Mindjárt jönnek a klienseim... úgy feltuningolom magam Scooterrel elõtte... hozzájuk nyúlok és felrobbannak! :DDD
Najó... ez itt nem a reklám helye! :D
Hetedik, 8:45
2014. februr 5., szerda
0
Személynek lenni nagyon kimerítõ állapot, mert folyton egyezkedik és hasonlítgat. Ha a kivetítései nem teljesülnek be, visszaesik az ítélkezésbe, neheztelésbe, és így tovább. Amikor tudatosabbá válsz a személy mögötti térre, akkor érzed a Tudat teljességét. Amikor a kettõsségben meglátod a nemkettõsséget, amikor a sokféleségben meglátod az egységet, akkor minden jól van. Az Önvaló nem képzelgés; nem fantáziálás. Kép és forma nélküli, mégis minden forma benne formálódik és észlelõdik. ~ Mooji
Hetedik, 17:32
2014. februr 3., htf
0
Annyi mindent megértettem ma. :)
.
Hetedik, 19:40
2014. janur 30., cstrtk
2
Boldogságos Fa Ló évet kívánok mindenkinek, no meg magamnak is :)
Indulhat a szabad vágta!
Hetedik, 10:32
2014. janur 29., szerda
2
Nakérem... Tegnap szülõi értekezlet volt a jánykámnál. Hatalmas megoldások születtek! Arra pl, hogy a gyerekeknek, elveszik az uzsonnáját és éhesen jön haza meg egy két rugásnyommal az a megoldás, hogy olyan kaját adjunk a gyereknek amit másik gyerek nem kíván meg. Ha mégiscsak olyat sikerül vinni ami kívánatos, akkor azt délután egye meg a gyerek suttyomban, gyorsan, úgy hogy ne lássa senki. Arra meg hogy többedszer fordul elõ hogy gyerekeknek eltûnnek dolgai (játék, óra, stb) az a megoldás hogy ne vigyen se játékot se egyéb más által kívánatos tárgyat az iskolába. Bár azt még nem tudjuk hogy melyek azok a tárgyak és élelmiszerek amiket osztályunk Kevinkéje nem kíván meg, mert minden alkalommal az õ táskájából kerültek elõ ezek a dolgok, de hát próbálkozunk. A következõ jótanács, arra az esetre ha a gyerek ezt a fajta viselkedést nem óhajtja maga köré akkor az lesz, hogy a többi huszonhét ne járjon iskolába ha nem akar konfliktust azzal az egyel? Vagy mi legyen? A tanítónénik félve, próbálják elmagyarázni nekünk, hogy hát alapjában véve ez egy jóindulatú gyerek, csak hát nem tehet róla hogy miféle viselkedési morált hoz otthonról. Hát persze, megértjük mi.... és türelmesen korlátozzuk a másik huszonhét gyereket az étrendjükben, esetleg nem kapnak játékot, szép ceruzát, órát, kívánatos dolgokat, mert az hatalmas csáberõvel hat osztályunk Kevinkéjére aki mint tudjuk nem tehet semmirõl és egyébként is rasszisták vagyunk és intoleránsak. Megjegyzem, egyetlen gyereknek nem voltak a szülei a szülõi értekezleten, mert az õ gyerekükkel bizonyára semmi probléma nincs. Ugye kitaláljátok, hogy melyik volt az a gyerek?!
Hetedik, 7:37
2014. janur 27., htf
0
Érdekes történet ez a Pápa galambjaival... :)
Hetedik, 9:01
2014. janur 26., vasrnap
2
Ezdemekkora mondás!!!! Elteszem magamnak!
"Láttál már farkast, aki rosszul alszik a birkák véleménye miatt?"
Trónok harca c. film
Hetedik, 21:22
A K vitamin egyáltalán nincs kizárva az étrendbõl! Nálunk most épp a bõvített változata van: TK (töltöttkáposzta) :D
Megnyugodtál? :P
Hetedik, 10:46
2014. janur 23., cstrtk
2
Ma kezdtük az egészséges reggeli projektünket.
