2011. augusztus 1., hétfő |
|
|
0 |
|
|
------ Nyugodtan fekĂŒdt az ĂĄgyban. Hallgatta a madarak vidĂĄm csiripelĂ©sĂ©t az utcafront felĂ”l. MegprĂłbĂĄlt nem gondolni semmire, hisz egyetlen dĂ©lutĂĄn megvĂĄltozott, fenekestĂŒl felfordult egĂ©sz addigi Ă©lete. MĂĄr semminek nincs Ă©rtelme. S minden csak most nyer Ășj Ă©rtelmet. MegtörtĂ©nt az elkĂ©pzelhetetlen. Eltört a japĂĄn acĂ©l, összeomlott a rĂłmai katedrĂĄlis, elszĂĄllt a hit. A mĂșlt kĂ©pei rendszertelenĂŒl kavarognak fejĂ©ben. Jönnek, mennek, van amelyik elidĂ”zik, de legtöbbje csak ĂĄtutazĂłban elsuhan, nem maradnak sokĂĄig. Jaques mĂ©g sosem Ă©rezte a kiszolgĂĄltatottsĂĄg, teste törĂ©kenysĂ©gĂ©nek eme Ă©rzĂ©sĂ©t. Mindig hitte az Ă szemĂ©lye, teste, elnyĂ»hetetlen, s csak sajĂĄt maga tudja elpusztĂtani. Az ĂĄpolĂłnĂ” fölĂ© hajolt, hogy ellenĂ”rizze amit a monitorokrĂłl amĂșgy is lĂĄtott. BĂ”rĂ©nek kellemes Ă©deskĂ©s, enyhĂ©n virĂĄg illata volt. Most volt vĂĄltĂĄs s talĂĄn ezĂ©rt volt mĂ©g ennyire friss Ă©s intenzĂv az illat rajta. - intenzĂv. Ez talĂĄlĂł Ă©s morbid. Hisz itt fekszik az intenzĂv osztĂĄlyon. KörĂŒlötte gĂ©pek, karjĂĄban csövek. A csövek vĂ©gei kĂŒlönbözĂ” zacskĂłkhoz csatlakoznak amibĂ”l kĂ©tes folyadĂ©kok vĂĄndorolnak belĂ©. Az ĂĄpolĂłnĂ” vĂ©gigsimĂtja a homlokĂĄt. ĂrintĂ©se puha, selymes, langyos. NĂ”ies. Jaques kinyitja a szemĂ©t s egy a hĂșszas Ă©veinek vĂ©gĂ©n jĂĄrĂł barna hajĂș, barna szemĂ» nĂ”t pillant meg. - Szia Jaques, Ă©n Mariette vagyok. Hogy Ă©rzed magad? Van szĂŒksĂ©ged valamire? Hangja lĂĄgy kedves Ă©s mĂ©gis hatĂĄrozott volt. S a szeme mosolygott. - Köszönöm elvagyok. MegmondanĂĄd mennyi az idĂ”? Mariette felnevetett. Kivillantak hĂłfehĂ©r fogai, ahogy kacagott. DĂșs keblei megrĂĄzkĂłdtak. Az egĂ©sz lĂ©nye vidĂĄm tĂĄncot jĂĄrt. - NetĂĄn sietsz valahovĂĄ? Randira? Sajnos egy darabig be kell Ă©rned velem. Könnyed csĂłkot lehelt Jaques homlokĂĄra Ă©s szĂ©lvĂ©szkĂ©nt elviharzott. TĂĄvolodĂĄsĂĄban is hallatszott, ahogy nevetĂ©se kuncogĂĄssĂĄ csendesĂŒl. VisszasĂŒppedt az alaktalan vegetĂĄciĂł, lĂĄgy tengerĂ©be. Lehunyta szemĂ©t, mert Ășgy Ă©rezte nagyon elgyengĂŒlt. -Csak egy kicsit, gondolta. Nem hallotta lĂ©pteit. Csak egyszerĂ»en ott ĂĄllt az ĂĄgyĂĄnĂĄl mikor kinyitotta a szemĂ©t. KĂ©k farmer, szĂŒrke vĂĄszoning, szĂŒrke cipĂ”, szĂŒrke arc, s a mindig szomorĂș barna szempĂĄr melybe, ha belenĂ©zel, meglĂĄthatod a vilĂĄg összes szenvedĂ©sĂ©t. NyakĂĄban fĂ©nykĂ©pes kormĂĄnyzati belĂ©pĂ” lĂłgott. Biztos ennek segĂtsĂ©gĂ©vel jutott be. Jaquesot nĂ©zte. - Szevasz bratyĂł. Szarul nĂ©zel ki. Mondta. Hangja majdnem mĂ©ly, a nem karcos baritont sĂșrolja. Közelebb lĂ©pet, lĂĄtva, hogy Jaques a felĂŒlĂ©ssel kĂnlĂłdik. - Maradj csak, majd Ă©n. Kezeit Jaques hĂĄta alĂĄ csĂșsztatta Ă©s feljebb emelte az ĂĄgyban. Jaques ĂĄtfogta a vĂĄllait, hogy Ăgy segĂtsen magĂĄn Ă©s testvĂ©rĂ©nek a sĂșly elosztĂĄsĂĄban. PĂĄr mĂĄsodpercig Ășgy rĂ©mlett mintha