CsodaCsiga Flap
Naplk 2024. mrcius 28.   cstrtk   Gedeon, Johanna, Gida, Ixion, Janina, Kapisztrn, Katapn, Szixtusz   
Flap ·  · Chat · Tvirat · Trskeres · Kpeslap · Frum · Weblapok ·  · Levelem · Webem · Naplk · BANK
Regisztrci · Kapcsolataim · Trsaim ·  · Bulikpek · MMS ·  · Jtk · Horoszkp · Linkek · Hirdets · Radi



Hetedik naplja

  2009. jlius 7., kedd Nekem tetszik!
0  
Ember tervez, Isten végez!

Tanulnom kell a "kérés" mûvészetét!

Ki látta a Bájkeverõ c. filmet????
  Hetedik, 21:46 Itt megrhatod a vlemnyed Hetedik
  2009. jlius 6., htf Nekem tetszik!
0  
...amikor az embernek megmutatják milyen saját korlátait Egótlanul átlépni az maga a meghökkentõ csoda.
Ilyenkor a korlátugró csodálkozik legjobban.
Az a fixa ideája hogy mindenki õt figyeli, mintha csak az Olimpián venne részt, azt hiszi valamiféle doppingot csempésztek a bõre alá vagy netántán mátrixban ébredt.
Pedig nem... csak gyorsan öntudatra kapott az Egója és máris másképp érzékel mint ahogy az olyan nagyszerûen természetes lenne! :D :D :D

Igeeen!
Azt a hangot kell kiiktatni, amelyik azt súgja "megõrültél!"
...azt amelyik nem enged korlátokat ugrani meg fényéveket mert "ez nem normális dolog"...

...hát persze hogy ez egy befejezetlen mondat...
  Hetedik, 7:44 Itt megrhatod a vlemnyed Hetedik
  2009. jlius 5., vasrnap Nekem tetszik!
0  
A szivárvány fényessége és erõssége egyenesen arányos az esõcseppek sûrûségével a napsugár útjában.
A fénytörés fizika.
Elküldeni a fényképét pedig szeretet.
A leghalványabb szivárvány is képes a szeretetet eszünkbe juttatni.
... fénykép nélkül is...
  Hetedik, 21:05 Itt megrhatod a vlemnyed Hetedik
  2009. jlius 2., cstrtk Nekem tetszik!
0  
...csak jó tanuló vagyok...
ennek az a titka hogy mindenbõl és mindenkitõl tudok tanulni... akár egy katicabogártól az egyensúlyozás mûvészetét egy fûszálon, akár a felhõktõl az átalakulást, akár egy papírgalacsinból a fontosság elmúlását.
Minden megélt lélegzet a tanulás része. Az illatos lélegzetek, a kellemesek, a keserûek, a fuldoklók is egyaránt.
Ha megtanulsz tanulni, megtanulsz "látni".
...és még a "látók" is vakok a homokviharban.
A Világegyetem nem más mint homokszemek rendezett és pontosan kiszámítótt kavargása a viharban. Csak az látja a rendjét aki képes tanulni a katicabogártól... és még az is megbotolhat egy fûszálban

...és arrajöttegyindijánus, arrajöttegyindijánus... arrajöttegyindijánus...

glórigloriallalúja... megyek dógomra!
  Hetedik, 21:18 Itt megrhatod a vlemnyed Hetedik
Fura hangulatváltások...
a belsõ világ forrongása...
...úgy hívják EGÓ!

hûûûde bölcs a Nap mely mindenkit megvilágít... õ maga a fény... de nem örök létezõ. Anyagból van!

Mihály Úr elõttem, Mihály Úr mögöttem!
Mihály Úr jobbfelõl, Mihály Úr balfelõl!
Mihály Úr felettem, Mihály Úr alattam!

hát igen... lehetne gyermekmondóka is... megszoktam.

Látom az utat... utazni kész... a lépés az fejben.
Varrom a saruim, imát küldök magam elé, utat egyengetni...
...hol a kos vérem??? Asszem ráült az oroszlán! :DDD

Mihály Úr elõttem, Mihály Úr mögöttem!
Mihály Úr jobbfelõl, Mihály Úr balfelõl!
Mihály Úr felettem, Mihály Úr alattam!

