörtök |
|
|
1 |
|
|
------
Nagyon keménynek hitte magåt.
De elfogyott az a kibaszott keménysége.
Ă is csak lĂĄtott. Ăs nem ismert.
Ha ismert volna, tudta volna.
Inkåbb megdöglök, de az elveimet sosem tudnåm feladni.
Mert férfi vagyok?
Nem.
Ember.
Most.
Ăs, mindörökkĂ©.
(de ez egy könyv )
Ăs Pruit közlegĂ©ny.
De a gondolkodĂĄsmĂłdja.
Az enyém.
SzilvĂĄsi Lajos "Ott fenn a hegyen"
A könyveimet itt hagyta.
Lehet, hogy még is csak ismert.
Valamennyire?
Nagy cucc!!
à szerezte. Antikvåriumból. Sokat jårt utåna. Jelzés értékû volt.
Fogtam.
DĂjaztam.
Most akkor, mi van?
Mint férfi, csalådapa, megbuktam?
RészegségbÔl ébredtem. (nagyon szarul még mindig)
EgyedĂŒl.
Ennek az ĂĄgynak, ez a varĂĄzsa.
Baldahinos.
TĂ©li.
NyĂĄri.
Ez is az ålmai közé tartozott.
ValĂłra vĂĄltottam.
EzĂ©rt szĂŒlettem.
|
camel, 20:34
|
|
|
------
..KönnyeitĂ”l alig lĂĄtta az utat. SzerencsĂ©re senki nem jött szembe. BĂĄr uralta a kocsit, de valahĂĄnyszor a szĂĄjĂĄhoz emelte az ĂŒveget Ă©s ivott, behunyta a szemĂ©t. TĂ»zkĂ©nt marta torkĂĄt a wisky. Minden egyes kottyal, egyre mĂ©lyebbre sĂŒllyedt az elmĂ©je. Most erre volt szĂŒksĂ©ge. ArcĂĄn Ă©gtek az ĂŒtĂ©sek nyomai. Zsanett ĂŒtĂ©sei. Nem fizikai fĂĄjdalmat Ă©rzet. Ă nem!! Ahhoz mĂĄr rĂ©gen hozzĂĄedzĂ”dött. A lelkĂ©ben fĂșrĂłdott minden ĂŒtĂ©s, minden szĂł. MĂ©g egyet kortyolt.
-Nem sĂrok mondta ki fennen hangon. Csak valami folyik a szemembĂ”l.
MĂ©ly, karcos, idegen hang visszhangzott a kocsiban. Letette az ĂŒveget maga mellĂ©. KĂ©t sebessĂ©get vĂĄltott vissza, s a gĂĄzpedĂĄlt agresszĂvan nyomta a padlĂłlemez felĂ©. A hĂrtelen nyomatĂ©ktĂłl, a motor felbĂ”gött s a mĂ©lyĂ©n szunnyadĂł lĂłerĂ”k repĂteni kezdtĂ©k az autĂłt. Ăjra az ĂŒvegĂ©rt nyĂșlt.
-Nem kell mår, mondta magånak, s az eddiginél nagyobb adagot kortolt.
HĂrtelen valami robbant a fejĂ©ben. KörĂŒlnĂ©zet. A folyĂł elĂ”tte csillogott a maga komorsĂĄgĂĄval, Ă©s mĂ©gis fensĂ©gesen. HĂ»s vĂz illatĂș szellĂ” Ă©rintette arcĂĄt. AmotorhĂĄztetĂ”n ĂŒlt, a motor halkan duruzsolt, mint megĂ©rtĂ” szeretĂ”. Az ĂŒveget görcsösen szorĂtottĂĄk ujjai. A fejĂ©ben az est esemĂ©nyei jĂĄtszĂłdtak le folyamatosan mintha vĂ©gtelenĂtett szalag lenne. Zsanett eddig sosem
ĂŒtötte meg. Ennyire nem lovalta magĂĄt bele a veszekedĂ©sbe. De most. Most ĂŒtött. Nem tenyĂ©rrel. Ăköllel. Ăs nem egyszer. Jaqes-ot meglepte. Ăsztönösen vĂ©dekezĂ©sre emelte a kezĂ©t, majd leengedte. Zsanettet, ez, ha lehet mĂ©g jobban felbĂ”szĂtette. Közben szĂ©psĂ©gĂ©hez Ă©s NĂ”iessĂ©gĂ©hez mĂ©ltatlan, szavakat zĂĄporozott. S ezek fĂĄjtak. Sosem mĂșlĂł sebeket ejtettek. Mikor kifulladt csak ennyit mondott.
-Takarodj!! Te kurafi!! MĂ©g ahhoz sem vagy fĂ©rfi, hogy megvĂ©d magad. PfĂșj!! S arcul köpte.
Mintha sav fröccsent volna az arcåra. Inge ujjåval törölte le.
Még a lépcsÔhåzban is hallotta a szitkok özönét..
...felébredtem. Bambån båmultam a mennyezetet. Chero kutyåm békésen szunyókålt a fejemnél.
Nincs rosszabb, ha az ember még egyszer åtéli, az åtélteket.
|
camel, 10:29
|
|
|
------
FĂ”zĂ©s közben jutott eszembe. Ărdekes, hogy nĂ©ha a mĂșltbĂłl csak Ășgy egyszerĂ»en elĂ”jönnek. Valamilyen szĂł, illat, szĂn, aktivĂĄlja az amĂșgy szunnyadĂł Ă©lmĂ©nyt.
..halomban ĂĄllt a mosogatni valĂł a mosogatĂłban. Rendszerint, csak ha valami Ă©ppen kellet azt mosta el. Nem bĂrtam elnĂ©zni. Elnyomtam a cigarettĂĄt, Ă©s nekilĂĄttam.
-hagydd csak kisbogår, majd megcsinålom a végén. Pihenj csak nyugodtan. Vagy jåtsszål.
Nem hagytam abba. Közben beszĂ©lgettĂŒnk. FĂ”kĂ©nt a fĂ”zĂ©srĂ”l. Ălvezte, hogy oktathat Ă©n pedig ittam a szavait. Nagyon profi volt benne. (ebben is) BĂĄrmit megettem amit Ă fĂ”zött.
Mögé léptem, åtöleltem és csókolgatni kezdtem a nyakåt.
-neee, sietni kell, hogy kész legyen, tiltakozott.
De a teste mĂĄsrĂłl ĂĄrulkodott. LibabĂ”rös lett a csĂłkjaimtĂłl. Egyik kezemet a pĂłlĂłja alĂĄ csĂșsztattam a mellĂ©re, finoman masszĂrozgatni kezdtem. A mellbimbĂłja megkemĂ©nyedett. MegnyĂĄlaztam a hĂŒvelyk Ă©s mutatĂłujjam. Ăgy izgattam tovĂĄbb. A mĂĄsik kezemmel benyĂșltam a feszes sztrecsnadrĂĄgjĂĄba. A fĂŒlĂ©t csĂłkolgattam s Ăgy haladt a kezem lefelĂ©. EgĂ©szen a "varĂĄzsdombocskĂĄig". Gyorsan szedte a levegĂ”t. Pihegett. Kicsit szĂ©lesebb terpeszbe ĂĄllt, hogy jobban hozzĂĄfĂ©rhessek. Lassan, elĂ”ször csak a bugyin keresztĂŒl kezdtem izgatni. Hamar fĂ©lre csĂșszott s felkĂnĂĄlta asszonyos, duzzadt, az izgalomtĂłl erĂ”sen nedves ĂĄgyĂ©kĂĄt. FenekĂ©t szorosan, ĂĄgaskodĂł fĂ©rfiassĂĄgomnak prĂ©selte Ă©s ĂŒtemesen ringatta csĂpĂ”jĂ©t. Teljesen megrĂ©szegĂŒltem az Ă©rzĂ©sek kavalkĂĄdjĂĄban. FejĂ©t hĂĄtrafordĂtva kereste szĂĄja a szĂĄmat. Mikor bedugta a szĂĄmba forrĂł, jĂĄtĂ©kos nyelvĂ©t, majdnem megrogytam. Ăgy Ă©reztem minden vĂ©r kifut belĂ”lem.