ölelkeznĂ©nek. Mindketten annak szĂĄntĂĄk, de öröklött bĂŒszkesĂ©gĂŒk nem engedte meg, hogy nyĂltan szabad gĂĄtat engedjenek Ă©rzĂ©seiknek. Jaquesnak eszĂ©be jutott, talĂĄn akkor ölelkezett öccsĂ©vel ilyen bizalmasan, mikor nyolc Ă©vesen beszakadt alattuk a folyĂł jege. Akkor a megmenekĂŒlĂ©sĂŒk, az Ă©psĂ©gben viszontlĂĄtĂĄs, Ă©s a rĂ©mĂŒletĂŒkben fogvacogva bĂșjtak Ăgy össze. - Köszönöm, suttogta Jaques. Jean-Michel visszalĂ©pet az ĂĄgy vĂ©gĂ©hez. Onnan nĂ©zte bĂĄtyĂĄt. RĂ©g volt, talĂĄn öt Ă©ve is miĂłta beszĂ©ltek egymĂĄssal. De a baj feledteti a sĂ©relmeket. FelĂŒlkerekedik a csalĂĄdi kötelĂ©k a " vĂ©r szava". Egy ideig. Vagy elindul a megbĂ©kĂ©lĂ©s folyamata. Majd elvĂĄlik. - TĂ©ged is utolĂ©rt. Ăgy lĂĄtszik a mi generĂĄciĂłnk valami gĂ©nhibĂĄs egyedek lĂ©trejötte. Nem mondom, hogy ĂŒdvözöllek a klubban, mert nem ide illĂ”. Jaques nem szerette Jean-Michel nyers egyszerĂ» stĂlusĂĄt. NĂ©ha nagyon földhöz ragadtan Ă©s leegyszerĂ»sĂtve tudja lĂĄtni Ă©s mondani a dolgokat. - Tudod bratyĂł, sok sex Ă©s sok csokolĂĄdĂ©. Ez az egyetlen gyĂłgyszer erre. SzĂ©lesen mosolyogva adta elĂ”, az elĂ”re kitalĂĄlt vigasztalĂĄst. MĂ©g belekezdett ĂĄrnyaltabban kifejteni az ezzel kapcsolatos tapasztalatait, de Jaquest lehĂșzta egy lĂĄthatatlan kĂ©z az ĂĄlom mĂ©ly szĂnes vilĂĄgĂĄba, messzire ettĂ”l a rĂ©mĂĄlomtĂłl, messzire mindentĂ”l, ahol, ha felĂ©bred mindent elölrĂ”l kezdhet..
A mĂșltat mĂ©g Isten sem vĂĄltoztathatja meg. (BĂĄr idĂ”rĂ”l-idĂ”re több halandĂł is megprĂłbĂĄlja. - Svejk -)
camel, 8:40
|
|
|
|
2011. július 30., szombat |
|
|
0 |
|
|
-------- ..kĂ©t tenyere közĂŒl, Ăłvatosan csurgatta a vizes homokot a vĂĄr tetejĂ©re. Pierre ĂĄlmĂ©lkodva nĂ©zte. Arca piroslott a naptĂłl Ă©s az izgalomtĂłl. -bĂĄttya, hozol mĂ©Ă©Ă©g? Ez kĂ©rdĂ©s volt, hogy hozzon-e mĂ©g vizes homokot. -ElĂ©g lesz kiscsikĂł, nevetett Jaques. Megborzolta kisöccse fejĂ©t. Anyja kĂ©sĂ”i szerelmĂ©nek gyĂŒmölcse volt Pierre. Az ĂșjrakezdĂ©s mementĂłja. BecsĂŒlte anyjĂĄt amiĂ©rt, majd tizennyolc Ă©v utĂĄn, tĂșl tudott lĂ©pni. -bĂĄttya, mostan ajtĂł. -Rendben, de elĂ”bb vĂĄrni kell, mĂg egy kicsit szĂĄrad, mert kĂŒlönben összeomlik. Menj, szĂłlj anyĂĄnak, hogy nĂ©zze meg jĂł lesz-e. Ă a szakĂ©rtĂ”je. -CsikĂł hoz anyĂș. Jaques nĂ©zte mint tĂĄjolja be merre is lehet az anyja majd szĂ©lvĂ©szkĂ©nt mint egy kiscsikĂł elvĂĄgtat. DĂșs, mĂ©z szĂ”ke haja katonĂĄsra volt vĂĄgva, s valĂłsĂĄggal vilĂĄgĂtott. Pici lĂĄba sekĂ©ly nyomot hagyott a fövenyen. FejĂ©t elfordĂtva nĂ©zete a folyĂł partjĂĄn fĂŒrdĂ”zĂ”, piknikezĂ” embereket, akik önfeledten Ă©lveztĂ©k a napsĂŒtĂ©st Ă©s a folyĂł hĂ»s, de cseppet sem tiszta vizĂ©t. JĂșnius volt, de a folyĂł vĂzszintje a szokĂĄsosnĂĄl magasabb volt. IdĂ©n sok esĂ” esett a vĂzgyĂ»jtĂ” terĂŒletĂ©n, Ăgy folyamatosan ĂĄradt. De ez nem zavart senkit sem. Csak hĂ»sölni, kikapcsolĂłdni akartak a forrĂł hĂ©tvĂ©gĂ©n. FelĂĄllt, hogy kinyĂșjtĂłztassa lĂĄbait. Ekkor