... ... vagyok aki én!
  Hetedik, 9:57 Itt megrhatod a vlemnyed Hetedik
  2009. jnius 2., kedd Nekem tetszik!
0  
öööööööööööö.... na most nem publikus csak igazán! :DDD

;o)
  Hetedik, 15:38 Itt megrhatod a vlemnyed Hetedik
  2009. mjus 15., pntek Nekem tetszik!
0  


"Az élet örökös körforgásában, ahol most vagyok, minden teljes, egész és tökéletes.

Minden ember, így jómagam is, korlátlanul részesedik az élet határtalan gazdagságában és teljességében.

Szeretettel tekintek vissza múltra, és kész vagyok a régi tapasztalatokból okulni.

Nincs jó, vagy rossz, helyes, vagy helytelen.

A múlt lezárult végérvényesen.

Számomra csak a jelen pillanat létezik.

Szeretem magam amiért képes vagyok a múltat hátrahagyva, kiteljesíteni magam a jelenben.

Megosztom veletek aki vagyok, s amim van, hisz lélekben mindnyájan egyek vagyunk.

VILÁGOMBAN MINDEN RENDBEN VAN."

(Louise L. Hay)
  Hetedik, 15:01 Itt megrhatod a vlemnyed Hetedik
  2009. prilis 20., htf Nekem tetszik!
0  
...Tükörországban...

A tükör másik oldalán Sztella meglebbentette köpenyét melyet valamiféle lepelként kapott égi családjától, hogy szárnyait elrejthesse az illetéktelen szemek elõl.
Mosolygott.
Meghitt, nyugodt erõ áradt belõle.
Ha az ember jobban megnézi, láthatja, hogy lába oly kevéssé érinti a talajt.
Visszanézett a tükrön keresztül a Bolondra és szinte észrevétlenül, leheletnyi hangokat formálva, lágyan odasúgta:

-Boldog születésnapot!

És csak nézte szeretettel a magát elveszettnek érzõ Lelket amint tudata megnyílik és képes befogadni feltétel és kérdés nélkül az alig elhangzottakat.

Megértette.

Legyen meg az akaratuk! ...a közös akaratunk!

  Hetedik, 11:54 Itt megrhatod a vlemnyed Hetedik
  2009. februr 3., kedd Nekem tetszik!
0  
Bonanza: Búcsúdal

Megõrizlek téged féltett kincseim között
Õrizd meg te is a verset a homlokod mögött
Nem, erre az útra nem viszlek magammal
Nem én akartam, mások mondták: legyen ez egy búcsúdal

Nem számít most már semmi
Tudom, ennek így kellett lenni
Hatszor hittem nekik
Hetedszer már maguk sem hiszik

Refrén: Társak nem voltak
Magam voltam csak
Én már fáradok
Mindent rád hagyok
Kérlek, engedj el
Nekem mennem kell
A csendnek hódolok
Hallgass, hallgatok...


  Hetedik, 10:34 Itt megrhatod a vlemnyed Hetedik
  2009. janur 16., pntek Nekem tetszik!
0  


  Hetedik, 12:37 Itt megrhatod a vlemnyed Hetedik
  2009. janur 7., szerda Nekem tetszik!
0  
Alice tükörországban.

...mondhatná bárki... de az csak plágium lenne... bár tisztul a kép és tisztul az érzés hogy nem lehet plágium valami csak azért mert más is megírta már.
Vannak a létezõk. A létezõket látni és ugyanúgy látni nem plágium.

...gondolta a Bolond.

Tükörbe nézett. Saját tükrébe, melyet õ teremtett, olyannak amilyen csakis az övé lehet. Egyedinek, kereknek, beszippantó és átölelõen sötétnek és melegnek. Lehet hogy nem is tükör, hanem maga az anyaméh.
Kavarog benne a sötétség. Meleg, biztonságot adó sötétség. Olyan érzés ez mint vastag dunyha alá bújni menedékként.
Aztán szép lassan mintha középre bekúszna egy elválasztó test. Nem vonal, hanem valami aminek kiterjedése van. Mint egy élõ, mozgó, vastagságában egyre kiterjedõ valami.
A kettéváló tükör pont ugyanolyan megnyugtató mint elsõ belepillantáskor.
A kettéválasztó valami meg csak nõ és világosodik... barnás... vöröses... majd narancssárga.