Megfogta kezemet Ă©s sietve maga utĂĄn hĂșzott a hĂĄlĂłszobĂĄba.
MĂĄr egymĂĄs mellet fekĂŒdtĂŒnk. CicĂĄsan, a nyakamba fĂșrta az arcĂĄt Ă©s jĂĄtĂ©kosan dorombolt.
- ez olyan volt kisbogår, mint ha milliónyi hangya futott volna végig a testemen. Egy percre meghaltam.
MĂ©g szorosabban öleltem magamhoz Ă©s megcsĂłkoltam a homlokĂĄt. JĂł Ă©rzĂ©ssel töltött el, hogy ki tudtam elĂ©gĂteni. Fel tudtam repĂteni abba a magassĂĄgba ahol mĂĄr minden megszĂ»nik, nĂ©ha mĂĄr a lĂ©t is.
Hûs esti szél jårt a lakåsban.
- Ăr Isten!!! A vacsora!!! MĂĄr rohant is a konyhĂĄba.
Az edény aljån széndarab jelezte a valamikor nem is rég pörköltnek indult étek helyét.
- håååt Cicåm ez "hangyås pörkölt" lett.
EgymĂĄsnak dĂ”lve nevettĂŒnk, Ă©s a nĂ©v megragadt. HangyĂĄspörkölt.
Abban az Ă©vben sokat szerelmeskedtĂŒnk, nevettĂŒnk Ă©s fĂ”ztĂŒnk.
à volt a feleségem utån az ElsÔ, életemben a harmadik NÔ.
TĂz Ă©v tĂĄvlatĂĄbĂłl mĂĄr csak a szĂ©p emlĂ©kek tĂ»nnek elĂ”, olykor az idĂ” ködĂ©n keresztĂŒl.
FÔleg ha Gabriella Sabatini Classic illatot érzek valakin.
Lassan fĂ”ddögĂ©l a leves. A zöldsĂ©g is elĂ” van kĂ©szĂtve. A csirkemell befĂ»szerezve, alufĂłlia alatt Ă©rlelĂ”dik a hĂ»tĂ”ben. A salĂĄtamix is hĂ»l. SĂ”t, mĂĄr a reggelinek valĂłt is elĂ”kĂ©szĂtettem. Azt hiszem ĂŒgyi vagyok.
Holnap a Neveltlånyom ballagåsåra megyek. Ezért ez a nagy pihi.
|
camel, 9:23
|
|
|
|
| 2011. augusztus 3., szerda |
|
|
1 |
|
|
------
04:00
Ăbreszt a telefon. MĂĄr megtanultam, nincs "szundi gomb nyomĂĄs" nincs, "csak egy kicsit hunyom be a szemem".
FĂŒrdĂ”szoba, mosakodĂĄs. FogmosĂĄs közben, szembe nĂ©zhetek magammal. HosszĂș idĂ” Ăłta most tetszik a lĂĄtvĂĄny. Nap barnĂtotta arc, bĂĄr kicsit fĂĄradt de a szemeim ismĂ©t csillognak. Nem szimplĂĄn tompĂĄk. HĂĄrom hĂłnapja gyĂ»röm ezt a dekĂĄd rendszerĂ» munkĂĄt. IsmerĂ”seim azt mondtĂĄk "ĂĄ kĂ©t hĂ©t Ă©s kidöglesz". Mosolygom.
04:20
Kocsi indul, vele egyĂŒtt a zene is. Halkan, hogy haljam a motor duruzsolĂĄsĂĄt is. BĂĄr azt inkĂĄbb csak Ă©rzem. RĂĄgyĂșjtok. Az elsĂ” cigire. Az ablak halkan csĂșszik le. Eldobom a cigit mert beĂĄramlik a pirkadat elĂ”tti, s a tegnap lenyĂrt mezĂ” illata. Lassan a bĂĄtortalanul Ă©bredezni kezdenek a madarak is. ĂrĂŒlnek az ĂĄtvĂ©szelt Ă©jszakĂĄnak. Az Ășjabb esĂ©lynek az Ă©letben maradĂĄshoz.
A benzinkĂștnĂĄl, kedvenc shop-os hölgyem a pultra hajolva alszik. NĂ©zem egy darabig majd visszaszĂĄllok. Nincs szĂvem felĂ©breszteni. Majd tankolok a 0-ĂĄson.
04:50
A telephelyvezetĂ” ĂŒlĂ”-alvĂł alkalmatossĂĄgĂĄn szĂŒrcsölgetem a dupla kĂĄvĂ©m. SajĂĄt, hozott, bögrĂ©mbĂ”l. Ăgy nem lesz herpesz. (rutin)
A fiaim sorban jönnek kĂĄvĂ©zni. NĂ©zem a gyĂ»rött arcokat s ilyenkor nagyon szarul tudom Ă©rezni magam. Eszembe jut, hogy ez nagyon hasonlĂt a rabszolgatartĂĄsra. Csak modernebb kivitelben.
Amint meglĂĄtnak, felcsillan a szemĂŒk. Ma megint egyĂŒtt dolgozunk. Kicsit emberibb lĂ©gkörben. NĂĄlam az egyenlĂ”sĂ©g elvĂ©t hasznĂĄljuk. Valamit, valamiĂ©rt. Ha felborul az egyenlet egyik oldala, akkor baj van. De ezt mĂĄr megtanultĂĄk.
Sorban kĂ©rdezik: "fĂ”nök Ășr, iszik mĂ©g egy kĂĄvĂ©t?" MagĂĄznak. ErrĂ”l sajna nem tudom leszoktatni Ăket. Meg a "fĂ”nöközĂ©ses" megszĂłlĂtĂĄsrĂłl.
05:15
A kocsi platĂłja körĂŒl ĂĄllunk, s dohĂĄnyzunk. TalĂĄlgatjĂĄk, ma vajon mit csinĂĄlunk. OsszĂĄk az Ă©szt. UgratjĂĄk egymĂĄst. Hagyom hadd Ă©lcelĂ”djenek. Csak akkor szĂłlok ha kezdene eldurvulni. De ilyenkor mĂĄr maguktĂłl mondjĂĄk: szĂ©pen beszĂ©ljĂŒnk mert zolibĂĄcsi nem szereti a csĂșnya beszĂ©det.
05:30
Elindulunk. Az Ă©n csoportom GĂĄrdonyban dolgozik. TĂĄvol a többiektĂ”l. A többi munkavezetĂ”tĂ”l. Ăk az Ă©n csalĂĄdom. MĂ©g ha roma szĂĄrmazĂĄsĂșak is. Folyamatosan velĂŒk vagyok. Van, amelyiket Ă©n tanĂtom olvasni, Ărni. TanĂtom a normĂĄlis Ă©let alapjait. (Ă©n, ki megbukott)
Az Ășton hallgatom, mikĂ©nt Ă©bresztik az asszonyaikat, szeretteiket. Hogyan intĂ©zik ĂŒgyes, bajos dolgaikat.
HosszĂș nap lesz ez is, mint mindegyik.
07:00
ElkezdÔdik a napi munka. Elmondom, hogy mit szeretnék, és hogy kinek mi lesz a feladata.
MĂĄr tudom ki, kivel dolgozhat pĂĄrban s kivel nem. Itt mĂĄr nincs jĂłl hĂșzĂł Ă©s kevĂ©sbĂ© jĂłl hĂșzĂł ember. Azokat elkĂŒldtem haza gondolkodni, hogy mit is akarnak. Itt mindenki egyformĂĄn teljesĂt. MagĂĄĂ©rt, ugyan akkor a csapatĂ©rt.
SokĂĄig tartott amĂg belĂ©jĂŒk sulykoltam: nincs "ĂN" csak "CSAPAT" De mĂ©gis a sok ĂN alkotja a CSAPATOT. Kicsit bonyolult de megĂ©rtettĂ©k. LegalĂĄbb is Ășgy lĂĄtszik.
