CsodaCsiga Flap
Naplk 2024. mrcius 28.   cstrtk   Gedeon, Johanna, Gida, Ixion, Janina, Kapisztrn, Katapn, Szixtusz   
Flap ·  · Chat · Tvirat · Trskeres · Kpeslap · Frum · Weblapok ·  · Levelem · Webem · Naplk · BANK
Regisztrci · Kapcsolataim · Trsaim ·  · Bulikpek · MMS ·  · Jtk · Horoszkp · Linkek · Hirdets · Radi



annazsuzs naplja

  2010. november 27., szombat Nekem tetszik!
0  



Rónay György: Advent elsõ vasárnapja

Amikor a fák gyümölcsöt teremnek,
tudhatjátok, hogy közel van a nyár.
Tûzre dobhatsz, Kertész, mert nem terem meg
korcs ágaimon más, mint a halál?
Amikor jelek lepik el a mennyet,
álmunkból kelni itt az óra már.
De ha hozzám jössz, pedig megüzented,
angyalod mégis álomban talál.
Meg akartál rajtam teremni, rossz fán,
Nem voltál rest naponta jönni hozzám.


Ajtóm bezártam. Ágam levetett.
Éjszakámból feléd fordítom orcám:
boríts be, Bõség! Irgalom, hajolj rám!
Szüless meg a szívemben, Szeretet!






  annazsuzs, 17:04 Itt megrhatod a vlemnyed annazsuzs
  2010. november 26., pntek Nekem tetszik!
0  


Egyik Kedvenc költõm.
Baranyi Ferenc (írói álneve: Francesco del Sarto) (Pilis, 1937. január 24. -) Kossuth- és József Attila-díjas magyar költõ, író, mûfordító.






FOGADOM


Kíméletlenségemmel becsüllek én -
olykor gyilkol a simogatás

Fogadom, hogy bántani mindig igazságtalanul igyekezlek,
mert igazságos bántást nem ismer az õszinteség.
fogadom: úgy ütlek meg én, hogy fájjon erõsen,
mert szép missziója az ütésnek, hogy fájdalmat okozzon.
Fogadom: gátat nem vetek én az agyamban rohanó vérnek,
midõn szoknyát lebbentve a szél lányok felé lök,
nehogy a nosztalgiává sokasodó apró lemondások
alattomos bujtogatásaival ellened fordítson a visszafogottság.
Fogadom, hogy sorsod plüssébe rajzszöget csempészek én,
hogy minden lélekhájasító ernyedésbõl felhessentselek,
s a konszolidáltság marasztalóan kellemes sírboltjából
kemény életre trombitáljalak.
Fogadom hogy gyûlölni is foglak,
fogadom hogy határtalan önzéssel tüntetlek ki,
mert csak a nagy szerelem bírja el az önzést,
fogadom, hogy csúnyán hagylak el majd,
mert szépen búcsúzni csak ismerõssé hullt szeretõk
egykedvûsége képes.
és fogadom: legigazabb vágyam, hogy sose hagyjalak el,
hogy veled végre magammá lehessek,
és nem fogadom, hogy iszonyúan szeretlek.

Csak szeretlek.



  annazsuzs, 14:58 Itt megrhatod a vlemnyed annazsuzs
  2010. november 19., pntek Nekem tetszik!
0  


Egy másik kedvenc....

Részletek..

Bella István

Szeretkezéseink


2.
Tíz szán siklik a meztelen havon.
Tíz szablya szánt tüzet a hátamon.

Csónak suhan bõrömön. Hallani:
Fölcsap a hó egész hónaljamig.

Tûzhasáb csördül. Szálló kút gyanánt
– forgókésszélként – huss!, elszáll szemembõl földanyám.

Eke szánt jégen. Apámban megakad.
Mozdonyokkal fûtik hasamat.

Nap fehér ringben. Szakadó kötelek.
Meztelen öklök döngölik szívemet.

Augusztus forró ege, ostorok.
Olvadt nyárfák, törzsük rám csorog.

Zuhanó pilóták, égõ, hanyatt-
vágódó föld. Ejtõernyõ-hajad.

És csönd. Mozdulat nélküli füvek.
Egy szempilla érinti az eget.




3.
Szeretlek, – hallod? – s ha hallod, érted-e?
Tudod milyen a vas lélegzete?

Tudod milyen minden kõ meztelen?
Láttál te már holtat elevenen?

Szeretni, enni, menni – még szabad!
Nem szögesdrótháló a te hajad?

Szeretni, enni, menni – még lehet!
Kinek mellébõl áll ki a kezed?

Kétszázhúsz voltos éj – de mennyi van
– Úristen – ereim huzalaiban:




4.
Mit csináltál velem, hogy szemöldököd,
mint bilincs kattan szemeim fölött?

Láncból vagy, drága, s lánccal ölelkezel,
hogy csörömpöl ruhád, ha vetkezel?