Hopppp!
Mintha szemünk elõtt kipattant volna egy báb burka és hirtelen, meglepetésszerûen egy pillangó tárta volna szét a szárnyait.
Fehér... hófehér pillangó... nem... Angyal! Azt hiszem angyal lehet. Arca nincs csak fehér körvonal, tömör energia és két, méreteiben igen nagy szárny. Mintha egy köpeny lenne csak.
Izzik, fehéren tündököl és vár. Talán pont arra vár hogy a Bolond higgyen végre a szemének. Pedig hihetetlen. TÜKÖRBEN angyalt látni???
Majd a fehér fény szép lassan átalakul zöldes arannyá.
A Bolond színe...
...nincs több kétség. Csak csodálkozó tág szemek.

-Jó helyen vagyok? -kérdezte félénken a Bolond és megesküdött volna rá hogy nem fog semmilyen választ kapni.

Csend...

-Jó helyen vagyok? -Jó helyen vagyok? -Jó helyen vagyok? -Jó helyen vagyok? .-
ismételgette magában a kérdést...

A csend átalakult egy meggyõzõ meleg, biztonságot adó érzéssé.

-Jó helyen vagyok...! - ismerte fel a Bolond az otthonos érzést.

Nem is akaródzott a tükörtõl elszakadnia. Nem volt hirtelen több kérdése, csak látni akarta még a lényt kinek szárnyai mint egy lepel hullottak alá.

Hát nem is Angyal.

Õ Sztella!
  Hetedik, 13:11 Itt megrhatod a vlemnyed Hetedik
  2008. december 22., htf Nekem tetszik!
0  
Írok hát sorba
Mert nekem kín ma a rím
Haikukat ma.
******************************

Eltemettem rég
szavak felszíne alá
Személyiségem.
******************************

Karvalykarmoknak
Martalékul esik
Mind ki kisegér.
  Hetedik, 9:49 Itt megrhatod a vlemnyed Hetedik
Holdanyával táncolva

Koromfekete éjben
Titkok sötét leplében
Pontban éjfélkor,
Meglepett a Hold.

Kivételes éjjel,
Szatén hûvösével,
Lúdbõrzõ kéjjel,
Édes méreggel.

Nem féltem. Reméltem!
Nem néztem. Éreztem!
Nem kérdeztem. Kértem!
Nem bántam. Akartam!

Testemnek melegét
A Hold mikor megérinté,
Hideg fénye enyhült,
Bennem elmerült.

Némán, pörögve,
Hídba görbülve,
Hangtalan üvöltve,
Szédülve, égve.

Nem féltem. Reméltem!
Nem néztem. Éreztem!
Nem kérdeztem. Kértem!
Nem bántam. Akartam!

S így, visszagondolva,
Arra az éjszakára,
Titkon vágyom arra,
Újra meglepjen Holdanya!

2008 szept 18
  Hetedik, 9:15 Itt megrhatod a vlemnyed Hetedik
  2008. december 21., vasrnap Nekem tetszik!
0  
Csend.

  Hetedik, 20:07 Itt megrhatod a vlemnyed Hetedik
  2008. december 13., szombat Nekem tetszik!
0  
Laár András: Nyafogás az Élet
Írta Laár András verse

Nyafogás az Élet,
tömény keserûség,
de miért vidám akkor
körben a sok hülye nép?

Nem látják a barmok
keserû szájamat,
ahogy sírva megyek
csorgatva nyálamat?

Ahogy szipákolok
nem hallják a tulkok,
ahogy az elfojtott
hüppögéstõl csuklok?

Pedig nincs igazuk,
hiába vidámak!
Nekem van igazam!
Sírok még vagy hármat!
  Hetedik, 13:52 Itt megrhatod a vlemnyed Hetedik
  2008. december 10., szerda Nekem tetszik!
0  
Amikor megpillantottam a Csillagjóst, azonnal megértettem miért nem mutatja a szemeit! Nem akarja hogy felismerjék. Sötét kalapjával elfedi a lénye eszenciáját. Nem akar emlékezni a múltjára, ezért nem kockáztatja hogy felismerjék.

A sivatagban az ember elfelejt mindent, többé nem emlékszik semmire. (arab mondás)

Kár. Reméltem, hogy szeme tükrében én is látok majd magamból valamit. Nem igazságos, ha csak másokat látsz, magadról meg csak érzelmekben feltörõ emléktöredékek jelennek meg.