EzutĂĄn minden rutin szerint megy. Ha problĂ©ma adĂłdik, megbeszĂ©ljĂŒk. Napi 12-14 ĂłrĂĄt vagyunk egyĂŒtt. Ăs nem mĂșlik el nap problĂ©ma nĂ©lkĂŒl.
19:45
HazafelĂ© tartok. Halkan szĂłl a zene. A lenyugvĂł nap fĂ©nye aranyvörös szĂnĂ»re fest mindent. MĂĄr sötĂ©tsĂ©gbe hajlik az idĂ”, mire hazaĂ©rek. A hĂĄz ablakai sötĂ©ten nĂ©znek rĂĄm. Csak az egyiken Ă©ktelenkedik egy sötĂ©tebb ĂĄrny. Egy kartonlap. "Ez a hĂĄz eladĂł"
MĂĄr nem tölt el semmilyen Ă©rzĂ©ssel. FelkĂ©szĂŒltem. Minden kĂ©szen ĂĄll a rĂ©szemrĂ”l.
20:45
ForrĂł vĂzben kĂ©nyeztetem fĂĄradt testem. FogmosĂĄs közben, hĂĄtrĂ©bb lĂ©pek, hogy jobban lĂĄthassam a testem a tĂŒkörben. Egyetlen gramm felesleg sincs rajtam. BĂĄr a hasamon mĂĄr nem rajzolĂłdnak ki Ă©lesen rekeszizmaim, 43 Ă©vesen nincs okom a panaszra.
Gyors email lekérdezés, vålaszok.
22:00
Ez a legkorĂĄbbi idĂ”pont mire ĂĄgyba tudok kerĂŒlni. Az alvĂĄssal lesz egy kis problĂ©ma, mert a fĂŒrdĂ©stĂ”l teljesen regenerĂĄlĂłdik a testem. Ilyenkor nagyon fitt leszek.
VetĂtĂ©ssel prĂłbĂĄlom magam ĂĄlomba hajtani. Ilyenkor Ă©n vagyok a fĂ”szereplĂ”, a magĂĄnyos hĂ”s, a szupersztĂĄr, aki mindenkit megment, segĂt a bajban...Ă©s egyszer csak megint Ă©breszt a telefon.
|
camel, 9:58
|
|
|
|
| 2011. augusztus 2., kedd |
|
|
0 |
|
|
-----
-mĂĄr hosszĂș ideje beszĂ©lgettĂŒnk. NĂ©ha ki kellet szolgĂĄlnia de mindig visszatĂ©rt hozzĂĄm. Szeretek Yvettel beszĂ©lgetni. Szeretem, hogy mindig a szemembe nĂ©zve mondja amit mond.
- Tudod Jaqes-i nem az a baj, hogy minden este valami kis tĂŒskĂ©t belĂ©m szĂșr. MĂĄr nem vĂ©rzik, de attĂłl mĂ©g ugyan Ășgy fĂĄj.
Låttam hatalmas Ôzikebarna szemei opålosodni kezdenek. Gyorsan belekezdtem a "kicsit belehalok minden nap" refrénû dalba. Az én fars hangommal.
De a könnyei immår a nevetéstÔl potyogtak.
Kijött a pultbĂłl ĂĄtölelte a nyakam, kaptam kĂ©t cuppanĂłs puszit, majd arcĂĄt az arcomhoz szorĂtotta.
- Jaqes-i. Ne igyĂĄl ennyit! Tönkre teszed magad teljesen. LĂĄtom a sorsod. Te nem ide valĂł vagy. ĂgĂ©rd meg, olyan leszel mint rĂ©gen.
Kicsit zavarba jöttem a közelségétÔl és attól amit mondott. Még sosem bizalmaskodott velem.
MĂĄr nem voltak vendĂ©gek de Mi mĂ©g beszĂ©lgettĂŒnk.
MiĂłta Jenna elment, nem beszĂ©lgettem NĂ-vel.
Aznap Ă©jjel a szokĂĄsosnĂĄl is rosszabban aludtam. Folytonosan Yvet szavai viszhagzottak minduntalan a fejemben.
"-még nagyon sok nÔ van akit magadhoz emelhetnél, akik szerelemre, megértésre, törÔdésre, gyengédségre, figyelmességre, olyan férfira vågynak mint amilyen te vagy.."
|
camel, 14:13
|
|
|
|
| 2011. augusztus 1., hétfő |
|
|
0 |
|
|
------
Nyugodtan fekĂŒdt az ĂĄgyban. Hallgatta a madarak vidĂĄm csiripelĂ©sĂ©t az utcafront felĂ”l. MegprĂłbĂĄlt nem gondolni semmire, hisz egyetlen dĂ©lutĂĄn megvĂĄltozott, fenekestĂŒl felfordult egĂ©sz addigi Ă©lete. MĂĄr semminek nincs Ă©rtelme. S minden csak most nyer Ășj Ă©rtelmet. MegtörtĂ©nt az elkĂ©pzelhetetlen. Eltört a japĂĄn acĂ©l, összeomlott a rĂłmai katedrĂĄlis, elszĂĄllt a hit. A mĂșlt kĂ©pei rendszertelenĂŒl kavarognak fejĂ©ben. Jönnek, mennek, van amelyik elidĂ”zik, de legtöbbje csak ĂĄtutazĂłban elsuhan, nem maradnak sokĂĄig. Jaques mĂ©g sosem Ă©rezte a kiszolgĂĄltatottsĂĄg, teste törĂ©kenysĂ©gĂ©nek eme Ă©rzĂ©sĂ©t. Mindig hitte az Ă szemĂ©lye, teste, elnyĂ»hetetlen, s csak sajĂĄt maga tudja elpusztĂtani. Az ĂĄpolĂłnĂ” fölĂ© hajolt, hogy ellenĂ”rizze amit a monitorokrĂłl amĂșgy is lĂĄtott. BĂ”rĂ©nek kellemes Ă©deskĂ©s, enyhĂ©n virĂĄg illata volt. Most volt vĂĄltĂĄs s talĂĄn ezĂ©rt volt mĂ©g ennyire friss Ă©s intenzĂv az illat rajta.
- intenzĂv. Ez talĂĄlĂł Ă©s morbid. Hisz itt fekszik az intenzĂv osztĂĄlyon.
KörĂŒlötte gĂ©pek, karjĂĄban csövek. A csövek vĂ©gei kĂŒlönbözĂ” zacskĂłkhoz csatlakoznak amibĂ”l kĂ©tes folyadĂ©kok vĂĄndorolnak belĂ©.
Az ĂĄpolĂłnĂ” vĂ©gigsimĂtja a homlokĂĄt. ĂrintĂ©se puha, selymes, langyos. NĂ”ies.
Jaques kinyitja a szemĂ©t s egy a hĂșszas Ă©veinek vĂ©gĂ©n jĂĄrĂł barna hajĂș, barna szemĂ» nĂ”t pillant meg.
- Szia Jaques, Ă©n Mariette vagyok. Hogy Ă©rzed magad? Van szĂŒksĂ©ged valamire?
Hangja lågy kedves és mégis hatårozott volt. S a szeme mosolygott.
- Köszönöm elvagyok. Megmondanåd mennyi az idÔ?
Mariette felnevetett. Kivillantak hĂłfehĂ©r fogai, ahogy kacagott. DĂșs keblei megrĂĄzkĂłdtak. Az egĂ©sz lĂ©nye vidĂĄm tĂĄncot jĂĄrt.
- NetĂĄn sietsz valahovĂĄ? Randira? Sajnos egy darabig be kell Ă©rned velem. Könnyed csĂłkot lehelt Jaques homlokĂĄra Ă©s szĂ©lvĂ©szkĂ©nt elviharzott. TĂĄvolodĂĄsĂĄban is hallatszott, ahogy nevetĂ©se kuncogĂĄssĂĄ csendesĂŒl.
VisszasĂŒppedt az alaktalan vegetĂĄciĂł, lĂĄgy tengerĂ©be. Lehunyta szemĂ©t, mert Ășgy Ă©rezte nagyon elgyengĂŒlt. -Csak egy kicsit, gondolta.
