| 2010. november 14., vasrnap |
|
 |
0 |
|
|
"Nincsenek nagyobb terroristák a duzzogva hallgató, sértõdöttséggel zsaroló embereknél."
(Moldova György)
|
annazsuzs, 19:15
|
|
|
Ady Endre:
Köszönöm, köszönöm, köszönöm
Napsugarak zúgása, amit hallok,
Számban nevednek jó íze van,
Szent mennydörgést néz a két szemem,
Istenem, istenem, istenem,
Zavart lelkem tegnap mindent bevallott:
Te voltál mindig mindenben minden
Boldog szimatolásaimban,
Gyöngéd simogatásaimban
S éles, szomorú nézéseimben.
Ma köszönöm, hogy te voltál ott,
Hol éreztem az életemet
S hol dõltek, épültek az oltárok.
Köszönöm az én értem vetett ágyat,
Köszönöm neked az elsõ sírást,
Köszönöm tört szívû édes anyámat,
Fiatalságomat és bûneimet,
Köszönöm a kétséget, a hitet,
A csókot és a betegséget.
Köszönöm, hogy nem tartozok senkinek
Másnak, csupán néked, mindenért néked.
Napsugarak zúgása, amit hallok,
Számban nevednek jó íze van,
Szent mennydörgést néz a két szemem,
Istenem, istenem, istenem,
Könnyebb a lelkem, hogy most látván vallott,
Hogy te voltál élet, bú, csók, öröm
S hogy te leszel a halál, köszönöm.
|
annazsuzs, 13:59
|
|
|
|
| 2010. november 13., szombat |
|
|
0 |
|
|
Majd megöregszel
Majd megöregszel és bánni fogod,
hogy bántasz, - azt, amire büszke vagy ma.
A lelkiismeret majd bekopog
s nem lesz emlék, melyben magadra hagyna.
Lesz vén ebed s az melléd települ.
Nappal pihensz majd, széken szunyókálva,
mert éjjel félni fogsz majd egyedül.
Árnyak ütnek a rezgõ anyókára.
Az öreg kutya néha majd nyafog,
de a szobában csend lesz, csupa rend lesz;
hanem valaki hiányozni fog
a multból ahhoz a magányos csendhez.
Majd tipegsz: s ha eleget totyogott
rossz lábod, leülsz. Fönn aranykeretben
áll ifju képed. Hozzá motyogod:
"Nem öleltem meg, hiszen nem szerettem."
"Mit is tehettem volna?" - kérdezed,
de fogatlan szád már nem válaszolhat;
s ki a nap elõtt lehunyod szemed,
alig várod, hogy feljöjjön, a holdat.
Mert ha elalszol, ugrál majd az ágy,
mint a csikó, hogy a hámot levesse.
S a félelem tünõdik, nem a vágy,
a fejedben: Szeress-e, ne szeress-e.
Magadban döntöd el. Én fájlalom,
hogy nem felelhetek, ha kérded: él-e.
Mert elfárad bennem a fájdalom,
elalszik, mint a gyermek s én is véle.
1936. okt. - nov.
József Attila
|
annazsuzs, 15:13
|
|
|
|
| 2010. november 12., pntek |
|
|
0 |
|
|
Istenem
Dolgaim elõl rejtegetlek,
istenem, én nagyon szeretlek,
Ha rikkancs volna mesterséged,
segtenék kiabálni néked.
Hogyha meg szántóvetõ lennél,
segítenék akkor is mindennél.
A lovadat is szeretném
és szépen okosan vazetném.
Vagy inkább ekeszarvat fogva
szántanék én is a nyomodba,
a szikre figyelnék, hogy ottan
a vasat még mélyebbre nyomjam.
Ha csõsz volnál, hogy óvd a sarját
én zavarnám a fele varját.
S bármi efféle volna munkád,
velem azt soha meg nem unnád.