...bár... A sivatagban az ember elfelejt mindent, többé nem emlékszik semmire.
  Hetedik, 14:15 Itt megrhatod a vlemnyed Hetedik
  2008. december 8., htf Nekem tetszik!
0  

Az indián ötvös víziója akkor röppent ködként szemére mikor a nagy zöldeskék türkizhez ért.
Tenyerébe fogta, végigsimított az élénk színû kövön... ujjai nem találtak rajta semmilyen apró hajszálérnyi kapaszkodót. Egyszerûen sima volt és hideg. Ujjai milliméterrõl milliméterre haladtak a kövön.
...és egyszer csak elkezdett derengeni egy kép a fejében...
egy alak állt a tûz elõtt... fehér inge alaktalan, hosszú, inkább csontszínû. Homályos arca körül hosszú fekete haj. Egyenes, nagyon hosszú hajszálai szinte egyenként éltek, röpködtek, fonták be hálóként az arcot még úgy is hogy homloknál egy bõrszíjjal voltak lefogva.
A tûz visszatekintett az alak fekete szemeibõl, akár csak ha tükör lenne.
Természet teremtette gyönyörû bot az alak vékony ujjai közt támaszul és ugyanakkor erõt sugározva, fenyegetõen, félelmetesen.
Halk és mégis erõteljes szavak vesznek a tûz lángjaiba, mintegy táplálva és szítva azt.
Nõi hang. Suttogó félelmetesen nyugodt hang.
Az ötvös keze dolgozni kezdett. Szinte magától. Óriási, ékszerhez túl nagy ezüstlapot kezdett el megmunkálni... vakon, a látomásában felcsapó lángok és a halk mormogás bûvöletében.
...és hajlított és alakított és illesztett és forrasztott és mintát látott... lány lábánál virágot és levelet és erõt és tömör, mégis finom formákat és levegõt és tüzet és vizet és földet ...
...majd mûvébe beleillesztett valamit ami csak úgy a keze ügyébe került, ki tudja honnan, de tapintása sima volt és hosszú és erõt sugárzó... és ráhajtott és rámintázott és beágyazta... majd egy pillanatra megállt... kezével végigsimította mûvét. Még mindig nem látta csak érezte. Homályosan derengett elõtte a nagy, tömör darab képe, melyet szem nem foghat fel csak érzelem.
Gyönyörû! Sóhaj szakadt ki belõle, majd lassan és tisztelettel megfogta, szinte lebegtette a tenyerén a nagy türkizt és beleillesztette a kompozícióba. A hatalom köve.
Pontosan beleillett, beletapadt, beleégett...
És akkor felcsapott a láng a látomásában! Millió szikra szakadt ki a tûzbõl és az eddig duruzsoló nõ hangja sikollyá vált. Félelmetes földöntúli sikollyá.
Artikulátlan, fülsiketítõ üvöltés tört elõ a nõ minden pórusából. Fekete gyûlölet, vér, bosszú, átok és ölni vágyás.
Az ötvös csak állt a kész mûvel a kezében melybõl olyan dermesztõ csontig ható hideg dõlt kezére, hogy olyat a legfagyosabb éjjeleken sem érzett.
Látomása felemelte a botot és akkor az ötvös hirtelen megpillantotta mûvének eredetijét a nõ görcsös, vékony ujján.
Megdermedt... megrémült... hát pont neki kellett elkészítenie...!
Hirtelen félelmében elengedte mûvét... szinte eldobta magától.
A látomás megszûnt a koppanással ami a gyûrû földet érését jelezte.
A mester csak állt, nézett maga elé csontig fagyva...
Hát neki kellett újra megalkotnia a pusztító hatalom gyûrûjét...

Aztán fura gondolata támadt. Kipattant akár egy szikra az áldozati tûzbõl.
A gyûrûnek azért kellett újjászületnie, hogy olyan kézbe kerüljön ami képes megfordítani az energiáját.
A gyûrû létrehívta saját másolatát, hogy karmáját kijavíthassa.

Az indián ötvös határozott kézzel megfogta a gyûrût és a földrõl felemelte.
Már nem érzett hideget áradni belõle.
Letette maga elé és az éj maradékában alkotott még egy ugyanilyet, csak két apró korallt is tett bele megkülönböztetésül.
Valamelyiknek szerencséje lesz! A másik úgyis megsemmisül, új tulajdonosával együtt.
Dolgát elvégezte. Végül is tökéleteset alkotott!