hallotta meg a sikoltozĂĄst. A folyĂł felĂ© fordult. Sokan voltak a vĂzben, mĂ©g többen a parton. Szeme egybĂ”l a "forgĂłra" fĂłkuszĂĄlt. Az örvĂ©ny szĂ©lĂ©n ketten kĂŒszködtek. Jaques futĂĄsnak eredt a folyĂł felĂ©. A sok ĂĄlldogĂĄlĂł most csak Ăștban volt. VĂ©kony teste hasĂtotta a levegĂ”t, s egy alakot elsodort a vĂĄllĂĄval. Nem Ă©rt rĂĄ elnĂ©zĂ©st kĂ©rni. ElĂ©rte a folyĂł szĂ©lĂ©t. Meg egy lĂ©pĂ©s Ă©s mĂĄr a bokĂĄjĂĄig fog Ă©rni a vĂz, s innen kell elrugaszkodnia, mert utĂĄna mĂĄr nem fog tudni lendĂŒletbĂ”l ugrani. A szĂĄmĂtĂĄs jĂł volt, de a levegĂ”vĂ©telhez nem kalkulĂĄlta hozzĂĄ a hĂșsz mĂ©ternyi sprintet. ElrĂșgta magĂĄt a folyóågytĂłl, teste Ăvbe hajlott, annyi levegĂ”t szĂvott a tĂŒdejĂ©be amennyit csak tudott. Az ĂĄradĂł zavaros vĂz összezĂĄrĂłdott, körĂŒlötte. Nem hallotta a vĂz jellegzetes gurgulĂĄzĂł hangjĂĄt, most nem volt idĂ” eggyĂ© vĂĄlni vele. Csak az adrenalin dĂŒbörgött a fĂŒlĂ©ben s fojtogatta torkĂĄt. A zavaros vĂzben semmit sem lĂĄtott. A tĂŒdeje tiltakozott az oxigĂ©nhiĂĄny miatt. -Feljebb kell emelkednem, levegĂ”t kell kieresztenem mondogatta magĂĄban. MĂ©g egy kicsit, csak egy kicsit tarts ki. Itt kell lenniĂŒk. Istenem, add, hogy odaĂ©rjek a vĂz alatt, mert csak Ăgy van esĂ©lyem! MegĂ©rezte, hogy hĂșzza maga felĂ©. Gyermekkora dĂ©mona. HĂĄt eljött a pillanat Ă©s most kell szembenĂ©znie Ă©s megkĂŒzdenie vele. Eddig halogatta, s most egy igazsĂĄgtalan, esĂ©lytelen helyzetben, felkĂ©szĂŒletlenĂŒl KELL helytĂĄllnia. Hallotta, mint csobban a vĂz a kapĂĄlĂłdzĂł testek körĂŒl. -HĂĄt ideĂ©rtem!!!! Köszönöm Ă Nagy Istenem, köszönöm. A felszĂn felĂ© tempĂłzott. A vĂz milliĂł darabra robbant, ahogy a felszĂnre Ă©rt. Fuldokolva, kapkodva szĂvta magĂĄba a friss levegĂ”t. ElĂ”tte az örvĂ©ny szĂ©lĂ©n, egy anya prĂłbĂĄlta meg a felszĂnen tartani gyermekĂ©t, aki a rĂ©mĂŒlettĂ”l folyamatosan sikoltozott. MĂĄr többet voltak a vĂz alatt, mint fölötte. Jaques ĂĄtfĂ»zte a karjĂĄt a gyerek mellkasĂĄn keresztĂŒl Ă©s taposĂĄsbĂłl ĂșszĂĄsra vĂĄltott. Teljes erejĂ©bĂ”l hĂșzta fĂ©l karjĂĄval, de alig haladt. VisszafordĂtotta fejĂ©t Ă©s lĂĄtta, hogy a gyerek az anyja fĂŒrdĂ”ruhĂĄjĂĄt markolja görcsösen. Reflex szerĂ»en le akarta vĂĄlasztani a gyerek kezĂ©t a ruhadarabrĂłl. De meggondolta magĂĄt. Tudta Ășgy sem eresztenĂ© el. Visszafordult Ă©s Ășszott. A fĂ©lelem ismĂ©t ĂĄtjĂĄrta testĂ©t s Ășjabb adag adrenalint pumpĂĄlt belĂ©. TöbbĂ© mĂĄr nem gondolkozott csak az ĂŒtemeket szĂĄmolta. HĂșz, hĂșz, levegĂ”t a vĂzbe, fej ki, levegĂ” be, fej vĂzbe, hĂșz, hĂșz! Reszketett a lĂĄba mikor partot Ă©rt. Kisöccse ölelgette a combjĂĄt Ă©s zokogta: bĂĄtya,bĂĄtya,bĂĄtya!.. "E közben a nyĂĄj a parton nyugodtan legelĂ©szett"
camel, 23:42
|
|
|
|
2011. július 29., péntek |
|
|
0 |
|
|
------ "...életében egyszer énekel, mikor a torkåt egy hegyes tövisre nyårsalja fel, de akkor olyan gyönyörûen, hogy maga az Isten is gyönyörködve hallgatja...."
