| 2008. november 7., pntek |
|
 |
0 |
|
|
A Költõ vacsorája.
Szertartásosan csendben maradt a két úriember pár pillanatig a vacsora elõtt. Ez amolyan tiszteletadás volt ami minden körülmények közt kijárt a terített asztalnak.
Szép szokás. Lenyugszanak a kedélyek, átlényegülnek a napi problémák csendes áhítattá.
-Parancsolj kérlek! Vacsoránk ma is bõséges. - intett apró mozdulattal Gróf Úr.
-Kérlek! Váljék megelégedésünkre!- felelte komolykodva a Költõ, azzal maga elé húzott egy lefedett ezüst tálat és a tárgy gyönyörûségének kijáró tisztelettel finoman leemelte róla a tetejét.
Két tenyerével nagyon óvatosan megérintette a tál oldalát, finoman megsimítva, olyan tisztelettel az arcán amilyet csak ki bírt préselni magából bohókás természetével.
Ha lett volna szemtanú a vacsoránál, bizonyára azonnal feltûnt volna neki az evõeszközök teljes skálájának hiánya. Hõseinknek nem volt szükségük ezekre az általában nagyon is elengedhetetlen tárgyakra.
Költõnk kezével átölelte az elõkelõ formájú edényt, szemeit becsukta és olyan mély lélegzetet vett, hogy félõ volt bennragad tüdejében.
Mintha homályos gõz kezdett volna felszállni az edénybõl. Szép lassan kirajzolódott valami szemnek láthatatlan kép...
... sûrû, majd egyre tisztuló örvény... színek kavalkádja... alig észrevehetõ villódzás... apró szikrák... majd hopp! Költõnk megpillanthatta szellemének aznap esti táplálékát, legmélyebb bensõjének eldugott emlékképét.
...Párizs illata... nevetés... fiatalság... bohóság... merészség... -kavarogtak a képek és érzések- ...III Fülöp? ... Bastille... félelem... bûz... szürkeség... patkányok...Oidipusz...fellélegzés... Anglia... szólásszabadság... vallási türelem... Párizs... Madame de Pompadour... púder... jólét... Berlin... Frigyes... gúnyirat... számûzetés... Jean-Jacques Rousseau... Candide... kert... vándorlás... színi elõadások... sokaság... öröm... lázadás... „Si Dieu n`existait pas, il faudrait l`inventer” ...
Sürgetõ kopogás... kinyílt az ebédlõ nehéz ajtaja.
-Elnézést... elkéstem! Bosszantó, igazán sajnálom- és fejlesütve belépett a Bolond.
Csend. A két asztalnál ülõ kissé szemrehányóan pillantott fel a terítékrõl.
-Elnézést, én igazán...
A Költõ felnézett táljából majd nehéz lélegzetet véve sóhajtott:
-Szó se essen róla, ma úgy is kicsit nehéz az elõétel. Foglalj helyet, barátom.
Gróf Úr biccentett a frissen érkezett felé, aki alig neszezve helyet foglalt a harmadik, eddig üresen álló helyen.
|
Hetedik, 17:19
|
|
|
|
| 2008. november 6., cstrtk |
|
|
0 |
|
|
Emlékfüzér gyöngyökbõl
Egyszer egy kisleány,
Lehet, pont Te, talán,
Egy szép nyári napon
Meglelte a tágas udvaron
Az emlékezés kopott falát.
Nekivetette törékeny hátát,
Odatámasztotta tarkóját,
S amint elhelyezkedett,
Azonnal elszenderedett.
Álmában
Jártában
Sámánná
Látta
Magát.
És fûzte a gyöngyöket,
Melyek egyre csak jöttek
Elárasztva gördültek,
Csillogó és mattfényû,
Színes és üvegszerû,
Gyors pörgésû meg lassú,
Finom forma és nagy lukú.
És jöttek és gurultak,
Bennük emlékképek ragyogtak.