Dollár vagy tallér fényes köldököd,
vagy láncszem az is, hogy fénylik és csönög?

S ha lábad, a gyönyörût, szétnyitod,
mi dönt le, drága, tank, kard, gumibot?

Vaságyon, búza közt, rizsföldeken,
és hogy fekszel? Holtan, elevenen?




5.
A nõstény, ha üzekszik, a kan, ha szeret,
kit húz karóba, milyen õsöket?

Kinek égõ húsa csókod, öl gyanánt,
kinek készít szép lábad kalodát?

S harapásaim szöges ostora
milyen nép lovának patkónyoma?

– Hát vigyázz, vigyázz, jól vigyázz velem!
történelmembe zárva vetkezel.

Vigyázz, vigyázz, hajam vad tábora
lehet neked még tüzes Dózsakorona.

Kigyúlhatnak ágyad piacain
derekad alá hordott csontjaim,

hasad sáncán, melled dómja elõtt
ácsolják, hallod-e, a levegõt,

s mi lesz veled, ha én is elhagyom
facölöpváram, cölöpvár-mellkasom,

ha elhagylak, kiéhezett sereg
utolsó végváramat, testedet?!




6.
Hát mi vagyunk mi, drága, hányfele
tört kard, szakadt íj, hány föld lélegzete,
hány szó, hány száj, hogy mind itt vérzene:
mongol bonc, szláv száj, Kölcsey félszeme,
az idõ terén, a turista világ napszemüvege
elõtt Európa égõ csuvas-szerzetese.

Ha azt mondom, Vesi, még érted-e?
szádat friss vízként fölkínálod-e?

Ha azt mondom, kosza, görbítesz-e?
kaszát karodból, hogy megölelj vele,

s ha szólok, hegycsúcs, mellecskéd kis csecse
kék melltartódból kitakaródzik-e?

S ha azt mondom, eke, fölszántod-e
ékes magad, hogy engem vess bele?




7.
A nagy idõbe zárva, meztelen
lánc, csörgõ láng, szeress szerelem.

Földim vagy, s földem. Minden föld. Te vagy
maga a föld is, hát ne csúfítsd el magad.

Szakadt szempillám lásd meg, a szemem
az apámon foszló lyukas katonaköpenyen.

Fûcsomóanyám lásd meg, mert bele-
markol a föld és elinal vele.

Hajcsomószavunk lásd meg, mert kihull,
és magtalanul és számlálatlanul.

Hajcsomómagunk lásd meg, és ne hagyd,
hogy kicseréltessen a szív s az agy.

Hogy kiheréltessen a szem, s a kéz.
Szeress minket, nagy idõ, ölelés.




8.
Szeress, szeress, a meztelen havon
tíz szablya szánt, tíz boldog fájdalom.

Csónak suhan hajamon. Jég etet
vállamon hömpölygõ mezõtüzet.

Fény hull. Kés hull. Szempilláim mögött
havazik: pillantásaidba ütközök.

Reszketõ tér. Pillék és levelek.
Augusztushasú nyárfaéj remeg.

Ejtõernyõbe csavarva, hanyatt-
fekszem az ágyon, elborít hajad.

Fölöttem, hallom, suhan kezed.
Szempillámmal érintem az eget.

Ezt az éjt csak a szemed oltja ki.
Ezt a fényt csak a kezed mondja ki.

Ezt a színt nem lehet fölbontani.
Ezt a kínt nem lehet kioltani.

Ezt a földet nem lehet mondani.
Ezt a csöndet nem lehet hallani.

Nincs û, nincs í, az é csak élene,
nincs fény, nincs kék, a kék csak églene,
nincs zöld, fehér, csak fehérzöldlene,
nincs õ, nincs én, az én csak õlene:

Csak te, az ige, a van lehelete!




1968




  annazsuzs, 19:31 Itt megrhatod a vlemnyed annazsuzs
  2010. november 18., cstrtk Nekem tetszik!
0  

