2011. augusztus 5., péntek |
|
|
1 |
|
|
------ FelĂŒtöttem. TalĂĄlomra. Az egyiket. Majd a mĂĄsikat. Tudtam folytatni. Na jah! KönnyĂ» ilyen hĂĄttĂ©rrel. MĂĄsodikos voltam. Ăs nagyon szerelmes. A TanĂĄr-nĂ©nibe. Nem Ă©rtettem mit olvasok. De Ă is ezt olvasta. AnyukĂĄmtĂłl, Ă©n ĂĄltalam kĂŒldetve. LenyĂșltam. Titokban. MegĂ©rezte. Csak Ă©n foghattam a kezĂ©t. Ez volt a "privilĂ©gium" Nem mondta ki. Okos akartam lenni. Neki. Nem bĂĄntam meg. A szavak s mondatok mĂ©g mindig bennem Ă©gnek. "The book of Elli" Tudok mĂ©g egy szĂłt..englisĂŒl. De nem mondom ki. A "dettĂł" ugyan olyan jĂł szĂł. Ha Ă©rted. S miĂ©rt ne Ă©rtenĂ©d? Ha megnyersz egy kupĂĄt. A hĂ”s meghajol Ă©s szĂvĂ©hez emeli kezĂ©t. Csak ezĂ©rt Ă©rdemes jĂĄtszani. Egyetlen mozdulatĂ©rt. Hihetetlen. MĂ©g mindig maximĂĄlis hĂ”fokon tudok Ă©gni. Megfognak a kicsi nyuanszok. Ne hidd, hogy nem figyeltem ReĂĄd!! Csak az Ă©rzĂ©s nekem is sok volt. Mondtam. MĂĄs vagyok. Mint az ĂĄtlag. De figyeltĂ©l reĂĄm. Valami megfogott bennem. Nagyon, nagyon Tudsz csĂłkolni. Annyira, hogy !. Ăs Ă©n mĂ©g azt hittem! Ă©n vagyok "bohĂ©m"
Azt hitte, ha elköltözik, nagyon nagy sebet ejt. De az a seb.. mår hårom éve vérzik.
Miért is van az?
Nagyon fĂ©lt. TĂ”lem. Visszaugrottam tĂz Ă©vet. A mozdulat, gesztus Ă©rtĂ©kĂ» volt. De Ă csak szimplĂĄn fĂ©lt. BelĂŒl sĂrtam. Felemeltelek. KirĂĄlyNĂ” lettĂ©l. Ăn mĂ©g most is Ășjra tudok kezdeni.
Låttål olyan filmet aminek a végén prolológus van?
"ajĂĄnlom ezeket a sorokat Jenna-nak"
camel, 9:46
|
|
|
|
2011. augusztus 4., csütörtök |
|
|
1 |
|
|
------ Nagyon kemĂ©nynek hitte magĂĄt. De elfogyott az a kibaszott kemĂ©nysĂ©ge. Ă is csak lĂĄtott. Ăs nem ismert. Ha ismert volna, tudta volna. InkĂĄbb megdöglök, de az elveimet sosem tudnĂĄm feladni. Mert fĂ©rfi vagyok? Nem. Ember. Most. Ăs, mindörökkĂ©. (de ez egy könyv ) Ăs Pruit közlegĂ©ny. De a gondolkodĂĄsmĂłdja. Az enyĂ©m. SzilvĂĄsi Lajos "Ott fenn a hegyen" A könyveimet itt hagyta. Lehet, hogy mĂ©g is csak ismert. Valamennyire? Nagy cucc!! Ă szerezte. AntikvĂĄriumbĂłl. Sokat jĂĄrt utĂĄna. JelzĂ©s Ă©rtĂ©kĂ» volt. Fogtam. DĂjaztam. Most akkor, mi van? Mint fĂ©rfi, csalĂĄdapa, megbuktam? RĂ©szegsĂ©gbĂ”l Ă©bredtem. (nagyon szarul mĂ©g mindig) EgyedĂŒl. Ennek az ĂĄgynak, ez a varĂĄzsa. Baldahinos. TĂ©li. NyĂĄri. Ez is az ĂĄlmai közĂ© tartozott. ValĂłra vĂĄltottam. EzĂ©rt szĂŒlettem.
camel, 20:34
|
|
|
------ ..KönnyeitĂ”l alig lĂĄtta az utat. SzerencsĂ©re senki nem jött szembe. BĂĄr uralta a kocsit, de valahĂĄnyszor a szĂĄjĂĄhoz emelte az ĂŒveget Ă©s ivott, behunyta a szemĂ©t. TĂ»zkĂ©nt marta torkĂĄt a wisky. Minden egyes kottyal, egyre mĂ©lyebbre sĂŒllyedt az elmĂ©je. Most erre volt szĂŒksĂ©ge. ArcĂĄn Ă©gtek az ĂŒtĂ©sek nyomai. Zsanett ĂŒtĂ©sei. Nem fizikai fĂĄjdalmat Ă©rzet. Ă nem!! Ahhoz mĂĄr rĂ©gen hozzĂĄedzĂ”dött. A lelkĂ©ben fĂșrĂłdott minden ĂŒtĂ©s, minden szĂł. MĂ©g egyet kortyolt. -Nem sĂrok mondta ki fennen hangon. Csak valami folyik a szemembĂ”l. MĂ©ly, karcos, idegen hang visszhangzott a kocsiban. Letette az ĂŒveget maga mellĂ©. KĂ©t sebessĂ©get vĂĄltott vissza, s a gĂĄzpedĂĄlt agresszĂvan nyomta a padlĂłlemez felĂ©. A hĂrtelen nyomatĂ©ktĂłl, a motor felbĂ”gött s a mĂ©lyĂ©n szunnyadĂł lĂłerĂ”k repĂteni kezdtĂ©k az autĂłt. Ăjra az ĂŒvegĂ©rt nyĂșlt. -Nem kell mĂĄr, mondta magĂĄnak, s az eddiginĂ©l nagyobb adagot kortolt. HĂrtelen valami robbant a fejĂ©ben. KörĂŒlnĂ©zet. A folyĂł elĂ”tte csillogott a maga komorsĂĄgĂĄval, Ă©s mĂ©gis fensĂ©gesen. HĂ»s vĂz illatĂș szellĂ” Ă©rintette arcĂĄt. AmotorhĂĄztetĂ”n ĂŒlt, a motor halkan duruzsolt, mint megĂ©rtĂ” szeretĂ”. Az ĂŒveget görcsösen szorĂtottĂĄk ujjai. A fejĂ©ben az est esemĂ©nyei jĂĄtszĂłdtak le folyamatosan mintha vĂ©gtelenĂtett szalag lenne. Zsanett eddig sosem ĂŒtötte meg. Ennyire nem lovalta magĂĄt bele a veszekedĂ©sbe. De most. Most ĂŒtött. Nem tenyĂ©rrel. Ăköllel. Ăs nem egyszer. Jaqes-ot meglepte. Ăsztönösen vĂ©dekezĂ©sre emelte a kezĂ©t, majd leengedte. Zsanettet, ez, ha lehet mĂ©g jobban felbĂ”szĂtette. Közben szĂ©psĂ©gĂ©hez Ă©s NĂ”iessĂ©gĂ©hez mĂ©ltatlan, szavakat zĂĄporozott. S ezek fĂĄjtak. Sosem mĂșlĂł sebeket ejtettek. Mikor kifulladt csak ennyit mondott. -Takarodj!! Te kurafi!! MĂ©g ahhoz sem vagy fĂ©rfi, hogy megvĂ©d magad. PfĂșj!! S arcul köpte. Mintha sav fröccsent volna az arcĂĄra. Inge ujjĂĄval törölte le. MĂ©g a lĂ©pcsĂ”hĂĄzban is hallotta a szitkok özönĂ©t..
...felébredtem. Bambån båmultam a mennyezetet. Chero kutyåm békésen szunyókålt a fejemnél. Nincs rosszabb, ha az ember még egyszer åtéli, az åtélteket.
camel, 10:29
|
|
|
------ FĂ”zĂ©s közben jutott eszembe. Ărdekes, hogy nĂ©ha a mĂșltbĂłl csak Ășgy egyszerĂ»en elĂ”jönnek. Valamilyen szĂł, illat, szĂn, aktivĂĄlja az amĂșgy szunnyadĂł Ă©lmĂ©nyt.