Turmix. Egész iható, csak az állagával volt némi ellenérzésem, de leküzdöttem :D
Nyers cékla, alma, répa, meg egy kis darab gyömbér leturmixolva valamennyi vízzel, megbolondítva egy kis mézzel.
ime a megoldás, mert ennél jobbat nem tehetek érte... ha már nem lehetek mellette 24 órában.
Hetedik, 9:34
2014. janur 15., szerda
0
Kemény konfliktusba keveredtem saját magammal. Az igazságérzetemmel és az elhatalmasodó elõítéletemmel küzd a békés énem.
Egyenlõre a "békés én" kibaszottul vesztésre áll. Ott tartok épp, hogy igenis megértõ, empatikus, segítõkész és problémamegoldó vagyok az emberekkel... és itt jön a gázabb rész...: van aki nem ember és kész.
Ebben a témakörben harcolok saját magammal. Hogy vajon képes vagyok e ítélet nélkül mindenkit emberszámba venni. Most épp úgy néz ki hogy nem.
Ezt még valahogy el tudom fogadni... úgy értem nem haragszom magamra túlzottan. A nagyobb lelki probléma az, hogy leküzdhetetlennek látszik jelen pillanatban az a düh, amit azért érzek, amiért ezek az emberszámba nem vehetõ emberek engem gyakorlatilag energetikailag és emberségemben arra kényszerítenek hogy ilyen kettõs érzésekkel vívódjak. Nem azért haragszom mert nem emberek, hanem azért mert a létükkel engem afelé visznek (kvázi) hogy feladjam a hitem és meggyõzõdésem, miszerint nincsenek elõítéleteim és ítéleteim. Mert igenis hogy vannak... és ezt a tagadhatatlan tényt õk hozzák ki belõlem akkor is ha a fejem tetejére állok. Hazudhatok én a világnak meg magamnak is, akkor is sikerült elérniük, hogy úgy gondoljak egyesekre hogy nem emberek közt lenne a helyük. Nagyon szar érzés... . Nekem... õk meg pont leszarják... az ilyeneknek nincs semmiféle lelki vívódásuk (gondolom én... és ez megint egy elõítélet)
Bakker... hogy kell ebbõl kijönni???? Érted te ezt?
UI: Most lehet azt mondod, nem kell vele foglalkozni... Igazad van! De nem lehet nem foglalkozni vele ha napi szinten molesztálja a nem ember szülte nemembergyerek a gyerekedet. Pfff.... no... most már sejted mirõl is beszélek...
Hetedik, 10:38
2014. janur 12., vasrnap
1
Biztos újévi õrület lehet... DE fogyókúrán gondolkodom. Igen, még csak gondolkodom, mert soha életemben nem fogyókúráztam és bármilyen megvonást igencsak kínzónak gondolok. Ha csak eszembe jut hogy nem kéne ennem, máris éhes vagyok! Gondoltam megnézek egy oldalt ha már elém dobta a féjszbúúk... hogyaszongya fogyás 40 felett. Najó, csak áprilisban leszek negyven... de már nagyon várom (ez is szokatlan, de valóban mérföldkõnek érzem... pozitívnak!!!) Hogyaszongya: üssem be a magasságom és a súlyom, hogy lássuk hány kilótól kéne megszabadulni. Beütöm... 168/ 69 ...kiírja: Önnek nem kell fogynia. Hábazz... így akarjon az ember újévi valamitis csinálni!
Nnnna... fussuk át még egyszer:
-életemben nem voltam még 69 kiló (kivéve persze a két terhességem) -a ruhatáramat lassan kinövöm és állatira ne szeretnék beruházni újba -lusta dög vagyok a mindennapi sporthoz... bár azért lehet hogy csak el kéne kezdeni - Bowen alkalmazóként hülyén nézne ki ha nekem is mindenféle problémám lenne mint a klienseimnek. Ezt azért meg kéne elõzni. - ...a presztizs... no (egó ordít)
Szóval nézem ezt a 90 napos diétát... még csak nézegetem... és arra gondolok közben hogy mennyire ugrik a minimum heti egy thai kaja, amit annyira szeretek... ésatöbbiésatöbbi... NEM! - fogyasztó szerek szóba se jöhetnek! Nem teszem tönkre magam mindenféle bogyóval amikbe ki tudja mi van (nem mintha biztos lennék benne hogy a thai kacsa kacsa e egyáltalán... :D )
"Vannak a fogak SÁRGA? feherebb-mosoly.com Nem fizetnek 30.000 Ft vagy több megoldásokat, hogy nem mûködik!"
