CsodaCsiga Főlap
Naplók 2024. március 29.   péntek   Auguszta, Baracs, Bercel, Bertold, Bertolda, Dioméd, Gerle   
Főlap ·  · Chat · Távirat · Társkereső · Képeslap · Fórum · Weblapok ·  · Levelem · Webem · Naplók · BANK
Regisztráció · Kapcsolataim · Társaim ·  · Buliképek · MMS ·  · Játék · Horoszkóp · Linkek · Hirdetés · Radió



camel naplója

  2011. augusztus 1., hétfő Nekem tetszik!
0  
------
Nyugodtan fekĂŒdt az ĂĄgyban. Hallgatta a madarak vidĂĄm csiripelĂ©sĂ©t az utcafront felĂ”l. MegprĂłbĂĄlt nem gondolni semmire, hisz egyetlen dĂ©lutĂĄn megvĂĄltozott, fenekestĂŒl felfordult egĂ©sz addigi Ă©lete. MĂĄr semminek nincs Ă©rtelme. S minden csak most nyer Ășj Ă©rtelmet. MegtörtĂ©nt az elkĂ©pzelhetetlen. Eltört a japĂĄn acĂ©l, összeomlott a rĂłmai katedrĂĄlis, elszĂĄllt a hit. A mĂșlt kĂ©pei rendszertelenĂŒl kavarognak fejĂ©ben. Jönnek, mennek, van amelyik elidĂ”zik, de legtöbbje csak ĂĄtutazĂłban elsuhan, nem maradnak sokĂĄig. Jaques mĂ©g sosem Ă©rezte a kiszolgĂĄltatottsĂĄg, teste törĂ©kenysĂ©gĂ©nek eme Ă©rzĂ©sĂ©t. Mindig hitte az Õ szemĂ©lye, teste, elnyĂ»hetetlen, s csak sajĂĄt maga tudja elpusztĂ­tani. Az ĂĄpolĂłnĂ” fölĂ© hajolt, hogy ellenĂ”rizze amit a monitorokrĂłl amĂșgy is lĂĄtott. BĂ”rĂ©nek kellemes Ă©deskĂ©s, enyhĂ©n virĂĄg illata volt. Most volt vĂĄltĂĄs s talĂĄn ezĂ©rt volt mĂ©g ennyire friss Ă©s intenzĂ­v az illat rajta.
- intenzĂ­v. Ez talĂĄlĂł Ă©s morbid. Hisz itt fekszik az intenzĂ­v osztĂĄlyon.
KörĂŒlötte gĂ©pek, karjĂĄban csövek. A csövek vĂ©gei kĂŒlönbözĂ” zacskĂłkhoz csatlakoznak amibĂ”l kĂ©tes folyadĂ©kok vĂĄndorolnak belĂ©.
Az ĂĄpolĂłnĂ” vĂ©gigsimĂ­tja a homlokĂĄt. ÉrintĂ©se puha, selymes, langyos. NĂ”ies.
Jaques kinyitja a szemĂ©t s egy a hĂșszas Ă©veinek vĂ©gĂ©n jĂĄrĂł barna hajĂș, barna szemĂ» nĂ”t pillant meg.
- Szia Jaques, Ă©n Mariette vagyok. Hogy Ă©rzed magad? Van szĂŒksĂ©ged valamire?
Hangja lågy kedves és mégis hatårozott volt. S a szeme mosolygott.
- Köszönöm elvagyok. Megmondanåd mennyi az idÔ?
Mariette felnevetett. Kivillantak hĂłfehĂ©r fogai, ahogy kacagott. DĂșs keblei megrĂĄzkĂłdtak. Az egĂ©sz lĂ©nye vidĂĄm tĂĄncot jĂĄrt.
- NetĂĄn sietsz valahovĂĄ? Randira? Sajnos egy darabig be kell Ă©rned velem. Könnyed csĂłkot lehelt Jaques homlokĂĄra Ă©s szĂ©lvĂ©szkĂ©nt elviharzott. TĂĄvolodĂĄsĂĄban is hallatszott, ahogy nevetĂ©se kuncogĂĄssĂĄ csendesĂŒl.