..halomban ĂĄllt a mosogatni valĂł a mosogatĂłban. Rendszerint, csak ha valami Ă©ppen kellet azt mosta el. Nem bĂrtam elnĂ©zni. Elnyomtam a cigarettĂĄt, Ă©s nekilĂĄttam. -hagydd csak kisbogĂĄr, majd megcsinĂĄlom a vĂ©gĂ©n. Pihenj csak nyugodtan. Vagy jĂĄtsszĂĄl. Nem hagytam abba. Közben beszĂ©lgettĂŒnk. FĂ”kĂ©nt a fĂ”zĂ©srĂ”l. Ălvezte, hogy oktathat Ă©n pedig ittam a szavait. Nagyon profi volt benne. (ebben is) BĂĄrmit megettem amit Ă fĂ”zött. MögĂ© lĂ©ptem, ĂĄtöleltem Ă©s csĂłkolgatni kezdtem a nyakĂĄt. -neee, sietni kell, hogy kĂ©sz legyen, tiltakozott. De a teste mĂĄsrĂłl ĂĄrulkodott. LibabĂ”rös lett a csĂłkjaimtĂłl. Egyik kezemet a pĂłlĂłja alĂĄ csĂșsztattam a mellĂ©re, finoman masszĂrozgatni kezdtem. A mellbimbĂłja megkemĂ©nyedett. MegnyĂĄlaztam a hĂŒvelyk Ă©s mutatĂłujjam. Ăgy izgattam tovĂĄbb. A mĂĄsik kezemmel benyĂșltam a feszes sztrecsnadrĂĄgjĂĄba. A fĂŒlĂ©t csĂłkolgattam s Ăgy haladt a kezem lefelĂ©. EgĂ©szen a "varĂĄzsdombocskĂĄig". Gyorsan szedte a levegĂ”t. Pihegett. Kicsit szĂ©lesebb terpeszbe ĂĄllt, hogy jobban hozzĂĄfĂ©rhessek. Lassan, elĂ”ször csak a bugyin keresztĂŒl kezdtem izgatni. Hamar fĂ©lre csĂșszott s felkĂnĂĄlta asszonyos, duzzadt, az izgalomtĂłl erĂ”sen nedves ĂĄgyĂ©kĂĄt. FenekĂ©t szorosan, ĂĄgaskodĂł fĂ©rfiassĂĄgomnak prĂ©selte Ă©s ĂŒtemesen ringatta csĂpĂ”jĂ©t. Teljesen megrĂ©szegĂŒltem az Ă©rzĂ©sek kavalkĂĄdjĂĄban. FejĂ©t hĂĄtrafordĂtva kereste szĂĄja a szĂĄmat. Mikor bedugta a szĂĄmba forrĂł, jĂĄtĂ©kos nyelvĂ©t, majdnem megrogytam. Ăgy Ă©reztem minden vĂ©r kifut belĂ”lem. Megfogta kezemet Ă©s sietve maga utĂĄn hĂșzott a hĂĄlĂłszobĂĄba. MĂĄr egymĂĄs mellet fekĂŒdtĂŒnk. CicĂĄsan, a nyakamba fĂșrta az arcĂĄt Ă©s jĂĄtĂ©kosan dorombolt. - ez olyan volt kisbogĂĄr, mint ha milliĂłnyi hangya futott volna vĂ©gig a testemen. Egy percre meghaltam. MĂ©g szorosabban öleltem magamhoz Ă©s megcsĂłkoltam a homlokĂĄt. JĂł Ă©rzĂ©ssel töltött el, hogy ki tudtam elĂ©gĂteni. Fel tudtam repĂteni abba a magassĂĄgba ahol mĂĄr minden megszĂ»nik, nĂ©ha mĂĄr a lĂ©t is. HĂ»s esti szĂ©l jĂĄrt a lakĂĄsban. - Ăr Isten!!! A vacsora!!! MĂĄr rohant is a konyhĂĄba. Az edĂ©ny aljĂĄn szĂ©ndarab jelezte a valamikor nem is rĂ©g pörköltnek indult Ă©tek helyĂ©t. - hĂĄĂĄĂĄt CicĂĄm ez "hangyĂĄs pörkölt" lett. EgymĂĄsnak dĂ”lve nevettĂŒnk, Ă©s a nĂ©v megragadt. HangyĂĄspörkölt. Abban az Ă©vben sokat szerelmeskedtĂŒnk, nevettĂŒnk Ă©s fĂ”ztĂŒnk. Ă volt a felesĂ©gem utĂĄn az ElsĂ”, Ă©letemben a harmadik NĂ”. TĂz Ă©v tĂĄvlatĂĄbĂłl mĂĄr csak a szĂ©p emlĂ©kek tĂ»nnek elĂ”, olykor az idĂ” ködĂ©n keresztĂŒl. FĂ”leg ha Gabriella Sabatini Classic illatot Ă©rzek valakin.
Lassan fĂ”ddögĂ©l a leves. A zöldsĂ©g is elĂ” van kĂ©szĂtve. A csirkemell befĂ»szerezve, alufĂłlia alatt Ă©rlelĂ”dik a hĂ»tĂ”ben. A salĂĄtamix is hĂ»l. SĂ”t, mĂĄr a reggelinek valĂłt is elĂ”kĂ©szĂtettem. Azt hiszem ĂŒgyi vagyok. Holnap a NeveltlĂĄnyom ballagĂĄsĂĄra megyek. EzĂ©rt ez a nagy pihi.
camel, 9:23
|
|
|
|
2011. augusztus 3., szerda |
|
|
1 |
|
|
------ 04:00 Ăbreszt a telefon. MĂĄr megtanultam, nincs "szundi gomb nyomĂĄs" nincs, "csak egy kicsit hunyom be a szemem". FĂŒrdĂ”szoba, mosakodĂĄs. FogmosĂĄs közben, szembe nĂ©zhetek magammal. HosszĂș idĂ” Ăłta most tetszik a lĂĄtvĂĄny. Nap barnĂtotta arc, bĂĄr kicsit fĂĄradt de a szemeim ismĂ©t csillognak. Nem szimplĂĄn tompĂĄk. HĂĄrom hĂłnapja gyĂ»röm ezt a dekĂĄd rendszerĂ» munkĂĄt. IsmerĂ”seim azt mondtĂĄk "ĂĄ kĂ©t hĂ©t Ă©s kidöglesz". Mosolygom. 04:20 Kocsi indul, vele egyĂŒtt a zene is. Halkan, hogy haljam a motor duruzsolĂĄsĂĄt is. BĂĄr azt inkĂĄbb csak Ă©rzem. RĂĄgyĂșjtok. Az elsĂ” cigire. Az ablak halkan csĂșszik le. Eldobom a cigit mert beĂĄramlik a pirkadat elĂ”tti, s a tegnap lenyĂrt mezĂ” illata. Lassan a bĂĄtortalanul Ă©bredezni kezdenek a madarak is. ĂrĂŒlnek az ĂĄtvĂ©szelt Ă©jszakĂĄnak. Az Ășjabb esĂ©lynek az Ă©letben maradĂĄshoz. A benzinkĂștnĂĄl, kedvenc shop-os hölgyem a pultra hajolva alszik. NĂ©zem egy darabig majd visszaszĂĄllok. Nincs szĂvem felĂ©breszteni. Majd tankolok a 0-ĂĄson. 