Isteni túróstészta készül, rengeteg füstölt baconnel... mmmm.... olyan illat van mintha valami istentudjamit fõznék tele extrával. :DDD
Egész délelõtt járkáltunk, aztán még vissza kell mennem dokinénihez is délután mert valamiért öt évre írta meg az alkalmasságit a jogsihoz mikor én tízet fizettem. Hánehommán!
Hetedik, 12:47
2011. prilis 13., szerda
2
Remélem maradtok páran meghallgatni :)
:) Jóccaka!
Hetedik, 20:45
2011. prilis 12., kedd
2
Nem ismert meg a saját anyám (Karinthy Frigyes)
- Borzasztó - mondta barátom, a finom és dekadens költõ, míg bal keze halványsárga selyemrózsa gyanánt lógott le a kerevet szélérõl -, borzasztó, a saját anyám nem ismert meg.
Mindketten hallgattunk. És ebben valami mámoros és degenerált volt, mintegy omlatag és panaszos hang, e hallgatás és minden.
- Borzasztó - mondtam én is, míg körmeim halkan s elferdülve nõttek a homályban, és mellényem ránca mosolyra torzult. Harsány illatok tumultuózuson, mintegy negédesen és inkább hervadva tolongtak, ó, isten, és kesernyés kávézacc.
Ekkor kéjesen s merészen, szent isten, még egyszer kinyúltam vízszintesen, régi herold én, mindegy, s még egyszer. Borzasztó.
- Igen - felelte Félix enyhén, holmi vérengzõ apácák kötényét gyötörve és marcangolva a katonatiszti képzelgésben, de rugannyal. - Igen. Talán furcsa, de mindegy. Hõsi lelkem, mit tudom én, és talán nem is igaz. De nagyszerûen kilógtam az életbõl, igen, ez egy tény, tudod, micsoda remek egy cipõmadzag, egy lendület a halál felé, és minden. Képzeld el, egyszerû vidéki város, és atyám is, és egész gyermekkorom, némely népiskolában, de csak a harmadik osztályig, és onnan kezdve fel, fel, a legmagasabb lelki pálya, ragyogóan ívelve egészen holmi merész és hetyke paralízisig, érted, érted?
- Még igen - rebegtem -, még van értelme. Kezdd el már, térjünk a tárgyra, ennek még van értelme.
- Nos, mit mondjak? Hiszen tudod. Költészet és holmi csacska szerelmek, és Budapest forró katlan, ó jaj, és selyemkarikák, és ama vaskarika...
- Fából - vetem közbe enyhén, de csak egy langy mozdulata volt.
- Nos tehát, hogy elkallódtam e szertelen és vaskos táncban, fõváros, holmi sikerek, te tudod - és rám nézett. - A mélységben holmi enyhe s mintegy égszínkék gyötrõdések, szóval...
- Szóval?...
- Szóval megzenésítve, úgymond, szóval pompás volt, és tizennyolc év. Teremtõm, tizennyolc évig nem voltam otthon... és látod, milyen szép volt és kívánatos, de jaj, megváltoztam, rettenetesen megváltoztam.
S még beszélt, de már kinyújtá arca felé, Félix, nemes és béna ujjait, és sírt Félix, mint régi naplementék, crépuscule d `automne.
Már vigasztaltam volna, némely satnya és polgári szavak öklendeztek a mélybõl, bitang szavak, az önnön keserûségük levében fetrengve, ám újra megszólalt. És most tompán és kétségbeesetten beszélt:
- A saját anyám nem ismert meg, most, hogy ellátogattam haza.
Hallgattam; mit is mondhattam volna e züllött és kérkedõ bánat fölött.
- A saját anyám - jajongta -, mit ér akkor költészet, minden... mit ér szent õrületem s a tekintélyes és gõgös paralízis, mit összeszedtem magamnak... ha a saját anyám nem ismer meg többé... Képzeld, lementem, tizennyolc év múlva, szegény, megtört vándor, vasúton és pompás éttermek közt... vidéki város, utcák és minden. És az utcán találkoztam vele...