..kifulladva fekĂŒdtek egymĂĄssal szemben az ĂĄgyon. Jaques lĂĄgyan simogatta Jenna testĂ©t. Ujjai lassan siklottak a lĂĄny hĂĄtĂĄn a feszes fenekĂ©tĂ”l a nyakszirtjĂ©ig majd vissza. Jenna kinyitotta szemĂ©t Ă©s Jaquesra nĂ©zet. Jaques elmosolyodott, majd hirtelen elkomorodott ahogy elmerĂŒlt a hihetetlen zöld szempĂĄr tengerĂ©ben. Beleolvadt a zöld Ă©s halvĂĄnykĂ©k vĂĄltozĂĄsĂĄba. AkĂĄr a tenger gondolta. A tenger mely sosem okoz csalĂłdĂĄst. Ha megĂ©rted, s befogadod, Ă” is befogad. Nem ĂgĂ©r, de mindent odaad. Jenna hirtelen felkönyökölt. -Mire gondolsz? Ăgy tudsz nĂ©zni, hogy beleborzongok. Mintha bennem lennĂ©l. Szeretem, ha Ăgy nĂ©zel rĂĄm, kuncogta. -TĂ©ged csodĂĄllak. Olyan a szemed mint a sima Ă©s a haragvĂł tenger egyszerre. -Mondjad mĂ©g, mĂ©g!!! Ăs szeress nagyon. Ăs ne hagyj el sosem. Azt nem Ă©lnĂ©m tĂșl. Engem mĂ©g sosem szerettek Ăgy, csak a testemet. Te mindig figyelsz rĂĄm. MĂ©g szerelmeskedĂ©s közben is. Jaques lĂĄtta mint gyĂ»lnek a könnyek szemĂ©ben. MielĂ”tt legördĂŒltek volna, lecsĂłkolta s gyengĂ©den a hĂĄtĂĄra fordĂtotta a lĂĄnyt. FölĂ© hajolva kisimĂtotta arcĂĄbĂłl izzadsĂĄgtĂłl nedves hajĂĄt s halkan suttogta, szeretlek. KĂ©sĂ”bb a kocsiban Jenna nem bĂrta tovĂĄbb Ă©s ĂșjbĂłl megkĂ©rdezte. -Ugye jĂł volt neked Ă©des? Jaques tudta, hogy eljön ez a pillanat. PrĂłbĂĄlta odĂĄzni. De mĂĄr nem lehet. MĂĄr nincs több kitĂ©rĂ” vĂĄlasz. Nagyot nyelt. Mennyivel egyszerĂ»bb gondolatban megfogalmazni, mint kimondani. Ha kimondod, akkor mĂĄr elveszti a varĂĄzsĂĄt. Ăres frĂĄziskĂ©nt konganak a szavak. Hogyan mondja el szavakkal az Ă©rzĂ©st, mely egyszerre emeli a magasba s vele egyĂŒtt hal meg egy pillanatra. MegszĂ»nik a vilĂĄg. Csak a fĂĄjdalmasan gyönyörĂ» pulzĂĄlĂĄs lĂŒktet egĂ©sz testĂ©ben amely a vĂ©gĂ©re gyomorszorĂtĂłan megkeseredett, a felismerĂ©ssel, Jenna becsapta. -Nekem nagyon jĂł volt. S mielĂ”tt mĂ©g bĂĄrmit mondanĂĄl is szeretnĂ©lek megkĂ©rni, többĂ© ne jĂĄtszd el az orgazmust. Jobban bĂĄnt az, hogy becsaptĂĄl, mint az hogy nem tudtam beteljesĂteni a vĂĄgyaid. Ăs az utĂłbbi sem kellemes Ă©rzĂ©s nekem. Szeretlek Ă©s szeretnĂ©lek boldoggĂĄ tenni. De ehhez ketten kellĂŒnk. Jenna mereven bĂĄmult elĂ”re. Teste megfeszĂŒlt. VĂvĂłdott önmagĂĄval. Nem nĂ©zet Jaquesra. -Tudod, kezdte kis idĂ” elteltĂ©vel, eddig mĂ©g senki nem jött rĂĄ, csak eljĂĄtszom, hogy eljutottam a csĂșcsra. Nekem csak nagyon ritkĂĄn adatik meg ez a luxus. ĂgĂ©rem, többĂ© nem fordul elĂ”. BocsĂĄss meg Ă©des!.... -Elmondod, hogyan jöttĂ©l rĂĄ? MĂĄr ismĂ©t mosolyog, ahogy csak Ă tud mosolyogni. Mosolyog a szeme, Ă©letre kel az arca. Közelebb hĂșzĂłdik Jaqueshoz, vĂĄllĂĄra hajtja a fejĂ©t, Ă©s onnan csacsogja: LĂ©gyszi, lĂ©gyszi, lĂ©gyszi!!!!! Naaaa!!! -Nem tudom pontosan megfogalmazni. De megĂ©rzem. Abban a pillanatban hatalmas forrĂłsĂĄg önt el. Tudod,...... ott. S nekem az a leggyönyörĂ»bb Ă©rzĂ©s, ami szavakkal leĂrhatatlan. TalĂĄn zenĂ©vel tudnĂĄm kifejezni. Mert a zene ĂĄtjĂĄrja a tested. Simogat, cirĂłgat, becĂ©zget, csĂłkol, elringat, s a lelkedig hatol. -Ăn is az elsĂ” pillanatban megĂ©reztem, hogy te kĂŒlönleges fĂ©rfi vagy. MĂĄr nem engedlek el soha. Nem adlak senkinek. Csak az enyĂ©m vagy, s ha nem lehetsz az enyĂ©m...akkor senkiĂ© sem leszel!!!!