04:50 A telephelyvezetĂ” ĂŒlĂ”-alvĂł alkalmatossĂĄgĂĄn szĂŒrcsölgetem a dupla kĂĄvĂ©m. SajĂĄt, hozott, bögrĂ©mbĂ”l. Ăgy nem lesz herpesz. (rutin) A fiaim sorban jönnek kĂĄvĂ©zni. NĂ©zem a gyĂ»rött arcokat s ilyenkor nagyon szarul tudom Ă©rezni magam. Eszembe jut, hogy ez nagyon hasonlĂt a rabszolgatartĂĄsra. Csak modernebb kivitelben. Amint meglĂĄtnak, felcsillan a szemĂŒk. Ma megint egyĂŒtt dolgozunk. Kicsit emberibb lĂ©gkörben. NĂĄlam az egyenlĂ”sĂ©g elvĂ©t hasznĂĄljuk. Valamit, valamiĂ©rt. Ha felborul az egyenlet egyik oldala, akkor baj van. De ezt mĂĄr megtanultĂĄk. Sorban kĂ©rdezik: "fĂ”nök Ășr, iszik mĂ©g egy kĂĄvĂ©t?" MagĂĄznak. ErrĂ”l sajna nem tudom leszoktatni Ăket. Meg a "fĂ”nöközĂ©ses" megszĂłlĂtĂĄsrĂłl. 05:15 A kocsi platĂłja körĂŒl ĂĄllunk, s dohĂĄnyzunk. TalĂĄlgatjĂĄk, ma vajon mit csinĂĄlunk. OsszĂĄk az Ă©szt. UgratjĂĄk egymĂĄst. Hagyom hadd Ă©lcelĂ”djenek. Csak akkor szĂłlok ha kezdene eldurvulni. De ilyenkor mĂĄr maguktĂłl mondjĂĄk: szĂ©pen beszĂ©ljĂŒnk mert zolibĂĄcsi nem szereti a csĂșnya beszĂ©det. 05:30 Elindulunk. Az Ă©n csoportom GĂĄrdonyban dolgozik. TĂĄvol a többiektĂ”l. A többi munkavezetĂ”tĂ”l. Ăk az Ă©n csalĂĄdom. MĂ©g ha roma szĂĄrmazĂĄsĂșak is. Folyamatosan velĂŒk vagyok. Van, amelyiket Ă©n tanĂtom olvasni, Ărni. TanĂtom a normĂĄlis Ă©let alapjait. (Ă©n, ki megbukott) Az Ășton hallgatom, mikĂ©nt Ă©bresztik az asszonyaikat, szeretteiket. Hogyan intĂ©zik ĂŒgyes, bajos dolgaikat. HosszĂș nap lesz ez is, mint mindegyik. 07:00 ElkezdĂ”dik a napi munka. Elmondom, hogy mit szeretnĂ©k, Ă©s hogy kinek mi lesz a feladata. MĂĄr tudom ki, kivel dolgozhat pĂĄrban s kivel nem. Itt mĂĄr nincs jĂłl hĂșzĂł Ă©s kevĂ©sbĂ© jĂłl hĂșzĂł ember. Azokat elkĂŒldtem haza gondolkodni, hogy mit is akarnak. Itt mindenki egyformĂĄn teljesĂt. MagĂĄĂ©rt, ugyan akkor a csapatĂ©rt. SokĂĄig tartott amĂg belĂ©jĂŒk sulykoltam: nincs "ĂN" csak "CSAPAT" De mĂ©gis a sok ĂN alkotja a CSAPATOT. Kicsit bonyolult de megĂ©rtettĂ©k. LegalĂĄbb is Ășgy lĂĄtszik. EzutĂĄn minden rutin szerint megy. Ha problĂ©ma adĂłdik, megbeszĂ©ljĂŒk. Napi 12-14 ĂłrĂĄt vagyunk egyĂŒtt. Ăs nem mĂșlik el nap problĂ©ma nĂ©lkĂŒl. 19:45 HazafelĂ© tartok. Halkan szĂłl a zene. A lenyugvĂł nap fĂ©nye aranyvörös szĂnĂ»re fest mindent. MĂĄr sötĂ©tsĂ©gbe hajlik az idĂ”, mire hazaĂ©rek. A hĂĄz ablakai sötĂ©ten nĂ©znek rĂĄm. Csak az egyiken Ă©ktelenkedik egy sötĂ©tebb ĂĄrny. Egy kartonlap. "Ez a hĂĄz eladĂł" MĂĄr nem tölt el semmilyen Ă©rzĂ©ssel. FelkĂ©szĂŒltem. Minden kĂ©szen ĂĄll a rĂ©szemrĂ”l. 20:45 ForrĂł vĂzben kĂ©nyeztetem fĂĄradt testem. FogmosĂĄs közben, hĂĄtrĂ©bb lĂ©pek, hogy jobban lĂĄthassam a testem a tĂŒkörben. Egyetlen gramm felesleg sincs rajtam. BĂĄr a hasamon mĂĄr nem rajzolĂłdnak ki Ă©lesen rekeszizmaim, 43 Ă©vesen nincs okom a panaszra. Gyors email lekĂ©rdezĂ©s, vĂĄlaszok. 22:00 Ez a legkorĂĄbbi idĂ”pont mire ĂĄgyba tudok kerĂŒlni. Az alvĂĄssal lesz egy kis problĂ©ma, mert a fĂŒrdĂ©stĂ”l teljesen regenerĂĄlĂłdik a testem. Ilyenkor nagyon fitt leszek. VetĂtĂ©ssel prĂłbĂĄlom magam ĂĄlomba hajtani. Ilyenkor Ă©n vagyok a fĂ”szereplĂ”, a magĂĄnyos hĂ”s, a szupersztĂĄr, aki mindenkit megment, segĂt a bajban...Ă©s egyszer csak megint Ă©breszt a telefon.
camel, 9:58
|
|
|
|
2011. augusztus 2., kedd |
|
|
0 |
|
|
----- -mĂĄr hosszĂș ideje beszĂ©lgettĂŒnk. NĂ©ha ki kellet szolgĂĄlnia de mindig visszatĂ©rt hozzĂĄm. Szeretek Yvettel beszĂ©lgetni. Szeretem, hogy mindig a szemembe nĂ©zve mondja amit mond. - Tudod Jaqes-i nem az a baj, hogy minden este valami kis tĂŒskĂ©t belĂ©m szĂșr. MĂĄr nem vĂ©rzik, de attĂłl mĂ©g ugyan Ășgy fĂĄj. LĂĄttam hatalmas Ă”zikebarna szemei opĂĄlosodni kezdenek. Gyorsan belekezdtem a "kicsit belehalok minden nap" refrĂ©nĂ» dalba. Az Ă©n fars hangommal. De a könnyei immĂĄr a nevetĂ©stĂ”l potyogtak. Kijött a pultbĂłl ĂĄtölelte a nyakam, kaptam kĂ©t cuppanĂłs puszit, majd arcĂĄt az arcomhoz szorĂtotta. - Jaqes-i. Ne igyĂĄl ennyit! Tönkre teszed magad teljesen. LĂĄtom a sorsod. Te nem ide valĂł vagy. ĂgĂ©rd meg, olyan leszel mint rĂ©gen. Kicsit zavarba jöttem a közelsĂ©gĂ©tĂ”l Ă©s attĂłl amit mondott. MĂ©g sosem bizalmaskodott velem. MĂĄr nem voltak vendĂ©gek de Mi mĂ©g beszĂ©lgettĂŒnk. MiĂłta Jenna elment, nem beszĂ©lgettem NĂ-vel. Aznap Ă©jjel a szokĂĄsosnĂĄl is rosszabban aludtam. Folytonosan Yvet szavai viszhagzottak minduntalan a fejemben. "-mĂ©g nagyon sok nĂ” van akit magadhoz emelhetnĂ©l, akik szerelemre, megĂ©rtĂ©sre, törĂ”dĂ©sre, gyengĂ©dsĂ©gre, figyelmessĂ©gre, olyan fĂ©rfira vĂĄgynak mint amilyen te vagy.."
