2011. április 26., kedd |
|
|
2 |
|
|
Jövõhéten leugrom a Lenin mauzóleumhoz gyakorolni... csak mert nem szarozom kisebb téttel :DDDD
Hetedik, 20:20
|
|
|
|
2011. április 25., hétfő |
|
|
3 |
|
|
BINGO!!!
Isten áldja az internetet meg a telefont meg mindennemĂ» mai elĂ©rĂ©si Ăştvonalat. Csak 1002 km-re vagyunk egymástĂłl. Istenem, kell nekem egy autĂł! Már mindegy milyen szĂnĂ»!!! Rastatt nincs is olyan messze... csak 10 Ăłra kb... az semmi ennyi Ă©vhez kĂ©pest! Ha csak a három Ă©ves kisfia nevĂ©bõl indulok ki, a csaj ma is Ă©pp olyan makacs Ă©s antiszociális mint anno. EzĂ©rt imádtam! Hogy szĂĽlhet valaki NĂ©metországba, a Francia határ mellĂ© (dafke) Attila nevĂ» gyereket??? :DDDD
Hetedik, 11:53
|
|
|
:) találtam egy képet róla... hehe... `93-as Beteszem ide... mert mért ne! A barnát tessenek nézni... Õt hiányolom...
Hennám már talált egy telószámot a szüleihez... köszönöm! Bár gyanúsan ismerõs szám, húsz évvel ezelõttrõl... de kitudja... talán kapok onnan egy másik számot vagy valami vagy akármi... vagy káposzta
Hetedik, 10:40
|
|
|
"A kiskölyök, ki voltam, ma is él s a felnõttet a bánat fojtogatja; ...de nem könnyezik, egy dalt zöngicsél s ügyel, hogy el ne szálljon kalapja."
/JĂłzsef Attila/
Hogyan lehet megtalálni valakit a mĂşltbĂłl akivel egykoron minden rezdĂĽlĂ©sem egy volt? Minden kis tini gondolatunk... minden szárnybontogatĂłs Ă©lmĂ©nyĂĽnk.... Magam elõtt látom a szobát ahol az Ă©let nagy dolgait megbeszĂ©ltĂĽk... a posztereket a falon... :DDDD Sebastian Bach szĂ©p szõke fejĂ©t amint a feszes nadrágjában áll Ă©s nĂ©z bele a lelkedbe....Ă©s Bon Scott-ot amint szelĂden mosolyog (holott akkor már halott volt rĂ©g) Nem akarom visszahozni azokat az idõket, az ellĂłgott latinĂłrákat, sem az olcsĂł Éva vermutos estĂ©ket... ...csak látni szeretnĂ©m, megölelni, Ă©rezni a vĂ©kony kis törĂ©keny kezĂ©t az enyĂ©mben Ă©s sejtszinten átadni az elmĂşlt hĂşsz Ă©v tapasztalatát egymásnak. Csak Ăşgy, szavak nĂ©lkĂĽl. Olyan nagynak Ă©rzem ilyenkor a világot... olyan elkeserĂtõen nagynak... Hol keresselek???????? Vajon Te is emlĂ©kszel hogyan gyalogoltunk haza mezĂtláb a Maros partján, szĂ©ttáncolt ruhában, szakadt harisnyában a ballagási bankettrõl? Vajon Neked is eszedbe jut nĂ©ha mi volt a titkos köszönĂ©sĂĽnk? Hogy szarvakat mutattunk egymásnak mint Angus :DDDDDDDDDD GombĂłc van a torkomban. Talán nyáron.... bár eltelt már pár nyár Ă©s Ă©n hiába kereslek azokon az utcákon... Kibaszott nagy világ... Mindannyian szĂ©tszĂ©ledtĂĽnk... ...Ă©s ha erre gondolok mindig gombĂłc nõ a torkomba.