...késõbb elindult, hogy a gyûrûket elindítsa a körforgásba.
Nyugodt volt. Õ megtette amire a szellemek kérték!
  Hetedik, 20:57 Itt megrhatod a vlemnyed Hetedik
  2008. december 5., pntek Nekem tetszik!
0  
Szahmet, egyik szemfogát féloldalt felfedve figyel.
Szemei zöldbõl, lassan sárgába váltanak, egészen apró szikrákat szórva.
Nem tûri a tiszteletlenséget!

  Hetedik, 14:05 Itt megrhatod a vlemnyed Hetedik
  2008. december 1., htf Nekem tetszik!
0  
...bocs

  Hetedik, 14:26 Itt megrhatod a vlemnyed Hetedik
  2008. november 30., vasrnap Nekem tetszik!
0  
Mióta a Gróf Úr és a Költõ elköltözött, az eddig mozgalmas és szórakoztató "ház" kissé elhagyatott lett.
A bohókás hangulat helyébe beköltözött valami stabil és megingathatatlan erõ.
A bolond még nem látta új lakótársát, csak a jelenlétét érezte folyamatosan. Az volt az érzése, hogy szigorúbb, komolyabb társat kapott, aki nem azért jött, hogy szórakoztassa.
Hát, talán fel kéne állni a karosszékbõl. Igazából olyan sodróvá vált az idõ mostanában, hogy Bolondunk nem tudta eldönteni mióta haldoklik itt és egyáltalán meddig tart egy ilyen folyamat... és... és vajon vége van e ...és felépítette e új önmagát... és ...és még azt sem tudta jól érzi e a szagokat és jól látja e a képeket... és egyáltalán, az érzékelés világa valódi e vagy csak gondolat.
Talán ha kipróbálná... talán ha összekötné a mozdulatot az érzékeléssel... talán ha látná, hogy a kettõ összefügg és idõben is összhangban van.
Lassan, nagyon lassan megmozdította a kezét. Elõrecsúsztatta ujjait a karosszék kéztámaszán... érezte ahogyan ujjaiban az idegvégzõdések felfogják a karfa simaságát és továbbítják agyáig.
Tovább, még tovább... majd tétova ujjai valami kerekded, tenyérbe simulót tapintottak. pont beleillett a tenyerébe. Hûvös, sima, apró kis vésett barázdákkal. Nagyon kellemes tapintású...
Bolondunk élvezte az érzékelés eme nagyon lassú és csak tapintásra hagyatkozó élményét. Szemét ki sem kellett nyitnia, hogy tudja, a karfa végén lévõ domború formát érzi. Agya tudta, hogy selymes világos szürke, hogy fényes, sima a felülete ahol oly kellemes a kéznek, érezte a rovátkákat, érezte a különálló kis kiterjedéseket...
...ha érez akkor ÉL! A kis tenyérbe illõ forma rádöbbentette... ÉL!
A haldokláson túl, újra érez.
Hogy ezt a felismerést még egy érzékeléssel megtámogassa, kinyitotta a szemét.
A tenyerébe oly tökéletesen beleillõ domborulat egy szkarabeusz alakú kõ volt.
Egyiptomi neve, a Heper megegyezik a hajnali Nap nevével, és egyben újjászületést, megtestesülést is jelent.
Végre!
  Hetedik, 12:03 Itt megrhatod a vlemnyed Hetedik
  2008. november 27., cstrtk Nekem tetszik!
0  

  Hetedik, 15:19 Itt megrhatod a vlemnyed Hetedik
Oltáromon a köszönet virágba öltöztet.
Lelkembe hálát költöztet, hogy imám meghallgatásra lel: látásom éles, hallásom tiszta, érzékelésem mély legyen mindig, minden pillanatban és minden körülmények közt.
Az igazság sosem csalhat meg engem, mert Maat tolla érzékeimben izzik, Básztet szemével látom a valóságot és a földi valón túli világosságot.
Akaratom erõs.
Nyíltan vállalom önmagamat, a hitemet, aki én vagyok. Nyíltan kommunikálom az akaratomat és nyíltan fogadom a hozzám érkezõ kommunikációkat.