"..ez a csodås teremtmény, a tövismadår"
camel, 22:57
|
|
|
|
2011. július 28., csütörtök |
|
|
0 |
|
|
------ Kezeit csĂłkolom, Jaques Mayol vagyok. -DrĂĄgasĂĄgom!!! Meg van mĂ©g a "kis"hĂĄz!! Jöttök ma? -SajnĂĄlom de... - Jaq-i!!! Baj van? - Nem. Csak mĂĄra egy kis meglepit kĂ©szĂtettem. - Ah!!! De ha mĂ©g is meggondolnĂĄtok magatokat?.. - Jelentkezem? Nehezen mĂșlik az idĂ”. Csendes a rendezĂ”. Minden perc egy örökkĂ©valĂłsĂĄgnak tĂ»nik. A fejhallgatĂłban lĂĄgy dallamok. Most ez is fĂĄjdalmas. Minden NĂ©lkĂŒle töltött perc fĂĄjdalmas. A lĂ©pcsĂ”hĂĄzban vĂszhangzik lĂ©pteinek koppanĂĄsa. Ărdekes, hogy napközben sosem figyelt mĂ©g fel rĂĄ. Kopp, kopp, kopp. Energikus, cĂ©ltudatos. ElĂ”ször kopog az ajtĂłn. -gyere Jaqes!!! Bertrand mosolyog. Mint mindig. Jaqes megcsodĂĄlja az Ă©lettel teli meleg barna szemeket. HihetetlenĂŒl tiszta, ĂĄttetszĂ”. A mosolya szĂ©les, bĂĄr az idĂ” nem mĂșlt el nyomtalanul, kis gödrĂ”cskĂ©k ĂŒlnek mind kĂ©t vĂ©gĂ©ben. JĂł lenne Ăgy megöregedni. -KĂĄvĂ©t? -Igen kĂ©rnĂ©k. -KorĂĄn jöttĂ©l ma is. Mint mindig. Rossz alvĂł vagyok. De tudja Ă is. De ez a mai nap valahogy mĂĄs. FeszĂt belĂŒl. A vĂĄrakozĂĄs. Nem szeretek vĂĄrni. Lassan kortyolom a kĂĄvĂ©t. - Mennyit aludtĂĄl? - Egy kis szĂvessĂ©get kĂ©rnĂ©k. - Az van!!! Lassan gördĂŒl ki az autĂłval. ZakĂłja zsebĂ©ben megcsördĂŒl a telefon. Jenna felkapja fejĂ©t az ismeretlen hangra. LazĂĄn kiveszi a telefont Ă©s ĂĄtadja Neki. - TĂ©ged keresnek. Jenna a tenyerĂ©n tartja a miniatĂ»r mobilt. Zöld szeme csodĂĄlkozva bĂĄmulja. Ez.. Te megvetted?? De.. SzĂ©tnyitja. Bertrand lĂĄgy basszusa köszönti. A tenyerĂ©ben tartja. Jaqes a szeme sarkĂĄbĂłl figyeli. KĂ©t könnycsepp indul el a szemĂ©bĂ”l. Szipogva bĂșjik hozzĂĄ!!! - Nem is Ă©rdemlem meg, hogy ennyire figyelmes vagy hozzĂĄm? BelefĂșrja az arcĂĄt a nyakĂĄba. Jaqes kĂŒszködik könnyeivel. Lassan tĂșlcsordulnak az Ă©rzĂ©sek.. Istenem segĂts, hogy ne lĂĄtassak gyengĂ©nek!!!
camel, 22:36
|
|
|
|
2011. július 27., szerda |
|
|
0 |
|
|
MegtalĂĄltam elveszettnek hit naplĂłm!!!
Caecilius, hĂĄtĂĄt egy mohĂĄs fa törzsĂ©nek tĂĄmasztotta. Jaqes, rajongĂĄssal figyelte NagyBĂĄttya minden mozdulatĂĄt. MegprĂłbĂĄlta utĂĄnozni, majmolni Ăt. ElvĂ©gre ez kivĂĄltsĂĄg volt szĂĄmĂĄra!! Erre vĂĄrt! KĂ©szĂŒlt! S mĂ©g csak hat Ă©ves volt. Ăs nem Ă©rtette, a nagy mocsĂĄr, s a semmi közepĂ©n, mit lehet nĂ©zni. LĂĄtni. Ărezni. Caecilius, tĂŒrelmes volt. ElĂ©g volt egy szĂł, egy hunyorĂtĂĄs. Jaqes fogĂ©kony volt mindenre. ElvĂ©gre, a "NagyfiĂșk" legnagyobbikĂĄval lehetett. Hat Ă©vesen szĂĄmolt, Ă©s mĂĄr a betĂ»vetĂ©s, Ă©s olvasĂĄs rejtelmeibe merĂ©szkedett. -bĂĄttya.. mire vĂĄrunk? Caecilius nem vĂĄlaszolt. Csak merenget. Jaqes megprĂłbĂĄlt, "lazĂtani, nem gondolni semmire". De kicsiny fejĂ©ben, folyamatosan hömpölyögtek a gondolatok. MiĂ©rt, miĂ©rt, miĂ©rt, hogyan, Ă©s az miĂ©rt? Mindegy. Akkor Ă©n is csak ĂŒlök. Milyen Ă©rdekes… A nap nem csak fĂ©nyt ĂĄraszt. Ahogy beszĂ»rĂ”dik a fĂĄk levelein, Ă©letre kell. MilliĂł szĂnre bomlik. A szĂ©l sustorog. Ahogy a levelek egymĂĄshoz Ă©rnek. MĂĄr a madarak, Ă©s a rovarok hangjai sem önĂĄllĂłak. Minden egyĂŒtt, Ă©s egyszerre, Ă©s mĂ©gis önĂĄllĂłan alkotnak egĂ©szet. Meghallod a "csend Ă©s mindensĂ©g" hangjĂĄt. -hĂĄt erre gondolt a BĂĄttya!!! Mikor azt mondta "maradj csendben Ă©s hallgasd a zenĂ©t"
Csak hĂĄt hat Ă©vesen nagyon nehĂ©z. De ha vele akar maradni. Alkalmazkodik. Vagy Ă©rdemtelennĂ© vĂĄlik. Ăgy meg "koravĂ©n" lesz. Az utĂłbbit vĂĄlasztotta. Nem bĂĄnta meg. OtthonrĂłl hozott egyenes jellem, Ă©s a nem mindig elĂ”nyökkel jĂĄrĂł, "NĂ”i gondolkodĂĄs" Ă©s Ă©rzelmessĂ©g, hosszĂș tĂĄvon, lelki egyensĂșlyt hozott.
