| 2010. november 1., htf |
|
 |
0 |
|
|
OSHO ZEN TAROT Víz 2
olyan csodálatosnak látom ezt a képet.
"Ennek a két virágzó fának az ágai egymásba fonódnak, lehullott virágszirmaik pedig összekeveredtek, s most gyönyörû színekben pompázva hevernek a földön. Olyan ez, mint a szeretet, mely a menny és a föld közötti távolságot hidalja át.
De mindkét fának saját kapcsolata van az anyafölddel is, amiben gyökerezik. Így ez a két fa az érett, könnyed, igaz és természetes barátság lényegét fejezi ki. Az õ kapcsolatukban nincs semmiféle kényszer, sürgetés vagy egymásrautaltság - nem akarják egymást mássá formálni. "
|
Hetedik, 20:43
|
|
|
|
Hetedik, 11:38
|
|
|
Az a baaaaj... Lidy azt mondja, Sanya lány...
Én ugyan meg nem mondom... de Alexandrának hívni ezután mégiscsak izéé lenne...
Hátha mégsem!
|
Hetedik, 9:23
|
|
|
|
| 2010. oktber 31., vasrnap |
|
|
0 |
|
|
Megmutatom a nyers követ, hogy lásd, benne van az angyal, csak életre kell hívni... majd ha kész amit most felrajzoltam, megmutatom milyen lett.
Ezt most azért hogy láss egy folyamatot.
Ja, azt mondta "TolmácsAngyalnak" hívják. Ezt még nem értem pontosan hogy mit takar... de majd rájön helyettem az aki magáénak érzi.
|
Hetedik, 13:26
|
|
|
Az van, hogy eddig volt a játékidõ. Innentõl azt mondták élesbe megy a dolognak az a része ami lényeges és a szolgálattal kapcsolatos.
Olyan követ csináltattak ma velem, hogy automatikusan hajtogattam... mire feleszméltem mit csinálok már azt is megmondták kinek kell odaadnom. A gáz csak az hogy nem ismerem. Azaz tudom hol találom majd, és tavaly ilyenkor vettem tõle a Drávitomat amit azóta is igen sokat csüngetek a nyakamban és igen jó hasznát veszem. Talán van benne némi viszonzás... vagy csak simán megint átminõsítettek eszköznek :DDDDD
Megmutitom a követ.
Látókõ, egyértelmûen.
Tektit. Félelmetes energiája van, a szó jó értelmében.
Összekapcsolja az anyagi világot a spirituálissal, elõsegíti a kommunikációt más világokkal, fokozza a telepátiát.
Három szemet rakattak rá velem... én is utólag csodálkoztam rá. :DDD
Az alján van egy lapos rész amibe benne van egy ujjlenyomat. Ott kell aktiválni, ez mára már világosabb a Napnál is.
( nem baj ha bolondnak nézel... tudod van pár másfajta sík is mint amiben Te mozogsz. :P )
|
Hetedik, 8:35
|
|
|
Aki korán kel, korán döbben rá az óraátállításra! :DDD
Ma egész nap egyedül... és már végeztem is a dolgommal. Tiszta ruha behajtogatva a szekrénybe, mosógép megy... mit fogok csinálni egész nap?
|
Hetedik, 6:38
|
|
|
|
| 2010. oktber 29., pntek |
|
|
0 |
|
|
Tiszta udvar, rendes ház!
Éééés igeeen... azért ezt az achátlapot tettem a gyöngyök alá, hogy Silence lássa, hogy az achátlap önmagában is lehet szilvamintás! :DDDD mert a természet már csak ilyen csodálatos!
De persze van aki Hórusz szemet lát benne... kinek mi kattan be róla elsõre... ;o)
Kik félnek a Télapótól?
???????????????
A Santaklaustrofóbiások.
:DDD (by Dávid)
|
Hetedik, 14:18
|
|
|
:)))))
|
Hetedik, 10:48
|
|
|
Össze kéne szedni a leveleket... meg felpucerálni az udvart mert jaj.
Lelkierõ?
sötöbö?
Sil! Meglesz! :D
Swall, nem, azokat már senki sem kérheti, nyugi, stipistopi elfogadva.
Addig teszek fel pár ingyombingyomot ami kicsit más stílusú, hátha valaki beleszeret... tessenek gondolni az ünnepekre... vagymi.
|
Hetedik, 9:44
|
|
|
|
| 2010. oktber 28., cstrtk |
|
|
0 |
|
|
Rengeteg gyönyörû achátlapot kaptam. :)
Neki kéne állni alkotni hülyeségek helyett. ;o)
Szeretne valaki valamit belõlük? :)
|
Hetedik, 20:21
|
|
|
|
| 2010. oktber 20., szerda |
|
|
0 |
|
|
Majdelfelejtettem!
Beszélgetés, hazafelé:
-Anya, ha nagy leszek, leszel a barátom?
-Persze , Drágám, most is a barátod vagyok, mindenben számíthatsz rám!