Nem hallotta lĂ©pteit. Csak egyszerĂ»en ott ĂĄllt az ĂĄgyĂĄnĂĄl mikor kinyitotta a szemĂ©t. KĂ©k farmer, szĂŒrke vĂĄszoning, szĂŒrke cipĂ”, szĂŒrke arc, s a mindig szomorĂș barna szempĂĄr melybe, ha belenĂ©zel, meglĂĄthatod a vilĂĄg összes szenvedĂ©sĂ©t. NyakĂĄban fĂ©nykĂ©pes kormĂĄnyzati belĂ©pĂ” lĂłgott. Biztos ennek segĂtsĂ©gĂ©vel jutott be. Jaquesot nĂ©zte.
- Szevasz bratyĂł. Szarul nĂ©zel ki. Mondta. Hangja majdnem mĂ©ly, a nem karcos baritont sĂșrolja. Közelebb lĂ©pet, lĂĄtva, hogy Jaques a felĂŒlĂ©ssel kĂnlĂłdik.
- Maradj csak, majd Ă©n. Kezeit Jaques hĂĄta alĂĄ csĂșsztatta Ă©s feljebb emelte az ĂĄgyban. Jaques ĂĄtfogta a vĂĄllait, hogy Ăgy segĂtsen magĂĄn Ă©s testvĂ©rĂ©nek a sĂșly elosztĂĄsĂĄban. PĂĄr mĂĄsodpercig Ășgy rĂ©mlett mintha ölelkeznĂ©nek. Mindketten annak szĂĄntĂĄk, de öröklött bĂŒszkesĂ©gĂŒk nem engedte meg, hogy nyĂltan szabad gĂĄtat engedjenek Ă©rzĂ©seiknek.
Jaquesnak eszĂ©be jutott, talĂĄn akkor ölelkezett öccsĂ©vel ilyen bizalmasan, mikor nyolc Ă©vesen beszakadt alattuk a folyĂł jege. Akkor a megmenekĂŒlĂ©sĂŒk, az Ă©psĂ©gben viszontlĂĄtĂĄs, Ă©s a rĂ©mĂŒletĂŒkben fogvacogva bĂșjtak Ăgy össze.
- Köszönöm, suttogta Jaques.
Jean-Michel visszalĂ©pet az ĂĄgy vĂ©gĂ©hez. Onnan nĂ©zte bĂĄtyĂĄt. RĂ©g volt, talĂĄn öt Ă©ve is miĂłta beszĂ©ltek egymĂĄssal. De a baj feledteti a sĂ©relmeket. FelĂŒlkerekedik a csalĂĄdi kötelĂ©k a " vĂ©r szava". Egy ideig. Vagy elindul a megbĂ©kĂ©lĂ©s folyamata. Majd elvĂĄlik.
- TĂ©ged is utolĂ©rt. Ăgy lĂĄtszik a mi generĂĄciĂłnk valami gĂ©nhibĂĄs egyedek lĂ©trejötte. Nem mondom, hogy ĂŒdvözöllek a klubban, mert nem ide illĂ”.
Jaques nem szerette Jean-Michel nyers egyszerĂ» stĂlusĂĄt. NĂ©ha nagyon földhöz ragadtan Ă©s leegyszerĂ»sĂtve tudja lĂĄtni Ă©s mondani a dolgokat.
- Tudod bratyĂł, sok sex Ă©s sok csokolĂĄdĂ©. Ez az egyetlen gyĂłgyszer erre. SzĂ©lesen mosolyogva adta elĂ”, az elĂ”re kitalĂĄlt vigasztalĂĄst. MĂ©g belekezdett ĂĄrnyaltabban kifejteni az ezzel kapcsolatos tapasztalatait, de Jaquest lehĂșzta egy lĂĄthatatlan kĂ©z az ĂĄlom mĂ©ly szĂnes vilĂĄgĂĄba, messzire ettĂ”l a rĂ©mĂĄlomtĂłl, messzire mindentĂ”l, ahol, ha felĂ©bred mindent elölrĂ”l kezdhet..
A mĂșltat mĂ©g Isten sem vĂĄltoztathatja meg. (BĂĄr idĂ”rĂ”l-idĂ”re több halandĂł is megprĂłbĂĄlja. - Svejk -)
|
camel, 8:40
|
|
|
|
| 2011. július 30., szombat |
|
|
0 |
|
|
--------
..kĂ©t tenyere közĂŒl, Ăłvatosan csurgatta a vizes homokot a vĂĄr tetejĂ©re. Pierre ĂĄlmĂ©lkodva nĂ©zte. Arca piroslott a naptĂłl Ă©s az izgalomtĂłl.
-båttya, hozol mééég? Ez kérdés volt, hogy hozzon-e még vizes homokot.
-ElĂ©g lesz kiscsikĂł, nevetett Jaques. Megborzolta kisöccse fejĂ©t. Anyja kĂ©sĂ”i szerelmĂ©nek gyĂŒmölcse volt Pierre. Az ĂșjrakezdĂ©s mementĂłja. BecsĂŒlte anyjĂĄt amiĂ©rt, majd tizennyolc Ă©v utĂĄn, tĂșl tudott lĂ©pni.
-bĂĄttya, mostan ajtĂł.
-Rendben, de elĂ”bb vĂĄrni kell, mĂg egy kicsit szĂĄrad, mert kĂŒlönben összeomlik. Menj, szĂłlj anyĂĄnak, hogy nĂ©zze meg jĂł lesz-e. Ă a szakĂ©rtĂ”je.
-CsikĂł hoz anyĂș.
Jaques nĂ©zte mint tĂĄjolja be merre is lehet az anyja majd szĂ©lvĂ©szkĂ©nt mint egy kiscsikĂł elvĂĄgtat. DĂșs, mĂ©z szĂ”ke haja katonĂĄsra volt vĂĄgva, s valĂłsĂĄggal vilĂĄgĂtott. Pici lĂĄba sekĂ©ly nyomot hagyott a fövenyen.
FejĂ©t elfordĂtva nĂ©zete a folyĂł partjĂĄn fĂŒrdĂ”zĂ”, piknikezĂ” embereket, akik önfeledten Ă©lveztĂ©k a napsĂŒtĂ©st Ă©s a folyĂł hĂ»s, de cseppet sem tiszta vizĂ©t. JĂșnius volt, de a folyĂł vĂzszintje a szokĂĄsosnĂĄl magasabb volt. IdĂ©n sok esĂ” esett a vĂzgyĂ»jtĂ” terĂŒletĂ©n, Ăgy folyamatosan ĂĄradt. De ez nem zavart senkit sem. Csak hĂ»sölni, kikapcsolĂłdni akartak a forrĂł hĂ©tvĂ©gĂ©n. FelĂĄllt, hogy kinyĂșjtĂłztassa lĂĄbait. Ekkor hallotta meg a sikoltozĂĄst. A folyĂł felĂ© fordult. Sokan voltak a vĂzben, mĂ©g többen a parton. Szeme egybĂ”l a "forgĂłra" fĂłkuszĂĄlt. Az örvĂ©ny szĂ©lĂ©n ketten kĂŒszködtek. Jaques futĂĄsnak eredt a folyĂł felĂ©. A sok ĂĄlldogĂĄlĂł most csak Ăștban volt. VĂ©kony teste hasĂtotta a levegĂ”t, s egy alakot elsodort a vĂĄllĂĄval. Nem Ă©rt rĂĄ elnĂ©zĂ©st kĂ©rni. ElĂ©rte a folyĂł szĂ©lĂ©t. Meg egy lĂ©pĂ©s Ă©s mĂĄr a bokĂĄjĂĄig fog Ă©rni a vĂz, s innen kell elrugaszkodnia, mert utĂĄna mĂĄr nem fog tudni lendĂŒletbĂ”l ugrani. A szĂĄmĂtĂĄs jĂł volt, de a levegĂ”vĂ©telhez nem kalkulĂĄlta hozzĂĄ a hĂșsz mĂ©ternyi sprintet. ElrĂșgta magĂĄt a folyóågytĂłl, teste Ăvbe hajlott, annyi levegĂ”t szĂvott a tĂŒdejĂ©be amennyit csak tudott. Az ĂĄradĂł zavaros vĂz összezĂĄrĂłdott, körĂŒlötte. Nem hallotta a vĂz jellegzetes gurgulĂĄzĂł hangjĂĄt, most nem volt idĂ” eggyĂ© vĂĄlni vele. Csak az adrenalin dĂŒbörgött a fĂŒlĂ©ben s fojtogatta torkĂĄt. A zavaros vĂzben semmit sem lĂĄtott. A tĂŒdeje tiltakozott az oxigĂ©nhiĂĄny miatt.