VisszasĂŒppedt az alaktalan vegetĂĄciĂł, lĂĄgy tengerĂ©be. Lehunyta szemĂ©t, mert Ășgy Ă©rezte nagyon elgyengĂŒlt. -Csak egy kicsit, gondolta.
Nem hallotta lĂ©pteit. Csak egyszerĂ»en ott ĂĄllt az ĂĄgyĂĄnĂĄl mikor kinyitotta a szemĂ©t. KĂ©k farmer, szĂŒrke vĂĄszoning, szĂŒrke cipĂ”, szĂŒrke arc, s a mindig szomorĂș barna szempĂĄr melybe, ha belenĂ©zel, meglĂĄthatod a vilĂĄg összes szenvedĂ©sĂ©t. NyakĂĄban fĂ©nykĂ©pes kormĂĄnyzati belĂ©pĂ” lĂłgott. Biztos ennek segĂ­tsĂ©gĂ©vel jutott be. Jaquesot nĂ©zte.
- Szevasz bratyĂł. Szarul nĂ©zel ki. Mondta. Hangja majdnem mĂ©ly, a nem karcos baritont sĂșrolja. Közelebb lĂ©pet, lĂĄtva, hogy Jaques a felĂŒlĂ©ssel kĂ­nlĂłdik.
- Maradj csak, majd Ă©n. Kezeit Jaques hĂĄta alĂĄ csĂșsztatta Ă©s feljebb emelte az ĂĄgyban. Jaques ĂĄtfogta a vĂĄllait, hogy Ă­gy segĂ­tsen magĂĄn Ă©s testvĂ©rĂ©nek a sĂșly elosztĂĄsĂĄban. PĂĄr mĂĄsodpercig Ășgy rĂ©mlett mintha ölelkeznĂ©nek. Mindketten annak szĂĄntĂĄk, de öröklött bĂŒszkesĂ©gĂŒk nem engedte meg, hogy nyĂ­ltan szabad gĂĄtat engedjenek Ă©rzĂ©seiknek.
Jaquesnak eszĂ©be jutott, talĂĄn akkor ölelkezett öccsĂ©vel ilyen bizalmasan, mikor nyolc Ă©vesen beszakadt alattuk a folyĂł jege. Akkor a megmenekĂŒlĂ©sĂŒk, az Ă©psĂ©gben viszontlĂĄtĂĄs, Ă©s a rĂ©mĂŒletĂŒkben fogvacogva bĂșjtak Ă­gy össze.
- Köszönöm, suttogta Jaques.
Jean-Michel visszalĂ©pet az ĂĄgy vĂ©gĂ©hez. Onnan nĂ©zte bĂĄtyĂĄt. RĂ©g volt, talĂĄn öt Ă©ve is miĂłta beszĂ©ltek egymĂĄssal. De a baj feledteti a sĂ©relmeket. FelĂŒlkerekedik a csalĂĄdi kötelĂ©k a " vĂ©r szava". Egy ideig. Vagy elindul a megbĂ©kĂ©lĂ©s folyamata. Majd elvĂĄlik.
- TĂ©ged is utolĂ©rt. Úgy lĂĄtszik a mi generĂĄciĂłnk valami gĂ©nhibĂĄs egyedek lĂ©trejötte. Nem mondom, hogy ĂŒdvözöllek a klubban, mert nem ide illĂ”.
Jaques nem szerette Jean-Michel nyers egyszerû stílusåt. Néha nagyon földhöz ragadtan és leegyszerûsítve tudja låtni és mondani a dolgokat.
- Tudod bratyĂł, sok sex Ă©s sok csokolĂĄdĂ©. Ez az egyetlen gyĂłgyszer erre. SzĂ©lesen mosolyogva adta elĂ”, az elĂ”re kitalĂĄlt vigasztalĂĄst. MĂ©g belekezdett ĂĄrnyaltabban kifejteni az ezzel kapcsolatos tapasztalatait, de Jaquest lehĂșzta egy lĂĄthatatlan kĂ©z az ĂĄlom mĂ©ly szĂ­nes vilĂĄgĂĄba, messzire ettĂ”l a rĂ©mĂĄlomtĂłl, messzire mindentĂ”l, ahol, ha felĂ©bred mindent elölrĂ”l kezdhet..