A temetĂ©sĂ©n..nem sĂrt. BĂĄr nem csak NagybĂĄttyĂĄt, Vele ApjĂĄt is temette. De mĂĄsnap. EgyedĂŒl. MĂĄr nem kellet uralkodnia Ă©rzĂ©sein. Ezt is Ă tanĂtotta. Ăs mĂ©g mi mindent!!
camel, 23:43
|
|
|
|
2011. június 3., péntek |
|
|
5 |
|
|
Amit ma megtehetsz azt ne halaszd holnapra. Ez egy nagyon jĂł igaz Ă©s valĂłs mondĂĄs. Kerestem Ă©letem rövid Ă©s megrĂĄzĂł szakaszĂĄnak elmentett naplĂł vĂĄltozatĂĄt, de nem talĂĄltam sehol. Mert lusta voltam lementeni a gĂ©pemrĂ”l. Ăgy Ășjra kezdem. Mint az Ă©letem is. Nem tudom hanyadszor. De most mĂĄs lesz. MitĂ”l is lenne mĂĄs? Majd elvĂĄlik. 1 azaz egy bejegyzĂ©sem megmaradt. ObeliszkkĂ©nt ĂĄlljon itt.
"Leblokkoltam, amikor meglĂĄttam. HĂșsz, maximum huszonöt percnyi idĂ”t adtam magamnak. Ennyi idĂ” elteltĂ©vel biztos sĂŒrgĂ”s elintĂ©znivalĂłja akad. Bemutatkoztunk egymĂĄsnak. Döbbenet. A teljes nevĂ©vel. ĂltalĂĄban, csak a regisztrĂĄciĂłs kamu nĂ©vvel mutatkoztak be eddig nekem. EgymĂĄssal szemben ĂŒltĂŒnk. FelvĂĄltva beszĂ©ltĂŒnk. Nem csak beszĂ©ltetett. Ăszrevette rajtam a feszĂŒltsĂ©g, az idegessĂ©g jeleit. Kedvesen kĂ©rdezett rĂĄ. A fĂ©lhomĂĄlyban is Ă©szrevettem kĂ©k szemĂ©nek, ĂĄrnyalati vĂĄltozĂĄsait. RĂĄcsodĂĄlkoztam a felfedezĂ©sre. Nehezebbnek gondoltam. S lĂĄm! Egy kis termĂ©szetes segĂtsĂ©ggel, tĂșljutottam a kezdeti nehĂ©zsĂ©gen. MĂĄr lazĂĄn, a szĂ©ken hĂĄtradĂ”lve Ă©lveztem a tĂĄrsalgĂĄst. Eljött a bĂșcsĂș ideje. A gyomrom ismĂ©t görcsbe rĂĄndult. Kedvesen vĂ©gigsimĂtott az arcomon. De ettĂ”l csak fokozĂłdott a szorĂtĂĄs. MerevvĂ© vĂĄltozott a tartĂĄsom. FelajĂĄnlotta a mĂĄsnapi ismĂ©t lĂĄtĂĄs lehetĂ”sĂ©gĂ©t. Ekkor mĂĄr nem voltam ura többĂ© a helyzetnek. SĂ”t! Semminek sem. Nagyon butĂĄnak Ă©reztem magam.
SokĂĄig vĂĄlogattam a ruhĂĄim között. Elszöszmötöltem a vasalĂĄssal is egy darabig. Nagyon kĂ©szĂŒltem. Mint a szorĂtĂĄs is a gyomromban. FordĂtott arĂĄnyban az idĂ” mĂșlĂĄsĂĄval. Istenem! Negyven-hĂĄrom Ă©vesen, mintha az elsĂ” talĂĄlkozĂĄsra kĂ©szĂŒlnĂ©k.
Ugyan annĂĄl az asztalnĂĄl, ugyan Ășgy ĂŒltĂŒnk, mint elĂ”zĂ” este. MĂĄr mosolyogni is lĂĄttam. BĂĄjos volt. EgyszerĂ»en Ă©letre kelt az arca. Belefeledkeztem. De csak rövid ideig tartott. Hamar korrigĂĄlta. Nem volt szĂŒnet, kĂnos csend a tĂĄrsalgĂĄsunkban. Nagyon Ă©lveztem. Nem irĂĄnyĂtott egyikĂŒnk sem. Csak Ășgy spontĂĄn jött minden. Semmi hĂĄtsĂł szĂĄndĂ©k, vagy alakoskodĂĄs nĂ©lkĂŒl. - Ăgy szeretnĂ©k hozzĂĄd bĂșjni. Lehet? KĂ©rdezte alig halhatĂłan. MegĂĄllt az ĂŒdĂtĂ”s pohĂĄr a kezemben. SzĂvem hevesen kalapĂĄlt. Kihallatszott. KörĂŒlnĂ©ztem a helysĂ©gben. Szemem pĂĄros ĂŒlĂ”alkalmatossĂĄgot kereset. Hihetetlen. MögöttĂŒnk meg is lĂĄttam. - KöltözzĂŒnk ĂĄt oda. Mutattam a helyre. BĂłlintott s mĂĄr szervĂroztam is. A pincĂ©rek nem kis meglepetĂ©sĂ©re. - Bocs, mondtam lazĂĄn (amin magam is elcsodĂĄlkoztam) de ez szimpatikusabb. HozzĂĄm bĂșjt. Szorosan. Ătöleltem a vĂĄllĂĄt, felnĂ©zett rĂĄm s ajkaink önĂĄllĂłsĂtottĂĄk magukat, mohĂłn egymĂĄsra talĂĄltak. Beleremegtem. Ă is. SokĂĄig ĂŒltĂŒnk összebĂșjva, ölelkezve, csĂłkolĂłzva. - Ez akkor mĂĄr randinak szĂĄmĂt? Megdöbbentett a kĂ©rdĂ©se. Ezek szerint olvasta a naplĂłm. Nem emlĂtette. - Igen. Akartam mondani. De valaki mĂĄs szĂłlt belĂ”lem. Ismeretlen mĂ©ly, karcos hang. Mosolygott. A szeme is.