Álmában
Jártában
Sámánná
Látta
Magát.
Amint csak fûzi a gyöngyöt,
Mit ezidáig kikönyörgött
Az élettõl, mi megszánta
S adott neki potyára
Párszáz könnyû emléket
S párezer nehéz percet.
Ott ült hát a leányka,
Mint Sámán a sátrában
Ki gyöngyért tudását eladta.
Álmában
Jártában
Sámánná
Látta
Magát.
SzK.
2008 nov. 06
|
Hetedik, 11:26
|
|
|
Az ebédlõ
Az ebédlõ tágas volt és pompás.
A benne felhalmozott emlékként hozott bútorok sokféle stílust képviseltek. Javarészt Gróf Úr szerzeményei, melyeket mindig gazdagon leélt életeibõl ragadott ki és hurcolt magával. Ragaszkodott egy-egy tárgyhoz. Épp ezért az ebédlõ, mely egyben a közös tevékenységek helyszíne volt elég furcsa képet mutatott. Tulajdonképpen maga volt a káoszba teremtett rend.
Egyetlen örök és biztos pontja az a kis komód volt, mely oltárként üzemelt. A gyertyák folyamatosan égtek rajta. Aki csak elhaladt elõtte késztetést érzett egy kívánság vagy titkos vágy elrebegésére. Talán ezért is ez volt Imám kedvenc szunyókálóhelye. Itt mindig elcsíphetett egy-egy feladatot, melyet gondos mérlegelés után intézhetett.
A Költõ és a Gróf Úr helyet foglaltak az asztalnál.
Imám félszemmel rájuk sandított, majd nyugodtan tudomásul vette a jelenlétüket és állát visszahelyezve kecses mancsára újra álomba merült. Mások álmait álmodta. A vacsora gondolata nem izgatta fel érzékeit, hisz a két lélek vacsorája korántsem volt szokványosnak mondható.
A tökéletesen keményített abroszon három teríték állt. Három, nehéz ezüst teríték. Olyan fényesre volt suvickolva, hogy formájuk fénye visszaköszönt a magas plafonról.
Három kényelmes nehéz szék állt az asztal mellett. Kárpitjuk sötét volt , talán valaha bordó vagy barna... ki emlékszik arra már?!
És a rendhagyó étkek...
Két fõhõsünk nyugodt, kimért mozdulatokkal foglalt helyet. Számukra minden a szokásos rendben találtatott. Pont olyan volt minden mint eddig bármikor a párezer év alatt.
Emlékképek voltak a hatalmas, nehéz, oroszlánlábakon álló asztalon feltálalva.
|
Hetedik, 10:37
|
|
|
A Gróf Úr.
Belépvén a szalonba, hol Költõ barátunk még mindig a kandalló melletti fotelben mélázgatott, Gróf Úr megállt a nagy, kétszárnyú ajtó elõtt és kihúzta magát, enyhítvén ezzel a lovaglás okozta merevséget tagjaiban.
Sziluettje magas volt és szikár. Mindig is magas és szikár lélek volt, bár leszületéseiben nagyon sokszor épp ellenkezõjét testesítette meg. Jó néhányszor kellett már alacsony, köpcös vagy akár fogyatékkal bíró testben nyomorognia. Mindig is tudatában volt annak, hogy a test milyensége hol megpróbáltatás, hol szabadság, nem is foglalkozott hát ezzel túl behatóan. Aki elfogadja önmagát abban elõbb vagy utóbb kibontakozik saját lélekteste, mely abszolút független a valódi kis idõre kapott testétõl. Ez olyannyira igaz, hogy az õt körülvevõ emberek, rövidebb-hosszabb ismeretség után, mindig meglátták a szikár, magas, egyenes gerincû lelket, bármilyen testbe volt is kénytelen elidõzni éppen.
-khm...Jó estét, Barátom!- szólalt meg halkan de erélyesen Gróf Úr- Úgy látom elszundított kissé. Igaza van, álmosító idõ van kint, nyirkos a levegõ, a köd is meghúzza magát némely széltõl óvott helyen.