- Vele... - kondultam meg enyhén, holmi falióra gyanánt, mit szélvész tapos, és ki.
- Vele... Az országúton pillantottam meg. Anyám, mondtam neki, hát nem ismersz meg? Félix, Félix - s már dadogtam -, hát nem ismered meg fiad, anyám... és nem ismert meg a saját anyám.
- És?
- És visszafordultam rögtön... és a vonatra ültem, száguldó vasút, szent isten... és hazajöttem... és minden. A saját anyám!... A saját anyám!... - és Félix sírt.
Hosszan, sokáig hallgattunk, ó, és némán figyeltem, mint marja bánatát.
Végre, végre halkan szólaltam meg:
- Te... - mondtam neki - hm. Te... hm... mondd csak... biztosan az anyád volt az?...
Ekkor megdöbbenve s szédülten nézett rám, s ajka hebegve nyelte el jajongását. Sokáig, nyitott szájjal nézett.
- Ejnye - nyögte végre szelíden s békélten -, mondasz valamit.
Majd eszmélve:
- Te... csakugyan... nem vagyok biztos benne... No, nézd csak. Végre homlokára ütött.
- Persze - harsogta vidáman s vigasztaltan -, most jut eszembe, az anyám alacsony és szõke nõ, ez meg magas, fekete volt, akivel találkoztam... majdnem biztos, hogy nem ez volt az anyám.
És ezen az estén inkább vidámak voltunk.
Hetedik, 13:26
Imádom Karinthyt... mindenre van megoldása szóban. :)
Amikor nekem már elfáradt mindenem akkor bizony nem röstellem elõvenni...
Így jöttem ma rá hogy Babits szerint aki erõszakos annak sok a szõre. És ez hátulnézetbõl egészen pontos megállapítás! Csak nézd meg ha nem hiszed!
Hetedik, 12:32
2011. prilis 11., htf
3
Ez nagyon megtetszett, de ne kérdezzétek ki mondta mert nem volt odaírva :)
`Van valamitek, amit nem adnátok oda? Mindent, amitek van, oda fogtok adni egy napon. Gyakran mondjátok: “Adnék, de csak az arra érdemesnek.” Kertetekben a fák nem mondják ezt, sem nyájatok a legelõn. Adnak, hogy élhessenek, mert a nem-adás elpusztít.`
Hetedik, 15:59
Mit keresel amit nem találsz?
:)))))))))))))
Félre ne érts, ez az egyetlen kérdésem és az is tét nélküli, csak merõ szeretetbõl kérdezem.
Nincsenek játszmák, nem is lesznek. A szabad akarat mindenek felett áll.
Csak akkor van egóm ha én akarom. :) Most épp nincs.
“Azt mondjuk, hogy több hitet szeretnénk, de amit igazából akarunk, az látás. A látás azt mondja: “Látom, hogy ez jó nekem, biztosan Isten küldte”, a hit viszont így szól: “Isten küldte, ezért jónak kell lennie számomra.” Isten azt kéri, hogy hitben járjunk és ne látásban.” (Linda Dillow: Akinél a szív lecsendesül)
Hetedik, 11:51
2011. prilis 10., vasrnap
1
Ma készültek
Hetedik, 12:25
2011. prilis 9., szombat
1
Úgy elaludtam este mint Csipkerózsika akit tarkón vertek egy egész mérgezett szövõszékkel! Még derengett hogy valahol egy messzi-messzi galaxisban megy a barátokközt... aztán egyszer csak reggel lett. Kéne ma valami hasznosat csinálni. No nem valami világméretût, csak szerényen.
Csóóóók!