...az elsõ olyan reklám ami tartalmazza a válaszomat is egybõl! :DDD Hátno... ez már majdnem a maci meg a létrája ...
Hetedik, 8:26
2014. janur 5., vasrnap
2
Én soha. Mert mi soha. Csak õk. Vagy csak õ. Mert miatta csúszom el a havas járdán, mert nem takarította el a havat. Mert miatta nem érek oda, mert nem tud vezetni. Mert miatta kések el a munkából, mert nem találja a pénztárcáját reggel a péknél. És végtelenségig lehet folytatni a sort. Mindig miatta történik valami, én soha. Mert én mindig megteszem, megtalálom, elvégzem, elmondom. És ezt szépen lassan el is hisszük magunkról, ahogy egyre felnõttebbnek gondoljuk magunkat. Mert én, különb vagyok, sokaknál. Mert mi egyre különbek vagyunk másoknál. MI igazán mindenkinél különbek vagyunk. Kevés olyan hely van, ahol annyi „különb" ember él, mint itt Magyarországon. És olyan fájdalmas látni, hogy ebbõl viszont semmi sem érzõdik. Mert csak az üvöltésünket lehet hallani, hogy kinél és hogyan vagyunk különbek és jobbak és magyarabbak, és ilyenebbek, meg olyanabbak. És mindent õk csinálnak rosszul. Érdekes, hogy nem tûnik fel nekünk, hogy ha mindannyian különbek vagyunk, akkor ki k azok, akik aztán valahogy mégsem. Hisztériás gyerekként sivítunk, hogy ki a hibás mindenért, és odavágjuk magunkat a földhöz és azt várjuk el, hogy másokat büntessenek meg. Csak közben elfelejtjük, hogy felnõttünk. És ez már nem játék a homokozóban. Ez már vérre megy, és ezt akár lehet szó szerint is venni. A gyáva ember nem vállalja a tetteiért a felelõsséget. Mert fél. És könnyebb és egyszerûbb a többiekkel együtt ordítani, mert még azt is csak tömegben meri. A gyereket felállítjuk a hisztibõl és szembesítjük a tetteivel. Mi felnõttek, és okosok, és bátrak, és egyenesek és becsületesek, mikor fogunk szembesülni tetteinkkel? Mikor mondjuk, hogy mi, az õk helyett? Mikor merünk valóban egymásra nézni, és nem mutogatni? Mikor leszünk valóban felnõttek, és mikor leszünk végre különbek önmagunknál? (Alföldi Róbert)
...