camel, 14:13
|
|
|
|
2011. augusztus 1., hétfő |
|
|
0 |
|
|
------ Nyugodtan fekĂŒdt az ĂĄgyban. Hallgatta a madarak vidĂĄm csiripelĂ©sĂ©t az utcafront felĂ”l. MegprĂłbĂĄlt nem gondolni semmire, hisz egyetlen dĂ©lutĂĄn megvĂĄltozott, fenekestĂŒl felfordult egĂ©sz addigi Ă©lete. MĂĄr semminek nincs Ă©rtelme. S minden csak most nyer Ășj Ă©rtelmet. MegtörtĂ©nt az elkĂ©pzelhetetlen. Eltört a japĂĄn acĂ©l, összeomlott a rĂłmai katedrĂĄlis, elszĂĄllt a hit. A mĂșlt kĂ©pei rendszertelenĂŒl kavarognak fejĂ©ben. Jönnek, mennek, van amelyik elidĂ”zik, de legtöbbje csak ĂĄtutazĂłban elsuhan, nem maradnak sokĂĄig. Jaques mĂ©g sosem Ă©rezte a kiszolgĂĄltatottsĂĄg, teste törĂ©kenysĂ©gĂ©nek eme Ă©rzĂ©sĂ©t. Mindig hitte az Ă szemĂ©lye, teste, elnyĂ»hetetlen, s csak sajĂĄt maga tudja elpusztĂtani. Az ĂĄpolĂłnĂ” fölĂ© hajolt, hogy ellenĂ”rizze amit a monitorokrĂłl amĂșgy is lĂĄtott. BĂ”rĂ©nek kellemes Ă©deskĂ©s, enyhĂ©n virĂĄg illata volt. Most volt vĂĄltĂĄs s talĂĄn ezĂ©rt volt mĂ©g ennyire friss Ă©s intenzĂv az illat rajta. - intenzĂv. Ez talĂĄlĂł Ă©s morbid. Hisz itt fekszik az intenzĂv osztĂĄlyon. KörĂŒlötte gĂ©pek, karjĂĄban csövek. A csövek vĂ©gei kĂŒlönbözĂ” zacskĂłkhoz csatlakoznak amibĂ”l kĂ©tes folyadĂ©kok vĂĄndorolnak belĂ©. Az ĂĄpolĂłnĂ” vĂ©gigsimĂtja a homlokĂĄt. ĂrintĂ©se puha, selymes, langyos. NĂ”ies. Jaques kinyitja a szemĂ©t s egy a hĂșszas Ă©veinek vĂ©gĂ©n jĂĄrĂł barna hajĂș, barna szemĂ» nĂ”t pillant meg. - Szia Jaques, Ă©n Mariette vagyok. Hogy Ă©rzed magad? Van szĂŒksĂ©ged valamire? Hangja lĂĄgy kedves Ă©s mĂ©gis hatĂĄrozott volt. S a szeme mosolygott. - Köszönöm elvagyok. MegmondanĂĄd mennyi az idĂ”? Mariette felnevetett. Kivillantak hĂłfehĂ©r fogai, ahogy kacagott. DĂșs keblei megrĂĄzkĂłdtak. Az egĂ©sz lĂ©nye vidĂĄm tĂĄncot jĂĄrt. - NetĂĄn sietsz valahovĂĄ? Randira? Sajnos egy darabig be kell Ă©rned velem. Könnyed csĂłkot lehelt Jaques homlokĂĄra Ă©s szĂ©lvĂ©szkĂ©nt elviharzott. TĂĄvolodĂĄsĂĄban is hallatszott, ahogy nevetĂ©se kuncogĂĄssĂĄ csendesĂŒl. VisszasĂŒppedt az alaktalan vegetĂĄciĂł, lĂĄgy tengerĂ©be. Lehunyta szemĂ©t, mert Ășgy Ă©rezte nagyon elgyengĂŒlt. -Csak egy kicsit, gondolta. Nem hallotta lĂ©pteit. Csak egyszerĂ»en ott ĂĄllt az ĂĄgyĂĄnĂĄl mikor kinyitotta a szemĂ©t. KĂ©k farmer, szĂŒrke vĂĄszoning, szĂŒrke cipĂ”, szĂŒrke arc, s a mindig szomorĂș barna szempĂĄr melybe, ha belenĂ©zel, meglĂĄthatod a vilĂĄg összes szenvedĂ©sĂ©t. NyakĂĄban fĂ©nykĂ©pes kormĂĄnyzati belĂ©pĂ” lĂłgott. Biztos ennek segĂtsĂ©gĂ©vel jutott be. Jaquesot nĂ©zte. - Szevasz bratyĂł. Szarul nĂ©zel ki. Mondta. Hangja majdnem mĂ©ly, a nem karcos baritont sĂșrolja. Közelebb lĂ©pet, lĂĄtva, hogy Jaques a felĂŒlĂ©ssel kĂnlĂłdik. - Maradj csak, majd Ă©n. Kezeit Jaques hĂĄta alĂĄ csĂșsztatta Ă©s feljebb emelte az ĂĄgyban. Jaques ĂĄtfogta a vĂĄllait, hogy Ăgy segĂtsen magĂĄn Ă©s testvĂ©rĂ©nek a sĂșly elosztĂĄsĂĄban. PĂĄr mĂĄsodpercig Ășgy rĂ©mlett mintha ölelkeznĂ©nek. Mindketten annak szĂĄntĂĄk, de öröklött bĂŒszkesĂ©gĂŒk nem engedte meg, hogy nyĂltan szabad gĂĄtat engedjenek Ă©rzĂ©seiknek. Jaquesnak eszĂ©be jutott, talĂĄn akkor ölelkezett öccsĂ©vel ilyen bizalmasan, mikor nyolc Ă©vesen beszakadt alattuk a folyĂł jege. Akkor a megmenekĂŒlĂ©sĂŒk, az Ă©psĂ©gben viszontlĂĄtĂĄs, Ă©s a rĂ©mĂŒletĂŒkben fogvacogva bĂșjtak Ăgy össze. - Köszönöm, suttogta Jaques. Jean-Michel visszalĂ©pet az ĂĄgy vĂ©gĂ©hez. Onnan nĂ©zte bĂĄtyĂĄt. RĂ©g volt, talĂĄn öt Ă©ve is miĂłta beszĂ©ltek egymĂĄssal. De a baj feledteti a sĂ©relmeket. FelĂŒlkerekedik a csalĂĄdi kötelĂ©k a " vĂ©r szava". Egy ideig. Vagy elindul a megbĂ©kĂ©lĂ©s folyamata. Majd elvĂĄlik. - TĂ©ged is utolĂ©rt. Ăgy lĂĄtszik a mi generĂĄciĂłnk valami gĂ©nhibĂĄs egyedek lĂ©trejötte. Nem mondom, hogy ĂŒdvözöllek a klubban, mert nem ide illĂ”. Jaques nem szerette Jean-Michel nyers egyszerĂ» stĂlusĂĄt. NĂ©ha nagyon földhöz ragadtan Ă©s leegyszerĂ»sĂtve tudja lĂĄtni Ă©s mondani a dolgokat. - Tudod bratyĂł, sok sex Ă©s sok csokolĂĄdĂ©. Ez az egyetlen gyĂłgyszer erre. SzĂ©lesen mosolyogva adta elĂ”, az elĂ”re kitalĂĄlt vigasztalĂĄst. MĂ©g belekezdett ĂĄrnyaltabban kifejteni az ezzel kapcsolatos tapasztalatait, de Jaquest lehĂșzta egy lĂĄthatatlan kĂ©z az ĂĄlom mĂ©ly szĂnes vilĂĄgĂĄba, messzire ettĂ”l a rĂ©mĂĄlomtĂłl, messzire mindentĂ”l, ahol, ha felĂ©bred mindent elölrĂ”l kezdhet..
A mĂșltat mĂ©g Isten sem vĂĄltoztathatja meg. (BĂĄr idĂ”rĂ”l-idĂ”re több halandĂł is megprĂłbĂĄlja. - Svejk -)
camel, 8:40
|
|
|
|
2011. július 30., szombat |
|
|
0 |
|
|
-------- ..kĂ©t tenyere közĂŒl, Ăłvatosan csurgatta a vizes homokot a vĂĄr tetejĂ©re. Pierre ĂĄlmĂ©lkodva nĂ©zte. Arca piroslott a naptĂłl Ă©s az izgalomtĂłl. -bĂĄttya, hozol mĂ©Ă©Ă©g? Ez kĂ©rdĂ©s volt, hogy hozzon-e mĂ©g vizes homokot. -ElĂ©g lesz kiscsikĂł, nevetett Jaques. Megborzolta kisöccse fejĂ©t. Anyja kĂ©sĂ”i szerelmĂ©nek gyĂŒmölcse volt Pierre. Az ĂșjrakezdĂ©s mementĂłja. BecsĂŒlte anyjĂĄt amiĂ©rt, majd tizennyolc Ă©v utĂĄn, tĂșl tudott lĂ©pni. -bĂĄttya, mostan ajtĂł. -Rendben, de elĂ”bb vĂĄrni kell, mĂg egy kicsit szĂĄrad, mert kĂŒlönben összeomlik. Menj, szĂłlj anyĂĄnak, hogy nĂ©zze meg jĂł lesz-e. Ă a szakĂ©rtĂ”je. -CsikĂł hoz anyĂș. Jaques nĂ©zte mint tĂĄjolja be merre is lehet az anyja majd szĂ©lvĂ©szkĂ©nt mint egy kiscsikĂł elvĂĄgtat. DĂșs, mĂ©z szĂ”ke haja katonĂĄsra volt vĂĄgva, s valĂłsĂĄggal vilĂĄgĂtott. Pici lĂĄba sekĂ©ly nyomot hagyott a fövenyen. FejĂ©t elfordĂtva nĂ©zete a folyĂł partjĂĄn fĂŒrdĂ”zĂ”, piknikezĂ” embereket, akik önfeledten Ă©lveztĂ©k a napsĂŒtĂ©st Ă©s a folyĂł hĂ»s, de cseppet sem tiszta vizĂ©t. JĂșnius volt, de a folyĂł vĂzszintje a szokĂĄsosnĂĄl magasabb volt. IdĂ©n sok esĂ” esett a vĂzgyĂ»jtĂ” terĂŒletĂ©n, Ăgy folyamatosan ĂĄradt. De ez nem zavart senkit sem. Csak hĂ»sölni, kikapcsolĂłdni akartak a forrĂł hĂ©tvĂ©gĂ©n. FelĂĄllt, hogy kinyĂșjtĂłztassa lĂĄbait. Ekkor hallotta meg a sikoltozĂĄst. A folyĂł felĂ© fordult. Sokan voltak a vĂzben, mĂ©g többen a parton. Szeme egybĂ”l a "forgĂłra" fĂłkuszĂĄlt. Az örvĂ©ny szĂ©lĂ©n