| 2010. február 27., szombat |
|
 |
0 |
|
|
Nagyon hosszĂş hĂ©t volt... Farsanggal, bĂşcsĂşbulival Ă©s a szokásos tanĂtás-tanulás-nevelĂ©s teljes lĂ©tszámmal :) Érdekes volt látni, hogy mennyire megterhelõ a kölyköknek a nyĂĽzsgĂ©s, felpörögnek tõle, aztán ugyanazzal a mozdulattal, a kimerĂĽltsĂ©g csĂşcspontján törnek-zĂşznak.
SzĂvem szerint nĂ©ha Ă©n is ezt tennĂ©m, de van egy gát, egy norma ami akadályoz, náluk nincs... Aztán 5 perc mĂşlva megy minden a szokásos Ăştján.
NehĂ©z megszokni, ha lehet ezt egyáltalán, viszont pont emiatt kihĂvás, nem hagyja elaludni az embert, folyamatos figyelmet igĂ©nyel, mert nem tudod, hogy mikor mitõl robban.
A helyzetkezelés hol jó, hol pedig azt mondom, hogy soha többet ilyennel nem próbálkozom... Napi 1000 döntés, aminek jó, ha a fele értékelhetõ, a többi inkább csak tûzoltás adott helyzetben, a probléma megmarad és ugyanúgy elõ fog jönni késõbb is.
Mikor hazaesek általában Ă©rtĂ©kelem a napomat, hogy mit kellett volna máskĂ©pp csinálni, milyen alternatĂvák vannak mĂ©g, hogy lehetne jobban csinálni, hogy az tĂ©nyleg tartĂłs, maradandĂł legyen Ă©s kĂ©sõbb is tudja használni...
Mindent összevetve szeretem csinálni, a kölykök szenzációsak :) A kollégák akikkel dolgozom szintén :) Kell ennél több? :D
|
Buborek, 9:54
|
|
|
|
| 2010. február 19., péntek |
|
|
0 |
|
|
Pár napja végre visszamehettem dolgozni..., hiányzott már a nyüzsgés, a viták, minden-minden ami csak egy autista gyerekközösségben elõfordulhat :)
Nagy szemeket meresztettek elõször, hiszen majdnem 2 hĂ©tig nem láttak, Ă©s folyamatosan más, számukra vadidegen ember helyettesĂtett. Kaptam nagy ölelĂ©seket Ă©s elhangzott a bĂ»vös mondat is "hiányoztál nagyon"... a bezártság után nem is kezdõdhetett volna szebben a nap :))
Azt mondták Ărjam ki magambĂłl ezeket a dolgokat, mert meg fogok kattanni :D MegprĂłbálom..., hátha kicsit rendezem a lelkem :)
|
Buborek, 19:07
|
|
|
Megismersz? o) Akkor jĂł :))
Nem ismersz meg? Akkor valĂłszĂnĂ»leg eddig sem ismertĂ©l...., ami nem is olyan nagy gond :D
|
Buborek, 18:56
|
|
|
|
| |