-De, de ha nagy leszek, ugye akkor is? Mert én akkor pék leszek és neked, a barátomnak, majd ötven Forintért adom a legeslegszebb barna héjú, ropogós kenyeret!
pillogás... hát... ha nem is ingyen... de ócsóbbért megszámítja! Zsidóvér nem válik vízzé! :DDDDD Még ha hígítva van akkor se! :DDDDD
|
Hetedik, 21:59
|
|
|
Megkértem szépen hogy mutassa meg a képen is hogy milyen szivárványos zárványok vannak benne koponyaszerte. :)
|
Hetedik, 19:01
|
|
|
Megtaláltam ma a kristálykoponyámat. Hegyi. Letehetetlen volt, azonnal rákapcsolódott a harmadik szememre. :)
Lidym, tényleg lehet szeretni! :D
Elindult a zöld Gránát medál is útra. Remélem viszi a megoldásokat a nehéz helyzetekre ha már olyan szokatlan módon érkezett rá a megrendelés. ;o)
Talán megoldódott ismét egy probléma itthon is. Ámen.
Azt hiszem valami most megfordult. Végre nem "fel" hanem "meg". Már nagyon ideje volt.
csóóóók!
|
Hetedik, 17:47
|
|
|
|
| 2010. oktber 19., kedd |
|
|
0 |
|
|
Most készült :)
Zöld Gránát és Prhenit. :)
|
Hetedik, 21:24
|
|
|
Mint vélgaban
Hol s merre jár õ, merre vetette a sors, a költõtársat, drága pajtásomat, Jóskát, mióta az a nézeteltérés volt köztünk, s õ annyira érzékeny szívére vette a dolgot, hogy eltûnt látóhatáromról?... Mert költõk voltunk mi ketten, ó igen, s még minõk! Huszonkét évesek, ezerkilencszáztízben a New York kávéház erkélyén tudjátok-e, mi volt az? Ezek a mai költõk, mit tudnak ezek - a szavakat, amikbõl verset írnak, készen kapták, mint elkényeztetett gyermek az építõköveket - mit tudják ezek, mi volt az, akkor, minden kultúra újjászületése, több, kezdete és forrása, a káosz! A Semmi, amibõl nekünk kellett megteremteni az egész világot, nekem meg Jóskának! Nekünk nem volt szótárunk, nem volt könyvtárunk, mint ezeknek a konzervatív, begyöpösödött futuristáknak meg maistáknak itten - mi a Nyelvet, a költészet anyagát s a Beszédet, a gondolkodás anyagát magunk teremtettük - de nem ám úgy, mint Zamenhof, aki az eszperantó új szavait mégiscsak régi fogalmak jelölésére gyártotta össze! Nekünk bizony kész fogalmaink se voltak, miután a régieket mind elvetettük - mi elõbb a szót alkottuk meg, s rábíztuk, hogy teljék meg tartalommal - bizony, fogalmunk se volt róla, és megszületett a halandzsa, a világ legtisztább nyelve, mely csak szavakat ismer, s a beszélõ vagy hallgató tetszésére bízza, mit gondoljon s mit értsen a szó mögött!
Mit tudják ezek a mai halandzsálók, mi volt az, akkor és ottan, amikor a halandzsa megszületett, ott, a mi asztalunknál a nyelv õskora, költészete, kultúrája, minden!
Mert bejött Jóska a kávéházi asztalhoz, hanyagul és elõkelõen s kissé borúsan, nem köszönt (köszönni, minõ értelmetlen ócskaság!), s a mellettem ülõ beavatatlan idegen legnagyobb megrökönyödésére azt kérdezte:
- Miért nem voltál ott a jegelésen?
És én minden további nélkül tudtam, hogy ez azt jelenti, hogy mi most mind a ketten hullák vagyunk, besorozva a Szvetenay utcai hullakamrák celláiba, és csak az õrmester háta mögött szökünk ki néha. Tehát nyugodtan feleltem:
- A csavarokat át kellett stimmelni.
Mire õ okosat bólintott.
- Persze, a negyedik felvonás végén. Mondtam a marhának, tegyen rá stemplit. Átvetted, kérlek, a csõvizet?
- Nem, össze volt folyva. Ki kellett kefélni.
- Sürgönyözz a belügyminiszternek.
- Ha még nem késõ.
- Még nem, most szerelik föl a szájkosarat az akácfákra, éppen arra jöttem. Különben hogy vagy?
- Attól a kis kétoldali fülhallástól eltekintve, elég jól.
- Hadd el, én is rossz bõrben vagyok.
- Mi az?
- Még nem mondtam? Vérkeringésem van, két napja.
Ezek után a kibic, aki eleinte olyasfélét remélt, hogy ha nagyon odafigyel, végre mégis rá fog jönni, mirõl beszélgetünk mi ketten tulajdonképpen, rendesen felállt, kicsit támolyogva, bocsánatot kért, és a fejét tapogatva - hogy ott van-e még a nyakán - sietve eltûnt. Zavartalanul átadhattuk magunkat az alkotás örömének.
- Ma kuruc verset fogunk írni.