Ha nevetnél, én is veled örülnék,
vacsora után melléd ülnék,
pipámat egy kicsit elkérnéd,
s én hosszan, mindent elbeszélnék
József Attila
|
annazsuzs, 18:26
|
|
|
Nem érthetjük meg a másik ember problémáját, ha nincs bennünk szeretet.
Együttérzés nem létezik szeretet nélkül.
Aki elfelejtkezik mások szívérõl, a saját szívét veszíti el.
Senkinek sincs joga belenyugodni egy másik ember szenvedésébe.
Ez olyan, mintha õ okozná a szenvedést.
Aki szeret, elenged, felejt és megbocsát.
Aki mindezt elvárja másoktól, csupán önmagát szereti.
Önmagunk elvesztésének legbiztosabb módja: a szeretet elvárása.
A szeretet elvárása: önzés, legalább annyira, mint a szeretet elutasítása.
Taitosz
|
annazsuzs, 15:56
|
|
|
|
| 2010. november 11., cstrtk |
|
|
0 |
|
|
Mennyek és pokol
A mennyben csak gyönyör van, a pokolban csak siralom. De neked mindkettõbõl kijutott, hisz a földön élsz, mennyek és pokol között. A sors kettõs játékot ûz veled: ne várj tõle csak boldogságot, a másik kezében balszerencsét tartogat. A földi lét egyszerre menny és pokol, mégis tudd, hogy sokat ér. Rajtad múlik, melyiket választod. Nyisd ki szemed, tárd ki szíved: ami látható és érezhetõ, a tied, ha észreveszed... Abból végy, ami kéznél van, mert bánat a szívnek távoli dolgok után vágyódni, kövesd e tanácsom. Élj úgy, hogy jutalmad méltó legyen az emberhez.
Taitosz
|
annazsuzs, 19:52
|
|
|
"A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja. A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belõle. Mert, amikor bennünket elküldtek, az útra bocsátó Hatalom így szólt: Rád bízok minden embert külön, kivétel nélkül mindenkit. Segíts, adj enni, adj ruhát, mindenkire vigyázz úgy, mint magadra és ne hagyd a sötétségben elmerülni. Amit szerzel, amit elérsz, amit tudsz, amit átélsz oszd meg. Az egész világ a tiéd. Szabad vagy a kövektõl az éterig. Ismerd meg, hódítsd meg, senki nem tiltja, de jaj Neked, ha magadnak tartod. Amibõl másnak nem adsz, legyen az arany, iszappá válik, legyen szent fény, átokká válik, legyen gyönyör, halállá válik. Elbocsátunk Téged is, mint mindenkit: Felelõs vagy minden emberért, aki veled él és el kell számolnod minden fillérrel, amit magadra költesz, minden örömmel, amit magadba zártál és minden boldog pillanattal, amit magadnak tartottál meg. Most eredj és élj, mert a világ a tiéd." / Hamvas Béla /
|
annazsuzs, 19:50
|
|
|
"A szeretet hosszútûrõ, kegyes; a szeretet nem irígykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a gonoszt, Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal; Mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltûr. A szeretet soha el nem fogy. (...) Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig legnagyobb a szeretet."
(Pál apostol: A korinthusbeliekhez írt elsõ levél, 13. rész)
|
annazsuzs, 19:47
|
|
|
A szerelem definíciója...
Röviden talán a következõképpen határozhatjuk meg a szerelmet:
A szerelem egy összetett érzés, a másik ember egész lényére irányuló komplex
vonzalom.
A másik ember egész lénye alatt értem a szellemi, lelki, és testi területek vonzalmát, mely a külsõ megjelenéstõl, a lelki közösség harmóniáján át, a nemi vágyakozásig bezárólag, mindent magába foglal.
A szerelem, jellegénél fogva sóvárog „szerelme tárgyára”, a másik emberre, és ezért szinte fáj jelenlétének hiánya!
Ennél fogva a szerelem a legboldogítóbb érzés lehet, ha beteljesedik, és a legkínzóbb, ha viszonzás nélkül marad.
Ez lehet talán a definíció, és a rövid jellemzés.