A mĂșltat mĂ©g Isten sem vĂĄltoztathatja meg. (BĂĄr idĂ”rĂ”l-idĂ”re több halandĂł is megprĂłbĂĄlja. - Svejk -)

  camel, 8:40 Itt megírhatod a véleményed camel
  2011. július 30., szombat Nekem tetszik!
0  
--------
..kĂ©t tenyere közĂŒl, Ăłvatosan csurgatta a vizes homokot a vĂĄr tetejĂ©re. Pierre ĂĄlmĂ©lkodva nĂ©zte. Arca piroslott a naptĂłl Ă©s az izgalomtĂłl.
-båttya, hozol mééég? Ez kérdés volt, hogy hozzon-e még vizes homokot.
-ElĂ©g lesz kiscsikĂł, nevetett Jaques. Megborzolta kisöccse fejĂ©t. Anyja kĂ©sĂ”i szerelmĂ©nek gyĂŒmölcse volt Pierre. Az ĂșjrakezdĂ©s mementĂłja. BecsĂŒlte anyjĂĄt amiĂ©rt, majd tizennyolc Ă©v utĂĄn, tĂșl tudott lĂ©pni.
-bĂĄttya, mostan ajtĂł.
-Rendben, de elĂ”bb vĂĄrni kell, mĂ­g egy kicsit szĂĄrad, mert kĂŒlönben összeomlik. Menj, szĂłlj anyĂĄnak, hogy nĂ©zze meg jĂł lesz-e. Õ a szakĂ©rtĂ”je.
-CsikĂł hoz anyĂș.
Jaques nĂ©zte mint tĂĄjolja be merre is lehet az anyja majd szĂ©lvĂ©szkĂ©nt mint egy kiscsikĂł elvĂĄgtat. DĂșs, mĂ©z szĂ”ke haja katonĂĄsra volt vĂĄgva, s valĂłsĂĄggal vilĂĄgĂ­tott. Pici lĂĄba sekĂ©ly nyomot hagyott a fövenyen.
FejĂ©t elfordĂ­tva nĂ©zete a folyĂł partjĂĄn fĂŒrdĂ”zĂ”, piknikezĂ” embereket, akik önfeledten Ă©lveztĂ©k a napsĂŒtĂ©st Ă©s a folyĂł hĂ»s, de cseppet sem tiszta vizĂ©t. JĂșnius volt, de a folyĂł vĂ­zszintje a szokĂĄsosnĂĄl magasabb volt. IdĂ©n sok esĂ” esett a vĂ­zgyĂ»jtĂ” terĂŒletĂ©n, Ă­gy folyamatosan ĂĄradt. De ez nem zavart senkit sem. Csak hĂ»sölni, kikapcsolĂłdni akartak a forrĂł hĂ©tvĂ©gĂ©n. FelĂĄllt, hogy kinyĂșjtĂłztassa lĂĄbait. Ekkor hallotta meg a sikoltozĂĄst. A folyĂł felĂ© fordult. Sokan voltak a vĂ­zben, mĂ©g többen a parton. Szeme egybĂ”l a "forgĂłra" fĂłkuszĂĄlt. Az örvĂ©ny szĂ©lĂ©n ketten kĂŒszködtek. Jaques futĂĄsnak eredt a folyĂł felĂ©. A sok ĂĄlldogĂĄlĂł most csak Ăștban volt. VĂ©kony teste hasĂ­totta a levegĂ”t, s egy alakot elsodort a vĂĄllĂĄval. Nem Ă©rt rĂĄ elnĂ©zĂ©st kĂ©rni. ElĂ©rte a folyĂł szĂ©lĂ©t. Meg egy lĂ©pĂ©s Ă©s mĂĄr a bokĂĄjĂĄig fog Ă©rni a vĂ­z, s innen kell elrugaszkodnia, mert utĂĄna mĂĄr nem fog tudni lendĂŒletbĂ”l ugrani. A szĂĄmĂ­tĂĄs jĂł volt, de a levegĂ”vĂ©telhez nem kalkulĂĄlta hozzĂĄ a hĂșsz mĂ©ternyi sprintet. ElrĂșgta magĂĄt a folyóågytĂłl, teste Ă­vbe hajlott, annyi levegĂ”t szĂ­vott a tĂŒdejĂ©be amennyit csak tudott. Az ĂĄradĂł zavaros vĂ­z összezĂĄrĂłdott, körĂŒlötte. Nem hallotta a vĂ­z jellegzetes gurgulĂĄzĂł hangjĂĄt, most nem volt idĂ” eggyĂ© vĂĄlni vele. Csak az adrenalin dĂŒbörgött a fĂŒlĂ©ben s fojtogatta torkĂĄt. A zavaros vĂ­zben semmit sem lĂĄtott. A tĂŒdeje tiltakozott az oxigĂ©nhiĂĄny miatt.
-Feljebb kell emelkednem, levegĂ”t kell kieresztenem mondogatta magĂĄban. MĂ©g egy kicsit, csak egy kicsit tarts ki. Itt kell lenniĂŒk. Istenem, add, hogy odaĂ©rjek a vĂ­z alatt, mert csak Ă­gy van esĂ©lyem!
MegĂ©rezte, hogy hĂșzza maga felĂ©. Gyermekkora dĂ©mona. HĂĄt eljött a pillanat Ă©s most kell szembenĂ©znie Ă©s megkĂŒzdenie vele. Eddig halogatta, s most egy igazsĂĄgtalan, esĂ©lytelen helyzetben, felkĂ©szĂŒletlenĂŒl KELL helytĂĄllnia.
Hallotta, mint csobban a vĂ­z a kapĂĄlĂłdzĂł testek körĂŒl.
-HĂĄt ideĂ©rtem!!!! Köszönöm Ó Nagy Istenem, köszönöm.
A felszín felé tempózott. A víz millió darabra robbant, ahogy a felszínre ért. Fuldokolva, kapkodva szívta magåba a friss levegÔt.
ElĂ”tte az örvĂ©ny szĂ©lĂ©n, egy anya prĂłbĂĄlta meg a felszĂ­nen tartani gyermekĂ©t, aki a rĂ©mĂŒlettĂ”l folyamatosan sikoltozott. MĂĄr többet voltak a vĂ­z alatt, mint fölötte. Jaques ĂĄtfĂ»zte a karjĂĄt a gyerek mellkasĂĄn keresztĂŒl Ă©s taposĂĄsbĂłl ĂșszĂĄsra vĂĄltott. Teljes erejĂ©bĂ”l hĂșzta fĂ©l karjĂĄval, de alig haladt. VisszafordĂ­totta fejĂ©t Ă©s lĂĄtta, hogy a gyerek az anyja fĂŒrdĂ”ruhĂĄjĂĄt markolja görcsösen. Reflex szerĂ»en le akarta vĂĄlasztani a gyerek kezĂ©t a ruhadarabrĂłl. De meggondolta magĂĄt. Tudta Ășgy sem eresztenĂ© el. Visszafordult Ă©s Ășszott. A fĂ©lelem ismĂ©t ĂĄtjĂĄrta testĂ©t s Ășjabb adag adrenalint pumpĂĄlt belĂ©. TöbbĂ© mĂĄr nem gondolkozott csak az ĂŒtemeket szĂĄmolta. HĂșz, hĂșz, levegĂ”t a vĂ­zbe, fej ki, levegĂ” be, fej vĂ­zbe, hĂșz, hĂșz!
Reszketett a lĂĄba mikor partot Ă©rt.
Kisöccse ölelgette a combjåt és zokogta: båtya,båtya,båtya!..
"E közben a nyåj a parton nyugodtan legelészett"

  camel, 23:42 Itt megírhatod a véleményed camel
  2011. július 29., péntek Nekem tetszik!
0  
------
"...életében egyszer énekel, mikor a torkåt egy hegyes tövisre nyårsalja fel, de akkor olyan gyönyörûen, hogy maga az Isten is gyönyörködve hallgatja...."