-Feljebb kell emelkednem, levegĂ”t kell kieresztenem mondogatta magĂĄban. MĂ©g egy kicsit, csak egy kicsit tarts ki. Itt kell lenniĂŒk. Istenem, add, hogy odaĂ©rjek a vĂz alatt, mert csak Ăgy van esĂ©lyem!
MegĂ©rezte, hogy hĂșzza maga felĂ©. Gyermekkora dĂ©mona. HĂĄt eljött a pillanat Ă©s most kell szembenĂ©znie Ă©s megkĂŒzdenie vele. Eddig halogatta, s most egy igazsĂĄgtalan, esĂ©lytelen helyzetben, felkĂ©szĂŒletlenĂŒl KELL helytĂĄllnia.
Hallotta, mint csobban a vĂz a kapĂĄlĂłdzĂł testek körĂŒl.
-Håt ideértem!!!! Köszönöm à Nagy Istenem, köszönöm.
A felszĂn felĂ© tempĂłzott. A vĂz milliĂł darabra robbant, ahogy a felszĂnre Ă©rt. Fuldokolva, kapkodva szĂvta magĂĄba a friss levegĂ”t.
ElĂ”tte az örvĂ©ny szĂ©lĂ©n, egy anya prĂłbĂĄlta meg a felszĂnen tartani gyermekĂ©t, aki a rĂ©mĂŒlettĂ”l folyamatosan sikoltozott. MĂĄr többet voltak a vĂz alatt, mint fölötte. Jaques ĂĄtfĂ»zte a karjĂĄt a gyerek mellkasĂĄn keresztĂŒl Ă©s taposĂĄsbĂłl ĂșszĂĄsra vĂĄltott. Teljes erejĂ©bĂ”l hĂșzta fĂ©l karjĂĄval, de alig haladt. VisszafordĂtotta fejĂ©t Ă©s lĂĄtta, hogy a gyerek az anyja fĂŒrdĂ”ruhĂĄjĂĄt markolja görcsösen. Reflex szerĂ»en le akarta vĂĄlasztani a gyerek kezĂ©t a ruhadarabrĂłl. De meggondolta magĂĄt. Tudta Ășgy sem eresztenĂ© el. Visszafordult Ă©s Ășszott. A fĂ©lelem ismĂ©t ĂĄtjĂĄrta testĂ©t s Ășjabb adag adrenalint pumpĂĄlt belĂ©. TöbbĂ© mĂĄr nem gondolkozott csak az ĂŒtemeket szĂĄmolta. HĂșz, hĂșz, levegĂ”t a vĂzbe, fej ki, levegĂ” be, fej vĂzbe, hĂșz, hĂșz!
Reszketett a lĂĄba mikor partot Ă©rt.
Kisöccse ölelgette a combjåt és zokogta: båtya,båtya,båtya!..
"E közben a nyåj a parton nyugodtan legelészett"
|
camel, 23:42
|
|
|
|
| 2011. július 29., péntek |
|
|
0 |
|
|
------
"...életében egyszer énekel, mikor a torkåt egy hegyes tövisre nyårsalja fel, de akkor olyan gyönyörûen, hogy maga az Isten is gyönyörködve hallgatja...."
..kifulladva fekĂŒdtek egymĂĄssal szemben az ĂĄgyon. Jaques lĂĄgyan simogatta Jenna testĂ©t. Ujjai lassan siklottak a lĂĄny hĂĄtĂĄn a feszes fenekĂ©tĂ”l a nyakszirtjĂ©ig majd vissza. Jenna kinyitotta szemĂ©t Ă©s Jaquesra nĂ©zet. Jaques elmosolyodott, majd hirtelen elkomorodott ahogy elmerĂŒlt a hihetetlen zöld szempĂĄr tengerĂ©ben. Beleolvadt a zöld Ă©s halvĂĄnykĂ©k vĂĄltozĂĄsĂĄba. AkĂĄr a tenger gondolta. A tenger mely sosem okoz csalĂłdĂĄst. Ha megĂ©rted, s befogadod, Ă” is befogad. Nem ĂgĂ©r, de mindent odaad.
Jenna hirtelen felkönyökölt.
-Mire gondolsz? Ăgy tudsz nĂ©zni, hogy beleborzongok. Mintha bennem lennĂ©l. Szeretem, ha Ăgy nĂ©zel rĂĄm, kuncogta.
-TĂ©ged csodĂĄllak. Olyan a szemed mint a sima Ă©s a haragvĂł tenger egyszerre.
-Mondjad mĂ©g, mĂ©g!!! Ăs szeress nagyon. Ăs ne hagyj el sosem. Azt nem Ă©lnĂ©m tĂșl. Engem mĂ©g sosem szerettek Ăgy, csak a testemet. Te mindig figyelsz rĂĄm. MĂ©g szerelmeskedĂ©s közben is.
Jaques lĂĄtta mint gyĂ»lnek a könnyek szemĂ©ben. MielĂ”tt legördĂŒltek volna, lecsĂłkolta s gyengĂ©den a hĂĄtĂĄra fordĂtotta a lĂĄnyt. FölĂ© hajolva kisimĂtotta arcĂĄbĂłl izzadsĂĄgtĂłl nedves hajĂĄt s halkan suttogta, szeretlek.
KĂ©sĂ”bb a kocsiban Jenna nem bĂrta tovĂĄbb Ă©s ĂșjbĂłl megkĂ©rdezte.
-Ugye jĂł volt neked Ă©des?
Jaques tudta, hogy eljön ez a pillanat. PrĂłbĂĄlta odĂĄzni. De mĂĄr nem lehet. MĂĄr nincs több kitĂ©rĂ” vĂĄlasz. Nagyot nyelt. Mennyivel egyszerĂ»bb gondolatban megfogalmazni, mint kimondani. Ha kimondod, akkor mĂĄr elveszti a varĂĄzsĂĄt. Ăres frĂĄziskĂ©nt konganak a szavak. Hogyan mondja el szavakkal az Ă©rzĂ©st, mely egyszerre emeli a magasba s vele egyĂŒtt hal meg egy pillanatra. MegszĂ»nik a vilĂĄg. Csak a fĂĄjdalmasan gyönyörĂ» pulzĂĄlĂĄs lĂŒktet egĂ©sz testĂ©ben amely a vĂ©gĂ©re gyomorszorĂtĂłan megkeseredett, a felismerĂ©ssel, Jenna becsapta.
-Nekem nagyon jĂł volt. S mielĂ”tt mĂ©g bĂĄrmit mondanĂĄl is szeretnĂ©lek megkĂ©rni, többĂ© ne jĂĄtszd el az orgazmust. Jobban bĂĄnt az, hogy becsaptĂĄl, mint az hogy nem tudtam beteljesĂteni a vĂĄgyaid. Ăs az utĂłbbi sem kellemes Ă©rzĂ©s nekem. Szeretlek Ă©s szeretnĂ©lek boldoggĂĄ tenni. De ehhez ketten kellĂŒnk.
Jenna mereven bĂĄmult elĂ”re. Teste megfeszĂŒlt. VĂvĂłdott önmagĂĄval. Nem nĂ©zet Jaquesra.
-Tudod, kezdte kis idĂ” elteltĂ©vel, eddig mĂ©g senki nem jött rĂĄ, csak eljĂĄtszom, hogy eljutottam a csĂșcsra. Nekem csak nagyon ritkĂĄn adatik meg ez a luxus. ĂgĂ©rem, többĂ© nem fordul elĂ”. BocsĂĄss meg Ă©des!....
-Elmondod, hogyan jöttél rå?
Mår ismét mosolyog, ahogy csak à tud mosolyogni. Mosolyog a szeme, életre kel az arca.