ketten kĂŒszködtek. Jaques futĂĄsnak eredt a folyĂł felĂ©. A sok ĂĄlldogĂĄlĂł most csak Ăștban volt. VĂ©kony teste hasĂtotta a levegĂ”t, s egy alakot elsodort a vĂĄllĂĄval. Nem Ă©rt rĂĄ elnĂ©zĂ©st kĂ©rni. ElĂ©rte a folyĂł szĂ©lĂ©t. Meg egy lĂ©pĂ©s Ă©s mĂĄr a bokĂĄjĂĄig fog Ă©rni a vĂz, s innen kell elrugaszkodnia, mert utĂĄna mĂĄr nem fog tudni lendĂŒletbĂ”l ugrani. A szĂĄmĂtĂĄs jĂł volt, de a levegĂ”vĂ©telhez nem kalkulĂĄlta hozzĂĄ a hĂșsz mĂ©ternyi sprintet. ElrĂșgta magĂĄt a folyóågytĂłl, teste Ăvbe hajlott, annyi levegĂ”t szĂvott a tĂŒdejĂ©be amennyit csak tudott. Az ĂĄradĂł zavaros vĂz összezĂĄrĂłdott, körĂŒlötte. Nem hallotta a vĂz jellegzetes gurgulĂĄzĂł hangjĂĄt, most nem volt idĂ” eggyĂ© vĂĄlni vele. Csak az adrenalin dĂŒbörgött a fĂŒlĂ©ben s fojtogatta torkĂĄt. A zavaros vĂzben semmit sem lĂĄtott. A tĂŒdeje tiltakozott az oxigĂ©nhiĂĄny miatt. -Feljebb kell emelkednem, levegĂ”t kell kieresztenem mondogatta magĂĄban. MĂ©g egy kicsit, csak egy kicsit tarts ki. Itt kell lenniĂŒk. Istenem, add, hogy odaĂ©rjek a vĂz alatt, mert csak Ăgy van esĂ©lyem! MegĂ©rezte, hogy hĂșzza maga felĂ©. Gyermekkora dĂ©mona. HĂĄt eljött a pillanat Ă©s most kell szembenĂ©znie Ă©s megkĂŒzdenie vele. Eddig halogatta, s most egy igazsĂĄgtalan, esĂ©lytelen helyzetben, felkĂ©szĂŒletlenĂŒl KELL helytĂĄllnia. Hallotta, mint csobban a vĂz a kapĂĄlĂłdzĂł testek körĂŒl. -HĂĄt ideĂ©rtem!!!! Köszönöm Ă Nagy Istenem, köszönöm. A felszĂn felĂ© tempĂłzott. A vĂz milliĂł darabra robbant, ahogy a felszĂnre Ă©rt. Fuldokolva, kapkodva szĂvta magĂĄba a friss levegĂ”t. ElĂ”tte az örvĂ©ny szĂ©lĂ©n, egy anya prĂłbĂĄlta meg a felszĂnen tartani gyermekĂ©t, aki a rĂ©mĂŒlettĂ”l folyamatosan sikoltozott. MĂĄr többet voltak a vĂz alatt, mint fölötte. Jaques ĂĄtfĂ»zte a karjĂĄt a gyerek mellkasĂĄn keresztĂŒl Ă©s taposĂĄsbĂłl ĂșszĂĄsra vĂĄltott. Teljes erejĂ©bĂ”l hĂșzta fĂ©l karjĂĄval, de alig haladt. VisszafordĂtotta fejĂ©t Ă©s lĂĄtta, hogy a gyerek az anyja fĂŒrdĂ”ruhĂĄjĂĄt markolja görcsösen. Reflex szerĂ»en le akarta vĂĄlasztani a gyerek kezĂ©t a ruhadarabrĂłl. De meggondolta magĂĄt. Tudta Ășgy sem eresztenĂ© el. Visszafordult Ă©s Ășszott. A fĂ©lelem ismĂ©t ĂĄtjĂĄrta testĂ©t s Ășjabb adag adrenalint pumpĂĄlt belĂ©. TöbbĂ© mĂĄr nem gondolkozott csak az ĂŒtemeket szĂĄmolta. HĂșz, hĂșz, levegĂ”t a vĂzbe, fej ki, levegĂ” be, fej vĂzbe, hĂșz, hĂșz! Reszketett a lĂĄba mikor partot Ă©rt. Kisöccse ölelgette a combjĂĄt Ă©s zokogta: bĂĄtya,bĂĄtya,bĂĄtya!.. "E közben a nyĂĄj a parton nyugodtan legelĂ©szett"
camel, 23:42
|
|
|
|
2011. július 29., péntek |
|
|
0 |
|
|
------ "...életében egyszer énekel, mikor a torkåt egy hegyes tövisre nyårsalja fel, de akkor olyan gyönyörûen, hogy maga az Isten is gyönyörködve hallgatja...."
..kifulladva fekĂŒdtek egymĂĄssal szemben az ĂĄgyon. Jaques lĂĄgyan simogatta Jenna testĂ©t. Ujjai lassan siklottak a lĂĄny hĂĄtĂĄn a feszes fenekĂ©tĂ”l a nyakszirtjĂ©ig majd vissza. Jenna kinyitotta szemĂ©t Ă©s Jaquesra nĂ©zet. Jaques elmosolyodott, majd hirtelen elkomorodott ahogy elmerĂŒlt a hihetetlen zöld szempĂĄr tengerĂ©ben. Beleolvadt a zöld Ă©s halvĂĄnykĂ©k vĂĄltozĂĄsĂĄba. AkĂĄr a tenger gondolta. A tenger mely sosem okoz csalĂłdĂĄst. Ha megĂ©rted, s befogadod, Ă” is befogad. Nem ĂgĂ©r, de mindent odaad. Jenna hirtelen felkönyökölt. -Mire gondolsz? Ăgy tudsz nĂ©zni, hogy beleborzongok. Mintha bennem lennĂ©l. Szeretem, ha Ăgy nĂ©zel rĂĄm, kuncogta. -TĂ©ged csodĂĄllak. Olyan a szemed mint a sima Ă©s a haragvĂł tenger egyszerre. -Mondjad mĂ©g, mĂ©g!!! Ăs szeress nagyon. Ăs ne hagyj el sosem. Azt nem Ă©lnĂ©m tĂșl. Engem mĂ©g sosem szerettek Ăgy, csak a testemet. Te mindig figyelsz rĂĄm. MĂ©g szerelmeskedĂ©s közben is. Jaques lĂĄtta mint gyĂ»lnek a könnyek szemĂ©ben. MielĂ”tt legördĂŒltek volna, lecsĂłkolta s gyengĂ©den a hĂĄtĂĄra fordĂtotta a lĂĄnyt. FölĂ© hajolva kisimĂtotta arcĂĄbĂłl izzadsĂĄgtĂłl nedves hajĂĄt s halkan suttogta, szeretlek. KĂ©sĂ”bb a kocsiban Jenna nem bĂrta tovĂĄbb Ă©s ĂșjbĂłl megkĂ©rdezte. -Ugye jĂł volt neked Ă©des? Jaques tudta, hogy eljön ez a pillanat. PrĂłbĂĄlta odĂĄzni. De mĂĄr nem lehet. MĂĄr nincs több kitĂ©rĂ” vĂĄlasz. Nagyot nyelt. Mennyivel egyszerĂ»bb gondolatban megfogalmazni, mint kimondani. Ha kimondod, akkor mĂĄr elveszti a varĂĄzsĂĄt. Ăres frĂĄziskĂ©nt konganak a szavak. Hogyan mondja el szavakkal az Ă©rzĂ©st, mely egyszerre emeli a magasba s vele egyĂŒtt hal meg egy pillanatra. MegszĂ»nik a vilĂĄg. Csak a fĂĄjdalmasan gyönyörĂ» pulzĂĄlĂĄs lĂŒktet egĂ©sz testĂ©ben amely a vĂ©gĂ©re gyomorszorĂtĂłan megkeseredett, a felismerĂ©ssel, Jenna becsapta. -Nekem nagyon jĂł volt. S mielĂ”tt mĂ©g bĂĄrmit mondanĂĄl is szeretnĂ©lek megkĂ©rni, többĂ© ne jĂĄtszd el az orgazmust. Jobban bĂĄnt az, hogy becsaptĂĄl, mint az hogy nem tudtam beteljesĂteni a vĂĄgyaid. Ăs az utĂłbbi sem kellemes Ă©rzĂ©s nekem. Szeretlek Ă©s szeretnĂ©lek boldoggĂĄ tenni. De ehhez ketten kellĂŒnk. Jenna mereven bĂĄmult elĂ”re. Teste megfeszĂŒlt. VĂvĂłdott önmagĂĄval. Nem nĂ©zet Jaquesra. -Tudod, kezdte kis idĂ” elteltĂ©vel, eddig mĂ©g senki nem jött rĂĄ, csak eljĂĄtszom, hogy eljutottam a csĂșcsra. Nekem csak nagyon ritkĂĄn adatik meg ez a luxus. ĂgĂ©rem, többĂ© nem fordul elĂ”. BocsĂĄss meg Ă©des!.... -Elmondod, hogyan jöttĂ©l rĂĄ? MĂĄr ismĂ©t mosolyog, ahogy csak Ă tud mosolyogni. Mosolyog a szeme, Ă©letre kel az arca. Közelebb hĂșzĂłdik Jaqueshoz, vĂĄllĂĄra hajtja a fejĂ©t, Ă©s onnan csacsogja: LĂ©gyszi, lĂ©gyszi, lĂ©gyszi!!!!! Naaaa!!! -Nem tudom pontosan megfogalmazni. De megĂ©rzem. Abban a pillanatban hatalmas forrĂłsĂĄg önt el. Tudod,...... ott. S nekem az a leggyönyörĂ»bb Ă©rzĂ©s, ami szavakkal leĂrhatatlan. TalĂĄn zenĂ©vel tudnĂĄm kifejezni. Mert a zene ĂĄtjĂĄrja a tested. Simogat, cirĂłgat, becĂ©zget, csĂłkol, elringat, s a lelkedig hatol. -Ăn is az elsĂ” pillanatban megĂ©reztem, hogy te kĂŒlönleges fĂ©rfi vagy. MĂĄr nem engedlek el soha. Nem adlak senkinek. Csak az enyĂ©m vagy, s ha nem lehetsz az enyĂ©m...akkor senkiĂ© sem leszel!!!!