-Szia!
-Szia!
-Jó estét nektek. Felénk esik az esõ.
-Kösz nektek is. Erre süt a nap
-Jó vicc.
- Nem vicc, süt a nap.
-Milyen filmet nézel? Vagy képet? Ahol napsütés van,
-Nem kell el hinned.
-Nem is hiszem.
-Na hadd látom azt a napsütést!
-Most mi van?
-Mi lenne?
-Semmi
-Mibe vagy annyira elmélyülve?
-Attól, hogy mást teszek, még tudok válaszolni, meg beszélgetni
-Jól van, tudom, ügyes ember vagy. Több féle irányba tudsz egyszerre koncentrálni.
-Pontosan.
-Most miért vagy oly rossz kedvû?
-Nem vagyok az.
-Mi bántja a lelkedet?
-Kellene valaminek bántani?
-Nem tudom, de ha megmondod, mikor beszéltél, vagy írtál utoljára felebarátodnak talán lehetséges, hogy valami nyomja a lelkedet.
-Miért kéne nekem bármit is mondanom neked?
-Semmiért, csak kérdeztem valamit, amire nem vagy hajlandó válaszolni.
-Veled szemben meg miért nyomná bármi is a lelkemet? Vagy akárkivel szemben is?
-Velem szemben semmiért.
-És másnak?
-Tehát, ezek szerint a közelmúltban volt levélváltás.
-Érdekel?
-Különösképpen nem, csak nem tudom, tudsz e róla mi történt. De lényegtelen a dolog, legalább is részemrõl.
-Mi történt? Had tudjam már én is!
-Teljesen mindegy. Legalább is nekem igen, hogy aztán neked mindegy-e azt neked kell tudnod.
-Miiiiiiiiiii?
-Kérdeztem valamit, a kérdésedre ugyanazt a választ kapod, amit te adtál nekem. Ennyi
-Akkor ennyi
-Így van.
- Így van
-Csak nem fázol?
-Nnem
-Akkor csak megszokásból veszel magadra valamit?
- Te minek vagy felöltözve?
-De rajtam nincs pléd.
-Van helyette három ruhadarab.
-Igaz. Honnan tudod?
- Rajtam még pléddel együtt sincs annyi.
-Te nem vagy fázós típus. Megszokod az egész napi szabadlevegõt, a kint létet és a 20 fokos hõmérséklet tökéletesen megfelel. Igaz itt sincs több, de azért veszek magamra ruhanemût.
-Jól vagytok?
- Jó, hogy tudod nekem mi a jó.
-Most mi a baj?
- Semmi
-Akkor miért vagy morci?
-Mert olyan megállapításokat teszel, ami igazán nem helytálló.
-Fázós típus vagy?
--Nem
-Szabadban dolgozol?
-Igen ,de attól még nekem is fel kell öltözni rendesen , hogy ne fázzam
-Akkor miféle nem helytálló megállapításokról van szó? Mit dolgoztatok ma? Nehogy azt mond, kapáltatok .
- Ki ástam, beástam és értékesítettem.
-Amit kiszedtek, máris ültetitek a helyére a következõ alapot?
- Nem.
-Csak nem agyoncsaptál valakit?
- De.
-Beástad. Legalább jó mélyre?
- Igen.
-Érzem nem vagy valami vidám hangulatban. Fáradt vagy.
-Nem vagyok az. De megyek.
-Hová?
- Itt ülök, már háromnegyed órája. Nekem ennyi elég volt.
-Vár valaki?
- Ki kapcsolom a gépet és olvasok
-És amikor én meresztettem a hátsómat, nem csak háromnegyed óráig? Ja akkor az más volt.
Olvass.
- Hogy te itt ülsz?
-De a szemüvegedet használd, ne rontsd a szemed.
- Te másokkal is el vagy, én meg itt voltam, majd jövök, de most megyek, és nem érzem úgy, hogy magyarázkodnom kéne, amiért megyek el innen. Használom, mivel nem látok nélküle.
-Nincs is szükség magyarázkodásra.
- Mondtam, tudod nagyon jól, mikor jövök ide, ha beszélgetni akarsz akkor jössz, ha nem akkor nem jössz csak mikor kedved van.
-Különben is utánam jelentkeztél be, mi a biztosíték, hogy már elõtte itt voltál? Hmm? Mondhatok akármit.
-Te akkor jössz mikor kedved van, én akkor megyek mikor kedvem van. Az a biztosíték, hogy be majd ki és ismét bejelentkeztél. Úgy hogy sajnálom de itt voltam.
-Én nem láttalak, hogy elõbb lettél volna itt, mint én.
- Az nem jelent semmit.