Nem tudtam elaludni. Az ĂĄtĂ©lteket prĂłbĂĄltam Ă©rtelmezni, magyarĂĄzatott talĂĄlni. Hamar rĂĄjöttem, nem kell semmilyen magyarĂĄzat. EgyszerĂ»en csak meg Ă©s ĂĄt kell Ă©lni. Hagyni az ĂĄradattal sodortatni. SMS riasztott fel merengĂ©sembĂ”l. Titkon remĂ©ltem Ă Ărt. Ăs valĂłban. De mit! ElĂ©rzĂ©kenyĂŒltem. De jĂł, hogy nem lĂĄt senki.
Nem akart a „helyĂŒnkre” beĂŒlni. ĂrtetlenĂŒl, zavartan ĂĄlltam. Akkor. Most mi Ă©s hogyan legyen? SötĂ©t volt a vak ĂștleĂĄgazĂĄs mĂ©lyĂ©n. Az elsĂ” ĂŒlĂ©seken ĂŒcsörögtĂŒnk. Most mĂĄr, hogy nem lĂĄttuk egymĂĄst, kicsit akadozott a beszĂ©lgetĂ©s. Megint az a furcsa szorĂtĂł Ă©rzĂ©s vett erĂ”t rajtam. Ăllunk a kocsi mellet Ă©s cigarettĂĄzunk. A felizzĂł parĂĄzsnĂĄl nĂ©zem az arcĂĄt. Vajon miĂ©rt jött el ismĂ©t. Mi vonzza egy magamfajta megkeseredett s mĂĄr nem Ă©ppen fiatal fĂ©rfihez. - BeĂŒlnĂ©l velem a hĂĄtsĂł ĂŒlĂ©sre? Hogy oda tudjak bĂșjni hozzĂĄd? SzeretnĂ©m. ForrĂłsĂĄg, Ă©s zavarodottsĂĄg futott ĂĄt rajtam. Nemet akartam mondani. Nem akartam. MĂ©g nem. Nem voltam felkĂ©szĂŒlve. Ăreztem testemben felszabadulĂł adrenalin mindent ĂĄthatĂł kesernyĂ©sen Ă©des lĂŒktetĂ©sĂ©t. Remeget mindenem s minden körĂŒlöttem. - Igen. VĂĄlaszoltam. Nem is Ă©rtettem ki vagy mi vĂĄlaszolt az Ă©n hangomon. IsmĂ©t hozzĂĄm bĂșjt. Szorosan. Nagyon szorosan. Magamba szĂvtam illatĂĄt. Citrus Ă©s rĂłzsa keverĂ©ke. A rĂłzsa illat dominĂĄlt. Mercedes rĂłzsĂĄnak van ilyen intenzĂv illata. Kora nyĂĄr elejĂ©n, este, esĂ” utĂĄn, vagy kora hajnalban, mikor a szirmok mĂ©g nem nyĂlnak ki teljesen, de a harmat segĂt az illĂłolaj kipĂĄrolgĂĄsĂĄnak. Ilyenkor nem ĂĄtok a szaglĂĄsom. VĂ©rem mĂ©g vadabbul szĂĄguldott. ElhĂșzĂłdott tĂ”lem s eltolt magĂĄtĂłl. - Szeretlek. Halkan mĂ©gis hatĂĄrozottan mondta. NĂ©mĂĄn ĂŒltem. MĂĄr nem lĂŒktetett bennem semmi. Helyette hirtelen csordultig telt minden. Torkomat szorĂtotta. Az egĂ©sz vilĂĄg bele fĂ©rt volna a szĂvembe, lelkembe, s mĂ©g sem fĂ©rt bele egy borsĂłszem sem. Ăreztem minden szerelmet, fĂĄjdalmat, gyönyört, örömöt, bĂĄnatot, remĂ©nyt, csalĂłdĂĄst, mindent mi csak Ă©rzĂ©sbĂ”l fakad. Valami kifolyt a szemembĂ”l. ElfordĂtottam fejem. - BocsĂĄnat. Ezt nem lett volna szabad mondanom. MĂ©g nem. Neked tĂșl korai. De, ki kellet mondanom.
Nem jött ĂĄlom a szememre. Helyette, Ă©rzelmek kavalkĂĄdja talĂĄlt helyet testembe, lelkembe, szĂvembe. Beköltöztek. ĂrvĂ©nylettek, forogtak. AkĂĄr egy lĂ©lekvesztĂ” a viharos ĂłceĂĄnon. Semmi nem biztos Ă©s mĂ©g is minden egyĂ©rtelmĂ». Tiszta. Behunyt szemmel is lĂĄttam ĂT. EgĂ©sz lĂ©nyĂ©t. Törött szĂvem mĂ©g jobban sajgott. Hol enyhĂŒlt, hol erĂ”södött. Ahogyan a lĂ©lekvesztĂ” kĂŒzdött a tĂșlĂ©lĂ©sĂ©rt.
MikĂ©nt tudtam volna, elmondani neki mit Ă©rzek? Hogy, nem villĂĄmcsapĂĄskĂ©nt Ă©rkezett. Nem volt földindulĂĄs. Helyette, csendesen lopĂłdzott a szĂvembe. S mire Ă©szrevettem mĂĄr ĂĄtjĂĄrta mindenem. BefĂ©rkĂ”zött a gondolataimba. A mindennapok kavalkĂĄdjĂĄban önĂĄllĂł rĂ©szt követelve magĂĄnak. MegvĂĄltoztatva mindet. Ăjra zenĂ©t hallgatok a kocsiban. Hangosan. Az ismert szĂĄmokat Ă©nekelve. KihĂșzott hĂĄttal szemem nem lesĂŒtve jĂĄrok az utcĂĄn.