Hetedik, 9:11
2013. december 31., kedd
2
...és akkor boldog Új Évet is! :)
Hetedik, 10:09
2013. december 24., kedd
2
Hetedik, 8:26
A mikulás és a karácsonyfa
Egyszer, nagyon régen egy karácsonykor Mikulás éppen hatalmas ajándékosztó körútjára készülõdött, de problémák merültek fel. Négy manó segítõje beteget jelentett, a segédmanók pedig nem tudtak olyan gyorsan ajándékot gyártani, mint a fõállásúak. Mikulás ekkor érezte meg igazán, hogy itt még bajok lesznek. Aztán Mikulásné váratlanul bejelentette, hogy kedves édesanyja náluk tölti az ünnepeket. Ez egy kicsit kiborította a már amúgy sem nyugodt öreget. Amikor kiment, hogy befogja rénszarvasait, rá kellett döbbennie, hogy három közülük vemhes, kettõ pedig a kerítést átugorva ismeretlen helyre távozott. Most már meg nagyobbra nõtt a stressz. A szán megpakolásához kezdett,de az oldalsó merevítõ eltörött, az ajándékos zsák a földre esett, tartalma pedig ripityára tört. A síráshoz közel álló Mikulás, hogy idegeit megnyugtassa, a konyhába ment egy csésze kávéra és egy kupica pálinkára. Amikor rájött, hogy a manók eldugták kedvenc pálinkás butykosát, csalódottságában ezer darabra törte a kávéscsészéket. Seprûért ment, hogy összesöpörje a szilánkokat, de az egerek már rég szétrágcsálták a ritkán használt házi szerszámot. Ettõl aztán már totál paff lett szegény Mikulás. Ekkor szólalt meg a csengõ. Mikulás kissé totálkárosan indult ajtót nyitni, ahol egy angyalkát talált egy hatalmas karácsonyfával a kezében. Az angyalka nevetve köszöntötte: - Boldog karácsonyt, Mikulás! Hát nem csodálatos nap a mai? Elhoztam neked ezt a gyönyörû fát. Nézd, milyen szép! Hova állítsam? Nos, így alakult ki az a hagyomány, hogy a karácsonyfa csúcsára mindig egy angyalkát húznak...
Hetedik, 8:20
2013. december 22., vasrnap
1
Eszternek mondtam ilyen rendetlen helyre mint a szobája a Jézuska be se teszi a lábát közölte hogy ez nem olyan nagy probléma, jöjjön a nappaliba igaza van... ne zavarja az intim szféráját, elvégre nem családtag no ezt megoldottuk elvben ennyit a mai gyerekek tudatosságáról
Hetedik, 11:20
“Karácsonyi ajándék tippek: Az ellenségednek, megbocsájtás. Az ellenfelednek, tolerancia. A barátodnak, a szíved. Egy vásárlónak, szolgálat. Mindenkinek, emberszeretet. Minden gyereknek, jó példa. Önmagadnak, tisztelet.” (Oren Arnold)
Hetedik, 11:06
2013. december 19., cstrtk
1
Tonnányi mézeskalács idén is...
...
gondolj amit akarsz...
:D :D :D
Hetedik, 19:36
2013. december 16., htf
1
Egy hét (kb) és megint karácsony (nem vagyok bunkó , direktice kisbötü)
...szóval... intenzíven elkezdem hallgatni a finomrezgésû, melegséget árasztó zenéket. Olyanokat amik megnyugtatóak, kedvesek és a nyári ezt-azt juttatják eszembe.
Ez az én évenkénti ellenállásom. Ennyit bírok megengedni magamnak. :D
Kiskarácsony... kislázadás!
Tessék nektek kis karácsonyi finomrezgés: :D
Hetedik, 10:46
2013. december 13., pntek
0
Nem fogyott el... ahhoz képest hogy azt mondták csak kézmûves dolgokat lehet vinni, tele volt használt játékkal. :( Na, majd jövõre mi is olyasmit viszünk amire a gyerekek száz Forintért rányúlnak :) Azért eladtunk elég sok mindent. Jól éreztük magunkat. :)
Hetedik, 19:48
Ma Luca napi jótékonysági vásár lesz a suliban :)
Az iskolától lehet Lucapénzt venni és azzal kell fizetni az árusoknál (kézmûves cuccokat lehet kitenni). Aztán az árus visszaadja a Lucapénzt amit kitermelt és azt annak az osztálynak adják Forintban amelyiket megnevezi.
Van egy 1 d.-m meg egy 9 g.-m :)
Hetven darab ásvány angyalkát gyártottam. Remélem mind elfogy! :)
Hetedik, 10:29
2013. december 12., cstrtk
0
Azért találtam magamban õszinte ellenpéldákat is! Ez vigasztal! :)
Jó dolog ez a napi udvartakarítás... csak fogom a slagot és a legjobb gondolatok lepnek meg közben.