- Tehát itt voltam, mert láttalak bejelentkezni, aztán ki, és újra be, mivel te nem mondtad nekem, így csak onnan tudhatom, hogy én elõbb voltam itt mint te.
-Tudom, semmit nem jelent, mert nyugodtan ráfoghatod a rejtve kapcsolódó állapotra. Aztán ki tudja, mikor jöttél? De ez nem vitatéma. Menj és olvass.
- Na Jó éjt, szép álmokat
- Pihenj jól, hamár ki szórakoztad magadat az ismerõseiddel és haverjaiddal.
Jó éjt.. Különben is bejelentkeztem, kaptam egy frissítést, azt letöltöttem, emiatt még egyszer bekellett jelentkeznem, így valóban láthattál olyat, hogy volt egy be, majd kijelentkezésem, de alig egy-két perc elteltével egy újbóli, a jelenlegi bejelentkezésem. De ez sem lényeges.
-Jó. Ok. Megyek szórakozni. Na, de mi van az felebarátkámmal?
-Mit tudom én, mi van a felebarátoddal.
- Te dicsekedtél, hogy tudsz valamit róla nem én? Vagy csak csõbe akartál húzni! Ejnye - bejnye, ismét hülyére lettem véve!
-Akkor kérdeztem valamit, mivel válasz nem érkezett, innentõl kezdve a további meg már lényegtelen Semmi csõbehúzás nincs. És miért is tenném?
- Azt csak te tudod miben utazol ismét.
-Ne gondolj semmire. Nem foglalkozom a témával,
-Térjük vissza a megbeszéletlen dolgainkra .
-Ez már elmúlt, az egésznek semmi értelme.
- Na mi történt?
-Már lényegtelen. Gondoltam, ha beszéltetek, akkor úgy is tudsz róla. Ha meg nem irkáltok egymásnak akkor meg úgy is mindegy.
- Na elegem van ebbõl, a hazudozásból és mellébeszélésbõl, vagy elmondod az igazat, vagy többé nem jövök.
-Nem hazudozom! És légyszi ne zsarolj, azt mondtad, miért is kéne nekem bármit is elmondani?! Akkor nekem miért kell feléd nyilatkoznom?
- Jó te tudod, a te döntésed, nem az enyém, de te kezdted az okoskodást, hogy te tudsz valamit, amit én nem. Tartsd meg magadnak, majd ha úgy látod, hogy többé nem lesz fél válasz, akkor szólsz.
-Na ácsi! Ne vitatkozzunk, semmi értelme. Mert mit is kérdeztem? Mikor beszéltél, vagy írtál utoljára neki? Ennyit kérdeztem és semmi többet.
- Te kezdted és nem én ,Te janiztál a tudtásoddal, nem én, te játszottad el a nagy tudóst, nem én.
-Igen, én kezdtem, hogy tudod-e mi történt. Mert, ha a napokban beszéltél vele, akkor minek mondjam, hiszen tudod, de nem válaszoltál. Mert ha azt mondod, hogy oly régen, hogy szinte már nem is emlékszel rá (na ennyire régen mégsem) akkor közlöm veled, a mit tudok. De így, ilyen válaszra, hogy miért is kéne nekem egyáltalán mondanod valamit -Elfáradtál?
- Nem
-Akkor én vagyok unalmas...Te nem felejtesz el soha semmit?
- Nem hiszem.
-Én pedig mindinkább feledékennyé válok.
-Ami fontos azt nem lehet elfelejteni. Na látod.
-Vannak dolgok, amiket nagyon is számon kell tartani.
-Azt hogy a gyermekeim mit csinálnak elfelejtetted, de hogy a felebarátommal foglalkozz azt nem.
-Nem foglalkoztam a szíved csücskével, csak kérdeztem valamit, amire nem voltál hajlandó válaszolni. Itt aztán a téma be is lett fejezve.
- És miért érdekel, mikor írtam neki… neki?
-Mondtam, nem érdekel.
-Akkor miért kérdezted?
-Mégis miért kérdeztem? Hogy mit tudsz felõle. De ezek szerint semmit, amit nem igazán hiszek, vagy egyszerûen úgy játszottál, hogy nincs felõle semmi információd.
-Miért kérdezted?
-Azért kérdeztem, hogy tudod-e hogy mi történt. Ennyi.
-?
-elmúlt, kész.
-?
-!
-Mond már amit rám akartál sózni.
-Hívd fel, majd elmondja, ne én legyek az okos Jancsi.
-Mond, élvezed?
-Ha érdekel, tudd meg tõle.
- Akkor mi a töknek kezdtél bele egyik este?
-De értetlen tudsz lenni, már ne is haragudj.