..kifulladva fekĂŒdtek egymĂĄssal szemben az ĂĄgyon. Jaques lĂĄgyan simogatta Jenna testĂ©t. Ujjai lassan siklottak a lĂĄny hĂĄtĂĄn a feszes fenekĂ©tĂ”l a nyakszirtjĂ©ig majd vissza. Jenna kinyitotta szemĂ©t Ă©s Jaquesra nĂ©zet. Jaques elmosolyodott, majd hirtelen elkomorodott ahogy elmerĂŒlt a hihetetlen zöld szempĂĄr tengerĂ©ben. Beleolvadt a zöld Ă©s halvĂĄnykĂ©k vĂĄltozĂĄsĂĄba. AkĂĄr a tenger gondolta. A tenger mely sosem okoz csalĂłdĂĄst. Ha megĂ©rted, s befogadod, Ă” is befogad. Nem Ă­gĂ©r, de mindent odaad.
Jenna hirtelen felkönyökölt.
-Mire gondolsz? Úgy tudsz nĂ©zni, hogy beleborzongok. Mintha bennem lennĂ©l. Szeretem, ha Ă­gy nĂ©zel rĂĄm, kuncogta.
-TĂ©ged csodĂĄllak. Olyan a szemed mint a sima Ă©s a haragvĂł tenger egyszerre.
-Mondjad mĂ©g, mĂ©g!!! És szeress nagyon. És ne hagyj el sosem. Azt nem Ă©lnĂ©m tĂșl. Engem mĂ©g sosem szerettek Ă­gy, csak a testemet. Te mindig figyelsz rĂĄm. MĂ©g szerelmeskedĂ©s közben is.
Jaques lĂĄtta mint gyĂ»lnek a könnyek szemĂ©ben. MielĂ”tt legördĂŒltek volna, lecsĂłkolta s gyengĂ©den a hĂĄtĂĄra fordĂ­totta a lĂĄnyt. FölĂ© hajolva kisimĂ­totta arcĂĄbĂłl izzadsĂĄgtĂłl nedves hajĂĄt s halkan suttogta, szeretlek.
KĂ©sĂ”bb a kocsiban Jenna nem bĂ­rta tovĂĄbb Ă©s ĂșjbĂłl megkĂ©rdezte.
-Ugye jĂł volt neked Ă©des?
Jaques tudta, hogy eljön ez a pillanat. PrĂłbĂĄlta odĂĄzni. De mĂĄr nem lehet. MĂĄr nincs több kitĂ©rĂ” vĂĄlasz. Nagyot nyelt. Mennyivel egyszerĂ»bb gondolatban megfogalmazni, mint kimondani. Ha kimondod, akkor mĂĄr elveszti a varĂĄzsĂĄt. Üres frĂĄziskĂ©nt konganak a szavak. Hogyan mondja el szavakkal az Ă©rzĂ©st, mely egyszerre emeli a magasba s vele egyĂŒtt hal meg egy pillanatra. MegszĂ»nik a vilĂĄg. Csak a fĂĄjdalmasan gyönyörĂ» pulzĂĄlĂĄs lĂŒktet egĂ©sz testĂ©ben amely a vĂ©gĂ©re gyomorszorĂ­tĂłan megkeseredett, a felismerĂ©ssel, Jenna becsapta.
-Nekem nagyon jĂł volt. S mielĂ”tt mĂ©g bĂĄrmit mondanĂĄl is szeretnĂ©lek megkĂ©rni, többĂ© ne jĂĄtszd el az orgazmust. Jobban bĂĄnt az, hogy becsaptĂĄl, mint az hogy nem tudtam beteljesĂ­teni a vĂĄgyaid. És az utĂłbbi sem kellemes Ă©rzĂ©s nekem. Szeretlek Ă©s szeretnĂ©lek boldoggĂĄ tenni. De ehhez ketten kellĂŒnk.
Jenna mereven bĂĄmult elĂ”re. Teste megfeszĂŒlt. VĂ­vĂłdott önmagĂĄval. Nem nĂ©zet Jaquesra.
-Tudod, kezdte kis idĂ” elteltĂ©vel, eddig mĂ©g senki nem jött rĂĄ, csak eljĂĄtszom, hogy eljutottam a csĂșcsra. Nekem csak nagyon ritkĂĄn adatik meg ez a luxus. ÍgĂ©rem, többĂ© nem fordul elĂ”. BocsĂĄss meg Ă©des!....
-Elmondod, hogyan jöttél rå?
MĂĄr ismĂ©t mosolyog, ahogy csak Õ tud mosolyogni. Mosolyog a szeme, Ă©letre kel az arca.
Közelebb hĂșzĂłdik Jaqueshoz, vĂĄllĂĄra hajtja a fejĂ©t, Ă©s onnan csacsogja:
Légyszi, légyszi, légyszi!!!!!
Naaaa!!!
-Nem tudom pontosan megfogalmazni. De megérzem. Abban a pillanatban hatalmas forrósåg önt el. Tudod,...... ott. S nekem az a leggyönyörûbb érzés, ami szavakkal leírhatatlan. Talån zenével tudnåm kifejezni. Mert a zene åtjårja a tested. Simogat, cirógat, becézget, csókol, elringat, s a lelkedig hatol.
-Én is az elsĂ” pillanatban megĂ©reztem, hogy te kĂŒlönleges fĂ©rfi vagy. MĂĄr nem engedlek el soha. Nem adlak senkinek. Csak az enyĂ©m vagy, s ha nem lehetsz az enyĂ©m...akkor senkiĂ© sem leszel!!!!