Ez amolyan köszöntõ belépõ volt, mely tapintatosan nem szólt semmi lényegesrõl, idõt adván a Költõnek arra, hogy összekapja magát a mélázásból.
Gróf Úr fontos mozdulatot téve benyúlt mellénye zsebébe, és szemöldökét összehúzva megnézte mennyi az idõ. Gyönyörû zsebórája volt. Roppant értékes, finoman cizellált, ízléses. De hát Gróf Úr mindig is adott az ilyesmire. Személyes tárgyai és ruházata mindig a legelõkelõbb, legdrágább formát öltötték. Mindig is magasan fejlett gazdagságtudata volt, így leszületéseiben sem szenvedett anyagi hiányt soha. A gazdagság, számára a világ legtermészetesebb dolga volt, mely pontosan annyira hozzátartozott életei során mint szikár, magas léleksziluettje. El sem tudta volna képzelni, hogy neki ne járna a létezés legmagasabb szintû bõsége. Szerette és meg is dolgozott a jómódért mindig. Nagyvonalú volt és jótékony. Úgy vonzotta a pénzt mint mágnes a vasat.
-Nos... hét óra... Mit szólna, mélyen tisztelt barátom a vacsora gondolatához? -kérdezte a Költõt, ki lassan visszatért gondolataiból.
|
Hetedik, 8:32
|
|
|
|
| 2008. november 4., kedd |
|
|
0 |
|
|
Cinizmus horkantására ébredt a Költõ.
Gróf Úr, könnyedén vezetve kiváló vérvonalú lovát, hazaérkezett ad hoc jellegû kis sétájáról.
Olyanok õk, nemes paripájával mintha összenõttek volna.
Cinizmus, Gróf Úr látásának összpontosítója (már amikor erre szükség van a cvikker mellett), õ a lépteinek meghosszabbítása, erejének sokszorosítója, Hallásának kifinomulttá tevõje, érzékeléseinek szûrõje.
Nagy becsben is van tartva! Ápolva, kényeztetve, táplálva...
Sok irigye van ennek a jófajta lónak.
A meg nem értés mely komplexusokat táplál mindig ellenségeket szül.
Márpedig sokaknak nincs arról fogalmuk, hogy e jószág miért tölt be ilyen pótolhatatlan szerepet Gróf Úr életében.
-Ej, ha ló lennék, én bizony nem engednék fel akárkit lovasomnak!... -simogatta Gróf Úr Cinizmust, komolykodó, megbecsülést sugárzó arccal.
Ez a mondat, mely önkéntelen csúszott ki gondolatai közül máris arra késztette, hogy a lehetõ legegyenesebb tartást felvéve olyan feszesre kihúzza magát, hogy félõ, bokája kikukkant a nadrágja és cipõje közt.
Ejjj... büszke ember a bokájára is büszke!
Máris tudatában volt (ha néha egy-egy pillanatra elfelejtette volna) hogy ritka kevély lova bizonyára nem is engedné közel magához, ha nem lenne még a bokája is tökéletes a nadrág meg a cipõ közt.
Egyébként is, ki lenne oly vakmerõ, rajta kívül, aki csak úgy ki merne lovagolni kényelmes délutáni félcipõben?!
Cinizmus horkantott egyet cinkosan. Hagyta hogy Gróf Úr elszakadjon társaságától, hisz nem kívánhatta, hogy bevezesse õt a szalonba mint Caligula. Ennyire azért nem volt cinikus még neve ellenére sem.
Gróf Úr bement hát a házba.
|
Hetedik, 17:05
|
|
|
Imám, a macska.
Imám, a macska, nagyon öreg már, mégis folyton megújuló.
Jön-megy, hozza-viszi a postát, fáradhatatlanul közbenjár mindenkiért aki észreveszi és van hozzá pár jó szava.