- Mert nem tudsz semmit, csak azt akartad tudni, hogy vajon beszélek e vele vagy sem.
-Kérdeztem?
-És sunyi módon így akartad kideríteni, mert nem volt bõr a pofádon, hogy rá kérdezzél
mert a mai napig is sunyiskodsz.
-Nem! Nehogy azt gondold, hogy ilyesmi vezérelt. Ezen én már réges rég túl vagyok, hogy kivel, mikor, hol, mirõl és mennyi ideig beszélgetsz.
-:Hogyne, látom.
-Ugyan mit látsz? Mit láthatsz olyasmit, ami nincs?
-Bármit is tudnál róla, már rég a pofámba vágtad volna, abban a hiszem, hogy fájdalmat okozol. De mivel semleges volt a válaszom, így nem tudsz mit kitalálni. Ez vagy te ,csak azért hogy a fölényedet fitogtassad.
-Azért ilyet ne tételezz fel rólam. Mikor bántottalak, visszaemlékszel rá? Igazán észre kellett volna venned, hogy az utóbbi idõben semmi kétes megjegyzés nem hagyja el a számat. Nem is cikizlek, nem bántalak. De ha ez nem tûnt fel, akkor Te valahol nagyon leragadtál a régi idõknél.
-Most ezt komolyan kéne vennem?
-Engem ne vegyél komolyan.
-Hát kis barátocskám errõl te lemaradtál.
-Mirõl maradtam le?
-De nem baj, élvezem amikor túl akarsz járni az eszemen. Meg sunyiskodsz velem. Én meg tudom, hogy nem úgy van. Aztán csak nézem, hogy erõlködsz, mint jelen estben is, Te sosem vetted a szádra anélkül , hogy egyúttal ne rúgj belém, vagy belé.
-Erõlködik a nyavalya. Mi hasznom származna belõle, ha sunyiskodnék?
- És ez az ested sem kivétel.
-Akkor hidd azt. Sokkal komolyabb, mint gondolnád, de engem hidegen hagy, nem rokonom, semmi közöm hozzá. Nehogy azt hidd bántom Õt!
- Ki a komolyabb? Vagy mi?
-Senki és semmi. Látom, nem akarsz megérteni. Semmi értelme, hogy dumáljak errõl.
-Na azért tisztázzunk le valamit. Én is utána néztem -- miután olyan halálosan komolyan mondtad õt---. semmit nem láttam sehol ami vele kapcsolatban lenne, és megváltozott volna.
Ebbõl megítélve tényleg csak a te sunyiskodásod volt velem szemben!!
-Ennek a nethez az égadta világon semmi köze! Még nõhöz sem!
- Akkor meg te nem tudhatsz semmi olyat, amit én nem tudok, hacsak nem megint barátnõd mondott neked valami disznóságot.
-Ezek szerint tudsz róla, hogy mi történt. Akkor meg miért játszod meg magad?
-Te hülye vagy.
-Tudom. Én csak hülye lehetek.
-Amit te tudhatsz azt max., tõlem, vagy a netrõl tudod, így van?
-Nem így van.
- Tehát van valaki, aki tégedet informál róla?
-Nem informál, mert egyáltalán nem érdeklõdöm.
- Akkor nem tudhatsz semmit így van?
-Gondolj, amit akarsz.
- Most miért nem mondod el amit tudsz? Miért kell fel nyomni az idegeimet?
-Én csak egy hírt akartam veled közölni, de nem hagytad. Akkor meg járj utána.
Megnyugtatlak, semmi nõügyhöz nem kapcsolódik,
- Te nem vagy normális esküszöm.
-Sem a nethez. Teljesen más irányú.
- Megmondod vagy sem?
-Nem mondok semmit, van telcsid, neted, e-mail címes, Messengered is, érdeklõdhetsz több vonalon.
-Azt akarom tudni amit te, és a te szádból.
-Kicsi szívem errõl lemaradtál, mert ezt tõlem nem kapod meg.
- Jó , te is lemaradtál.
-Tehát én is lemaradtam.
- Az életedhez további szépet kívánok Köszönöm, a sok rondaságot, amit kaptam tõled, eddig
de többé nem jövök hozzád ide.
-Most le akarsz lépni?
- Ha msnen vagyok kérlek ne írogass mert úgy sem válaszolok, letiltani nem foglak
elrejtõzködni sem.
-Ha ennyire akarod, tedd azt, amit az eszed parancsol.
- De nekem itt és most elegem van a te hülyeségeidbõl. Pontosan úgy, hogy szerintem errõl ennyit. És nem többet.