"..ez a csodås teremtmény, a tövismadår"

  camel, 22:57 Itt megírhatod a véleményed camel
  2011. július 28., csütörtök Nekem tetszik!
0  
------
Kezeit csĂłkolom, Jaques Mayol vagyok.
-Drågasågom!!! Meg van még a "kis"håz!! Jöttök ma?
-SajnĂĄlom de...
- Jaq-i!!! Baj van?
- Nem. Csak måra egy kis meglepit készítettem.
- Ah!!! De ha még is meggondolnåtok magatokat?..
- Jelentkezem?
Nehezen mĂșlik az idĂ”. Csendes a rendezĂ”. Minden perc egy örökkĂ©valĂłsĂĄgnak tĂ»nik. A fejhallgatĂłban lĂĄgy dallamok. Most ez is fĂĄjdalmas. Minden NĂ©lkĂŒle töltött perc fĂĄjdalmas.
A lĂ©pcsĂ”hĂĄzban vĂ­szhangzik lĂ©pteinek koppanĂĄsa. Érdekes, hogy napközben sosem figyelt mĂ©g fel rĂĄ. Kopp, kopp, kopp. Energikus, cĂ©ltudatos.
ElÔször kopog az ajtón.
-gyere Jaqes!!!
Bertrand mosolyog. Mint mindig. Jaqes megcsodĂĄlja az Ă©lettel teli meleg barna szemeket. HihetetlenĂŒl tiszta, ĂĄttetszĂ”. A mosolya szĂ©les, bĂĄr az idĂ” nem mĂșlt el nyomtalanul, kis gödrĂ”cskĂ©k ĂŒlnek mind kĂ©t vĂ©gĂ©ben. JĂł lenne Ă­gy megöregedni.
-Kåvét?
-Igen kérnék.
-Korån jöttél ma is.
Mint mindig. Rossz alvĂł vagyok. De tudja Õ is. De ez a mai nap valahogy mĂĄs. FeszĂ­t belĂŒl. A vĂĄrakozĂĄs. Nem szeretek vĂĄrni.
Lassan kortyolom a kåvét.
- Mennyit aludtĂĄl?
- Egy kis szívességet kérnék.
- Az van!!!
Lassan gördĂŒl ki az autĂłval. ZakĂłja zsebĂ©ben megcsördĂŒl a telefon. Jenna felkapja fejĂ©t az ismeretlen hangra. LazĂĄn kiveszi a telefont Ă©s ĂĄtadja Neki.
- TĂ©ged keresnek.
Jenna a tenyerén tartja a miniatûr mobilt. Zöld szeme csodålkozva båmulja.
Ez..
Te megvetted??
De..
Szétnyitja. Bertrand lågy basszusa köszönti.
A tenyerében tartja.
Jaqes a szeme sarkåból figyeli. Két könnycsepp indul el a szemébÔl.
Szipogva bĂșjik hozzĂĄ!!!
- Nem is Ă©rdemlem meg, hogy ennyire figyelmes vagy hozzĂĄm?
BelefĂșrja az arcĂĄt a nyakĂĄba. Jaqes kĂŒszködik könnyeivel. Lassan tĂșlcsordulnak az Ă©rzĂ©sek..
Istenem segíts, hogy ne låtassak gyengének!!!

  camel, 22:36 Itt megírhatod a véleményed camel
  2011. július 27., szerda Nekem tetszik!
0  
MegtalĂĄltam elveszettnek hit naplĂłm!!!

Caecilius, hĂĄtĂĄt egy mohĂĄs fa törzsĂ©nek tĂĄmasztotta. Jaqes, rajongĂĄssal figyelte NagyBĂĄttya minden mozdulatĂĄt. MegprĂłbĂĄlta utĂĄnozni, majmolni Õt.
Elvégre ez kivåltsåg volt szåmåra!!
Erre vĂĄrt!
KĂ©szĂŒlt!
S még csak hat éves volt.
És nem Ă©rtette, a nagy mocsĂĄr, s a semmi közepĂ©n, mit lehet nĂ©zni. LĂĄtni. Érezni.
Caecilius, tĂŒrelmes volt. ElĂ©g volt egy szĂł, egy hunyorĂ­tĂĄs.
Jaqes fogĂ©kony volt mindenre. ElvĂ©gre, a "NagyfiĂșk" legnagyobbikĂĄval lehetett.
Hat évesen szåmolt, és mår a betûvetés, és olvasås rejtelmeibe merészkedett.
-bĂĄttya.. mire vĂĄrunk?
Caecilius nem vĂĄlaszolt. Csak merenget.
Jaqes megprĂłbĂĄlt, "lazĂ­tani, nem gondolni semmire".
De kicsiny fejében, folyamatosan hömpölyögtek a gondolatok. Miért, miért, miért, hogyan, és az miért?
Mindegy.
Akkor Ă©n is csak ĂŒlök.
Milyen Ă©rdekes…
A nap nem csak fényt åraszt.
Ahogy beszĂ»rĂ”dik a fĂĄk levelein, Ă©letre kell. MilliĂł szĂ­nre bomlik. A szĂ©l sustorog. Ahogy a levelek egymĂĄshoz Ă©rnek. MĂĄr a madarak, Ă©s a rovarok hangjai sem önĂĄllĂłak. Minden egyĂŒtt, Ă©s egyszerre, Ă©s mĂ©gis önĂĄllĂłan alkotnak egĂ©szet.
Meghallod a "csend és mindenség" hangjåt.
-håt erre gondolt a Båttya!!! Mikor azt mondta "maradj csendben és hallgasd a zenét"

Csak håt hat évesen nagyon nehéz.
De ha vele akar maradni.
Alkalmazkodik.
Vagy érdemtelenné vålik.
Így meg "koravĂ©n" lesz.
Az utĂłbbit vĂĄlasztotta.
Nem bĂĄnta meg. OtthonrĂłl hozott egyenes jellem, Ă©s a nem mindig elĂ”nyökkel jĂĄrĂł, "NĂ”i gondolkodĂĄs" Ă©s Ă©rzelmessĂ©g, hosszĂș tĂĄvon, lelki egyensĂșlyt hozott.