RemĂ©lem jĂłl vagy... szeretlek. (SikĂtson nekĂĽnk akkor most kicsit Sebastian Bach, ha már annyit szemeztĂĽnk vele a faladrĂłl :DDD)
Hetedik, 8:29
|
|
|
kicsit más... :) Most épp "ilyenem van " :DDD
Ă©rettebben(?)
Hetedik, 7:36
|
|
|
|
2011. április 23., szombat |
|
|
0 |
|
|
Megfõtt a sonka, a tojás is szĂnes... Eszter most rajzol rá alkoholos filccel :D Fõ a kaszás leves... Van mĂ©g kis töltött paprika, meg csináltam körözöttet... ...fõzĂ©srõl hallani se akarok nĂ©gy napig! NajĂł, valami sĂĽtiket mĂ©g rittyentek.
Ez Ăgy elĂ©ggĂ© összefĂĽggĂ©stelen?
Gyóóólesz ez! mióta nem csinálok hisztit az ünnepekbõl azóta semmi stressz! :P
csóóóóók!
Hetedik, 12:14
|
|
|
|
2011. április 22., péntek |
|
|
0 |
|
|
Nyulat Nektek! :D
...meg miegymás...
Hetedik, 19:32
|
|
|
|
2011. április 19., kedd |
|
|
0 |
|
|
Újabb remek nap... fáradt vagyok!
ennyi.
Hetedik, 19:36
|
|
|
|
2011. április 15., péntek |
|
|
0 |
|
|
GyĂł nagy marha vagyok... Szeretlek benneteket! :DDD
...na majd egyszer elmesélem....
Hetedik, 20:53
|
|
|
|
2011. április 14., csütörtök |
|
|
2 |
|
|
Isteni túróstészta készül, rengeteg füstölt baconnel... mmmm.... olyan illat van mintha valami istentudjamit fõznék tele extrával. :DDD
EgĂ©sz dĂ©lelõtt járkáltunk, aztán mĂ©g vissza kell mennem dokinĂ©nihez is dĂ©lután mert valamiĂ©rt öt Ă©vre Ărta meg az alkalmasságit a jogsihoz mikor Ă©n tĂzet fizettem. Hánehommán!
Hetedik, 12:47
|
|
|
|
2011. április 13., szerda |
|
|
2 |
|
|
Remélem maradtok páran meghallgatni :)
:) JĂłccaka!
Hetedik, 20:45
|
|
|
|
2011. április 12., kedd |
|
|
2 |
|
|
Nem ismert meg a saját anyám (Karinthy Frigyes)
- BorzasztĂł - mondta barátom, a finom Ă©s dekadens költõ, mĂg bal keze halványsárga selyemrĂłzsa gyanánt lĂłgott le a kerevet szĂ©lĂ©rõl -, borzasztĂł, a saját anyám nem ismert meg.
Mindketten hallgattunk. És ebben valami mámoros és degenerált volt, mintegy omlatag és panaszos hang, e hallgatás és minden.
- BorzasztĂł - mondtam Ă©n is, mĂg körmeim halkan s elferdĂĽlve nõttek a homályban, Ă©s mellĂ©nyem ránca mosolyra torzult. Harsány illatok tumultuĂłzuson, mintegy negĂ©desen Ă©s inkább hervadva tolongtak, Ăł, isten, Ă©s kesernyĂ©s kávĂ©zacc.
Ekkor kĂ©jesen s merĂ©szen, szent isten, mĂ©g egyszer kinyĂşltam vĂzszintesen, rĂ©gi herold Ă©n, mindegy, s mĂ©g egyszer. BorzasztĂł.