  annazsuzs, 20:51 Itt megrhatod a vlemnyed annazsuzs
  2010. november 17., szerda Nekem tetszik!
0  
Egyik Kedvenc költõm.
Baranyi Ferenc (írói álneve: Francesco del Sarto) (Pilis, 1937. január 24. -) Kossuth- és József Attila-díjas magyar költõ, író, mûfordító.






FOGADOM


Kíméletlenségemmel becsüllek én -
olykor gyilkol a simogatás

Fogadom, hogy bántani mindig igazságtalanul igyekezlek,
mert igazságos bántást nem ismer az õszinteség.
fogadom: úgy ütlek meg én, hogy fájjon erõsen,
mert szép missziója az ütésnek, hogy fájdalmat okozzon.
Fogadom: gátat nem vetek én az agyamban rohanó vérnek,
midõn szoknyát lebbentve a szél lányok felé lök,
nehogy a nosztalgiává sokasodó apró lemondások
alattomos bujtogatásaival ellened fordítson a visszafogottság.
Fogadom, hogy sorsod plüssébe rajzszöget csempészek én,
hogy minden lélekhájasító ernyedésbõl felhessentselek,
s a konszolidáltság marasztalóan kellemes sírboltjából
kemény életre trombitáljalak.
Fogadom hogy gyûlölni is foglak,
fogadom hogy határtalan önzéssel tüntetlek ki,
mert csak a nagy szerelem bírja el az önzést,
fogadom, hogy csúnyán hagylak el majd,
mert szépen búcsúzni csak ismerõssé hullt szeretõk
egykedvûsége képes.
és fogadom: legigazabb vágyam, hogy sose hagyjalak el,
hogy veled végre magammá lehessek,
és nem fogadom, hogy iszonyúan szeretlek.

Csak szeretlek.




  annazsuzs, 20:12 Itt megrhatod a vlemnyed annazsuzs
  2010. november 15., htf Nekem tetszik!
0  


A fénylõ Napnak is vannak sötét foltjai.
Mért hinnénk, hogy egy ember élete csupa tündöklésbõl áll?
A Föld éjszaka megpihen, hogy a következõ napon állni tudja a Nap fényét.
Amikor elég volt a töménytelen ragyogásból sötétségbe burkolódzik.
Így van ez az emberrel is: a mértékletes fénnyel ragyogókat bántja a nagy fényesség, félrehúzódnak, míg a folyton tündöklõk kimerülnek.
Senkinek sem jó a túlzott tündöklés: az elõbbi, mint parányi csillag hozzásimul az égbolt sötétjéhez, az utóbbi fényét fakítja, idõvel aztán megszürkül, lekopik róla az aranymáz, s miként a gyertya lángja, mely túl soká világít, csonkig ég."
Taitosz




  annazsuzs, 18:48 Itt megrhatod a vlemnyed annazsuzs
  2010. november 14., vasrnap Nekem tetszik!
0  



"Nincsenek nagyobb terroristák a duzzogva hallgató, sértõdöttséggel zsaroló embereknél."

(Moldova György)





  annazsuzs, 19:15 Itt megrhatod a vlemnyed annazsuzs


Ady Endre:

Köszönöm, köszönöm, köszönöm

Napsugarak zúgása, amit hallok,
Számban nevednek jó íze van,
Szent mennydörgést néz a két szemem,
Istenem, istenem, istenem,
Zavart lelkem tegnap mindent bevallott:
Te voltál mindig mindenben minden
Boldog szimatolásaimban,
Gyöngéd simogatásaimban
S éles, szomorú nézéseimben.
Ma köszönöm, hogy te voltál ott,
Hol éreztem az életemet
S hol dõltek, épültek az oltárok.
Köszönöm az én értem vetett ágyat,
Köszönöm neked az elsõ sírást,
Köszönöm tört szívû édes anyámat,
Fiatalságomat és bûneimet,
Köszönöm a kétséget, a hitet,
A csókot és a betegséget.
Köszönöm, hogy nem tartozok senkinek
Másnak, csupán néked, mindenért néked.
Napsugarak zúgása, amit hallok,
Számban nevednek jó íze van,
Szent mennydörgést néz a két szemem,
Istenem, istenem, istenem,
Könnyebb a lelkem, hogy most látván vallott,
Hogy te voltál élet, bú, csók, öröm
S hogy te leszel a halál, köszönöm.




  annazsuzs, 13:59 Itt megrhatod a vlemnyed annazsuzs
  2010. november 13., szombat Nekem tetszik!
0  


Majd megöregszel


Majd megöregszel és bánni fogod,
hogy bántasz, - azt, amire büszke vagy ma.
A lelkiismeret majd bekopog
s nem lesz emlék, melyben magadra hagyna.

Lesz vén ebed s az melléd települ.
Nappal pihensz majd, széken szunyókálva,
mert éjjel félni fogsz majd egyedül.
Árnyak ütnek a rezgõ anyókára.

Az öreg kutya néha majd nyafog,
de a szobában csend lesz, csupa rend lesz;
hanem valaki hiányozni fog
a multból ahhoz a magányos csendhez.

Majd tipegsz: s ha eleget totyogott
rossz lábod, leülsz. Fönn aranykeretben
áll ifju képed. Hozzá motyogod:
"Nem öleltem meg, hiszen nem szerettem."

"Mit is tehettem volna?" - kérdezed,
de fogatlan szád már nem válaszolhat;
s ki a nap elõtt lehunyod szemed,
alig várod, hogy feljöjjön, a holdat.

Mert ha elalszol, ugrál majd az ágy,
mint a csikó, hogy a hámot levesse.
S a félelem tünõdik, nem a vágy,
a fejedben: Szeress-e, ne szeress-e.