Közelebb hĂșzĂłdik Jaqueshoz, vĂĄllĂĄra hajtja a fejĂ©t, Ă©s onnan csacsogja:
Légyszi, légyszi, légyszi!!!!!
Naaaa!!!
-Nem tudom pontosan megfogalmazni. De megĂ©rzem. Abban a pillanatban hatalmas forrĂłsĂĄg önt el. Tudod,...... ott. S nekem az a leggyönyörĂ»bb Ă©rzĂ©s, ami szavakkal leĂrhatatlan. TalĂĄn zenĂ©vel tudnĂĄm kifejezni. Mert a zene ĂĄtjĂĄrja a tested. Simogat, cirĂłgat, becĂ©zget, csĂłkol, elringat, s a lelkedig hatol.
-Ăn is az elsĂ” pillanatban megĂ©reztem, hogy te kĂŒlönleges fĂ©rfi vagy. MĂĄr nem engedlek el soha. Nem adlak senkinek. Csak az enyĂ©m vagy, s ha nem lehetsz az enyĂ©m...akkor senkiĂ© sem leszel!!!!
"..ez a csodås teremtmény, a tövismadår"
|
camel, 22:57
|
|
|
|
| 2011. július 28., csütörtök |
|
|
0 |
|
|
------
Kezeit csĂłkolom, Jaques Mayol vagyok.
-Drågasågom!!! Meg van még a "kis"håz!! Jöttök ma?
-SajnĂĄlom de...
- Jaq-i!!! Baj van?
- Nem. Csak mĂĄra egy kis meglepit kĂ©szĂtettem.
- Ah!!! De ha még is meggondolnåtok magatokat?..
- Jelentkezem?
Nehezen mĂșlik az idĂ”. Csendes a rendezĂ”. Minden perc egy örökkĂ©valĂłsĂĄgnak tĂ»nik. A fejhallgatĂłban lĂĄgy dallamok. Most ez is fĂĄjdalmas. Minden NĂ©lkĂŒle töltött perc fĂĄjdalmas.
A lĂ©pcsĂ”hĂĄzban vĂszhangzik lĂ©pteinek koppanĂĄsa. Ărdekes, hogy napközben sosem figyelt mĂ©g fel rĂĄ. Kopp, kopp, kopp. Energikus, cĂ©ltudatos.
ElÔször kopog az ajtón.
-gyere Jaqes!!!
Bertrand mosolyog. Mint mindig. Jaqes megcsodĂĄlja az Ă©lettel teli meleg barna szemeket. HihetetlenĂŒl tiszta, ĂĄttetszĂ”. A mosolya szĂ©les, bĂĄr az idĂ” nem mĂșlt el nyomtalanul, kis gödrĂ”cskĂ©k ĂŒlnek mind kĂ©t vĂ©gĂ©ben. JĂł lenne Ăgy megöregedni.
-Kåvét?
-Igen kérnék.
-Korån jöttél ma is.
Mint mindig. Rossz alvĂł vagyok. De tudja Ă is. De ez a mai nap valahogy mĂĄs. FeszĂt belĂŒl. A vĂĄrakozĂĄs. Nem szeretek vĂĄrni.
Lassan kortyolom a kåvét.
- Mennyit aludtĂĄl?
- Egy kis szĂvessĂ©get kĂ©rnĂ©k.
- Az van!!!
Lassan gördĂŒl ki az autĂłval. ZakĂłja zsebĂ©ben megcsördĂŒl a telefon. Jenna felkapja fejĂ©t az ismeretlen hangra. LazĂĄn kiveszi a telefont Ă©s ĂĄtadja Neki.
- TĂ©ged keresnek.
Jenna a tenyerén tartja a miniatûr mobilt. Zöld szeme csodålkozva båmulja.
Ez..
Te megvetted??
De..
Szétnyitja. Bertrand lågy basszusa köszönti.
A tenyerében tartja.
Jaqes a szeme sarkåból figyeli. Két könnycsepp indul el a szemébÔl.
Szipogva bĂșjik hozzĂĄ!!!
- Nem is Ă©rdemlem meg, hogy ennyire figyelmes vagy hozzĂĄm?
BelefĂșrja az arcĂĄt a nyakĂĄba. Jaqes kĂŒszködik könnyeivel. Lassan tĂșlcsordulnak az Ă©rzĂ©sek..
Istenem segĂts, hogy ne lĂĄtassak gyengĂ©nek!!!
|
camel, 22:36
|
|
|
|
| 2011. július 27., szerda |
|
|
0 |
|
|
MegtalĂĄltam elveszettnek hit naplĂłm!!!
Caecilius, hĂĄtĂĄt egy mohĂĄs fa törzsĂ©nek tĂĄmasztotta. Jaqes, rajongĂĄssal figyelte NagyBĂĄttya minden mozdulatĂĄt. MegprĂłbĂĄlta utĂĄnozni, majmolni Ăt.
Elvégre ez kivåltsåg volt szåmåra!!
Erre vĂĄrt!
KĂ©szĂŒlt!
S még csak hat éves volt.
Ăs nem Ă©rtette, a nagy mocsĂĄr, s a semmi közepĂ©n, mit lehet nĂ©zni. LĂĄtni. Ărezni.
Caecilius, tĂŒrelmes volt. ElĂ©g volt egy szĂł, egy hunyorĂtĂĄs.
Jaqes fogĂ©kony volt mindenre. ElvĂ©gre, a "NagyfiĂșk" legnagyobbikĂĄval lehetett.
Hat évesen szåmolt, és mår a betûvetés, és olvasås rejtelmeibe merészkedett.
-bĂĄttya.. mire vĂĄrunk?
Caecilius nem vĂĄlaszolt. Csak merenget.
Jaqes megprĂłbĂĄlt, "lazĂtani, nem gondolni semmire".
De kicsiny fejében, folyamatosan hömpölyögtek a gondolatok. Miért, miért, miért, hogyan, és az miért?
Mindegy.
Akkor Ă©n is csak ĂŒlök.
Milyen Ă©rdekes…
A nap nem csak fényt åraszt.
Ahogy beszĂ»rĂ”dik a fĂĄk levelein, Ă©letre kell. MilliĂł szĂnre bomlik. A szĂ©l sustorog. Ahogy a levelek egymĂĄshoz Ă©rnek. MĂĄr a madarak, Ă©s a rovarok hangjai sem önĂĄllĂłak. Minden egyĂŒtt, Ă©s egyszerre, Ă©s mĂ©gis önĂĄllĂłan alkotnak egĂ©szet.
Meghallod a "csend és mindenség" hangjåt.
-håt erre gondolt a Båttya!!! Mikor azt mondta "maradj csendben és hallgasd a zenét"
Csak håt hat évesen nagyon nehéz.
De ha vele akar maradni.
Alkalmazkodik.
Vagy érdemtelenné vålik.
Ăgy meg "koravĂ©n" lesz.
Az utĂłbbit vĂĄlasztotta.
Nem bĂĄnta meg. OtthonrĂłl hozott egyenes jellem, Ă©s a nem mindig elĂ”nyökkel jĂĄrĂł, "NĂ”i gondolkodĂĄs" Ă©s Ă©rzelmessĂ©g, hosszĂș tĂĄvon, lelki egyensĂșlyt hozott.
A temetĂ©sĂ©n..nem sĂrt. BĂĄr nem csak NagybĂĄttyĂĄt, Vele ApjĂĄt is temette.
De mĂĄsnap.
EgyedĂŒl.
Mår nem kellet uralkodnia érzésein.
Ezt is Ă tanĂtotta.
Ăs mĂ©g mi mindent!!
|
camel, 23:43
|
|
|
|
| 2011. június 3., péntek |
|
|
5 |
|
|
Amit ma megtehetsz azt ne halaszd holnapra.
Ez egy nagyon jĂł igaz Ă©s valĂłs mondĂĄs.
Kerestem Ă©letem rövid Ă©s megrĂĄzĂł szakaszĂĄnak elmentett naplĂł vĂĄltozatĂĄt, de nem talĂĄltam sehol. Mert lusta voltam lementeni a gĂ©pemrĂ”l. Ăgy Ășjra kezdem. Mint az Ă©letem is.