Természetesen, ellentmondásos nevét a sorstól kapta valamikor a kezdetek kezdetén, mikor már elõrelátható volt, hogy munkája, bár lelkiismeretesen végzi, megosztja majd az embereket. Így hát neve sokatmondó lett, és mindenki úgy érti a maga nyelvén ahogyan akarja. Ez már nem az õ hatásköre, hogy ki mit és hogyan értelmez.
Bárhogyan és bármilyen néven nevezünk valamit vagy valakit, attól a valami vagy valaki nem változik. Nem érinti meg a szó.
Ezt a Költõnek kicsit nehéz volt elfogadnia, de Gróf Úr igen könnyed vállmozdulattal konstatálta:
Végtelen
Mélyen belenézvén önmagam szemébe,
Elmerülten kutatva saját elmémben,
Figyelve minden hangra mi meg jelen,
Firtatva minden érzést a telt mélyben,
Mindig erõsödik a végsõ következtetésem:
A "végtelen" ugyanaz, bárminek is nevezzem!
SzK
2008 okt 27
...szóval Imámra visszatérve, igen jól tartja magát! Szellemi frissessége határtalan és végtelen. Fejében honol minden szó, és minden szónak az ellentettje. Hiszen Hegel is belekavarodott már egyszer abba, mi Imámnak természetes (megjegyzem, meg is halt szegény, dolga végezetlenül). Minden mit valaha lény kiejtett a száján, azt Imám azonnal begyûjtötte tudatába. Tán azért ilyen fitt a teste, hogy akadályokba ne ütközhessék piti fogyatékosságok miatt.
A legtökéletesebb, legáramvonalasabb, legcsillogóbb macskatest az övé!
Igen! Pont olyan, mint amilyet az egyiptomi Básztet papnõi imájukba foglaltak.
|
Hetedik, 14:54
|
|
|
A Költõ egyedül maradt kisidõre.
Csendesen ül a karosszékben és jobb híján a kezét nézegeti.
Szép keze van.
Gyógyító kéz.
A fejébõl kipattanó gondolatokat eme kézzel veti papírra, -gondolta- s így gyógyíthat vele lelkeket. Persze az is lehet hogy önmagát gyógyítja. Eme kézzel írja ki magából a lelkét felzabálni készülõ kételyeket, félelmeket, azokat az örömöket és ujjongásokat, melyektõl szétrobbanna ha bent maradnának.
...de mindenképpen gyógyító! -és ez lényeges!
Attól mert vér nem lüktet benne, még érdekesebb!
Igen! A vér legyen az élõk keresztje!
A vér az a túlbecsült valami ami nélkül a tájékozatlanok azt hiszik hogy nincs élet.
Pedig mennyivel egyszerûbb nélküle. Az ember olyan higgadtságot nyer a hiányában, hogy egy csomó probléma alól mentesül, felszabadulván így jut energiája a fontosabb dolgokra. Így lehetséges az is, hogy saját kiesõ gondjait pótolandó segíthet másoknak. Na nem mindenkinek, csak aki mellé kirendelték.
Ki van ez találva! -morfondírozott a Költõ magában- az erõ és a gondolat amit a kirendelt személynek (és csakis neki) továbbadhatok, segíthet másoknak is általa. No persze... a névtelenség az marad szerény személyemnek. A világhír is csak halandó az örökkévalóságban... nem is érdekel ez itt senkit.
...macska dörgölõdzik egészen észrevétlenül lábához...
Lágyan lenyúl, végigsimítja csillogó fekete szõrét.
-Jó neked, Imám, Te minden "világban" látható vagy!
... tudniillik a macskát Imám-nak hívták. Szabad akaratából csatlakozott a társasághoz. Szabad bejárása volt mindenhová és szabadon tehetett bármit. Mint egy macska általában.
|
Hetedik, 12:35
|
|
|
...zárójelben... emlékeztetõül... :
A Költõ, a Gróf Úr és a Bolond
(Krisztámnak ajánlva)
Egyszer egy napos délután,
Teára gyûltek össze tán,
Véletlen összetalálkozott
A Költõ, a Gróf Úr,
...s ki ne felejtsem a Bolondot!