"..ez a csodås teremtmény, a tövismadår"
camel, 22:57
|
|
|
|
2011. július 28., csütörtök |
|
|
0 |
|
|
------ Kezeit csĂłkolom, Jaques Mayol vagyok. -DrĂĄgasĂĄgom!!! Meg van mĂ©g a "kis"hĂĄz!! Jöttök ma? -SajnĂĄlom de... - Jaq-i!!! Baj van? - Nem. Csak mĂĄra egy kis meglepit kĂ©szĂtettem. - Ah!!! De ha mĂ©g is meggondolnĂĄtok magatokat?.. - Jelentkezem? Nehezen mĂșlik az idĂ”. Csendes a rendezĂ”. Minden perc egy örökkĂ©valĂłsĂĄgnak tĂ»nik. A fejhallgatĂłban lĂĄgy dallamok. Most ez is fĂĄjdalmas. Minden NĂ©lkĂŒle töltött perc fĂĄjdalmas. A lĂ©pcsĂ”hĂĄzban vĂszhangzik lĂ©pteinek koppanĂĄsa. Ărdekes, hogy napközben sosem figyelt mĂ©g fel rĂĄ. Kopp, kopp, kopp. Energikus, cĂ©ltudatos. ElĂ”ször kopog az ajtĂłn. -gyere Jaqes!!! Bertrand mosolyog. Mint mindig. Jaqes megcsodĂĄlja az Ă©lettel teli meleg barna szemeket. HihetetlenĂŒl tiszta, ĂĄttetszĂ”. A mosolya szĂ©les, bĂĄr az idĂ” nem mĂșlt el nyomtalanul, kis gödrĂ”cskĂ©k ĂŒlnek mind kĂ©t vĂ©gĂ©ben. JĂł lenne Ăgy megöregedni. -KĂĄvĂ©t? -Igen kĂ©rnĂ©k. -KorĂĄn jöttĂ©l ma is. Mint mindig. Rossz alvĂł vagyok. De tudja Ă is. De ez a mai nap valahogy mĂĄs. FeszĂt belĂŒl. A vĂĄrakozĂĄs. Nem szeretek vĂĄrni. Lassan kortyolom a kĂĄvĂ©t. - Mennyit aludtĂĄl? - Egy kis szĂvessĂ©get kĂ©rnĂ©k. - Az van!!! Lassan gördĂŒl ki az autĂłval. ZakĂłja zsebĂ©ben megcsördĂŒl a telefon. Jenna felkapja fejĂ©t az ismeretlen hangra. LazĂĄn kiveszi a telefont Ă©s ĂĄtadja Neki. - TĂ©ged keresnek. Jenna a tenyerĂ©n tartja a miniatĂ»r mobilt. Zöld szeme csodĂĄlkozva bĂĄmulja. Ez.. Te megvetted?? De.. SzĂ©tnyitja. Bertrand lĂĄgy basszusa köszönti. A tenyerĂ©ben tartja. Jaqes a szeme sarkĂĄbĂłl figyeli. KĂ©t könnycsepp indul el a szemĂ©bĂ”l. Szipogva bĂșjik hozzĂĄ!!! - Nem is Ă©rdemlem meg, hogy ennyire figyelmes vagy hozzĂĄm? BelefĂșrja az arcĂĄt a nyakĂĄba. Jaqes kĂŒszködik könnyeivel. Lassan tĂșlcsordulnak az Ă©rzĂ©sek.. Istenem segĂts, hogy ne lĂĄtassak gyengĂ©nek!!!
camel, 22:36
|
|
|
|
2011. július 27., szerda |
|
|
0 |
|
|
MegtalĂĄltam elveszettnek hit naplĂłm!!!
Caecilius, hĂĄtĂĄt egy mohĂĄs fa törzsĂ©nek tĂĄmasztotta. Jaqes, rajongĂĄssal figyelte NagyBĂĄttya minden mozdulatĂĄt. MegprĂłbĂĄlta utĂĄnozni, majmolni Ăt. ElvĂ©gre ez kivĂĄltsĂĄg volt szĂĄmĂĄra!! Erre vĂĄrt! KĂ©szĂŒlt! S mĂ©g csak hat Ă©ves volt. Ăs nem Ă©rtette, a nagy mocsĂĄr, s a semmi közepĂ©n, mit lehet nĂ©zni. LĂĄtni. Ărezni. Caecilius, tĂŒrelmes volt. ElĂ©g volt egy szĂł, egy hunyorĂtĂĄs. Jaqes fogĂ©kony volt mindenre. ElvĂ©gre, a "NagyfiĂșk" legnagyobbikĂĄval lehetett. Hat Ă©vesen szĂĄmolt, Ă©s mĂĄr a betĂ»vetĂ©s, Ă©s olvasĂĄs rejtelmeibe merĂ©szkedett. -bĂĄttya.. mire vĂĄrunk? Caecilius nem vĂĄlaszolt. Csak merenget. Jaqes megprĂłbĂĄlt, "lazĂtani, nem gondolni semmire". De kicsiny fejĂ©ben, folyamatosan hömpölyögtek a gondolatok. MiĂ©rt, miĂ©rt, miĂ©rt, hogyan, Ă©s az miĂ©rt? Mindegy. Akkor Ă©n is csak ĂŒlök. Milyen Ă©rdekes… A nap nem csak fĂ©nyt ĂĄraszt. Ahogy beszĂ»rĂ”dik a fĂĄk levelein, Ă©letre kell. MilliĂł szĂnre bomlik. A szĂ©l sustorog. Ahogy a levelek egymĂĄshoz Ă©rnek. MĂĄr a madarak, Ă©s a rovarok hangjai sem önĂĄllĂłak. Minden egyĂŒtt, Ă©s egyszerre, Ă©s mĂ©gis önĂĄllĂłan alkotnak egĂ©szet. Meghallod a "csend Ă©s mindensĂ©g" hangjĂĄt. -hĂĄt erre gondolt a BĂĄttya!!! Mikor azt mondta "maradj csendben Ă©s hallgasd a zenĂ©t"
Csak hĂĄt hat Ă©vesen nagyon nehĂ©z. De ha vele akar maradni. Alkalmazkodik. Vagy Ă©rdemtelennĂ© vĂĄlik. Ăgy meg "koravĂ©n" lesz. Az utĂłbbit vĂĄlasztotta. Nem bĂĄnta meg. OtthonrĂłl hozott egyenes jellem, Ă©s a nem mindig elĂ”nyökkel jĂĄrĂł, "NĂ”i gondolkodĂĄs" Ă©s Ă©rzelmessĂ©g, hosszĂș tĂĄvon, lelki egyensĂșlyt hozott.