Hetedik, 7:24
2011. prilis 8., pntek
0
...na nem sok... de lényeges :DDDD
Hetedik, 14:50
2011. prilis 7., cstrtk
0
Köszönöm mindenkinek! :)
Megvolt az idei elsõ fûnyírás... nem tökéletes de noh... Még el kéne égetni egy csomó ágat ami a metszésbõl visszamaradt, megaztán valami nagyon illatos gyönyörûséges virágos valami kéne még a kiülõ mellé a sátorra futtatva. Anyu ígért egy olyan csüngõs futó akácot... möglássuk!
Alakul...
Hetedik, 11:12
2011. prilis 6., szerda
1
Türkiz :)
Hetedik, 20:25
Ma harapok! Lehet félni vagy megijedni :P Aki a mai "hogy vagy" kérdésemre nem azt válaszolja, hogy "köszönöm, jól" az ma ne is válaszoljon. Képzeld mi lenne ha reggel hatkor nem oldással kezdtem volna... esetleg most oldódik a szar, hogy semmi nem úgy van ahogy szeretném? Meg ne próbálj válaszolni mert eskü megharaplak!
Egyébként se itt vagyok... hanem valahol a 13-as számú szoba elõtt. A többi nem is érdekel most pár napig.
Hetedik, 10:09
2011. prilis 5., kedd
0
Nem mintha reklamálnám de ilyen szar idõben meg nem fáj a fejem... bezzeg...
Ma jól rágyúrok a Szaturnuszomra... meg holnap is.
Gyihááájjj!!!! micsoda köveim gyüttek megint, áldassék a neve a küldõjének.
Az értelmes mondatokat ma ne itt keressétek... pont most fogytak el!
Csóóók!
Hetedik, 14:52
2011. prilis 4., htf
1
Hûûûûdejó hétvége volt! Nanemazért hanem a csajos randik miatt :)
Pálmalevelem pont azt mondta amit vártam tõle. Egyetlen szóval se többet... aztán meg épphogynem kaptam a pofámra hogy minek az nekem. Hennám meg is harcolt értem rendesen, egyem a szííívitnéki. :D Lidym, a tortád isteni vóót! Medvém meg,... ... ... nagyon nagyon szeretlek míg az ásó kapa el nem kopik :DDDD (juteszembe lenne a kertben tennivaló) :DDD
csóóóóóóóók
Hetedik, 15:55
2011. prilis 2., szombat
0
Nakérem... Korán reggel kukacvirágok és muskátlik átültetve, kitéve a helyükre. Remélem gyorsan magukhoz térnek. Jóféle parasztmuskátlik! :) Már csak a petúniácskákat kell beszereznem, de azt mindenképpen késõbb. Csak hogy legyen mire féltékenynek lenni idén is :D
Mozgalmas hétvége lesz!
Csóóóóók!
Hetedik, 9:40
2011. prilis 1., pntek
1
“- Lehetek a tanítványod? - Csak azért vagy tanítvány, mert szemed zárva van. Mihelyt megnyitod, már nem lesz mit tanulnod tõlem, vagy bárki mástól. - Mi szükség van akkor Mesterre? - Hogy megláttassa veled, mennyire haszontalan dolog Mesterre hagyatkozni.”
(Anthony de Mello: Vakság)
Hetedik, 10:21
2011. mrcius 30., szerda
5
Párbeszéd a fogadóórán:
Osztályfõnök: -De jó így a hajad Én: -Ja, megmostam, ha már a fiam hülye legalább én nézzek ki valahogy.
:D
Hetedik, 20:25
Frászbukra tette fel valaki a második részt de az elsõ jobb :D
Hetedik, 15:04
Nem szabadna elõre ítélnem de ez a mai nap egy idióta nap!
Fogadónap lesz öttõl a suliban.