Mélán kortyol a Költõ.
Gróf Úr, kicsit szürcsögõ.
Elmerengve Poétánk,
Raccsolva motyog Gróf apánk,
...s ki ne felejtsem a Bolondot!
Két fõhõsünk összenéz,
Bolondot némán végigmér.
Mosoly a Költõ arcán,
Cinizmus a Gróf Úr ajkán.
...s ki ne felejtsem a Bolondot!
"Be szép az a csörgõsipka!
Csengettyûin a napszikra!"
Mereng el a szende Költõ,
Szebb látványra nem vágyik Õ.
"Ugyan már, hát nem látod?
Fellármázzák a világot!"
Gúnyos hangján így felelé
Gróf Úr, az orra elé.
"Milyen színes, milyen vidám!
Szivárványra hajaz talán!"
Csodálta a rímmester,
S Grófunk máris ráfelel:
"Vásári cigányok! Udvari jószágok!
Illy színes cafrangot
Csak gúnyból aggathatott
Magára e szegény pára!"
"Dehogy gúny e gúnya!
Ékesség e ruhadarab!
Láttára, senkiben sem kél harag,
Hallatára csicseregnek a madarak!"
"Jól mondod, Költõ!
Míg tart az emberöltõ,
Kárálhat rá minden pulyka,
Nyakát behúzza a pacsirta!"
S míg ezek ketten beszélgettek,
Bolondunk csak egyet sejtett:
Nem látják ezek a lényeget,
Hogy e sipka kit rejteget!
Költõnk álmodozva kántál,
Grófunk hibákat talál.
Összejött a szép romantika
Meg a cinizmus fanyar hangja.
...s ki ne felejtsem a Bolondot!
Költõnk szép szaván ömlengve,
Grófunk pedig karót nyelve
Ültek tovább az asztalnál
A kihûlõ, párolgó teánál.
...s ki ne felejtsem a Bolondot!
Fellélegzett mind a három
Ezen a szép délutánon,
Mikor a tea elfogyott,
Költõ, s Gróf Úr felállott.
...s ki ne felejtsem a Bolondot!
Elindultak három fele.
Költõnk könnyedén lépkedve,
Gróf Úr kicsit bicegve
Jómagam meg elképedve...
...Te se felejtsd el a Bolondot!
SzK
2008 szept 24
|
Hetedik, 10:41
|
|
|
Gróf Úr kinézett az ablakon:
-Tûrhetetlen szótlanság... homályos emlékeim szerint az én köreimben akkor is beszélnek ha nincs mirõl. Idõjárás, miegymás, unokahúgok férjhezmenetele, tõzsdekrachok, férfidivat...
Szinte észrevétlen, apró mozdulattal fordította fejét lakótársa és egyetlen barátja a Költõ felé.
Amaz, megérezvén a mozdulatot, révetegen rábólintott.
Õk már szavak nélkül is megértik egymást.
Gróf Úr még vetett egy pillantást a kinti ködre, majd egy harsány kiáltással lezárta a témát:
-Cinizmust szerszámozzák fel! Kilovagolok!
Cinizmusnak nevezte el ugyanis Gróf Úr a lovát, még csikó korában, mikor az elsõ jutalom kockacukrot olyan megvetõ vigyorral, foghegyrõl fogadta el kezébõl, hogy Gróf Úr megtisztelve érezte magát, hogy a ló, eme részérõl nemes gesztust egyáltalán megtette.
-Kilovagolok. -ismételte kicsit halkabban, mintegy önmagát megerõsítve.
...és a Költõ, alig láthatóan, ismét rábólintott.
|
Hetedik, 9:05
|
|
|
|
| |