A temetésén..nem sírt. Bår nem csak Nagybåttyåt, Vele Apjåt is temette.
De mĂĄsnap.
EgyedĂŒl.
Mår nem kellet uralkodnia érzésein.
Ezt is Õ tanította.
És mĂ©g mi mindent!!

  camel, 23:43 Itt megírhatod a véleményed camel
  2011. június 3., péntek Nekem tetszik!
5  
Amit ma megtehetsz azt ne halaszd holnapra.
Ez egy nagyon jĂł igaz Ă©s valĂłs mondĂĄs.
Kerestem Ă©letem rövid Ă©s megrĂĄzĂł szakaszĂĄnak elmentett naplĂł vĂĄltozatĂĄt, de nem talĂĄltam sehol. Mert lusta voltam lementeni a gĂ©pemrĂ”l. Így Ășjra kezdem. Mint az Ă©letem is.
Nem tudom hanyadszor.
De most mĂĄs lesz.
MitÔl is lenne mås?
Majd elvålik. 1 azaz egy bejegyzésem megmaradt.
Obeliszkként ålljon itt.

"Leblokkoltam, amikor meglĂĄttam. HĂșsz, maximum huszonöt percnyi idĂ”t adtam magamnak. Ennyi idĂ” elteltĂ©vel biztos sĂŒrgĂ”s elintĂ©znivalĂłja akad. Bemutatkoztunk egymĂĄsnak. Döbbenet. A teljes nevĂ©vel. ÁltalĂĄban, csak a regisztrĂĄciĂłs kamu nĂ©vvel mutatkoztak be eddig nekem.
EgymĂĄssal szemben ĂŒltĂŒnk. FelvĂĄltva beszĂ©ltĂŒnk. Nem csak beszĂ©ltetett. Észrevette rajtam a feszĂŒltsĂ©g, az idegessĂ©g jeleit. Kedvesen kĂ©rdezett rĂĄ. A fĂ©lhomĂĄlyban is Ă©szrevettem kĂ©k szemĂ©nek, ĂĄrnyalati vĂĄltozĂĄsait. RĂĄcsodĂĄlkoztam a felfedezĂ©sre. Nehezebbnek gondoltam. S lĂĄm! Egy kis termĂ©szetes segĂ­tsĂ©ggel, tĂșljutottam a kezdeti nehĂ©zsĂ©gen. MĂĄr lazĂĄn, a szĂ©ken hĂĄtradĂ”lve Ă©lveztem a tĂĄrsalgĂĄst. Eljött a bĂșcsĂș ideje. A gyomrom ismĂ©t görcsbe rĂĄndult. Kedvesen vĂ©gigsimĂ­tott az arcomon. De ettĂ”l csak fokozĂłdott a szorĂ­tĂĄs. MerevvĂ© vĂĄltozott a tartĂĄsom. FelajĂĄnlotta a mĂĄsnapi ismĂ©t lĂĄtĂĄs lehetĂ”sĂ©gĂ©t. Ekkor mĂĄr nem voltam ura többĂ© a helyzetnek. SĂ”t! Semminek sem. Nagyon butĂĄnak Ă©reztem magam.

SokĂĄig vĂĄlogattam a ruhĂĄim között. Elszöszmötöltem a vasalĂĄssal is egy darabig. Nagyon kĂ©szĂŒltem. Mint a szorĂ­tĂĄs is a gyomromban. FordĂ­tott arĂĄnyban az idĂ” mĂșlĂĄsĂĄval. Istenem! Negyven-hĂĄrom Ă©vesen, mintha az elsĂ” talĂĄlkozĂĄsra kĂ©szĂŒlnĂ©k.

Ugyan annĂĄl az asztalnĂĄl, ugyan Ășgy ĂŒltĂŒnk, mint elĂ”zĂ” este. MĂĄr mosolyogni is lĂĄttam. BĂĄjos volt. EgyszerĂ»en Ă©letre kelt az arca. Belefeledkeztem. De csak rövid ideig tartott. Hamar korrigĂĄlta. Nem volt szĂŒnet, kĂ­nos csend a tĂĄrsalgĂĄsunkban. Nagyon Ă©lveztem. Nem irĂĄnyĂ­tott egyikĂŒnk sem. Csak Ășgy spontĂĄn jött minden. Semmi hĂĄtsĂł szĂĄndĂ©k, vagy alakoskodĂĄs nĂ©lkĂŒl.
- Úgy szeretnĂ©k hozzĂĄd bĂșjni. Lehet? KĂ©rdezte alig halhatĂłan.
MegĂĄllt az ĂŒdĂ­tĂ”s pohĂĄr a kezemben. SzĂ­vem hevesen kalapĂĄlt. Kihallatszott.
KörĂŒlnĂ©ztem a helysĂ©gben. Szemem pĂĄros ĂŒlĂ”alkalmatossĂĄgot kereset. Hihetetlen. MögöttĂŒnk meg is lĂĄttam.
- KöltözzĂŒnk ĂĄt oda. Mutattam a helyre. BĂłlintott s mĂĄr szervĂ­roztam is. A pincĂ©rek nem kis meglepetĂ©sĂ©re.
- Bocs, mondtam lazĂĄn (amin magam is elcsodĂĄlkoztam) de ez szimpatikusabb.
HozzĂĄm bĂșjt. Szorosan. Átöleltem a vĂĄllĂĄt, felnĂ©zett rĂĄm s ajkaink önĂĄllĂłsĂ­tottĂĄk magukat, mohĂłn egymĂĄsra talĂĄltak. Beleremegtem. Õ is.
SokĂĄig ĂŒltĂŒnk összebĂșjva, ölelkezve, csĂłkolĂłzva.
- Ez akkor mĂĄr randinak szĂĄmĂ­t?
Megdöbbentett a kérdése. Ezek szerint olvasta a naplóm. Nem említette.
- Igen. Akartam mondani. De valaki mås szólt belÔlem. Ismeretlen mély, karcos hang. Mosolygott. A szeme is.