Ez így van, mert így akarom!
  Hetedik, 9:33 Itt megrhatod a vlemnyed Hetedik
  2008. november 23., vasrnap Nekem tetszik!
0  
A Bolond dala:

Dream On - Aerosmith

Mikor a tükörbe nézek
minden vonal (ránc) az arcomon tisztább lesz
a múlt elmúlt
elszállt mint hajnali por
ez nem jó így
mindenkinek van rendezetlen számlája

Tudom amit senki se tud
honnan jön és hova megy
tudom hogy ez mindenki bûne
veszítened kell hogy gyõzhess

a fél életem egy könyv oldalain van leírva
élj és tanulj a bolondoktól és a bölcsektõl
Tudod hogy ez igaz


énekelj velem énekelj az éveknek
énekelj a nevetésnek énekelj a könnyeknek
énekelj velem mintha csak a máért lenne
talán holnap az Isten elvisz téged

álmodj álmodj
álmodd hogy az álmod valóra válik
álmodj álmodj
álmodj míg az álmod valóra válik
álmodj álmodj álmodj...

énekelj velem énekelj az éveknek
énekelj a nevetésnek énekelj a könnyeknek
énekelj velem mintha csak a máért lenne
talán holnap az Isten elvisz téged



  Hetedik, 9:03 Itt megrhatod a vlemnyed Hetedik
  2008. november 21., pntek Nekem tetszik!
0  
Gróf Úr és a Költõ tehetetlen izgalommal állnak az ajtóban.
Mindketten a Bolondot nézik, ahogy az egyre sápadtabban ül és a kis tekercs tartalmát memorizálja már nagyon sokadszor. Olyan mintha minden betût megízlelne, értelmüket lefordítaná és mintha belõlük táplálkozna.
Az idõ megszûnt Bolondunk számára. Az idõ végtelensége megmutatja igazi önmagát.
Mindez csak pillanatnyi állapot. De a pillanat addig tart ameddig azt fenn kívánjuk tartani. Az akarat játéka ez. Az idõ végtelen, de az emberi élet véges. Az idõ ráér tehát fenntartani a pillanatot ha az emberi akarat gyenge azt megváltoztatni.
Az akaratot a félelem blokkolja.

Gróf Úr és a Költõ látják ezt a vívódást. Nem szólhatnak bele.
Halkan közelebb lépnek és melengetõ mosolyt küldenek a Bolond felé. Nem baj hogy nem látja, de talán a félelem oldását megérzi...
  Hetedik, 15:27 Itt megrhatod a vlemnyed Hetedik
  2008. november 19., szerda Nekem tetszik!
0  
Bolondunknak eszébe jutott, hogy valaha nagyon régen olvasott egy könyvet melynek "Interjú egy vámpírral " volt a címe.
Megtapogatta tagjait, beleszippantott a levegõbe és konstatálta, hogy ott még nem tart az átalakulásban, bár igen hidegnek érezte magát.
Ki tudja...
Annyi minden megesett már vele!
  Hetedik, 19:31 Itt megrhatod a vlemnyed Hetedik
  2008. november 17., htf Nekem tetszik!
0  
Imám, a macska egy kis összegöngyölt papírossal érkezett.
Nagyon halkan közlekedett, sápadó Bolondunk fel se riadt rá.
Amint elment mellette, bajsza végével súrolta a Bolond lábát. Evvel az észrevétlen mozdulattal egybõl felmérte a haldokló állapotát: ...három hét.
Puhán és szeretetteljesen a Bolond lábához dörgölõdzött, jelezvén hogy itt van.
A Bolond felpillantott, elöntötte a szeretet érzése.

-Úgy vártam már egy kis reményt!

Imám szeme összeszûkült (ez a barátság nézése macskáéknál), majd a kis tekercset a Bolond fehér, papírvékony bõrû kézbe tette.
A papírdarab olyan idegen érzésû volt tapintásra... halkan surrogva kigöngyölödött, majd a kéz melegétõl lassan láthatóvá vált a gyönyörû, hosszúkás, dõlt betûkkel írott szó:





SZTELLA


  Hetedik, 15:49 Itt megrhatod a vlemnyed Hetedik
  2008. november 16., vasrnap Nekem tetszik!
0  
A haldoklás.

Bolondunk letette a képet... majd mélán nézett maga elé.
Haldoklott.
Bebizonyosodott hogy nem "Bolond"... és mint aki nevét elvesztette, kicsit létjogosultságát is elvesztette.
Vége a sipka mögé bújásnak, a csengettyûkkel takarózásnak.
... kezd felnõni...
Kicsit fájó, kicsit sajgó érzés, hogy múltjának hazugságaival szakítania kell, de azért titkon büszkeség is lopódzott a szívébe, hogy magasabb szintre léphet.