Beleszerelmesedett, megszerzett, autĂłm hĂĄtsĂł ĂŒlĂ©sĂ©n, szorosan összebĂșjva ĂŒltĂŒnk Ă©s beszĂ©lgettĂŒnk. KezĂ©t becsĂșsztatta a pĂłlĂłm alĂĄ. ForrĂł tenyere Ă©gette a bĂ”röm. LĂĄgyan simogatta a mellkasom, vĂĄllam, nyakam. Lassan haladt a keze, s nyomĂĄban felperzselte a bĂ”röm. Behunyt szemmel fogvacogva, Ă©ltem ĂĄt minden millimĂ©ternyi haladĂĄsĂĄt. ĂrzĂ©ssel, szerelemmel jĂĄtszott testemen. Most Ă©reztem elĂ”ször igazĂĄn, milyen is az ha, szerelmesen Ă©rnek hozzĂĄm. TöbbĂ© nem Ă©rem be kevesebbel. - szeretnĂ©k melletted Ă©bredni, csĂșszott ki a szĂĄmon. MegbĂĄntam. Teste megmerevedett. Ăreztem, most ismĂ©t nagyon butĂĄn viselkedtem. De kimondtam. Ez ellen mĂĄr nem tehettem.
A reggel beszĂ»rĂ”dĂ” fĂ©nyĂ©nĂ©l nĂ©ztem az arcĂĄt. Charlie dala jutott az eszembe „ ..az aki szĂ©p, az reggel is szĂ©p, mĂ©g ha össze is gyĂ»rte az ĂĄgy…” Megmosolyogtam. Nem mertem moccanni sem. FĂ©ltem megtörik a pillanat szĂ©psĂ©ge. Hirtelen vĂĄgyat Ă©reztem, hogy szorosan magamhoz öleljem. Hogy megĂ©rezhesse, mit elmondani nem tudok. Mert nincs rĂĄ szĂł, kifejezĂ©s. Nem tudja Ă©lethĂ»en visszaadni semmi. HĂĄlĂĄs voltam, amiĂ©rt mellette Ă©bredhettem. Ugyan akkor felĂ©bredt mohĂłsĂĄgom is. Minden reggel Mellette akarok Ă©bredni. Megborzongtam. Nem lehetek ennyire elĂ©gedetlen. Kinyitotta szemĂ©t. HalvĂĄnykĂ©k szĂnben tĂŒndökölt, majd lassan vĂĄltozott mĂ©lykĂ©kre. Olyanra, mint a legtisztĂĄbb Ă©s legmĂ©lyebb tengerĂĄrok szĂne. CsodĂĄlatos volt. Megsimogattam az arcĂĄt. Mosolygott. Az egĂ©sz arca. Elakadt a lĂ©legzetem, szĂ©psĂ©gĂ©tĂ”l. MegcsĂptem a karjĂĄt. - Ă©bren vagy KisCicĂĄm. Nem ĂĄlmodsz! Behunyta szemĂ©t, Ă©s mĂĄr nem mosolygott. - Akkor nem ĂĄlmodom, ha holnap mĂ©g midig mellettem leszel. Szorosan öleltem Ă©s Ășgy sĂșgtam alig hallhatĂłan, fĂŒlĂ©be. Szeretlek.
Nem tudom, Ă©s nem akarom tudni, meddig tart SzerelmĂŒnk. KĂ©t sebzett lĂ©lek egymĂĄs gyĂłgyĂtĂĄsĂĄban leli boldogsĂĄgĂĄt. EgyikĂŒnk sem meri elhinni: lehetsĂ©ges, hogy ez megtörtĂ©nhetett velĂŒnk. Ăn elfogadom az Ă©rzĂ©sek kavalkĂĄdjĂĄt. Nem keresem a miĂ©rteket. Mert fĂ©lek, lemaradok valami nem e földi Ă©rzĂ©srĂ”l. Minden percet Ășgy Ă©lek meg, mint ha az lenne az utolsĂł. Csak annyit tervezek elĂ”re, hogy minden pillanatot egyĂŒtt tudjunk ĂĄtĂ©lni. Ăs ezĂ©rt minden követ megmozgatok. Nem kis kihĂvĂĄs. De vĂ©gre van Ă©letcĂ©lom. Ăs ismĂ©t szeretnĂ©k Ă©lni. Most azĂ©rt imĂĄdkozom estĂ©nkĂ©nt, hogy a reggel Ă©letben talĂĄljon. Ă egyenlĂ”re, viaskodik. ĂnmagĂĄval. Nem tudja feldolgozni, hogy szeretem. ĂnmagĂĄĂ©rt. A teljes egĂ©sz NĂ”t. Nem Ă©rti, hogy tudott eddig lĂ©tezni, ilyen Ă©rzelmek, Ă©rzĂ©sek nĂ©lkĂŒl. Szerelmem ĂĄtsegĂti majd lassan. De tudom hosszĂș ideig el fog tartani. IdĂ”m, mint a tenger!! Hiszen megadatott, hogy rĂĄm talĂĄljon. Ăn mĂĄr nem sietek.
„ajĂĄnlom soraim, azoknak az embereknek, akik mĂ©g nem Ă©reztĂ©k egy kĂ©z Ă©getĂ” erejĂ©t, a csĂłkban rejlĂ” szĂ©dĂŒlĂ©st, az ölelĂ©s varĂĄzsĂĄt”
camel, 23:58
|
|
|
Kedves naplĂłm...
camel, 23:48
|
|
|
|
| |