- Tiszta halandzsa, vagy lehet benne szó is?
- Tiszta halandzsa. Mûfajszerû.
És már diktálta:
Doborza!
Huj, koszmabég, huj, kereki!
Vatykos csuhástok vereki!
Dengelegi!...
Különösen jól sikerült vers volt, tele kurucos tûzzel, régies zamattal. Sajnos nem emlékszem már az egészre, csak a refrén cseng még a fülembe:
Ne mánd, ne mánd, a vereszt!
Mennyi szép verset írtunk mindenféle modorban, mûfajban! Balladát, szerenádot, népdalt, klasszikus eposzt, idõmértékes sorokban! Hol én írtam, és õ diktált, hol megfordítva. Tökéletesen megértettük egymást, soha nem volt nézeteltérés... Csak annál az átkozott szonettnél, ami miatt szakított velem!
Ennek a szonettnek is csak az elejére emlékszem, meg a végére. Finom, törékeny vers volt, kissé a francia dekadensek modorába. A címe: "Fajdala..." És utána a kezdõ sorok borongós, bölcselkedõ hangulata:
A põ, ha engemély, kimár -
De mindegegy, ha vildagár...
Aztán volt még néhány hasonló reflexió a põ-vel kapcsolatban. Még csak a befejezõ két sor hiányzott. Õ írta, sebesen, az ihlet lázában, csillogó szemekkel:
...mert engemély mindet bagul,
Mint vélgaban a bégahur!...
Diadalmas mozdulattal nyújtotta át a kész verset. Figyelmesen átnéztem, vizsgáltam, bólogattam.
- Rendben van? - kérdezte lelkesen.
- Azt hiszem, nagyon jól sikerült - mondtam szerényen. Csak itt egy betût kellene változtatni.
- Hol?
- Itt a végén, az utolsó sornál. Azt írtad, "bogul" és a végén "bégahur". Írjuk "bégahur" helyett "bégahul".
Nagyra meresztett szemekkel nézett rám.
- Minek?
- Hát a rím kedvéért. Ha "bogul", akkor a másik legyen "bégahul" - így szebb a rím, egyforma betûvel végzõdik.
Nem számítottam szerény kérésem hatására. Elsápadt, aztán vérhullám öntötte el az arcát. Felugrott, a szeme villámlott.
- Csak nem gondolod - kiáltott a legnagyobb felháborodás hangján -, hogy hitvány rímjáték miatt föláldozom az egész vers értelmét? Pfúj!... Mindig sejtettem, hogy számodra csak puszta formaság a költészet!
Köszönés nélkül elrohant. Soha nem láttam többet.
Karinthy
|
Hetedik, 11:31
|
|
|
|
| 2010. oktber 18., htf |
|
|
0 |
|
|
Õsi kínai közmondás:
"Ha este van és meglátja a mókus az árnyékát...
Akkor reggel van"
|
Hetedik, 13:41
|
|
|
Wass Albert Hóvirág
Testvér!
Valamit szeretnék mondani Neked.
Ne hidd, hogy csúnya a világ s az emberek rosszak.
A világ szép s az emberek jók.
A rosszaság nem egyéb, mint valami furcsa betegség, mely ragályos és idõnként visszatér.
Akár a pestis vagy a nátha.
S olyankor elcsúfítja a világot maga körül.
A világot?
A Te világodat.
De ne feledd el, hogy a Te világodon kívül van még egy másik világ és ez az igazi világ.
Gyökered,vagyis jellemed, adottságaid, érzéseid és az a sok láthatatlan holmi
amit magadban hurcolsz egy életen át, ebbõl az igazi világból ered,
és ahhoz a mesterséges másik világhoz, melyet magadnak csináltál, csak annyi köze van, mint a hóvirágnak az avarhoz, melyen átüti fejét midõn a földbõl elõbúvik.
Ha felületesen megnézed, azt hiheted, hogy ez a penészszagú halott szõnyeg tartja a hóvirágot a hátán. Pedig nem így van.
Elõfordul, hogy erdõtûz támad s az avar tüzet fog és elég.
Elég a hóvirág is vele, az igaz. De jövõ tavasszal elõbúvik megint. Miért?
Mert gyökere mélyebben volt, mint a halott avar, a földben volt, az igazi földben.
Így van ez veled is, testvér.
Gyökered nem ebbõl a világból való, amit magad köré ácsoltál,
és ha tûz támad s rád dõlnek a kontár tákolmány romjai:
Éned az ösztön gyökérszálainak nyomán visszamenekül az igazi világba, akár a hóvirág.
Mert nincsen különbség, közted s a hóvirágok között abban a világban.
...mért van hogy ez most engem hidegen hagy????
|
Hetedik, 10:15
|
|
|
|
| 2010. oktber 17., vasrnap |
|
|
0 |
|
|
Lidym, akkor az elsõ koncertjére együtt megyünk! Meg a többire is . :DDD
Akkor is ha piros hó esik! ;o)
|
Hetedik, 11:20
|
|
|
|
| |