Ezek után leszögezhetjük: a szerelemnek csak úgy, és akkor van értelme, ha beteljesedett vágyakozásról, kölcsönös vonzalomról van szó. Amennyiben a szerelem nem ilyen, úgy értelmetlen, és ennél fogva egyetlen ember sem érdemli meg, hogy ilyen megalázó helyzetben, tartósan megmaradjon!
Ezért – ha ilyen helyzetben vagyunk -, leghasznosabb, ha mindezt tudjuk, és mindent megteszünk annak érdekében, hogy ne olyan embert tüntessünk ki szerelmünkkel, aki nem méltó rá. A szerelmünkre való méltóság elsõ jele pedig, - a viszonzás!
Röviden fogalmazva: aki nem viszonozza szerelmünket, az nem is érdemes rá, így az egyoldalú szerelem nem csak értelmetlen, de jellegénél fogva arra is méltatlan, hogy megkínozza áldozatát.
Ezért a jövõben én mindig az igazi, a beteljesült, a kölcsönösen viszonzott szerelemrõl szólok majd.
A szerelem célja tehát a beteljesülés, és amennyiben beteljesül, úgy két embert elválaszthatatlanul össze is köt.
Más szóval a szerelem két ember kapcsolatát összekötõ gazdag érzelem, mely a feleket minden területen összekapcsolja. Ez, a szerelem ideális állapota.
Szíve mélyén mindenki erre az ideális állapotra kívánkozik. Senki sem arra vágyik, hogy ne viszonozzák szerelmét, és mindenki azt kívánja, hogy ne csak „választom azt, aki jut nekem” alapon találja meg partnerét, hanem a „Nagy Õ”-re akadjon rá, akivel boldogságban élhet majd minden területen, egymást betöltõ kapcsolatban.
Ez tehát az ideális állapot, és ha elvben kívánjuk megfogalmazni a szerelmet, úgy ne elégedjünk meg silány, szerelemnek mondott másolatokkal! Tegyük magasra a mércét, oda, ahova az való!
Összefoglalva tehát azt mondhatjuk:
- A szerelem célja a boldogság.
- E boldogság megvalósulásának útja, ha megtaláljuk szerelmünk tárgyát, azt az embert,akiben egész lényünk minden területén (test, lélek és szellem) igazi társra lelünk.
Ha ez meg van, ezt a társat mindenki elõtt vállaljuk, és õt hûségesen szeretni fogjuk.
|
annazsuzs, 19:45
|
|
|
|
annazsuzs, 19:38
|
|
|
|
annazsuzs, 19:36
|
|
|
|
annazsuzs, 19:33
|
|
|
CSABAI LAJOS BARÁTOD AZ.....
Mondják egyesek:
barátod az,
Ki melletted õrültségeidben is kitart
Ha mással vitába kerülsz
Igazat mindig néked ad.
Mondják, barátod az,
Ki bajban együtt sír veled
Bármi dologba fognál is
Mindenben segít neked.
Én azt mondom: barátod az,
Ki odaadja az utolsót is neked
Étkét megosztja, ha éhezel,
S érted vitázik, nem ellened.
Ki ha szakadék felé mégy
Nem veled tart, de elédbe áll!
Ha téveszme gyötri lelkedet,
Tükröt tart, segít, míg szíved
A jó útra ismét rátalál.
Õ kölcsön adja két szemét neked,
Ha nem engednek látni könnyeid,
S ha néha nem ért egyet veled,
Nem ellenséged õ! Ne hidd!
Mert abszolút igazság nincsen,
De van ki messzirõl jön, többet lát
S ha vehemens is, még nem kötekedõ
Csak óvna, hogy ne kövess el hibát.
És ha mennie kell,
Mert vére, sorsa hajtja õt,
Nem úgy dob el Téged mint
Kiszolgált, megunt keszkenõt.
|
annazsuzs, 19:31
|
|
|
Kedves naplóm...
|
annazsuzs, 16:35
|
|
|
|
| |