- Igen - felelte FĂ©lix enyhĂ©n, holmi vĂ©rengzõ apácák kötĂ©nyĂ©t gyötörve Ă©s marcangolva a katonatiszti kĂ©pzelgĂ©sben, de rugannyal. - Igen. Talán furcsa, de mindegy. Hõsi lelkem, mit tudom Ă©n, Ă©s talán nem is igaz. De nagyszerĂ»en kilĂłgtam az Ă©letbõl, igen, ez egy tĂ©ny, tudod, micsoda remek egy cipõmadzag, egy lendĂĽlet a halál felĂ©, Ă©s minden. KĂ©pzeld el, egyszerĂ» vidĂ©ki város, Ă©s atyám is, Ă©s egĂ©sz gyermekkorom, nĂ©mely nĂ©piskolában, de csak a harmadik osztályig, Ă©s onnan kezdve fel, fel, a legmagasabb lelki pálya, ragyogĂłan Ăvelve egĂ©szen holmi merĂ©sz Ă©s hetyke paralĂzisig, Ă©rted, Ă©rted?
- Még igen - rebegtem -, még van értelme. Kezdd el már, térjünk a tárgyra, ennek még van értelme.
- Nos, mit mondjak? Hiszen tudod. Költészet és holmi csacska szerelmek, és Budapest forró katlan, ó jaj, és selyemkarikák, és ama vaskarika...
- Fából - vetem közbe enyhén, de csak egy langy mozdulata volt.
- Nos tehát, hogy elkallĂłdtam e szertelen Ă©s vaskos táncban, fõváros, holmi sikerek, te tudod - Ă©s rám nĂ©zett. - A mĂ©lysĂ©gben holmi enyhe s mintegy Ă©gszĂnkĂ©k gyötrõdĂ©sek, szĂłval...
- SzĂłval?...
- SzĂłval megzenĂ©sĂtve, Ăşgymond, szĂłval pompás volt, Ă©s tizennyolc Ă©v. Teremtõm, tizennyolc Ă©vig nem voltam otthon... Ă©s látod, milyen szĂ©p volt Ă©s kĂvánatos, de jaj, megváltoztam, rettenetesen megváltoztam.
S mĂ©g beszĂ©lt, de már kinyĂşjtá arca felĂ©, FĂ©lix, nemes Ă©s bĂ©na ujjait, Ă©s sĂrt FĂ©lix, mint rĂ©gi naplementĂ©k, crĂ©puscule d `automne.
Már vigasztaltam volna, némely satnya és polgári szavak öklendeztek a mélybõl, bitang szavak, az önnön keserûségük levében fetrengve, ám újra megszólalt. És most tompán és kétségbeesetten beszélt:
- A saját anyám nem ismert meg, most, hogy ellátogattam haza.
Hallgattam; mit is mondhattam volna e züllött és kérkedõ bánat fölött.
- A saját anyám - jajongta -, mit Ă©r akkor költĂ©szet, minden... mit Ă©r szent õrĂĽletem s a tekintĂ©lyes Ă©s gõgös paralĂzis, mit összeszedtem magamnak... ha a saját anyám nem ismer meg többĂ©... KĂ©pzeld, lementem, tizennyolc Ă©v mĂşlva, szegĂ©ny, megtört vándor, vasĂşton Ă©s pompás Ă©ttermek közt... vidĂ©ki város, utcák Ă©s minden. És az utcán találkoztam vele...
- Vele... - kondultam meg enyhén, holmi falióra gyanánt, mit szélvész tapos, és ki.
- Vele... Az országúton pillantottam meg. Anyám, mondtam neki, hát nem ismersz meg? Félix, Félix - s már dadogtam -, hát nem ismered meg fiad, anyám... és nem ismert meg a saját anyám.
- És?
- És visszafordultam rögtön... Ă©s a vonatra ĂĽltem, száguldĂł vasĂşt, szent isten... Ă©s hazajöttem... Ă©s minden. A saját anyám!... A saját anyám!... - Ă©s FĂ©lix sĂrt.
Hosszan, sokáig hallgattunk, ó, és némán figyeltem, mint marja bánatát.
Végre, végre halkan szólaltam meg:
- Te... - mondtam neki - hm. Te... hm... mondd csak... biztosan az anyád volt az?...
Ekkor megdöbbenve s szédülten nézett rám, s ajka hebegve nyelte el jajongását. Sokáig, nyitott szájjal nézett.