A temetĂ©sĂ©n..nem sĂrt. BĂĄr nem csak NagybĂĄttyĂĄt, Vele ApjĂĄt is temette. De mĂĄsnap. EgyedĂŒl. MĂĄr nem kellet uralkodnia Ă©rzĂ©sein. Ezt is Ă tanĂtotta. Ăs mĂ©g mi mindent!!
camel, 23:43
|
|
|
|
2011. június 3., péntek |
|
|
5 |
|
|
Amit ma megtehetsz azt ne halaszd holnapra. Ez egy nagyon jĂł igaz Ă©s valĂłs mondĂĄs. Kerestem Ă©letem rövid Ă©s megrĂĄzĂł szakaszĂĄnak elmentett naplĂł vĂĄltozatĂĄt, de nem talĂĄltam sehol. Mert lusta voltam lementeni a gĂ©pemrĂ”l. Ăgy Ășjra kezdem. Mint az Ă©letem is. Nem tudom hanyadszor. De most mĂĄs lesz. MitĂ”l is lenne mĂĄs? Majd elvĂĄlik. 1 azaz egy bejegyzĂ©sem megmaradt. ObeliszkkĂ©nt ĂĄlljon itt.
"Leblokkoltam, amikor meglĂĄttam. HĂșsz, maximum huszonöt percnyi idĂ”t adtam magamnak. Ennyi idĂ” elteltĂ©vel biztos sĂŒrgĂ”s elintĂ©znivalĂłja akad. Bemutatkoztunk egymĂĄsnak. Döbbenet. A teljes nevĂ©vel. ĂltalĂĄban, csak a regisztrĂĄciĂłs kamu nĂ©vvel mutatkoztak be eddig nekem. EgymĂĄssal szemben ĂŒltĂŒnk. FelvĂĄltva beszĂ©ltĂŒnk. Nem csak beszĂ©ltetett. Ăszrevette rajtam a feszĂŒltsĂ©g, az idegessĂ©g jeleit. Kedvesen kĂ©rdezett rĂĄ. A fĂ©lhomĂĄlyban is Ă©szrevettem kĂ©k szemĂ©nek, ĂĄrnyalati vĂĄltozĂĄsait. RĂĄcsodĂĄlkoztam a felfedezĂ©sre. Nehezebbnek gondoltam. S lĂĄm! Egy kis termĂ©szetes segĂtsĂ©ggel, tĂșljutottam a kezdeti nehĂ©zsĂ©gen. MĂĄr lazĂĄn, a szĂ©ken hĂĄtradĂ”lve Ă©lveztem a tĂĄrsalgĂĄst. Eljött a bĂșcsĂș ideje. A gyomrom ismĂ©t görcsbe rĂĄndult. Kedvesen vĂ©gigsimĂtott az arcomon. De ettĂ”l csak fokozĂłdott a szorĂtĂĄs. MerevvĂ© vĂĄltozott a tartĂĄsom. FelajĂĄnlotta a mĂĄsnapi ismĂ©t lĂĄtĂĄs lehetĂ”sĂ©gĂ©t. Ekkor mĂĄr nem voltam ura többĂ© a helyzetnek. SĂ”t! Semminek sem. Nagyon butĂĄnak Ă©reztem magam.
SokĂĄig vĂĄlogattam a ruhĂĄim között. Elszöszmötöltem a vasalĂĄssal is egy darabig. Nagyon kĂ©szĂŒltem. Mint a szorĂtĂĄs is a gyomromban. FordĂtott arĂĄnyban az idĂ” mĂșlĂĄsĂĄval. Istenem! Negyven-hĂĄrom Ă©vesen, mintha az elsĂ” talĂĄlkozĂĄsra kĂ©szĂŒlnĂ©k.
Ugyan annĂĄl az asztalnĂĄl, ugyan Ășgy ĂŒltĂŒnk, mint elĂ”zĂ” este. MĂĄr mosolyogni is lĂĄttam. BĂĄjos volt. EgyszerĂ»en Ă©letre kelt az arca. Belefeledkeztem. De csak rövid ideig tartott. Hamar korrigĂĄlta. Nem volt szĂŒnet, kĂnos csend a tĂĄrsalgĂĄsunkban. Nagyon Ă©lveztem. Nem irĂĄnyĂtott egyikĂŒnk sem. Csak Ășgy spontĂĄn jött minden. Semmi hĂĄtsĂł szĂĄndĂ©k, vagy alakoskodĂĄs nĂ©lkĂŒl. - Ăgy szeretnĂ©k hozzĂĄd bĂșjni. Lehet? KĂ©rdezte alig halhatĂłan. MegĂĄllt az ĂŒdĂtĂ”s pohĂĄr a kezemben. SzĂvem hevesen kalapĂĄlt. Kihallatszott. KörĂŒlnĂ©ztem a helysĂ©gben. Szemem pĂĄros ĂŒlĂ”alkalmatossĂĄgot kereset. Hihetetlen. MögöttĂŒnk meg is lĂĄttam. - KöltözzĂŒnk ĂĄt oda. Mutattam a helyre. BĂłlintott s mĂĄr szervĂroztam is. A pincĂ©rek nem kis meglepetĂ©sĂ©re. - Bocs, mondtam lazĂĄn (amin magam is elcsodĂĄlkoztam) de ez szimpatikusabb. HozzĂĄm bĂșjt. Szorosan. Ătöleltem a vĂĄllĂĄt, felnĂ©zett rĂĄm s ajkaink önĂĄllĂłsĂtottĂĄk magukat, mohĂłn egymĂĄsra talĂĄltak. Beleremegtem. Ă is. SokĂĄig ĂŒltĂŒnk összebĂșjva, ölelkezve, csĂłkolĂłzva. - Ez akkor mĂĄr randinak szĂĄmĂt? Megdöbbentett a kĂ©rdĂ©se. Ezek szerint olvasta a naplĂłm. Nem emlĂtette. - Igen. Akartam mondani. De valaki mĂĄs szĂłlt belĂ”lem. Ismeretlen mĂ©ly, karcos hang. Mosolygott. A szeme is.
Nem tudtam elaludni. Az ĂĄtĂ©lteket prĂłbĂĄltam Ă©rtelmezni, magyarĂĄzatott talĂĄlni. Hamar rĂĄjöttem, nem kell semmilyen magyarĂĄzat. EgyszerĂ»en csak meg Ă©s ĂĄt kell Ă©lni. Hagyni az ĂĄradattal sodortatni. SMS riasztott fel merengĂ©sembĂ”l. Titkon remĂ©ltem Ă Ărt. Ăs valĂłban. De mit! ElĂ©rzĂ©kenyĂŒltem. De jĂł, hogy nem lĂĄt senki.
Nem akart a „helyĂŒnkre” beĂŒlni. ĂrtetlenĂŒl, zavartan ĂĄlltam. Akkor. Most mi Ă©s hogyan legyen? SötĂ©t volt a vak ĂștleĂĄgazĂĄs mĂ©lyĂ©n. Az elsĂ” ĂŒlĂ©seken ĂŒcsörögtĂŒnk. Most mĂĄr, hogy nem lĂĄttuk egymĂĄst, kicsit akadozott a beszĂ©lgetĂ©s. Megint az a furcsa szorĂtĂł Ă©rzĂ©s vett erĂ”t rajtam. Ăllunk a kocsi mellet Ă©s cigarettĂĄzunk. A felizzĂł parĂĄzsnĂĄl nĂ©zem az arcĂĄt. Vajon miĂ©rt jött el ismĂ©t. Mi vonzza egy magamfajta megkeseredett s mĂĄr nem Ă©ppen fiatal fĂ©rfihez. - BeĂŒlnĂ©l velem a hĂĄtsĂł ĂŒlĂ©sre? Hogy oda tudjak bĂșjni hozzĂĄd? SzeretnĂ©m. ForrĂłsĂĄg, Ă©s zavarodottsĂĄg futott ĂĄt rajtam. Nemet akartam mondani. Nem akartam. MĂ©g nem. Nem voltam felkĂ©szĂŒlve. Ăreztem testemben felszabadulĂł adrenalin mindent ĂĄthatĂł kesernyĂ©sen Ă©des lĂŒktetĂ©sĂ©t. Remeget mindenem s minden körĂŒlöttem. - Igen. VĂĄlaszoltam. Nem is Ă©rtettem ki vagy mi vĂĄlaszolt az Ă©n hangomon. IsmĂ©t hozzĂĄm bĂșjt. Szorosan. Nagyon szorosan. Magamba szĂvtam illatĂĄt. Citrus Ă©s rĂłzsa keverĂ©ke. A rĂłzsa illat dominĂĄlt. Mercedes rĂłzsĂĄnak van ilyen intenzĂv illata. Kora nyĂĄr elejĂ©n, este, esĂ” utĂĄn, vagy kora hajnalban, mikor a szirmok mĂ©g nem nyĂlnak ki teljesen, de a harmat segĂt az illĂłolaj kipĂĄrolgĂĄsĂĄnak. Ilyenkor nem ĂĄtok a szaglĂĄsom. VĂ©rem mĂ©g vadabbul szĂĄguldott. ElhĂșzĂłdott tĂ”lem s eltolt magĂĄtĂłl. - Szeretlek. Halkan mĂ©gis hatĂĄrozottan mondta. NĂ©mĂĄn ĂŒltem. MĂĄr nem lĂŒktetett bennem semmi. Helyette hirtelen csordultig telt minden. Torkomat szorĂtotta. Az egĂ©sz vilĂĄg bele fĂ©rt volna a szĂvembe, lelkembe, s mĂ©g sem fĂ©rt bele egy borsĂłszem sem. Ăreztem minden szerelmet, fĂĄjdalmat, gyönyört, örömöt, bĂĄnatot, remĂ©nyt, csalĂłdĂĄst, mindent mi csak Ă©rzĂ©sbĂ”l fakad. Valami kifolyt a szemembĂ”l. ElfordĂtottam fejem. - BocsĂĄnat. Ezt nem lett volna szabad mondanom. MĂ©g nem. Neked tĂșl korai. De, ki kellet mondanom.