Nem tudom hanyadszor.
De most mĂĄs lesz.
MitÔl is lenne mås?
Majd elvålik. 1 azaz egy bejegyzésem megmaradt.
Obeliszkként ålljon itt.
"Leblokkoltam, amikor meglĂĄttam. HĂșsz, maximum huszonöt percnyi idĂ”t adtam magamnak. Ennyi idĂ” elteltĂ©vel biztos sĂŒrgĂ”s elintĂ©znivalĂłja akad. Bemutatkoztunk egymĂĄsnak. Döbbenet. A teljes nevĂ©vel. ĂltalĂĄban, csak a regisztrĂĄciĂłs kamu nĂ©vvel mutatkoztak be eddig nekem.
EgymĂĄssal szemben ĂŒltĂŒnk. FelvĂĄltva beszĂ©ltĂŒnk. Nem csak beszĂ©ltetett. Ăszrevette rajtam a feszĂŒltsĂ©g, az idegessĂ©g jeleit. Kedvesen kĂ©rdezett rĂĄ. A fĂ©lhomĂĄlyban is Ă©szrevettem kĂ©k szemĂ©nek, ĂĄrnyalati vĂĄltozĂĄsait. RĂĄcsodĂĄlkoztam a felfedezĂ©sre. Nehezebbnek gondoltam. S lĂĄm! Egy kis termĂ©szetes segĂtsĂ©ggel, tĂșljutottam a kezdeti nehĂ©zsĂ©gen. MĂĄr lazĂĄn, a szĂ©ken hĂĄtradĂ”lve Ă©lveztem a tĂĄrsalgĂĄst. Eljött a bĂșcsĂș ideje. A gyomrom ismĂ©t görcsbe rĂĄndult. Kedvesen vĂ©gigsimĂtott az arcomon. De ettĂ”l csak fokozĂłdott a szorĂtĂĄs. MerevvĂ© vĂĄltozott a tartĂĄsom. FelajĂĄnlotta a mĂĄsnapi ismĂ©t lĂĄtĂĄs lehetĂ”sĂ©gĂ©t. Ekkor mĂĄr nem voltam ura többĂ© a helyzetnek. SĂ”t! Semminek sem. Nagyon butĂĄnak Ă©reztem magam.
SokĂĄig vĂĄlogattam a ruhĂĄim között. Elszöszmötöltem a vasalĂĄssal is egy darabig. Nagyon kĂ©szĂŒltem. Mint a szorĂtĂĄs is a gyomromban. FordĂtott arĂĄnyban az idĂ” mĂșlĂĄsĂĄval. Istenem! Negyven-hĂĄrom Ă©vesen, mintha az elsĂ” talĂĄlkozĂĄsra kĂ©szĂŒlnĂ©k.
Ugyan annĂĄl az asztalnĂĄl, ugyan Ășgy ĂŒltĂŒnk, mint elĂ”zĂ” este. MĂĄr mosolyogni is lĂĄttam. BĂĄjos volt. EgyszerĂ»en Ă©letre kelt az arca. Belefeledkeztem. De csak rövid ideig tartott. Hamar korrigĂĄlta. Nem volt szĂŒnet, kĂnos csend a tĂĄrsalgĂĄsunkban. Nagyon Ă©lveztem. Nem irĂĄnyĂtott egyikĂŒnk sem. Csak Ășgy spontĂĄn jött minden. Semmi hĂĄtsĂł szĂĄndĂ©k, vagy alakoskodĂĄs nĂ©lkĂŒl.
- Ăgy szeretnĂ©k hozzĂĄd bĂșjni. Lehet? KĂ©rdezte alig halhatĂłan.
MegĂĄllt az ĂŒdĂtĂ”s pohĂĄr a kezemben. SzĂvem hevesen kalapĂĄlt. Kihallatszott.
KörĂŒlnĂ©ztem a helysĂ©gben. Szemem pĂĄros ĂŒlĂ”alkalmatossĂĄgot kereset. Hihetetlen. MögöttĂŒnk meg is lĂĄttam.
- KöltözzĂŒnk ĂĄt oda. Mutattam a helyre. BĂłlintott s mĂĄr szervĂroztam is. A pincĂ©rek nem kis meglepetĂ©sĂ©re.
- Bocs, mondtam lazĂĄn (amin magam is elcsodĂĄlkoztam) de ez szimpatikusabb.
HozzĂĄm bĂșjt. Szorosan. Ătöleltem a vĂĄllĂĄt, felnĂ©zett rĂĄm s ajkaink önĂĄllĂłsĂtottĂĄk magukat, mohĂłn egymĂĄsra talĂĄltak. Beleremegtem. Ă is.
SokĂĄig ĂŒltĂŒnk összebĂșjva, ölelkezve, csĂłkolĂłzva.
- Ez akkor mĂĄr randinak szĂĄmĂt?
Megdöbbentett a kĂ©rdĂ©se. Ezek szerint olvasta a naplĂłm. Nem emlĂtette.
- Igen. Akartam mondani. De valaki mås szólt belÔlem. Ismeretlen mély, karcos hang. Mosolygott. A szeme is.
Nem tudtam elaludni. Az ĂĄtĂ©lteket prĂłbĂĄltam Ă©rtelmezni, magyarĂĄzatott talĂĄlni. Hamar rĂĄjöttem, nem kell semmilyen magyarĂĄzat. EgyszerĂ»en csak meg Ă©s ĂĄt kell Ă©lni. Hagyni az ĂĄradattal sodortatni. SMS riasztott fel merengĂ©sembĂ”l. Titkon remĂ©ltem Ă Ărt. Ăs valĂłban. De mit! ElĂ©rzĂ©kenyĂŒltem. De jĂł, hogy nem lĂĄt senki.
Nem akart a „helyĂŒnkre” beĂŒlni. ĂrtetlenĂŒl, zavartan ĂĄlltam. Akkor. Most mi Ă©s hogyan legyen?
SötĂ©t volt a vak ĂștleĂĄgazĂĄs mĂ©lyĂ©n. Az elsĂ” ĂŒlĂ©seken ĂŒcsörögtĂŒnk. Most mĂĄr, hogy nem lĂĄttuk egymĂĄst, kicsit akadozott a beszĂ©lgetĂ©s. Megint az a furcsa szorĂtĂł Ă©rzĂ©s vett erĂ”t rajtam.
Ăllunk a kocsi mellet Ă©s cigarettĂĄzunk. A felizzĂł parĂĄzsnĂĄl nĂ©zem az arcĂĄt. Vajon miĂ©rt jött el ismĂ©t. Mi vonzza egy magamfajta megkeseredett s mĂĄr nem Ă©ppen fiatal fĂ©rfihez.
- BeĂŒlnĂ©l velem a hĂĄtsĂł ĂŒlĂ©sre? Hogy oda tudjak bĂșjni hozzĂĄd? SzeretnĂ©m.
ForrĂłsĂĄg, Ă©s zavarodottsĂĄg futott ĂĄt rajtam. Nemet akartam mondani. Nem akartam. MĂ©g nem. Nem voltam felkĂ©szĂŒlve. Ăreztem testemben felszabadulĂł adrenalin mindent ĂĄthatĂł kesernyĂ©sen Ă©des lĂŒktetĂ©sĂ©t. Remeget mindenem s minden körĂŒlöttem.
- Igen. VĂĄlaszoltam. Nem is Ă©rtettem ki vagy mi vĂĄlaszolt az Ă©n hangomon.
IsmĂ©t hozzĂĄm bĂșjt. Szorosan. Nagyon szorosan. Magamba szĂvtam illatĂĄt. Citrus Ă©s rĂłzsa keverĂ©ke. A rĂłzsa illat dominĂĄlt. Mercedes rĂłzsĂĄnak van ilyen intenzĂv illata. Kora nyĂĄr elejĂ©n, este, esĂ” utĂĄn, vagy kora hajnalban, mikor a szirmok mĂ©g nem nyĂlnak ki teljesen, de a harmat segĂt az illĂłolaj kipĂĄrolgĂĄsĂĄnak. Ilyenkor nem ĂĄtok a szaglĂĄsom. VĂ©rem mĂ©g vadabbul szĂĄguldott.