Vajon milyen néven fog újjászületni haldoklása után?
  Hetedik, 12:11 Itt megrhatod a vlemnyed Hetedik
  2008. november 14., pntek Nekem tetszik!
0  
Zsuzsámnak

Az az arc, az a kéz,
Mit egy kép felidéz,
Az a mosoly mi igéz,
A múltból visszanéz.

Egyszerre odaadó,
Ugyanakkor fájó,
Az illat felkavaró,
Sosem elpárolgó.

...és a Bolond arcán végiggurult egy könnycsepp ahogy a Nagymamája képét nézte.
  Hetedik, 21:51 Itt megrhatod a vlemnyed Hetedik
  2008. november 12., szerda Nekem tetszik!
0  
Álmok

Igazság szerint Gróf Úrnak már nem volt szüksége az étkezés rituáléjára ahhoz hogy mélyen megélhesse emlékeit.
A valószerû álmok bármikor, bármilyen helyzetben elõugrottak tudattalanjából. Mondhatni élõ rovátkák voltak, melyek mélyen beleégtek lényébe.
Túl öreg lélek volt, semhogy emlékeznie kellett volna. Õ már együtt szuszogott múltjával, természetes volt ez neki, mint kisdednek az egyenes gerinc.
Ebbõl a szempontból sokkal könnyebb helyzetben volt a Költõnél (aki jóval fiatalabb lélek volt), bármikor, bármilyen helyzetben tudott megoldásokat és tanácsokat elõvarázsolni tapasztalatai feneketlen zsákjából.
Egyetlen apró zavaró tényezõ volt csak, mely bölcsességéhez kötelezõen társult: az évszázadok olyan jól megcserzett bõrt húztak lényére, mely képtelenné tette õt arra, hogy mondandójához ne társítson némi elegáns gúnyt mely nyugodtan írható az örökkévalóság terhére. Kedvenc hátasa sem véletlenül kapta a Cinizmus nevet (nem mintha annak ellenére lett volna, hisz zsák a foltját...)

-Hehejjj- gondolt vissza némi öniróniával- utolsó álmom már-már tökéletes volt! Mindent elértem és megtapasztaltam benne mit csak az élet adhat egy kifinomult, karakán léleknek- no persze kínosan ügyelt arra, hogy gondolata nehogy társaihoz is elérjen, mert az önelégültség eme megnyílvánulása talán már sértõ is lett volna.
Kisimultak vonásai amint lehunyta szemét. Álomképei azonnal megrohanták.

...Lübeck... polgári jómód... esély a mûveltséghez... érdektelen zsenialitás... München... Olaszország... körmondatok... irónia ...Buddenbrook-ház... férfiak...Katia... Davos...cinizmus... Varázshegy... háború... „Isten így akarta”...nárcizmus... Nobel díj... holokauszt... kivándorlás... címfosztás...Amerika... „Ahol én vagyok, ott van Németország” ... béke... visszatérés... Zürich...

...hát igen... ennél nincs följebb... sóhajtott Gróf Úr.

-Teát? -kérdezte a Költõ, és összefonódott pillantásuk egy másodpercre. Kár, hogy a másodpercek elvesztették rég a jelentõségüket.
  Hetedik, 15:56 Itt megrhatod a vlemnyed Hetedik
  2008. november 10., htf Nekem tetszik!
0  
Gróf Úr homályos próbálkozása a hárítás megverselésére (Lova nyergében)

Kivételes érzés
A méregtelenítés:
Szabadság a félelemtõl,
Szabadság a függéstõl!

Kivételes gondolat
A tagadás fokozat:
Nem kell a rend mindenek felett
Majd én teremtek magamnak egyet!

Aztán próba és szerencse
és Néma Levente
és elvgyártás,
kitalálás, megalkotás...

Kivételes érzés
A szellentés
Melyet viharnak látunk,
Oly kevés a kockázatunk!

Kivételes gondolat
A sok fondorlat,
Melyet azért eszközölünk
Hogy felborítsuk rendünk!

Aztán porba és szemétbe
és beszédesen üvöltve,
és elvágódás,
kitálalás, megzakkanás...

Elõre sikerült valakinek megírni
Hogy szél ellen nem érdemes pisilni!

SzK
2008 nov 10
  Hetedik, 10:53 Itt megrhatod a vlemnyed Hetedik



Copyright © 2001 CsodaCsiga. Minden jog fenntartva.