Nem tudom melyik gyerektelen barom találta ezt ilyen formában ki, hogy egyetlen délután, estébe nyúlóan látogasd végig az összes tanárt aki a gyerekedet tanítja és mindegyikkel beszélgess egy kis idõt. Persze hogy mindenkit érdekel a saját gyereke fejlõdése (bár néha felér egy fejlövéssel) na de ez a szervezés azt eredményezi, hogy jó esetben 4-5 tanár elõtt órákat állj sorba külön-külön, másik 68 szülõ közt. Nem értem miért nem lehet ennek valami ésszerûbb keretet adni. mondjuk sorba állsz egy helyen és mikor bemész ott a gyereked összes tanára és rád olvassák a szentenciát. Ráadásul a szervezésen még dob egy pöppet hogy nem a te gyereked egyedüli osztálya a soros ezen az egy napon hanem sok osztály. És sok osztály rengeteg unott, sietõs és ingerült szüleje közt még remekebb dolog ajtóról ajtóra sorba állni. A nevezetes alkalom sóját meg igazán az adja meg ha nem egyke a gyereked és az összes többivel 5-tõl pl 9-ig nincs mit csinálnod. Ha monnyuk nem áll rendelkezésre hat nagymama, két-három férj vagy apuka és az összes szomszédnak is más dolga akad mint hogy a te fennmaradó kölkeidre vigyázzon akkor meg vagy lõve.
Csesszék meg!
Hetedik, 9:59
2011. mrcius 29., kedd
3
cseles voltam... kivülrõl megnéztem a naplóm és lájkoltam magam... na? Miteszóósz? :D
Hetedik, 18:02
Láájkolós lett a csiga... :DDDDDDDDDDDDDDDDDDDD bammeg...
Hetedik, 12:14
2011. mrcius 28., htf
6
- Te, mondd, mit csinálsz evvel a döglött macskával?
- Mit csinálok? Szemölcsöt lehet irtani vele.
- Szemölcsöt? Nem igaz! Te, én tudok valamit, ami jobb.
- Fogadjunk, hogy nem jobb. Na, mi az?
- Békanyál!
- Békanyál? Ér is az valamit!
- Próbáltad már?
- Én nem, de Bob Tanner megpróbálta.
- Ki mondta?
- Ki mondta? Õ mondta Jeff Thatchernek, Jeff mondta Johnny Bakernek, Johnny mondta Jim Hollinsnak, Jim mondta Ben Rogersnek, Ben elmesélte egy négernek, és a néger elmondta nekem.
- Na és? Mind hazudtak. Biztos, mind hazudtak, még a néger is. A négert nem ismerem ugyan, de még sosem láttam olyan négert, aki ne hazudott volna. Te talán láttál? Mi? Mondd, Huck, hogy csinálta Bob Tanner?
- Hát bedugta a két kezét egy odvas fába, amelyikben az esõvíz békanyálas volt.
- Nappal?
- Persze hogy nappal.
- Arccal a fának fordulva?
- Persze, azt hiszem.
- Mondott valamit?
- Mit tudom én, mit mondott.
- Na, ugye! Tudtam! Ilyen marhaságot! Szemölcsöt akar gyógyítani békanyállal! Persze hogy úgy nem használ. Tudod, hogy kell ezt csinálni? Pont éjfélkor a legsûrûbb erdõben keresni kell egy olyan odvas fát, amelyikben békanyálas a víz, háttal a fatörzshöz kell állni, bele kell nyúlni a vízbe, és el kell mondani ezt a mondókát:
Árpadara, árpa, kukoricadara, tûnjön el kezemrõl szemölcs, ótvar, ragya.
Aztán tizennégy lépést kell tenni elõre, becsukott szemmel, aztán háromszor egymás után meg kell fordulni, és hazamenni. De útközben egy szót sem szabad szólni. Mert ha beszélsz valakivel, a varázs nem ér semmit.
Hetedik, 16:06
Hetedik, 15:53
2011. mrcius 27., vasrnap
2
Vasárnapi csendélet... :D
Hetedik, 15:04
Remélem sikerült kiengesztelnem a MajomIstent, mert nem volt egyszerû a legkeményebb fajta achátlapba beleimádkozni! :)))