Nem tudtam elaludni. Az ĂĄtĂ©lteket prĂłbĂĄltam Ă©rtelmezni, magyarĂĄzatott talĂĄlni. Hamar rĂĄjöttem, nem kell semmilyen magyarĂĄzat. EgyszerĂ»en csak meg Ă©s ĂĄt kell Ă©lni. Hagyni az ĂĄradattal sodortatni. SMS riasztott fel merengĂ©sembĂ”l. Titkon remĂ©ltem Õ Ă­rt. És valĂłban. De mit! ElĂ©rzĂ©kenyĂŒltem. De jĂł, hogy nem lĂĄt senki.

Nem akart a „helyĂŒnkre” beĂŒlni. ÉrtetlenĂŒl, zavartan ĂĄlltam. Akkor. Most mi Ă©s hogyan legyen?
SötĂ©t volt a vak ĂștleĂĄgazĂĄs mĂ©lyĂ©n. Az elsĂ” ĂŒlĂ©seken ĂŒcsörögtĂŒnk. Most mĂĄr, hogy nem lĂĄttuk egymĂĄst, kicsit akadozott a beszĂ©lgetĂ©s. Megint az a furcsa szorĂ­tĂł Ă©rzĂ©s vett erĂ”t rajtam.
Állunk a kocsi mellet és cigarettåzunk. A felizzó paråzsnål nézem az arcåt. Vajon miért jött el ismét. Mi vonzza egy magamfajta megkeseredett s mår nem éppen fiatal férfihez.
- BeĂŒlnĂ©l velem a hĂĄtsĂł ĂŒlĂ©sre? Hogy oda tudjak bĂșjni hozzĂĄd? SzeretnĂ©m.
ForrĂłsĂĄg, Ă©s zavarodottsĂĄg futott ĂĄt rajtam. Nemet akartam mondani. Nem akartam. MĂ©g nem. Nem voltam felkĂ©szĂŒlve. Éreztem testemben felszabadulĂł adrenalin mindent ĂĄthatĂł kesernyĂ©sen Ă©des lĂŒktetĂ©sĂ©t. Remeget mindenem s minden körĂŒlöttem.
- Igen. VĂĄlaszoltam. Nem is Ă©rtettem ki vagy mi vĂĄlaszolt az Ă©n hangomon.
IsmĂ©t hozzĂĄm bĂșjt. Szorosan. Nagyon szorosan. Magamba szĂ­vtam illatĂĄt. Citrus Ă©s rĂłzsa keverĂ©ke. A rĂłzsa illat dominĂĄlt. Mercedes rĂłzsĂĄnak van ilyen intenzĂ­v illata. Kora nyĂĄr elejĂ©n, este, esĂ” utĂĄn, vagy kora hajnalban, mikor a szirmok mĂ©g nem nyĂ­lnak ki teljesen, de a harmat segĂ­t az illĂłolaj kipĂĄrolgĂĄsĂĄnak. Ilyenkor nem ĂĄtok a szaglĂĄsom. VĂ©rem mĂ©g vadabbul szĂĄguldott.
ElhĂșzĂłdott tĂ”lem s eltolt magĂĄtĂłl.
- Szeretlek. Halkan mégis hatårozottan mondta.
NĂ©mĂĄn ĂŒltem. MĂĄr nem lĂŒktetett bennem semmi. Helyette hirtelen csordultig telt minden. Torkomat szorĂ­totta. Az egĂ©sz vilĂĄg bele fĂ©rt volna a szĂ­vembe, lelkembe, s mĂ©g sem fĂ©rt bele egy borsĂłszem sem. Éreztem minden szerelmet, fĂĄjdalmat, gyönyört, örömöt, bĂĄnatot, remĂ©nyt, csalĂłdĂĄst, mindent mi csak Ă©rzĂ©sbĂ”l fakad. Valami kifolyt a szemembĂ”l. ElfordĂ­tottam fejem.
- BocsĂĄnat. Ezt nem lett volna szabad mondanom. MĂ©g nem. Neked tĂșl korai. De, ki kellet mondanom.

Nem jött ĂĄlom a szememre. Helyette, Ă©rzelmek kavalkĂĄdja talĂĄlt helyet testembe, lelkembe, szĂ­vembe. Beköltöztek. ÖrvĂ©nylettek, forogtak. AkĂĄr egy lĂ©lekvesztĂ” a viharos ĂłceĂĄnon. Semmi nem biztos Ă©s mĂ©g is minden egyĂ©rtelmĂ». Tiszta. Behunyt szemmel is lĂĄttam ÕT. EgĂ©sz lĂ©nyĂ©t. Törött szĂ­vem mĂ©g jobban sajgott. Hol enyhĂŒlt, hol erĂ”södött. Ahogyan a lĂ©lekvesztĂ” kĂŒzdött a tĂșlĂ©lĂ©sĂ©rt.

Miként tudtam volna, elmondani neki mit érzek? Hogy, nem villåmcsapåsként érkezett. Nem volt földindulås. Helyette, csendesen lopódzott a szívembe. S mire észrevettem mår åtjårta mindenem. BeférkÔzött a gondolataimba. A mindennapok kavalkådjåban önålló részt követelve magånak. Megvåltoztatva mindet.
Újra zenĂ©t hallgatok a kocsiban. Hangosan. Az ismert szĂĄmokat Ă©nekelve. KihĂșzott hĂĄttal szemem nem lesĂŒtve jĂĄrok az utcĂĄn.