ElhĂșzĂłdott tĂ”lem s eltolt magĂĄtĂłl.
- Szeretlek. Halkan mégis hatårozottan mondta.
NĂ©mĂĄn ĂŒltem. MĂĄr nem lĂŒktetett bennem semmi. Helyette hirtelen csordultig telt minden. Torkomat szorĂtotta. Az egĂ©sz vilĂĄg bele fĂ©rt volna a szĂvembe, lelkembe, s mĂ©g sem fĂ©rt bele egy borsĂłszem sem. Ăreztem minden szerelmet, fĂĄjdalmat, gyönyört, örömöt, bĂĄnatot, remĂ©nyt, csalĂłdĂĄst, mindent mi csak Ă©rzĂ©sbĂ”l fakad. Valami kifolyt a szemembĂ”l. ElfordĂtottam fejem.
- BocsĂĄnat. Ezt nem lett volna szabad mondanom. MĂ©g nem. Neked tĂșl korai. De, ki kellet mondanom.
Nem jött ĂĄlom a szememre. Helyette, Ă©rzelmek kavalkĂĄdja talĂĄlt helyet testembe, lelkembe, szĂvembe. Beköltöztek. ĂrvĂ©nylettek, forogtak. AkĂĄr egy lĂ©lekvesztĂ” a viharos ĂłceĂĄnon. Semmi nem biztos Ă©s mĂ©g is minden egyĂ©rtelmĂ». Tiszta. Behunyt szemmel is lĂĄttam ĂT. EgĂ©sz lĂ©nyĂ©t. Törött szĂvem mĂ©g jobban sajgott. Hol enyhĂŒlt, hol erĂ”södött. Ahogyan a lĂ©lekvesztĂ” kĂŒzdött a tĂșlĂ©lĂ©sĂ©rt.
MikĂ©nt tudtam volna, elmondani neki mit Ă©rzek? Hogy, nem villĂĄmcsapĂĄskĂ©nt Ă©rkezett. Nem volt földindulĂĄs. Helyette, csendesen lopĂłdzott a szĂvembe. S mire Ă©szrevettem mĂĄr ĂĄtjĂĄrta mindenem. BefĂ©rkĂ”zött a gondolataimba. A mindennapok kavalkĂĄdjĂĄban önĂĄllĂł rĂ©szt követelve magĂĄnak. MegvĂĄltoztatva mindet.
Ăjra zenĂ©t hallgatok a kocsiban. Hangosan. Az ismert szĂĄmokat Ă©nekelve. KihĂșzott hĂĄttal szemem nem lesĂŒtve jĂĄrok az utcĂĄn.
Beleszerelmesedett, megszerzett, autĂłm hĂĄtsĂł ĂŒlĂ©sĂ©n, szorosan összebĂșjva ĂŒltĂŒnk Ă©s beszĂ©lgettĂŒnk. KezĂ©t becsĂșsztatta a pĂłlĂłm alĂĄ. ForrĂł tenyere Ă©gette a bĂ”röm. LĂĄgyan simogatta a mellkasom, vĂĄllam, nyakam. Lassan haladt a keze, s nyomĂĄban felperzselte a bĂ”röm. Behunyt szemmel fogvacogva, Ă©ltem ĂĄt minden millimĂ©ternyi haladĂĄsĂĄt. ĂrzĂ©ssel, szerelemmel jĂĄtszott testemen. Most Ă©reztem elĂ”ször igazĂĄn, milyen is az ha, szerelmesen Ă©rnek hozzĂĄm. TöbbĂ© nem Ă©rem be kevesebbel.
- szeretnĂ©k melletted Ă©bredni, csĂșszott ki a szĂĄmon. MegbĂĄntam. Teste megmerevedett. Ăreztem, most ismĂ©t nagyon butĂĄn viselkedtem. De kimondtam. Ez ellen mĂĄr nem tehettem.
A reggel beszĂ»rĂ”dĂ” fĂ©nyĂ©nĂ©l nĂ©ztem az arcĂĄt. Charlie dala jutott az eszembe „ ..az aki szĂ©p, az reggel is szĂ©p, mĂ©g ha össze is gyĂ»rte az ĂĄgy…” Megmosolyogtam. Nem mertem moccanni sem. FĂ©ltem megtörik a pillanat szĂ©psĂ©ge. Hirtelen vĂĄgyat Ă©reztem, hogy szorosan magamhoz öleljem. Hogy megĂ©rezhesse, mit elmondani nem tudok. Mert nincs rĂĄ szĂł, kifejezĂ©s. Nem tudja Ă©lethĂ»en visszaadni semmi.
Hålås voltam, amiért mellette ébredhettem. Ugyan akkor felébredt mohósågom is. Minden reggel Mellette akarok ébredni.
Megborzongtam. Nem lehetek ennyire elégedetlen.
Kinyitotta szemĂ©t. HalvĂĄnykĂ©k szĂnben tĂŒndökölt, majd lassan vĂĄltozott mĂ©lykĂ©kre. Olyanra, mint a legtisztĂĄbb Ă©s legmĂ©lyebb tengerĂĄrok szĂne. CsodĂĄlatos volt.
Megsimogattam az arcĂĄt. Mosolygott. Az egĂ©sz arca. Elakadt a lĂ©legzetem, szĂ©psĂ©gĂ©tĂ”l. MegcsĂptem a karjĂĄt.
- Ă©bren vagy KisCicĂĄm. Nem ĂĄlmodsz!
Behunyta szemét, és mår nem mosolygott.
- Akkor nem ålmodom, ha holnap még midig mellettem leszel.
Szorosan öleltem Ă©s Ășgy sĂșgtam alig hallhatĂłan, fĂŒlĂ©be. Szeretlek.
Nem tudom, Ă©s nem akarom tudni, meddig tart SzerelmĂŒnk. KĂ©t sebzett lĂ©lek egymĂĄs gyĂłgyĂtĂĄsĂĄban leli boldogsĂĄgĂĄt. EgyikĂŒnk sem meri elhinni: lehetsĂ©ges, hogy ez megtörtĂ©nhetett velĂŒnk.
Ăn elfogadom az Ă©rzĂ©sek kavalkĂĄdjĂĄt. Nem keresem a miĂ©rteket. Mert fĂ©lek, lemaradok valami nem e földi Ă©rzĂ©srĂ”l. Minden percet Ășgy Ă©lek meg, mint ha az lenne az utolsĂł. Csak annyit tervezek elĂ”re, hogy minden pillanatot egyĂŒtt tudjunk ĂĄtĂ©lni. Ăs ezĂ©rt minden követ megmozgatok. Nem kis kihĂvĂĄs. De vĂ©gre van Ă©letcĂ©lom. Ăs ismĂ©t szeretnĂ©k Ă©lni. Most azĂ©rt imĂĄdkozom estĂ©nkĂ©nt, hogy a reggel Ă©letben talĂĄljon.
Ă egyenlĂ”re, viaskodik. ĂnmagĂĄval. Nem tudja feldolgozni, hogy szeretem. ĂnmagĂĄĂ©rt. A teljes egĂ©sz NĂ”t. Nem Ă©rti, hogy tudott eddig lĂ©tezni, ilyen Ă©rzelmek, Ă©rzĂ©sek nĂ©lkĂŒl.
Szerelmem ĂĄtsegĂti majd lassan. De tudom hosszĂș ideig el fog tartani.
IdÔm, mint a tenger!! Hiszen megadatott, hogy råm talåljon.
Ăn mĂĄr nem sietek.
„ajĂĄnlom soraim, azoknak az embereknek, akik mĂ©g nem Ă©reztĂ©k egy kĂ©z Ă©getĂ” erejĂ©t, a csĂłkban rejlĂ” szĂ©dĂŒlĂ©st, az ölelĂ©s varĂĄzsĂĄt”
|
camel, 23:58
|
|
|
Kedves naplĂłm...
|
camel, 23:48
|
|
|
|
| |