- Ejnye - nyögte vĂ©gre szelĂden s bĂ©kĂ©lten -, mondasz valamit.
Majd eszmélve:
- Te... csakugyan... nem vagyok biztos benne... No, nézd csak. Végre homlokára ütött.
- Persze - harsogta vidáman s vigasztaltan -, most jut eszembe, az anyám alacsony és szõke nõ, ez meg magas, fekete volt, akivel találkoztam... majdnem biztos, hogy nem ez volt az anyám.
És ezen az estén inkább vidámak voltunk.
Hetedik, 13:26
|
|
|
Imádom Karinthyt... mindenre van megoldása szóban. :)
Amikor nekem már elfáradt mindenem akkor bizony nem röstellem elõvenni...
ĂŤgy jöttem ma rá hogy Babits szerint aki erõszakos annak sok a szõre. És ez hátulnĂ©zetbõl egĂ©szen pontos megállapĂtás! Csak nĂ©zd meg ha nem hiszed!
Hetedik, 12:32
|
|
|
|
2011. április 11., hétfő |
|
|
3 |
|
|
Ez nagyon megtetszett, de ne kĂ©rdezzĂ©tek ki mondta mert nem volt odaĂrva :)
`Van valamitek, amit nem adnátok oda? Mindent, amitek van, oda fogtok adni egy napon. Gyakran mondjátok: “AdnĂ©k, de csak az arra Ă©rdemesnek.” Kertetekben a fák nem mondják ezt, sem nyájatok a legelõn. Adnak, hogy Ă©lhessenek, mert a nem-adás elpusztĂt.`
Hetedik, 15:59
|
|
|
Mit keresel amit nem találsz?
:)))))))))))))
Félre ne érts, ez az egyetlen kérdésem és az is tét nélküli, csak merõ szeretetbõl kérdezem.
Nincsenek játszmák, nem is lesznek. A szabad akarat mindenek felett áll.
Csak akkor van egĂłm ha Ă©n akarom. :) Most Ă©pp nincs.
“Azt mondjuk, hogy több hitet szeretnĂ©nk, de amit igazábĂłl akarunk, az látás. A látás azt mondja: “Látom, hogy ez jĂł nekem, biztosan Isten kĂĽldte”, a hit viszont Ăgy szĂłl: “Isten kĂĽldte, ezĂ©rt jĂłnak kell lennie számomra.” Isten azt kĂ©ri, hogy hitben járjunk Ă©s ne látásban.” (Linda Dillow: AkinĂ©l a szĂv lecsendesĂĽl)
Hetedik, 11:51
|
|
|
|
2011. április 9., szombat |
|
|
1 |
|
|
Úgy elaludtam este mint Csipkerózsika akit tarkón vertek egy egész mérgezett szövõszékkel! Még derengett hogy valahol egy messzi-messzi galaxisban megy a barátokközt... aztán egyszer csak reggel lett. Kéne ma valami hasznosat csinálni. No nem valami világméretût, csak szerényen.
Csóóóók!
Hetedik, 7:24
|
|
|
|
2011. április 8., péntek |
|
|
0 |
|
|
...na nem sok... de lényeges :DDDD
Hetedik, 14:50
|
|
|
|
2011. április 7., csütörtök |
|
|
0 |
|
|
Köszönöm mindenkinek! :)
Megvolt az idei elsõ fĂ»nyĂrás... nem tökĂ©letes de noh... MĂ©g el kĂ©ne Ă©getni egy csomĂł ágat ami a metszĂ©sbõl visszamaradt, megaztán valami nagyon illatos gyönyörĂ»sĂ©ges virágos valami kĂ©ne mĂ©g a kiĂĽlõ mellĂ© a sátorra futtatva. Anyu ĂgĂ©rt egy olyan csĂĽngõs futĂł akácot... möglássuk!
Alakul...
Hetedik, 11:12
|
|
|
|
| |