Hetedik, 19:58
Adj! Adj szeretetet, segítséget, biztatást, ötleteket, ölelést, jó szót, kenyeret, biztonságot, védelmet... Adj, mert van mibõl, mert kincstárad kifogyhatatlan! De próbáld meg ezt csak egyetlen egyszer felfüggeszteni bármilyen okból... ...és aki eddig kapott, az lesz a leghangosabb zúgolódó, és a legnagyobb ellenséged!
Hetedik, 10:42
2013. december 10., kedd
0
Felfedeztem egy új emberfajt.
SPIRISUTTYÓ nevet adtam neki.
Azt az önmagát spirituális embernek nevezõ, a más tulajdonába beleszaró embert jelöli, aki azt hiszi hogy csekély összegért egy összejövetelen felhatalmazva érezheti magát arra hogy 5 különbözõ helyen leverje a frissen festett falat mert még széken se tanult meg rendesen ülni és gondolom hintázhatnékja támad minden alá rakott tárgyon mint a majomnak.
Aztán meg nem szándékosan csinálta. Hát persze hogy nem, hisz senki sem feltételezett róla ilyet... csak adott volt a szék, és útba volt a fal... és hát úgy megtörtént a dolog.... csoportosan.... azaz nyolc fõbõl öt helyen.
Mondom én hogy magasak az elvárásaim...
...no azért se adom alább õket.
Hetedik, 13:58
Leánygyermekem megkapta az elsõ beírását az üzenõfüzetbe.
No, ezen olyan hirtelen felkaptam a vizet hogy ihaj... nem a tényen hogy pótolnom kell egy 20 Ft-os ecsetet... hanem hogy hány olyan cuccot pótoltam már amit a lányomnak tettek tönkre. (Egyébként megfaragta az ecset végét a hegyezõvel) Meg az is eszembe jutott hogy hányszor vágták már orrba, szúrták a ceruzát a mellkasába, csapták nyakon... stb... és a reklamálásomra az volt a válasz folyton, hogy a másik gyerekkel türelmesnek kell lenni mert hátrányos helyzetû.
Szóval írtam egy levélkét a tannéninek:
Tisztelt Tanító néni!
Nagyon sajnálom ami történt és természetesen a tönkretett ecsetet azonnal pótolom. Ha hamarabb tudtam volna hogy ez így mûködik akkor minden egyes széttépett, eltört, összefirkált és tönkretett dolgunkért írtam volna... bár tudja mit, azt hiszem ezeket ezentúl is magam fogom pótolni a gyerekemnek. Kérem hogy az elõbbi soraimat ne vegye zúgolódásnak. Nem a gyermekem által tönkretett ecsetrõl szólnak, hanem arról a tényrõl hogy minél szelídebb, toleránsabb, értelmesebb és megértõbb valaki, annál nagyobbak a vele szemben támasztott elvárások, míg azokkal szemben akik érdektelenek agresszívek és kezelhetetlenek valahogy mindenki türelmesebb és belátóbb, illetve kerüli a velük való konfliktushelyzetet. Ez van. Elnézést a reggeli elmélkedésemért. Tisztelettel: SzK
Remélem a tannéni veszi a lapot. Kíváncsi vagyok hogy osztályunk Kevinkéje hányszor pótolt bármit is amiben kárt tett, mert valahogy hozzánk nem érkezett meg. Panaszomra hogy jó lenne ha tennének már valamit és nem hagynák hogy a lányomat minden másnap megkárosítsa vagy megverje (fiú létére) az volt ugyanis többször a válasz hogy hát vele türelmesnek kell lenni, mert szegény nagyon fiatal és hiperaktív és hátrányos helyzetû. Azonfelül a szüleivel se lehet beszélni. Hát innentõl pont leszarom.
No ezt ki kellett írnom magamból... elnézést!
Csóóóók!
Hetedik, 8:02
2013. december 9., htf
0
Most csak azért csalódtam kicsit az emberekben mert elvárásaim voltak.
Az elvárásaimat megtartom. :)
Azértis!
Hetedik, 21:23
2013. december 7., szombat
1
Beigazolódott a mondás miszerint "Látástól Mikulásig" :D