Beleszerelmesedett, megszerzett, autĂłm hĂĄtsĂł ĂŒlĂ©sĂ©n, szorosan összebĂșjva ĂŒltĂŒnk Ă©s beszĂ©lgettĂŒnk. KezĂ©t becsĂșsztatta a pĂłlĂłm alĂĄ. ForrĂł tenyere Ă©gette a bĂ”röm. LĂĄgyan simogatta a mellkasom, vĂĄllam, nyakam. Lassan haladt a keze, s nyomĂĄban felperzselte a bĂ”röm. Behunyt szemmel fogvacogva, Ă©ltem ĂĄt minden millimĂ©ternyi haladĂĄsĂĄt. ÉrzĂ©ssel, szerelemmel jĂĄtszott testemen. Most Ă©reztem elĂ”ször igazĂĄn, milyen is az ha, szerelmesen Ă©rnek hozzĂĄm. TöbbĂ© nem Ă©rem be kevesebbel.
- szeretnĂ©k melletted Ă©bredni, csĂșszott ki a szĂĄmon. MegbĂĄntam. Teste megmerevedett. Éreztem, most ismĂ©t nagyon butĂĄn viselkedtem. De kimondtam. Ez ellen mĂĄr nem tehettem.


A reggel beszĂ»rĂ”dĂ” fĂ©nyĂ©nĂ©l nĂ©ztem az arcĂĄt. Charlie dala jutott az eszembe „ ..az aki szĂ©p, az reggel is szĂ©p, mĂ©g ha össze is gyĂ»rte az ĂĄgy…” Megmosolyogtam. Nem mertem moccanni sem. FĂ©ltem megtörik a pillanat szĂ©psĂ©ge. Hirtelen vĂĄgyat Ă©reztem, hogy szorosan magamhoz öleljem. Hogy megĂ©rezhesse, mit elmondani nem tudok. Mert nincs rĂĄ szĂł, kifejezĂ©s. Nem tudja Ă©lethĂ»en visszaadni semmi.
Hålås voltam, amiért mellette ébredhettem. Ugyan akkor felébredt mohósågom is. Minden reggel Mellette akarok ébredni.
Megborzongtam. Nem lehetek ennyire elégedetlen.
Kinyitotta szemĂ©t. HalvĂĄnykĂ©k szĂ­nben tĂŒndökölt, majd lassan vĂĄltozott mĂ©lykĂ©kre. Olyanra, mint a legtisztĂĄbb Ă©s legmĂ©lyebb tengerĂĄrok szĂ­ne. CsodĂĄlatos volt.
Megsimogattam az arcåt. Mosolygott. Az egész arca. Elakadt a lélegzetem, szépségétÔl. Megcsíptem a karjåt.
- Ă©bren vagy KisCicĂĄm. Nem ĂĄlmodsz!
Behunyta szemét, és mår nem mosolygott.
- Akkor nem ålmodom, ha holnap még midig mellettem leszel.
Szorosan öleltem Ă©s Ășgy sĂșgtam alig hallhatĂłan, fĂŒlĂ©be. Szeretlek.

Nem tudom, Ă©s nem akarom tudni, meddig tart SzerelmĂŒnk. KĂ©t sebzett lĂ©lek egymĂĄs gyĂłgyĂ­tĂĄsĂĄban leli boldogsĂĄgĂĄt. EgyikĂŒnk sem meri elhinni: lehetsĂ©ges, hogy ez megtörtĂ©nhetett velĂŒnk.
Én elfogadom az Ă©rzĂ©sek kavalkĂĄdjĂĄt. Nem keresem a miĂ©rteket. Mert fĂ©lek, lemaradok valami nem e földi Ă©rzĂ©srĂ”l. Minden percet Ășgy Ă©lek meg, mint ha az lenne az utolsĂł. Csak annyit tervezek elĂ”re, hogy minden pillanatot egyĂŒtt tudjunk ĂĄtĂ©lni. És ezĂ©rt minden követ megmozgatok. Nem kis kihĂ­vĂĄs. De vĂ©gre van Ă©letcĂ©lom. És ismĂ©t szeretnĂ©k Ă©lni. Most azĂ©rt imĂĄdkozom estĂ©nkĂ©nt, hogy a reggel Ă©letben talĂĄljon.
Õ egyenlĂ”re, viaskodik. ÖnmagĂĄval. Nem tudja feldolgozni, hogy szeretem. ÖnmagĂĄĂ©rt. A teljes egĂ©sz NĂ”t. Nem Ă©rti, hogy tudott eddig lĂ©tezni, ilyen Ă©rzelmek, Ă©rzĂ©sek nĂ©lkĂŒl.
Szerelmem ĂĄtsegĂ­ti majd lassan. De tudom hosszĂș ideig el fog tartani.
IdÔm, mint a tenger!! Hiszen megadatott, hogy råm talåljon.
Én már nem sietek.

„ajĂĄnlom soraim, azoknak az embereknek, akik mĂ©g nem Ă©reztĂ©k egy kĂ©z Ă©getĂ” erejĂ©t, a csĂłkban rejlĂ” szĂ©dĂŒlĂ©st, az ölelĂ©s varĂĄzsĂĄt”



  camel, 23:58 Itt megírhatod a véleményed camel
Kedves naplĂłm...
  camel, 23:48 Itt megírhatod a véleményed camel



Copyright © 2001 CsodaCsiga. Minden jog fenntartva.