Nem jött ĂĄlom a szememre. Helyette, Ă©rzelmek kavalkĂĄdja talĂĄlt helyet testembe, lelkembe, szĂvembe. Beköltöztek. ĂrvĂ©nylettek, forogtak. AkĂĄr egy lĂ©lekvesztĂ” a viharos ĂłceĂĄnon. Semmi nem biztos Ă©s mĂ©g is minden egyĂ©rtelmĂ». Tiszta. Behunyt szemmel is lĂĄttam ĂT. EgĂ©sz lĂ©nyĂ©t. Törött szĂvem mĂ©g jobban sajgott. Hol enyhĂŒlt, hol erĂ”södött. Ahogyan a lĂ©lekvesztĂ” kĂŒzdött a tĂșlĂ©lĂ©sĂ©rt.
MikĂ©nt tudtam volna, elmondani neki mit Ă©rzek? Hogy, nem villĂĄmcsapĂĄskĂ©nt Ă©rkezett. Nem volt földindulĂĄs. Helyette, csendesen lopĂłdzott a szĂvembe. S mire Ă©szrevettem mĂĄr ĂĄtjĂĄrta mindenem. BefĂ©rkĂ”zött a gondolataimba. A mindennapok kavalkĂĄdjĂĄban önĂĄllĂł rĂ©szt követelve magĂĄnak. MegvĂĄltoztatva mindet. Ăjra zenĂ©t hallgatok a kocsiban. Hangosan. Az ismert szĂĄmokat Ă©nekelve. KihĂșzott hĂĄttal szemem nem lesĂŒtve jĂĄrok az utcĂĄn.
Beleszerelmesedett, megszerzett, autĂłm hĂĄtsĂł ĂŒlĂ©sĂ©n, szorosan összebĂșjva ĂŒltĂŒnk Ă©s beszĂ©lgettĂŒnk. KezĂ©t becsĂșsztatta a pĂłlĂłm alĂĄ. ForrĂł tenyere Ă©gette a bĂ”röm. LĂĄgyan simogatta a mellkasom, vĂĄllam, nyakam. Lassan haladt a keze, s nyomĂĄban felperzselte a bĂ”röm. Behunyt szemmel fogvacogva, Ă©ltem ĂĄt minden millimĂ©ternyi haladĂĄsĂĄt. ĂrzĂ©ssel, szerelemmel jĂĄtszott testemen. Most Ă©reztem elĂ”ször igazĂĄn, milyen is az ha, szerelmesen Ă©rnek hozzĂĄm. TöbbĂ© nem Ă©rem be kevesebbel. - szeretnĂ©k melletted Ă©bredni, csĂșszott ki a szĂĄmon. MegbĂĄntam. Teste megmerevedett. Ăreztem, most ismĂ©t nagyon butĂĄn viselkedtem. De kimondtam. Ez ellen mĂĄr nem tehettem.
A reggel beszĂ»rĂ”dĂ” fĂ©nyĂ©nĂ©l nĂ©ztem az arcĂĄt. Charlie dala jutott az eszembe „ ..az aki szĂ©p, az reggel is szĂ©p, mĂ©g ha össze is gyĂ»rte az ĂĄgy…” Megmosolyogtam. Nem mertem moccanni sem. FĂ©ltem megtörik a pillanat szĂ©psĂ©ge. Hirtelen vĂĄgyat Ă©reztem, hogy szorosan magamhoz öleljem. Hogy megĂ©rezhesse, mit elmondani nem tudok. Mert nincs rĂĄ szĂł, kifejezĂ©s. Nem tudja Ă©lethĂ»en visszaadni semmi. HĂĄlĂĄs voltam, amiĂ©rt mellette Ă©bredhettem. Ugyan akkor felĂ©bredt mohĂłsĂĄgom is. Minden reggel Mellette akarok Ă©bredni. Megborzongtam. Nem lehetek ennyire elĂ©gedetlen. Kinyitotta szemĂ©t. HalvĂĄnykĂ©k szĂnben tĂŒndökölt, majd lassan vĂĄltozott mĂ©lykĂ©kre. Olyanra, mint a legtisztĂĄbb Ă©s legmĂ©lyebb tengerĂĄrok szĂne. CsodĂĄlatos volt. Megsimogattam az arcĂĄt. Mosolygott. Az egĂ©sz arca. Elakadt a lĂ©legzetem, szĂ©psĂ©gĂ©tĂ”l. MegcsĂptem a karjĂĄt. - Ă©bren vagy KisCicĂĄm. Nem ĂĄlmodsz! Behunyta szemĂ©t, Ă©s mĂĄr nem mosolygott. - Akkor nem ĂĄlmodom, ha holnap mĂ©g midig mellettem leszel. Szorosan öleltem Ă©s Ășgy sĂșgtam alig hallhatĂłan, fĂŒlĂ©be. Szeretlek.
Nem tudom, Ă©s nem akarom tudni, meddig tart SzerelmĂŒnk. KĂ©t sebzett lĂ©lek egymĂĄs gyĂłgyĂtĂĄsĂĄban leli boldogsĂĄgĂĄt. EgyikĂŒnk sem meri elhinni: lehetsĂ©ges, hogy ez megtörtĂ©nhetett velĂŒnk. Ăn elfogadom az Ă©rzĂ©sek kavalkĂĄdjĂĄt. Nem keresem a miĂ©rteket. Mert fĂ©lek, lemaradok valami nem e földi Ă©rzĂ©srĂ”l. Minden percet Ășgy Ă©lek meg, mint ha az lenne az utolsĂł. Csak annyit tervezek elĂ”re, hogy minden pillanatot egyĂŒtt tudjunk ĂĄtĂ©lni. Ăs ezĂ©rt minden követ megmozgatok. Nem kis kihĂvĂĄs. De vĂ©gre van Ă©letcĂ©lom. Ăs ismĂ©t szeretnĂ©k Ă©lni. Most azĂ©rt imĂĄdkozom estĂ©nkĂ©nt, hogy a reggel Ă©letben talĂĄljon. Ă egyenlĂ”re, viaskodik. ĂnmagĂĄval. Nem tudja feldolgozni, hogy szeretem. ĂnmagĂĄĂ©rt. A teljes egĂ©sz NĂ”t. Nem Ă©rti, hogy tudott eddig lĂ©tezni, ilyen Ă©rzelmek, Ă©rzĂ©sek nĂ©lkĂŒl. Szerelmem ĂĄtsegĂti majd lassan. De tudom hosszĂș ideig el fog tartani. IdĂ”m, mint a tenger!! Hiszen megadatott, hogy rĂĄm talĂĄljon. Ăn mĂĄr nem sietek.
„ajĂĄnlom soraim, azoknak az embereknek, akik mĂ©g nem Ă©reztĂ©k egy kĂ©z Ă©getĂ” erejĂ©t, a csĂłkban rejlĂ” szĂ©dĂŒlĂ©st, az ölelĂ©s varĂĄzsĂĄt”
camel, 23:58
|
|
|
Kedves naplĂłm...
camel, 23:48
|
|
|
|
| |