Magadban döntöd el. Én fájlalom,
hogy nem felelhetek, ha kérded: él-e.
Mert elfárad bennem a fájdalom,
elalszik, mint a gyermek s én is véle.


1936. okt. - nov.
József Attila



  annazsuzs, 15:13 Itt megrhatod a vlemnyed annazsuzs
  2010. november 12., pntek Nekem tetszik!
0  



Istenem

Dolgaim elõl rejtegetlek,
istenem, én nagyon szeretlek,
Ha rikkancs volna mesterséged,
segtenék kiabálni néked.

Hogyha meg szántóvetõ lennél,
segítenék akkor is mindennél.
A lovadat is szeretném
és szépen okosan vazetném.

Vagy inkább ekeszarvat fogva
szántanék én is a nyomodba,
a szikre figyelnék, hogy ottan
a vasat még mélyebbre nyomjam.

Ha csõsz volnál, hogy óvd a sarját
én zavarnám a fele varját.
S bármi efféle volna munkád,
velem azt soha meg nem unnád.

Ha nevetnél, én is veled örülnék,
vacsora után melléd ülnék,
pipámat egy kicsit elkérnéd,
s én hosszan, mindent elbeszélnék

József Attila


  annazsuzs, 18:26 Itt megrhatod a vlemnyed annazsuzs


Nem érthetjük meg a másik ember problémáját, ha nincs bennünk szeretet.
Együttérzés nem létezik szeretet nélkül.
Aki elfelejtkezik mások szívérõl, a saját szívét veszíti el.
Senkinek sincs joga belenyugodni egy másik ember szenvedésébe.
Ez olyan, mintha õ okozná a szenvedést.
Aki szeret, elenged, felejt és megbocsát.
Aki mindezt elvárja másoktól, csupán önmagát szereti.
Önmagunk elvesztésének legbiztosabb módja: a szeretet elvárása.
A szeretet elvárása: önzés, legalább annyira, mint a szeretet elutasítása.
Taitosz




  annazsuzs, 15:56 Itt megrhatod a vlemnyed annazsuzs
  2010. november 11., cstrtk Nekem tetszik!
0  


Mennyek és pokol
A mennyben csak gyönyör van, a pokolban csak siralom. De neked mindkettõbõl kijutott, hisz a földön élsz, mennyek és pokol között. A sors kettõs játékot ûz veled: ne várj tõle csak boldogságot, a másik kezében balszerencsét tartogat. A földi lét egyszerre menny és pokol, mégis tudd, hogy sokat ér. Rajtad múlik, melyiket választod. Nyisd ki szemed, tárd ki szíved: ami látható és érezhetõ, a tied, ha észreveszed... Abból végy, ami kéznél van, mert bánat a szívnek távoli dolgok után vágyódni, kövesd e tanácsom. Élj úgy, hogy jutalmad méltó legyen az emberhez.


Taitosz

  annazsuzs, 19:52 Itt megrhatod a vlemnyed annazsuzs
"A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja. A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belõle. Mert, amikor bennünket elküldtek, az útra bocsátó Hatalom így szólt: Rád bízok minden embert külön, kivétel nélkül mindenkit. Segíts, adj enni, adj ruhát, mindenkire vigyázz úgy, mint magadra és ne hagyd a sötétségben elmerülni. Amit szerzel, amit elérsz, amit tudsz, amit átélsz oszd meg. Az egész világ a tiéd. Szabad vagy a kövektõl az éterig. Ismerd meg, hódítsd meg, senki nem tiltja, de jaj Neked, ha magadnak tartod. Amibõl másnak nem adsz, legyen az arany, iszappá válik, legyen szent fény, átokká válik, legyen gyönyör, halállá válik. Elbocsátunk Téged is, mint mindenkit: Felelõs vagy minden emberért, aki veled él és el kell számolnod minden fillérrel, amit magadra költesz, minden örömmel, amit magadba zártál és minden boldog pillanattal, amit magadnak tartottál meg. Most eredj és élj, mert a világ a tiéd." / Hamvas Béla /



  annazsuzs, 19:50 Itt megrhatod a vlemnyed annazsuzs


"A szeretet hosszútûrõ, kegyes; a szeretet nem irígykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a gonoszt, Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal; Mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltûr. A szeretet soha el nem fogy. (...) Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig legnagyobb a szeretet."
(Pál apostol: A korinthusbeliekhez írt elsõ levél, 13. rész)



  annazsuzs, 19:47 Itt megrhatod a vlemnyed annazsuzs
A szerelem definíciója...


Röviden talán a következõképpen határozhatjuk meg a szerelmet:

A szerelem egy összetett érzés, a másik ember egész lényére irányuló komplex

vonzalom.

A másik ember egész lénye alatt értem a szellemi, lelki, és testi területek vonzalmát, mely a külsõ megjelenéstõl, a lelki közösség harmóniáján át, a nemi vágyakozásig bezárólag, mindent magába foglal.
A szerelem, jellegénél fogva sóvárog „szerelme tárgyára”, a másik emberre, és ezért szinte fáj jelenlétének hiánya!
Ennél fogva a szerelem a legboldogítóbb érzés lehet, ha beteljesedik, és a legkínzóbb, ha viszonzás nélkül marad.
Ez lehet talán a definíció, és a rövid jellemzés.


Ezek után leszögezhetjük: a szerelemnek csak úgy, és akkor van értelme, ha beteljesedett vágyakozásról, kölcsönös vonzalomról van szó. Amennyiben a szerelem nem ilyen, úgy értelmetlen, és ennél fogva egyetlen ember sem érdemli meg, hogy ilyen megalázó helyzetben, tartósan megmaradjon!

Ezért – ha ilyen helyzetben vagyunk -, leghasznosabb, ha mindezt tudjuk, és mindent megteszünk annak érdekében, hogy ne olyan embert tüntessünk ki szerelmünkkel, aki nem méltó rá. A szerelmünkre való méltóság elsõ jele pedig, - a viszonzás!

Röviden fogalmazva: aki nem viszonozza szerelmünket, az nem is érdemes rá, így az egyoldalú szerelem nem csak értelmetlen, de jellegénél fogva arra is méltatlan, hogy megkínozza áldozatát.

Ezért a jövõben én mindig az igazi, a beteljesült, a kölcsönösen viszonzott szerelemrõl szólok majd.

A szerelem célja tehát a beteljesülés, és amennyiben beteljesül, úgy két embert elválaszthatatlanul össze is köt.
Más szóval a szerelem két ember kapcsolatát összekötõ gazdag érzelem, mely a feleket minden területen összekapcsolja. Ez, a szerelem ideális állapota.

Szíve mélyén mindenki erre az ideális állapotra kívánkozik. Senki sem arra vágyik, hogy ne viszonozzák szerelmét, és mindenki azt kívánja, hogy ne csak „választom azt, aki jut nekem” alapon találja meg partnerét, hanem a „Nagy Õ”-re akadjon rá, akivel boldogságban élhet majd minden területen, egymást betöltõ kapcsolatban.

Ez tehát az ideális állapot, és ha elvben kívánjuk megfogalmazni a szerelmet, úgy ne elégedjünk meg silány, szerelemnek mondott másolatokkal! Tegyük magasra a mércét, oda, ahova az való!


Összefoglalva tehát azt mondhatjuk:

- A szerelem célja a boldogság.

- E boldogság megvalósulásának útja, ha megtaláljuk szerelmünk tárgyát, azt az embert,akiben egész lényünk minden területén (test, lélek és szellem) igazi társra lelünk.

Ha ez meg van, ezt a társat mindenki elõtt vállaljuk, és õt hûségesen szeretni fogjuk.
  annazsuzs, 19:45 Itt megrhatod a vlemnyed annazsuzs





  annazsuzs, 19:38 Itt megrhatod a vlemnyed annazsuzs


  annazsuzs, 19:36 Itt megrhatod a vlemnyed annazsuzs









  annazsuzs, 19:33 Itt megrhatod a vlemnyed annazsuzs

CSABAI LAJOS BARÁTOD AZ.....


Mondják egyesek:

barátod az,
Ki melletted õrültségeidben is kitart
Ha mással vitába kerülsz
Igazat mindig néked ad.
Mondják, barátod az,
Ki bajban együtt sír veled
Bármi dologba fognál is
Mindenben segít neked.

Én azt mondom: barátod az,
Ki odaadja az utolsót is neked
Étkét megosztja, ha éhezel,
S érted vitázik, nem ellened.
Ki ha szakadék felé mégy
Nem veled tart, de elédbe áll!
Ha téveszme gyötri lelkedet,
Tükröt tart, segít, míg szíved
A jó útra ismét rátalál.
Õ kölcsön adja két szemét neked,

Ha nem engednek látni könnyeid,
S ha néha nem ért egyet veled,
Nem ellenséged õ! Ne hidd!
Mert abszolút igazság nincsen,
De van ki messzirõl jön, többet lát
S ha vehemens is, még nem kötekedõ
Csak óvna, hogy ne kövess el hibát.
És ha mennie kell,
Mert vére, sorsa hajtja õt,
Nem úgy dob el Téged mint
Kiszolgált, megunt keszkenõt.




  annazsuzs, 19:31 Itt megrhatod a vlemnyed annazsuzs
Kedves naplóm...
  annazsuzs, 16:35 Itt megrhatod a vlemnyed annazsuzs



Copyright © 2001 CsodaCsiga. Minden jog fenntartva.